Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-06-07 / 157. szám

1996. július 6., szombat XII. Duna Menti Folklórfesztivál 11. oldal Rejtett értékeink Paulini Béla és a Gyöngyösbokréta Különös, hogy amennyire elnézőek vagyunk saját ko­runk divatjával és szertelen­ségeivel szemben, az előző nemzedék hasonló jelensé­geit jobbára csak bíráltuk ; egy időben. Tipikus esete ennek a két világháború kö­zötti Gyöngyösbokréta- mozgalom. Sokan ugyan a magyar műmese megteremtőjének tartják az 1881. június 20-án Csíkváron született Paulini Bélát, de ettől aligha maradt volna fenn neve. Sokkal na­gyobb esélyt ad erre az 1926-ban Harsányi Zsolttal és Kodály Zoltánnal alkotott Háry János, amelynek nép­szerűsége máig töretlen. A karikaturistaként és újság­íróként itthon és külföldön ismert Paulini ettől kezdve új utakat keresett: nagy sze­repe volt a Maeterlinck Kék madár című művének honi bemutatásában, ami a Nyu­gatban is kedvező kritikát kapott s később Kosztolányi figyelmét is fölkeltette az al­kotó iránt. A sikerek további kísérle­tekre ösztönözték a korát ki­tűnően érző-ismerő alkotót, aki rendezőként is megállta helyét. Először 1930-ban öt­lött föl benne a gondolat: mi lenne, ha az eredeti, népi táncokat és játékokat szín­padképessé formálnák s ezt mutatnák be? A gondolatot hamarosan tett követte, mert 1931-ben nemcsak jó vissz­hangé bemutatót tartottak a : fővárosban, hanem megala­kult az Országos Magyar Bokréta Szövetség, mai, közkeletű nevén a Györf- gyösbokréta, amely hamaro­san valóban tömegmozga­lom lett, még lapot is adott ki Bokrétások Lapja címmel. Az utókorral ellentétben a : kortársak között alig akadt fanyalgó. Illyés Gyula, aki valószínűleg közelebbről ismerte az akkori magyar va­lóságot, mint a későbbi szo­batudósok, 1933. augusztus 20-áról lelkendezve írja Fa- lusaiak Pesten című cikké­ben: „ . .. Pest ünnepli a Gyöngyös-bokréta szerep­lőit; megtapsolja táncaikat, dalaikat, már a kivarrt ingek és kötények puszta láttára is kitör a taps, de az ünneplés elsősorban mégis magának a népnek szól. A busongó vagy pattogó magyar dalo­kat, melyek külön ízét most kezdjük csak igazán érté­kelni, az Opera kardala is el- J énekelhetné, s bizonnyal tö­kéletesebben énekelné, nép­viseletet láttunk már ope­rettben is, a táncokat éppoly tökéletesen tudják a Testne­velési Főiskola hallgatói is: ezeknek az előadásoknak kü­lönlegessége és rendkívüli sikere, hogy a nép szerepel rajtuk, a hamisítatlan magyar nép. A gulyás valódi gulyás, a koppányszántói kanászok otthon igazi falkákat őriz­nek, az őcsényi szüretelők igazánból is értik a szürete­lést ...” Alig telt el ötven nap, 1933. október 10-én már Szekszárdon is bemutatkoz­hattak - műsorral és együtt a történelemben először - me­gyénk községei a Faluszö­vetség országos kiállításához és tanácskozásához kapcso­lódó rendezvényen. A Tol­namegyei Hírlap október negyediki előzetese azt jó­solta: „A Szekszárdi Hét ki­emelkedő eseményének ígérkezik a Sárközi Bokréta, amelyben a Sárköz mutatko­zik be a maga hamisítatlan eredetiségében, minden ál- népiesség, színpadiasság nélkül. Nyolc község festői népviseletei olyan látványt fognak nyújtani, amilyenben nem egyhamar lesz alkal­munk újból gyönyörködni. Az alsónyéki sárközi játszó, a bogyiszlói mártogatós tánc, a decsi leánykar éneke, a koppányszántói ugratós és kanásztánc, az őcsényi lako­dalmi részlet, a sióagárdi gó­lyatánc, szegélytánc, a váral­jai fonó részlet eredetiségé­ben és érdekességében szinte egyedülálló. Képzeljük el hozzá az egyszerű földmű­ves kezek által csodás művé­szi érzékkel készített, tarka­sága mellett is ízléses népvi­seleteket, amelyek a legmo­dernebb ruhatervezők képes­ségeit is próbára tennék . ..” A nagyobb siker érdekében a MÁV kedvezményes, ún. fil­léres gyorsot indított, amely- lyel Móricz Zsigmond is el­jött. Élményeiről Szép szek­szárdi szüret címmel számolt be: „ .. . magyar menyecs­kék ültek a szekereken, ke­ményen, parittyás főkötő­ben, mint az ázsiai szobrok . . . Mint valami csodálatos mesejáték szereplői. De még az élet küldi őket. (.. .) Ahogy itt körülnézek, sze­retném, ha ez a kép fello­boghatna az egész magyar nyelvterület előtt. A leha- nyatló nap fényében a leha- nyatló magyar művészi lélek utolsó csillámai”. Dr. Töttó's Gábor Az a jó kasza, amelyik elkopik Sági Józsefnek nagy, meleg te­nyere és erős kézfogása van. Megedződhett a marka a 67 éves sióagárdi férfinak, hisz hosszú éveken át nem esett ki a kezéből a szerszám nyele: ka­pált, kaszált otthon is, meg a té- eszben is. Ma már nyugdíjas, bár naponta négy órán át a falu takarmányboltjában dolgozik. A Duna Menti Folklórfesztivá­lon aratóversenyt tartanak a fa­luban, s a bírálóbizottság egyik tagja éppen Sági József lesz.- Mikor kaszált utoljára - kér­deztük tőle, miután letelepedtünk a Rákóczi utcai ház teraszán. — Ha jól számolom, úgy 1964-1965 körül kaszáltam bú­zát. A kasza azóta sem esett ki a kezemből, bár inkább csak fü­vet, lucernát, lóherét fogtam vele. Olyan dolog ez, mint az úszás vagy a biciklizés: ha egy­szer megtanulja az ember, soha az életben el nem felejti.- Jó kaszásnak számított? — Olyan hírbe voltam min­Sági József fotó: bakó jenó dig. Kis falu a miénk, ismeri itt egymást mindenki. Sokat kaszál­tunk, arattunk együtt. Az én fele­ségem például még a szülés előtti napon is markot szedett. Most is bármikor kiállnék versenyezni, merthát a kaszáláshoz nem fizi­kai erő kell, hanem gyakorlat, ugyanúgy, mint más szerszám­hoz. A kasza egyébként felfog­ható igazi sporteszköznek is, merthogy minden izomrész megmozdul az ember testében. Arra, hogy hogyan kell forgatni a kaszát, mindenki a saját maga ta­pasztalásából jön rá. Be kell pél­dául állítani kicsire vagy nagyra. Aratáshoz nagyra. A bal vállamra teszem a kaszának a kaccsát, és ha a kezemmel elérem a kasza hegyét, passzol a testemhez a szerszám. — Melyik kasza a legjobb? — Vannak minőségi kü­lönbségek, de nekünk kell ér­teni a szerszámhoz. Csak egy­két vágás, s a kasza megmu­tatja, hogy mit kell vele csi­nálni. Egyébként a legjobb ka­szát Szentgotthárdon gyártot­ták. Tartja magát ma is a mon­dás, hogy az a jó kasza, amelyik elkopott, mert sokat lehetett vele dolgozni. Nem szabad ösz- szekuszálni a szálakat sem, mi­vel jön az ember után a marok­szedő, és nem tudja szépen ké­vébe rakni a búzát. — Az aratást a legkegyetle­nebb munkának tartották: nyár van, por és meleg. — Azelőtt soha nem mérte senki a hőmérsékletet, csak azt tudtuk, hogy csurgott rólunk a víz. A Nap most is ott jár, ahol régen, az az egy nem változott. Mi megvoltunk edződve, hó le­pett, jég vert, eső áztatott ben­nünket. A mostani gyerekekkel már nem ez a helyzet, úgyhogy talán ezért veszélyes nekik a Napra menni. — Mi lesz az aratóverseny­nyel, ha elered az eső? — Csak lesz olyan órája a napnak, amikor az aratópróbát meg lehet tartani. Ha meg csak esik, akkor kévéből kunyhót csinálunk magunknak, s ott el­üldögélünk, csöndesen iszo­gatva megvárjuk, amíg meg­szikkad a kalász.-dvm­Nagymányoki készülődés Már a hét elején nagy sürgölő- dés-forgolódás fogadta az arra járókat Nagymányokon. Sokan a portájuk környékét tették rendbe, volt ahol meszeltek, szóval a falu máris lázasan ké­szül a Duna Menti Folklórfesz­tiválra, amelynek július 13-án egyik helyszíne a település. A német nemzetiségi együt­tes tagjai közül néhányat a né­met tájházban találtunk: Tóth Imréné, Wurst Józsefné. Hirschmann Jánosné, Koller Henrikné, Bacsó Miklósné és Kneller Józsefné lelkesen taka­rítottak, sepregettek, az udvart csinosították az ünnepre. A Nagymányoki lakodalmas a helybeliek reményei szerint igen sok látogatót vonz majd a faluba. Mint a rendezvény mo­torjától, Blandl Jánosnétól meg­tudtuk, a lakodalmas menet jövő szombaton háromnegyed háromkor indul a vőlegény há­zától, a Kossuth utca elejéről. A helyi hagyományőrzők vezetik a menetet, hét vendégegyüttes kíséretében. Nagymányokra egy csehországi és egy görög csoportot, valamint a hazaiak közül Szekszárdról, Bagról, Mórágyról, Véméndről és Zombáról várnak vendégtánco­sokat. A menyasszonyi ház a Dózsa utca elején lesz, odaér­vén három marsot játszik a ze­nekar, amire az ara és rokon­sága kilép a házból. A kikérő után a templomhoz, majd a művelődési házhoz mennek a lakodalmasok, ahol a szabadtéri színpadon - rossz idő esetén a sportcsarnokban - menyasz- szonytánccal kezdődik a prog­ram, majd a folklórműsorral folytatódik, ahol minden együt­tes fellép. A lakodalmas aján­déktánccal zárul, amikor a fele­ség már menyecskeként táncol a násznéppel. Este lakodalmas bál lesz a Wery-take együttes zenéjére. Tolna megyében kezdődött a néprajzos-pályafutás A sokszínűség vonzásában Dr. Andrásfalvy Bertalan Kézműves hagyományok Tolnában címmel tart előadást pénteken 15 órai kezdettel a Művészetek Házában. A volt művelődési miniszter - jelenleg Pécsen tan­székvezető - az ötvenes évek végén Szekszárdon, a múzeum munkatársaként dolgozott. — A megye sokszínűsége gyakorolt rám nagy vonzerőt, ezért kértem magam az egye­tem elvégzése után Szekszárdra - tudtuk meg dr. Andrásfalvy Bertalantól. —. S várakozá­somban nem is csalódtam: az első igazán nagy élmény Bony- hádon ért, az úgynevezett kul- túrversenyen, ahol egymás után mutatkoztak be az idetelepült bukovinai székelyek, majd a sárközi táncosok is. — Meg is örökítette ezeket az élményeket? — Természetesen, hiszen néprajzosként ez feladatom is volt. Meghívtam a budapesti kollégákat is, s lefilmeztük a táncokat, felvettük a zenét, le­jegyeztük a hagyományokkal kapcsolatos tudnivalókat. — A személyi kapcsolatok terén mit adott Önnek Tolna? — Olyan emberekkel is­merkedhettem meg, akiktől na­gyon sokat kaptam. Megemlí­teném Bogár Istvánt, aki sárpi­lisi születésű lévén mindent tu­dott a Sárközről. Nagyon em­lékszem arra, hogy egy ének­kart is vezényelt, s gyakorta hallgattuk a hátborzongatóan szép sárközi dalokat Muharay Elemérrel együtt. — Ön elsősorban a Sárköz­ben végzett gyűjtőmunkát? — Ott is, de máshol is. Ha jól emlékszem, biztos jártam, illetve gyűjtöttem harmincöt Tolna megyei faluban. — Ezek szerint akkori, meg­lehetősen kiterjedt tevékeny­sége, annak eredménye ma is komoly alapot nyújthat egy-egy előadáshoz, így akár a mosta­nihoz is. — Igen, bár diplomamun­kám egyébként is gazdasági jel­legű volt. Ez a vonzalmam megmaradt Tolna megyei mű­ködésem idején is: máig mara­dandó élményt jelentenek szá­momra például az itt megis­mert, csodálatos habános faze­kasság tárgyi emlékei. -szá­Az Apponyi Sándor Szakképző Iskola Tangazdasága állatárverést tart Időpont: 1996. július 11., 9 óra. Helye: a Tangazdaság lengyeli szarvasmarhatelepe (Kurd Lengyel közötti úton Miklós- major és Annafürdő között) Árverésre kerülnek: fejőstehén 19 db, tenyésztésbe fogható üsző 18 db, növendékmarha (üsző és bika) 27 db Az árverésre 5.000 Ft bánatpénz befizetésével lehet nevezni. Nevezés a helyszínen 8-9 óráig. Érdeklődni: a 74/482-375-ös telefonon lehet. ___________________________________________________(95381) S ZEKSZfÍRD BÚTOR -» LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZ | egész nyáron a vevők rendelkezésére áll legújabb termékeivel Kárpitos garnitúrákból már az 1996-os év legújabb modelljeiből válogathat . Szekrénysorok, szóló szekrények több színben és méret­ben *y* Konyhabútorok (komplett és elemes) gazdag válasz­tékával várjuk vevőinket Kárpitos termékeknél szövetválasztási lehetőség. Lakástextiliákból, függönyökből, szőnyegekből, tapé­tákból, poszterekből, lakásvilágítási cikkekből ízlésének megfelelően válogathatja ki lakásának felszerelését. Naponta 8-17.30-ig szombaton 8-12 óráig vásárolhat. Szőnyegszegést és házhozszállítást a helyszínen vállalunk. (95373) — Az ön véleménye szerint mit nyer Tolna megye a fesztivál­ban való részvétellel? — Ez a színvonalas kulturális rendezvény nem jár anyagi ha­szonnal, inkább pénzbe kerül - a megyei közgyűlés 2 millió forint­tal járult hozzá á megrendezésé­hez - ám hosszú távon minden­képpen hasznot jelent, mert re­mek lehetőség arra, hogy meg­Bach József, a Tolna Megyei Közgyűlés elnöke A népdal otthon szól igazán mutassuk mi minden kincs talál­ható Tolna megyében. Aki vé­gignézi a műsort, láthatja, hogy megyénkben 10 helyszínen zaj­lanak rendezvények, a megye- székhely mellett 9 kistelepülés kapcsolódik be az események fo­lyamatában. Sokan megfordul­nak majd ezeken a helyeken, s akár kereskedelmi kapcsolatok, akár települések, vagy folklór­csoportok közötti partnerkapcso­latok formájában hasznot hoznak majd. — Ön mit talál a legérdeke­sebbnek a programban ? — Mint a fentiekben már utaltam rá, Tolna megyében 9 kistelepülés kapcsolódott be a helyszínek sorába. Véleményem szerint az a tánc, az a dal otthon szól igazán, sokkal többet jelent a hazai közönség - barátok, roko­nok között - és helyszínen elő­adott produkció, mint ha a „vá­rosba” hozzuk be a műsorszámo­kat. Mindenkinek azt ajánlom, lá­togasson el minél több falusi ren-' dezvényre, tapasztalni fogja mi­lyen az a bizonyos „élő hagyo­mány”, amiről annyit hallani. — Miben rejlik ezen felül a rendezvény fontossága? — Kiváló alkalmat teremt arra, hogy a partnertelepülések közvetlenül találkozzanak egy­mással, hiszen a hivatalos proto- kollnál többet jelent a személyes ismeretség, a polgárok közvetlen találkozása. Megismerhetik me­lyik országban, melyik városban milyen a folklór, ötleteket, tippe­ket adhatnak egymásnak, s persze ez a kölcsönös meghívások és egymás kultúrája tanulmányozá­sának ideje is. venter I I 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents