Tolnai Népújság, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-01-02 / 127. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1996. június 1., szombat Vöröskeresztes kitüntetett Önkéntesként teljes odaadással A Magyar Vöröskereszt Szekszárd Városi Szervezetétől a szekszárdi Csepeli Attila a Vöröskeresztes Munkáért Érdemrend ezüst fokozatát kapta. — A Szekszárd Városi Önkormányzat egészség- ügyi gondnokság munkatársa vagyok. A Vöröskereszttel 1993-ban - amikor Bajáról Szekszárdra költöztem - kerültem kapcsolatba. A városi szervezetnél szociális ügyintézőként dolgoztam. Sajnos munkahelyi problémák miatt el kellett innét mennem, de azóta is önkéntesként segítek. A munkámból adódóan az elsősegélyből nagyon sok ragadt rám. A városi szervezetnél az ifjúsági és szociális munkában veszek részt. — Miben más az önként vállalt munka a korábbitól? — Sokkal jobb önkéntesként dolgozni. Nem kötelesség, nem napi 8 órás robot, hanem kedvvel csinálom. Szeretek másokért tenni, s jó érzés tölt el, amikor látom, hogy annak eredménye is van. Most az országos, illetve az európai elsősegélynyújtó versenyekre készítem a műsebe- ket. — Mit jelent számodra a Vöröskereszt, s annak tagjának lenni? — Amikor a Vöröskeresztnél dolgoztam, akkor sokkal kevesebbet, mint most. Akkor a jelentések, a statisztikák, tagszervezés, az adminisztráció volt a feladatom. Önkéntesként pedig valahova tartozást jelent, egy olyan nagy csoportnak vagyok a tagja, amelyet mindenhol ismernek, elismernek. A kitüntetés, úgy érzem, a munkám elismerése. Nagyon sokan részt vesznek a vöröskeresztes munkában, akik ezt a kitüntetést megérdemelték volna, ők azok az aktivisták, akik a községekben, a háttérben tevékenykednek. Nagyra értékelem az ő munkájukat is. Továbbra is önkéntesként kívánok dolgozni, és a fiatalokkal foglalkozni. Úgy gondolom, iskolás korban kell megismertetni az ifjúsággal a Vöröskereszt lényegét, fontosságát. (Pl) Aranylakodalom Bátaszéken A jó házasság titka: örök beszélgetés A második világháborút követő első békeévben, 1946-ban kötött házasságot Alsónyéken Csukrov Gizella és Horváth József. A községházán volt a polgári esküvő, Bátaszéken, a templomban mondták ki a boldogító igent. A napokban ötven év elteltével ezt az igent megerősítették az alsónyéki községházán. A két fiatal Pörbölyön egymás szomszédságában lakott, csak a kerítés választotta el őket egymástól. Az esküvő utáni lakodalomban nem volt torta, nem is csoda, mert hiszen cukrot sem lehetett kapni, de volt mákos-diós kalács. Gizella néni nem dolgozott munkahelyen, igaz, Alsónyéken lehetősége sem lett volna elhelyezkedni, így a gyereknevelés nehéz feladatát vállalta magára. Józsi bácsi 1950-ig az erdőgazdaságnál dolgozott, s még ebben az évben, a tanácsok megalakulásakor Alsónyéken tanácselnöknek választották. 1959-ben Alsónyék három szövetkezetének egyesülésekor lett elnök, majd az alsónyéki és a bátaszéki szövetkezet egyesülésekor elnökhelyettesként Bátaszéken dolgozott, egészen 1982-ig, nyugdíjazásáig. Alsónyékről 1990-ben költöztek Bá- taszékre. Ennek egyszerű oka volt: kirepültek a gyerekek a családi fészekből, s a családi ház kettőjüknek túlságosan nagy lett. Az ötven esztendő alatt három gyerekük született. 1949- ben László, majd 1951-ben János, 1954-ben Gizella következett. Öt unoka teszi még örömtelibbé az idős házaspár napjait, a legidősebb unoka 1974-ben, a legfiatalabb pedig 1989-ben született. Hogy mi a titka annak, hogy ötven éven át jóban, rosszban kitartottak egymás mellett? A házaspár a titok nyitját így fogalmazta meg: — Együtt kell megélni az ötven évet, egymás hibáit el kell nézni, s a házasságban a gyerekeknek nem bilincsnek, hanem kapocsnak kell lenniük. A mostani hétköznapok már halványabbak, mint máskor. Nehezen szokták meg új otthonukat, de mindig van egymásnak mondanivalójuk. Azt mondják, a házasság: örökké tartó beszélgetés. - péteri Mőcsényi Mihály, a táj művésze Az alkotásokban gyönyörködni kell A Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége által rendezett kiállításon - mint egykori bonyhádi diák - dr. Mőcsényi Mihály alkotásai is megtekinthetők. Igaz, hogy csak fotón, de ez megbocsátható bűn, ha tudjuk, hogy egy táj- és kertépítészről van szó. — Szólíthatom Miska bácsinak? — Nem, én Miska bátya vagyok - vágja rá huncut mosoly- lyal a hetvenhét éve ellenére is nagyon fiatalos professzor, aki ma is szinte minden nap füg- geszkedve felmászik a házánál kifüggesztett hosszú kötélre. — A Tolna megyeiek elsősorban a szekszárdi Prométhe- usz-park tervezése révén ismerik munkásságát. — Szép feladat volt számomra. Természetesen sok mást is terveztem már, nemzetközi kertészeti kiállításokon például „magyar kerteket” mutattam be. Most a bonyhádi tárlat fotóin a Balatongyörökön felépített házunkat láthatják. Természetesen magam terveztem, és családtagjaimmal közösen építettük, huszonhat éven át. Ez tulajdonképpen egy régi dolomit bányaoldalba épült, homorú térbe. Olyan, mint egy ölelő női kar. A cikk szerzője személyesen is megtekintette a csodálatos házat, amely a maga nagyságával együtt is meg tudta őrizni kecsességét. — Hogyan lett tájépítész? — Az életemben szinte minden a véletleneken múlt - persze jól tudom, hogy véletlenek nincsenek. Egy évfolyam- társam kertész szeretett volna lenni, én pedig építész. Egy nap meglátogattam az iskolájában. Ekkor felírták az adataimat, és nagy meglepetésemre egyszer csak kaptam egy levelet, amelyben gyakornoknak hívtak. Hívtak, én mentem. — Van-e titka a tájépítészetnek? — A kreativitásra késztető tájakat tudatosan úgy kell alkotni, hogy megmaradjon a natúr szépségük. Ez nem a pillanat művészete, itt a kerek egészet kell érezni. Egyébként a tájépítészetnek egyedül Magyarországon működik önálló egyetemi kara. Ma már nyugdíjasként tanítok, fakultatív módszerrel, azaz megkérdezem, a hallgatókat, hogy miről szeretnének tanulni. A tandíj híve vagyok. Mégpedig pont azért, mert ebben az esetben lenne igazán érdeke a fiatalnak, hogy azt kapja az oktatójától, amire szüksége van. — Jelenleg min dolgozik? — Eszterháza, vagyis a fer- tődi kastély történetét kutatom. Ez a barokk világ egyik legértékesebb műegyüttese. Több írás is jelent meg már róla, de ezek közül sok hibásan. Jómagam kisebb kihagyásokkal már negyven éve dolgozom ezen, és mára már tudom, hogyan létesült a műegyüttes. Még egy évig dolgoznom kell az anyagon, hogy a nagyvilág elé tárhassam. Könyvben egy rövidített változata fog megjelenni a kutatási eredményeimnek, a teljes anyag csak számítógépes CD-re fér rá. Természetesen ez is kiadásra kerül, de ez elsősorban a szakmát érdekli. — Én egyébként azt vallom- mondja beszélgetésünket summázva Mőcsényi Mihály -, hogy amikor egy mű elkészül, akkor abban gyönyörködni kell, csodálni a szépségét. Emellett azonban azonnal el kell felejteni, mennyi verejtékkel, munkával járt, amíg elértük ezt az eredményt. Máté Réka Vészhelyzet Tamásiban - avagy: Bagolymentés, összefogással Nem véletlenül használtam a jól ismert filmsorozat címét e cikk megírásához. Egy természetszerető, természettisztelő ember számára az a nap vészhelyzetnek számított. E nevezetes napon az ER- FATEV Bt. dolgozói négy bagoly fiókával állítottak be. Munkájuk során - amely fa- kitermelés - találták meg a fiókákat egy korhadt fa odvábán. Hosszas mérlegelés után nem hagyták sorsukra a madarakat, hanem a biztosabb felnevelésük mellett döntöttek. Mivel „szakértő” nem lévén közöttük, kerültek lakásunkra a riadt bagolycsemeték. Gyors, de alapos szemrevételezés után megállapítottuk, hogy Macskabagoly (Strix aluco) fiókákról van szó. Külső sérülések nem látszottak rajtuk, a belső sérülések nemlétében pedig csak reménykedtünk. Kisebb agy- rázkódási tüneteket észleltünk, de állapotuk nem volt súlyos. A legkisebb, mely 2- 3 napja kelhetett ki a tojásból, megfázással küszködött. Túlhűlt, hiszen szülei melegét már 7-8 órája nem érezhette. Etetés, itatás után a természetes körülményekhez hasonló ideiglenes szálláson lettek elhelyezve. Egy hét elteltével a megfázott „Pici” elpusztult. Sajnos későn érkezett a gyógyszeres kezelés. A megmaradt három macskabagoly-palánta gyorsan fejlődött. Tünetmentesek voltak, köszönhető az állandó vitaminos kezelésnek, s a nyugodt körülményeket. Éjszakánként már felfedező útra indultak az előszoba-konyha közötti, s egy-egy nyitva felejtett szobába vezető útvonalon. Szükségessé vált visszavadí- tásuk megkezdése. Hiszen meg kell még tanulniuk felismerni és elejteni a zsákmányt, s félni az embertől! Hosszas keresgélés után sikerült kideríteni az egyetlen legális ragadozómadár „rehabilitációs központ” címét, mely a Hortobágyi Nemzeti Park védnöksége alatt működik. A következő problémát az út jelentette. Mivel gépkocsival nem rendelkezem - buszon, illetve vonaton nem szállíthatom a madarakat a hosszú idő miatt -, keresnem kellett egy vállalkozó szellemű személyt, aki e 700 km-es oda-vissza útra vállalkozik. Iván István autószerelő személyében találtam meg emberem. A madarak így május 12-én érkeztek a HNP központjába. A „vészhelyzet” végén szeretnék köszöntet mondani az ERFATEV Bt. dolgozóinak és Iván István autószerelőnek példaértékű emberséges magatartásukért, természetszeretetükért. Legyen ez mindenki számára követendő példa! S végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni édesanyám munkáját is, aki a nevelés oroszlánrészét átvállalta, élvezettel végig is csinálta. Tiles eh Gábor természettudományi kutató, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Országos elsők lettek a bátaszéki gyerekek A pécsi Libert-Arte Alapítvány „Színes város 2000” címmel országos falfestő mozgalmat hirdetett. Erre falfestésről videoanyagot és fotósorozatot küldtek be a bátaszéki általános iskola 4. osztályos rajztagozatosai. A versenyre az országból harminc helyről beérkezett pályázat közül a legjobbnak a bátaszéki iskoláét minősítették. A huszonnyolc tanulóból álló osztály két csoportban festette a fa játszótérnél lévő hosszú falfelületet. A zsűri az értékeléskor a legnagyobb felületet, a köztér előtti szereplést, mások előtti bemutatkozást emelte ki, valamint értékelte azt a törekvést, hogy ezzel szépítik, barátságossá, hangulatossá teszik a környezetet. A munka minőségét jónak, eredetinek tartották. Az elsőségért járó díj tíz gyereknek szól, az alapítványtól egy zánkai képzőművészeti tábori részvétel lehetőségét kapják jutalmul, fejenként 5 ezer forint tábori támogatással. A tábor természetesen többe kerül, az iskola megpróbál támogatókat keresni. Zánkára Pongrácz Éva meghívására a bátaszéki Bátki Érika, mint szaktanár is elmegy. Az ő részvételével várhatóan még öt gyereknek lesz lehetősége Zánkán táborozni.- péteri Tűzoltás helyett lassú építkezést Pokorni Zoltán, a FIDESZ Magyar Polgári Párt ország- gyűlési képviselője a közelmúltban tartott a magyar közoktatás aktuális kérdéseiről szóló előadást a dombóvári művelődési házban. A FIDESZ NPP oktatásügyi szakértőjét a rendezvény után kértük beszélgetésre.- Előadásában hangsúlyozta, hogy az Antall kormány idején 300 iskola nyithatta meg kapuit, míg a Horn kormány eddigi működési ideje alatt közel ennyi oktatási intézmény szűnt meg. Ez nem azt jelzi, hogy a települési önkormányzatok korábban erejüket meghaladó vállalkozásba kezdtek az iskolák létesítésével?- Az biztos, hogy számos településnek erejét meghaladó vállalkozás volt az iskola létrehozása, ám azt nagyon nehéz megítélni, hogy az egész rendszerben szükség volt e ennyi intézmény létrejöttére. Az viszont tény, hogy a 3200 települési önkormányzat közül 900 nem tart fenn iskolát. így azt kell mondanom, hogy elfért a rendszerben ez a háromszáz iskola, csak több településnek nem volt megfelelő ereje azok fenntartására. Ugyanakkor meg kell érteni, hogy a települések éppen az iskola működtetésében látták jövőjüket, hiszen egy oktatási intézmény alapozhatja meg azt, hogy megmaradjon a településen a népesség, s letelepedjen az értelmiség. A kérdésfelvetés annyiban jogos, hogy egy kampányszerű folyamat sok helyen kikényszerít iskolákat, ahol nincs kellő erő, s ez nem jó. Azonban az sem jó, ha kampányszerűen bezárják az iskolákat. Mindenesetre az tény, hogy az Antall kormány egy jövő- és pedagógus barát politikát folytatott, míg a Horn kormány ennek éppen ellenkezőjét bizonyítja.- A kormánnyal ellentétben azt érezni, hogy a társadalom most is oktatásbarát, s ez feszültségeket szül.- A közügyeket rangsorolva bizonyára az első helyre kerül az oktatás. Ha a Hóm kormány elmúlt évekbeli munkáját nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy eléggé mostohán bánt ezzel a területtel. Ezt jelzi az is, hogy '93-as közoktatási törvényt nem tartja legitimnek, azonban a törvénymódosítást mégsem teijesztette még a parlament elé. Ezzel olyan bizonytalanságot hoz létre a nagy rendszerben, ami mindenképpen rossz. Ma nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert nincsenek meg a kellő irányok és fogódzók. Ügyanakkor az a törvénymódosítás, amit végül a Horn kormány letett az asztalra, nem felel meg a követelményeknek, sőt tovább fokozza azokat az aggályokat. Ezek közé tartozik az, hogy a nyolc osztályos alapiskola hat osztályosra változik, s így kevesebben juthatnak be a valóban versenyképes tudást biztosító intézményekbe.- Néha úgy tűnik, mintha a Nemzeti Alaptanterv adta rendszer helyett visszasírnánk azt a keményebb, régi formulát, amit ez a laza kerettanterves rendszer nem képes biztosítani.- Úgy érzem, senki nem kívánja visszasírni a régi, nagyon merev nyolc plusz négyes rendszert, hiszen jó, ha vannak alternatívák egy rendszerben. Azonban az sem jó, ha a káosz fázisán keresztül létrejövő rendszerben szintén csak egy típust lehet majd választani. Vagyis a régi rendszer egyetlen alternatívája a tíz osztályos alapiskola, amit a pedagógusok csak elfekvőnek neveznek. Olyan rendszerre volna szükség, amiben tájékozódni tudnak a szülők, a gyerekek és maguk a pedagógusok is. A mai, szétesett rendszer azoknak kedvez, akik meg tudják vásárolni a maguk speciális képzését.- A pedagógus társadalom megosztottsága mennyiben eró'síti ezt a káoszt?- A pedagógus társadalom nem megosztott, hanem az egyre csökkenő reálbéreivel egyre inkább homogénné válik. A politika feladata ennek megfordítása, s ezt lehetetlen megváltoztatni szép szavakkal, pedagógiai követelményekkel.- Van kiút ebből?- Nem tudunk jelentős béremelést ígérni a pedagógusoknak, s nem működik az a kannibál politika sem , amit Fodor és Magyar miniszter urak hirdettek meg, vagyis legyen kevesebb, de jobban megfizetett pedagógus. A forráshiányos rendszer felemészti azt a pénzt, amit az elbocsátott pedagógusok bére jelent. A kiutat az jelenthetné, ha pontosan tudjuk merre tartunk, s növeljük a szabályozottság szintjét a közoktatásban. E mellett pedig a mindenkori költségvetésben a közoktatásra elkülönített pénzt nem tűzoltásra kellene felhasználni, hanem lassú építkezésre. Nagy László
