Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-24-25 / 197. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1996. augusztus 24., szombat Cigány művészek kiállítása Gyünkön lelki próbáinak megoldott, megvá­laszolt kérdéseit. Különösen nagy szerep jut a cigány származású embe­rek életében az ilyen igénynek. A megkülönböz­tetett sorsot, a más­ságot látványosan is hordozó emberek közül kinőve áll elénk Feka Lajos és Dombrádi Horváth Géza. Utóbbi verses kötettel is megszó­lítja környezetét. A múzsa harmadik csókjában - ez az új kötetének címe - szavakkal fo­galmaz, amit korábban festő ecsettel tett. Mindketten meg­mutatják önmagukat. Csak kívánságunk lehet, hogy a népcsoportjukhoz tarto­zók közül minél többen vennék a bátorságot és akár úgy mint ők, vagy más eszközzel nyissák fel a vékát, hogy a fény láttas­sák, a kapott tehetség ne bújjon el félszegen és akár ostoba mó­don fúljon közönybe, vagy nemtörődömség áldozataként, az előítéletektől sodrott hullá­mokba süllyedjen. A gyönki kiállítás szeptem­ber 7-ig tekinthető meg.-decsi­Dombrádi Horváth Géza: Múlt A gyönki művelődési ház kiál­lító termében legutóbb Feka Lajos és Dombrádi Horváth Géza festményeiből rendez­tek kiállítást. Az életképek, a tájképek és csendéletek mind­mind a cigányság hétköznapi pillanatait idézik. A nagyméretű festmények szül­és formavilága érezteti az auto­didakta alkotók tehetségét, fel- készültségének fokát. Pontosan nyomon követhető minden al­kotáson a hitvilág, az erkölcsi értékrend, a szőkébb világ sajá­tos, a kisebbségi létből fakadó szemléletmódja, életigenlése. Minden alkotó vágya, hogy mások is tudomásul vegyék Feka Lajos: Roma kérető Metodista misszió és útmutatás Bemutatkozik a szekszárdi metodista lelkész Május 17-én, a metodista egyház éves konferenciáján, Szege­den nevezték ki a szekszárdi metodista gyülekezet lelkészének Csernák Erzsébetet. Gyurkó Józsefet, az addigi lelkészt a szol­gálat Nyíregyházára szólította. Csernák Erzsébetet július 21- én iktatták be tisztségébe Szekszárdon. — Kérem, mutatkozzék be lapunk olvasóinak! — Nyíregyházán születtem, és ott éltem 25 éves koromig. Gyermekként tértem meg, a gimnáziumban is hívő voltam, és abban az időben ez eléggé behatárolta a további pályavá­lasztást. A megmaradt lehető­ségek közül a gyógyszertári asszisztens képzést választot­tam, és ebben a szakmában dolgoztam hét esztendeig. Közben a nyíregyházi gyüleke­zetben a gyermekek oktatásával foglalkoztam. A gyülekezeti imádság és a sok „rákérdezés” irányított a teológia felé. Egy hitmélyítő konferencián döntöt­tem el, hogy teológiát tanulok, bár akkor még úgy gondoltam, hogy ezzel elsősorban a gyer­mek- és ifjúsági munka végzé­séhez szerzek több ismeretet. — A teológia után egyenes út vezetett a lelkészi hivatás­hoz? — Budapestre kerülve ép­pen abban az időben megürese­dett a metodista egyház köz­pontjában az irodavezető helye, így adminisztrációs munkára ide kerültem 1985-ben. Az'iro­dai munka mellett a központi gyülekezetben is folytattam az ifjúsági munkát, gyülekezeti szolgálatot láttam el, valamint a szuperintendens mellett titkári teendőket. Sokat és sokszor megfordultam vidéken, meg­ismertem az ország metodista gyülekezeteit. — Ezek szerint Szekszárdon is járt már azeló'tt?. — Többször megfordultam itt, legutóbb a karácsony előtt óvodások számára rendezett foglalkozást vezettem. Nem ismeretlenül érkeztem a vá­rosba. Tolna megyében Szek­szárdon és Györkönyben van metodista gyülekezet. Az itteni munka missziós tevékenység, a város most ismerkedik a meto- dizmussal. Eddigi tapasztala­taim azt mutatják, közvetlen és nyitott város Szekszárd, ez re­ménységgel tölt el a későbbi­ekre nézve. — Milyen tervei vannak lel­készi tevékenységével kapcso­latban ? — Az elődöm sokféle fel­adatot vállalt, új dolgokat indí­tott el a városban. Ezek közül amit lehet, szeretném folytatni. Ilyen például az ökumenikus jellegű „Jó hír” sorozat, ami a Tolnai Népújság hasábjain je­lenik meg, szintén az ökumené szellemében folyik a megyei kórházban a hetenkénti isten­tisztelet. A kórházi munka so­rán szeretnék több időt tölteni az intenzív osztály betegeivel, mert az ott ápoltaknak van talán a legnagyobb szüksége lelki segítségre is. — Folytatom az általános bibliaismeret oktatását a Garay iskolában, lesz Vasárnapi Is­kola, délelőtt 10 órától, szom­baton ifjúsági órát szeretnék délutánonként tartani, szerdán délután pedig bibliaórát, amire mindenkit várunk. — Mit tart hivatása fő cél­jának? — A fent említett progra­moknak, valamint a vasárnap délután fél hatkor kezdődő is­tentiszteleteknek az a célja, hogy ebben az igen bonyolult és sokszor reménytelennek tűnő mai világban felcsillanjon az emberek előtt a remény, egy olyan tiszta út reménye, ami az életet teljessé teszi. Venter Marianna Rejtett értékeink A mohácsi csata és Tolna megye A történelem véletlenjén múlott, hogy nem tolnai csa­tát emlegetünk, nem a tolnai vész, hanem a mohácsi vo­nult be tudatunkba. Ennek ellenére megyénk többszö­rösen kapcsolatos a közép­kori magyar állam bukásá­nak előzményeivel és a csata utóéletével. Miután - Szerémi György leí­rása szerint - II. Lajos udva­roncai kérdésére: „Uram, ne­künk pedig mi a teendőnk itt Budán?” azt válaszolta: „Jól foglalkozzatok a kutyácskák­kal, hetenként kétszer mossá­tok meg őket”, ezzel meg is hozta legkomolyabb döntését a végzetes esztendőben. Mi lehetett fontosabb ennél an­nak a királynak, aki ugyan­csak Szerémi szerint: „gyer­mekkorától fogva mindig gyakorolta a lányokkal való feslettséget”? Lassan haladó, alig néhány száz, esetleg ezer embert számláló hada július 28-án érkezik Dunaföldvárra, öt nap múlva Paksra, hatodi­kén Tolnára, ahova hiába várta a megyék fegyverese­ket. Akadt persze olyan csa­pat is, amely már hadba szállt, legalább figyelte-vigyázta Tömöri seregében az ellenség mozdulatait: János szekszárdi apát a főleg Sárközből szár­mazó száz könnyűlovasával már előzőleg elindult a hívó szóra, nem székhelyén csatla­kozott az uralkodóhoz, ahogy azt a történeti hagyomány hinni szokta. Hosszú ideig a nagyhangú, de hadászatilag csekély ér­tékű nemesség Tolnán kí­vánta felvenni a harcot: a pezsgő mezőváros és kör­nyéke képes lett volna ellátni a csapatokat, talán kellően védhetőnek is mutatkozott. Az Úr színeváltozásának nap­jától kezdve aztán Tolnán - Brodarics István leírása sze­rint - „zsúfolt üléseken vitat­koztak majdnem naponta a ki­rály további előrehaladásá­ról”. Ezt két tényező ösztö­nözte. Az egyik, hogyha las­san is, de mégis gyülekeztek a hadak, a lovasság mintegy hatezer főre duzzadt, a gya­logság létszáma húszezer felé közelgett. A másik ok kettős: a megnövekedett lovasság üt­közetéhez tér kellett, s a törö­köt közelről még nem látott „vitézek” alkalmasabb terep­nek vélték a délebbre fekvő síkságot. Ha azonban például Báta és Bátaszék között - ahogy Hu­nyadi Jánosnak 1440-ben - megfelelt is volna a terület, akkor már érdemesebb még délebbre menni, hiszen Báta országszerte híres búcsújáró­hely volt, több szép épülettel, fogadókkal, amelyek egyiké­ben II. Lajos még a csata előtt is oly szívesen időzött. Amikor augusztus 14-én Szekszárdra érkezett a had, a török már Eszéken van: nem segíti a kiépített római hadiút, mint II. Lajos csapatát, ne­hézkesen, de biztosan és szer­vezetten halad. Bátán 17-én már ott az uralkodó, csupán tizenkét nap múlva ütközik majd Mohács mellett naptól bágyasztott serege. Még ki­használja az utolsó lehetősé­get: a Szent Vér apátságban gyónt és áldozott, mellesleg pedig hosszas vita után a had­vezért is megválasztják a si­keres Tömöri Pál személyé­ben. Ami augusztus 29-én a csa­tasíkon történt, az közismert. Az egyik változat szerint a ki­rály „mondják, rút halállal egy mocsárban elmerült lová­val”, de ugyancsak Szerémi György írja, hogy a csata után nem sokkal Báta közelében lett gyilkosság áldozata. így vagy úgy, de mindenképpen az egyik legtehetségtelenebb uralkodóhoz és a korabeli ál­lapotokhoz illő halál éri. Megyénk nemesei közül többen áldozatul estek, a Paksi család két tagja, János szekszárdi apát és sokan má­sok, de a hadak vonulásakor elpusztult a felgyújtott Báta, s bár a szultán megtiltotta me­gyénkben a portyázást, a job­bágyság nem kis része megfu­tott vagy meghalt. Akadtak persze szerencsés menekülők is, a népi hagyomány szerint például a koronát Kajdacs kö­zelében rejtették el. Ugyancsak megmenekült györgyi Bordó Ferenc, aki majd Szapolyai János királlyá választásában játszik fontos szerepet, s aki egy időben megyénk első embere is volt. A népi emlékezet úgy tartja, hogy a szekszárdi remeteká­polna elődjében a mohácsi csatában elesettekért imádkor zott az a barát, aki e kegyhe­lyet megalapozta. Mások másként őrizték meg az ese- < mény jelentőségét: Fraknói Vilmos szekszárdi címzetes apát korában írta Tomori-élet- rajzát, Szakály Ferenc pedig 1975-ben adta ki korszerű szemléletű művét a csatáról. Dr. Ditto's Gábor Istentiszteletek Szekszárdon Római Katolikus Szentmisék: Szombat 17.00 Újváros. 18.30 Belváros. Vasárnap 7.30 Újvá­ros. 9.00 Belváros. 10.00 Újvá­ros. 11.00 Belváros. 18.30 Bel­város. Református Istentisztele­tek: Vasárnap 10.00-kor Kálvin tér (gyermek-istentisztelet). 10.00-kor Kálvin tér, 18.00 Kálvin tér. Evangélikus Istentisztele­tek: Vasárnap 9.30-kor Luther- tér. (minden páros héten német áhítat). 10.00 Luther-tér. Metodista Istentiszteletek: Szerda 17.30 Bibliatanulmány. Munkácsy u. 1. Vasárnap 10.00 Munkácsy u. I. (gyermek-isten­tisztelet). 17.30 Munkácsy u. 1. Baptista Istentiszteletek: Szerda 17.30. Dózsa György u. 1. Vasárnap 10.00 Dózsa György u. 1. A vallás kérdéseiben ottho­nos ember jön Jézushoz, hogy nyugtalanító kérdésére választ kapjon:' „Mit cseleked­jek, hogy az örök életet elnyer­jem?” Az írástudó jól eligazo­dik vallásának szövevényes rendszerében, kívülről tudja annak válaszát, mikor Jézus visszakérdez: „Mi van meg­írva a törvényben?” „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, és minden erődből, és teljes elmédből, és a te felebarátodat mint magadat”. Jézus válasza: Jól feleltél, ezt tedd és élsz - tiéd az örök élet. Az elméleti részből ez az em­ber megfelelt, de ez nem elé­gíti ki! Tovább kérdez - kér­désével átvisz a gyakorlati életbe. „Ki az én felebará­tom?” Emberbaráti kapcsolata­ink mindig aktuális, gyakorlati kérdéseket vetnek fel, az elmé­Jó hír leti válaszokkal ezeknek a kapcsolatoknak nem tudnak megfelelni. Olyan ez, mint egy autóvezető vizsgán, az elmé­leti vizsga után kimenni a for­galomba. Váratlan helyzetek adódnak, aminek megoldását elméletben nem tanulja meg senki, ezek a váratlan helyze­tek azonnali és konkrét dönté­seket kívánnak. Az előregyár­tott elméletek cserbenhagynak váratlan helyzetekben. Általában gyárthatunk ma­gunknak szeretet-elméletet, de egy unszimpatikus ember, vagy egy váratlan látogató azonnal megmutatja ennek az elméletnek az erőtlenségét. M i a válasza Jézusnak erre a kérdésre: „Ki az én fe­lebarátom?” Jézus nem ad egy frappáns jól megfogalmazott mondatot, hanem elmond egy történetet: „Egy ember megy az úton, rablók támadják meg, megverik, kirabolják, otthagy­ják az úton. Jön egy pap, ké­sőbb egy lévita - az akkori val­lás vezető emberei - és elmen­nek mellette. Majd jön egy ember, aki samáriai, idegen. Ő megáll, a bajbajutott ember mellett. Bekötözi sebeit, sza­marára teszi, elviszi a vendég- fogadó házba, s ott törődik vele míg felépül. A pap és lévita nem azért megy el a bajbajutott em­ber mellett mert nem volt benne szeretet, meg volt a maga elmélete, tudta mikor mit kell tenni, de ez a helyzet nem volt belekalkulálva elmé­letébe. A mindennapi életünk­ben nem különös feladatok el­látására kell törekednünk, vagy rendkívüli feladatok cse­lekvésére. Sokszor erre vá­runk, ilyet szeretnénk tenni, közben elmegyünk az embe­rek, barátok mellett érzéketle­nül, cserbenhagyva őket. A samaritánus az elékerülő hely­zetre konkrét választ ad. Jézus nem rendkívüli embereket állít elénk példaképül, hanem ezt a samaritánust, a gyermeket és egyszerű embereket, akiben szeretet volt. D e főképpen ott áll az Ő személye, akiben meg­kapjuk a megfelelő bátorítást a helyes tennivalóra. Jézus segít, hogy bele ne vesszünk elméle­teinkbe, hanem megtaláljuk gyakorlati tennivalóinkat. A különböző kihívásokban min­dig az a helyes válasz amire Jézustól kapunk indítást. Csernák Erzsébet \ ♦ *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents