Tolnai Népújság, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-01-02 / 127. szám

1996. június 1., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Tolna megyei győztesek Lelkűkben lüktet a zene Szarvas Szilvia és Kelemen Viktória Kiállítás, rekonstrukció 1848-as évforduló Ozorán? Tizenhatodik éve folyik az ozorai vár rekonstrukciója. A jeles műemlék felújítása nyolcvan százalékban ké­szült el, a munkák azonban akár évekig is elhúzódhat­nak. Dr. Pintér János, a Mű- veló'dési és Közoktatási Mi­nisztérium múzeumi főosz­tályának vezetőhelyettese - a helyszínre is ellátogatott országos múzeumigazgatói értekezlet résztvevőjeként - egy, a szabadságharc kö­zelgő, százötvenéves évfor­dulója kapcsán megfogal­mazódott tervről számolt be.- Van egy kezdeménye­zés arra, hogy az ozorai csata évfordulójára itt, Ozo­rán kellene egy nagyszabású kiállítást rendezni a szabad­ságharc emlékeiből, és akár lehetne az országos megem­lékezés egyik színhelye is - mondtadr. Pintér János. - Tudomásom szerint még nincs döntés arról, hogy mi­lyen formában lesz, nyilván a kerek jubileumhoz méltó ünneplésre kerülne sor, és én nagyon jó elképzelésnek tartom. Nekem úgy tűnik, hogy az ozorai események valahogy a második vonalba kerültek, hallunk a pákozdi csatáról, a tavaszi hadjárat­ról, nem hallgatja el senki az ozorai eseményeket, de nem kapja meg a jelentőségét. Erre most itt lenne az alka­lom. Mi ott vagyunk illeté­kesek, hogy amennyiben ez a kiállítás létrejön, tudunk segíteni.- Anyagilag ...- Igen, de most csak ennyit tudok mondani, mert hogy jövőre milyen lehető­sége lesz a tárcán belül a múzeumi osztálynak, azt nem tudni. A múzeumi osz­tály elsősorban pályázati úton tudja patronálni a szakmai feladatokat, és ha Ozora pályázik erre a kiállí­tásra, komoly esélyük van arra, hogy nyerjenek is. De ki vagyok én, hogy meg­mondjam, mi lesz 1998- ban. . .- Ezt nyilván össze kel­lene kapcsolni a rekonstruk­cióval.- Csak úgy lehet. A vár műszakilag, építészetileg nincs megfelelő állapotban, ennek meg kell előznie a ki­állítás szervezését. Elsősor­ban a műemlékvédelmi hi­vataltól lehet várni és re­mélni a rekonstrukció befe­jezését, és természetesen más szponzoroktól, egyéb pályázatokból jöhetne össze a szükséges összeg. (tf) A Magyar Divat- és Sporttánc Szövetség Dunaújvárosban rendezte a diszkó és a show tánc magyar bajnokságot. Mindkettőben a zomba-paradi- csompusztai Szarvas Szilvia lett országos bajnok, míg a zombai Kelemen Viktória 11. helyezést ért el discó táncban. Szarvas Szilvia a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem másodéves testnevelés szakos tanulója: — Szekszárdon, a úttörőház­ban művészi tornával kezdtem, hat éven keresztül az alapokat Ambrus Pétemétől tanultam. Aztán a művészi tornából tánc lett, jazz-balett következett, majd amikor megalakult a Ma­gyar Divat- és Sporttánc Szövet­ség és ismertté váltak a köve­telmények, akkor kezdtem el célirányosan foglalkozni a disco- és showtánccal. Az első eredményemet 16 évesen az if­júsági korcsoportban értem el, amikor kétszeres magyar bajnok lettem. Pécsen is vannak tánc­csoportok, de az enyémtől eltérő műfajban, így önállóan képezem magam. A show táncban én ké­szítem a koreográfiát, de discó- ban improvizálni kell, mert nem tudni, hogy milyen zenére kell táncolni. Ha megfog a zene han­gulata, akkor lesz a legjobb. Ez a bajnokságon bejött. — Hogy kerültél az orszá­gos bajnokságra? — A szövetség révén több versenyen is részt vettünk már Vikivel együtt. Egyéni ver­senyzőként a hagyományos, il­letve az akrobatikus discóban indultam. A tánchoz fontos a megfelelő hangulat, amikor kimegyek a színpadra, már bennem kell lüktessen a zene. A produkciónak sugároznia kell, hogy imádom azt csinálni. — A további terveid? — A továbbiakat meghatá­rozzák az anyagiak is. A szülé­ink pénztárcája is véges, de munkánkhoz nagyon sok segít­séget kaptunk eddig is a helyi polgármesteri hivataltól, a taka­rékszövetkezettől és a téesztől. Mielőtt ilyen jó eredményeket értem el, testnevelő tanár akar­tam lenni, de ezek után egyre inkább úgy érzem, folytatni kell a táncot. Szeretnék a nyáron edzőtáborba menni, s nemcsak a discótáncban, hanem a show- ban is legalább ilyen eredmé­nyeket elérni. Merész álmokat nem szövögetek, de minden­képpen folytatni akarom. Annál is inkább, mert a magyar válo­gatott első tagjává avanzsáltam a bajnoki cím elnyerésével. A világbajnokságot novemberben rendezik Magyarországon, de reméljük, addig is lesz még le­hetőség bizonyítani. A zombai Kelemen Viktória a szüleivel él. A szekszárdi Garay gimnázium levelező' tagozatán harmadéves, emellett az EKHO Autóbuszközlekedési Gmk-nál dolgozik. — Szarvas Szilvia - aki jó barátnőm is - biztatására hét éve kezdtem el táncolni. Előtte spor­toltam ugyan, de nem tanultam művészi tornát és táncmúlttal sem rendelkezem. A gyermekek háza tánccsoportjában több for­mációban szerepeltem, az or­szágos bajnokságon mind a két kategóriában indultam. Most egyéni versenyzőként táncolok. Egyéniként sokkal nagyobb aka­raterőre, kitartásra van szüksé­gem. Abból a szempontból vi­szont könnyebb, hogy senki nem szabja meg mit csináljak, senki nem szól bele a koreográfiámba, azt táncolok, amit akarok. A versenyeket a szövetség jóvol­tából, amelynek egy éve én is tagja vagyok, ismertem. Szá­momra a legnagyobb sikerél­ménynek számít, hogy mindkét kategóriában all. helyen végez­tem. —- Hogyan értékeled a telje­sítményedet? Elégedett vagy-e? — Lehettem volna jobb is, mert a színpadon való szereplés nekem még nem megy lámpa­láz nélkül. Még érződik a rutin hiánya. Biztos vagyok abban, hogy nem azt nyújtottam a ver­senyen, mint amit ki tudok hozni magamból. Elégedett va­gyok, mert merész dolog volt a részemről az év legnagyobb, legerősebb versenyén kezdő­ként szerepelni. Nem is gondol­tam át, hogy ez magas mérce lehet nekem. Várni nem vártam tőle semmit, gyakorlásnak in­dult. De valahol el kell kezdeni. — További terveid? — Le szeretnék érettségizni, a munkahelyemen dolgozni, s nyelvet tanulni. Törekszem arra, hogy minél többet kihoz­zak magamból, de nekem a tánc nem életcélt, inkább örömet je­lent, s szeretném mindenkivel megszerettetni. Abbahagyni nem lehet, mert ha egyszer be­lekóstol valaki, nem szabadul tőle. - péteri ­Rejtett értékeink A Sálköz című folyóirat „Ünnepi esemény írónak és olvasónak egyaránt, amikor a Sárköz első számával az első Tolna megyei irodalmi folyó­iratot vesszük kezünkbe. Egy folyóirat megjelenés mindig jelentős, mert egy város vagy megye irodalmi életéről tudó­sít rendszeresen és ezen túl bekapcsolódik az egész or­szág irodalmi életébe is. A Sárköz megjelenését ez mel­lett méltán avatja ünnepi eseménnyé az, hogy Tolna megye első irodalmi folyói­rata”. E szavakkal indította útjára Szendy Pál a szekszárdi párt vb első titkára azt a folyóira­tot, amelynek kézirata 1956 májusában érkezett nyom­dába, majd hamarosan napvi­lágot is látott nyolcszáz pél­dányban. A maga nemében, irodalmi folyóiratként - nem számítva az alkalmi és elve­télt próbálkozásokat - való­ban első volt, de a korabeli vi­szonyokhoz képest szinte nem is viselte magán a kezdet gyermeteg hibáit. A szerkesz­tőség név szerint ugyan nem jelent meg a kiadási adatok között, de azzal, hogy jelez­ték: „a Babits Mihály Iro­dalmi Társaság folyóirata”, minden helybeli tollforgató tudhatta, hányadán álljon vele. A Babits Mihály Társa­ság az előző évben alakult s már névválasztása is valósá­gos kis forradalmat jelentett: addig Babits - noha egykor Rákosi Mátyás tanára is volt, vagy talán éppen ezért - a legmellőzöttebb írók között is hátul kullogott megbecsülés­ben, de főleg kiadásban és ol­vasottságban. Ez utóbbi aligha volt érvényes a Szek­szárdon összegyűlt és felnö­vekedett tanár- és újságíró­gárdára, hiszen ők már Lete- nyei György kultúrházigaz- gató és Csányi László MTI- tudósító vezetésével 1954. december 17-én emléktáblát helyeztek el a költő szülőhá­zán. Az addig Szekszárdon is alig méltatott Babits neve egyszerre jelentett humanista irányt, míves igényességet, ami különben a korabeli pár­tos irányművekre aligha volt jellemző. Más oldalról te­kintve a társaság megjelent és sikeres évkönyve és a Sárköz létrehozása világosan jelezte, hogy 1954 után a vidéken is megindult az átalakulás, mu­tatkoznak a szellemi pezsgés szerény jelei. Mindez együtt valóban eseménnyé avatta a folyóirat megjelenését. Az első szám tartalmával is felért a feladat­hoz, mert Antal László Ba­v ha min minit menni-m T.iltvvtif. foi.vóiimi a bitsról, Bodonyi Ferenc Bar­tókról, Hadnagy Albert me­gyénk szabadságharcos nép- költészeti hagyományairól közölt hosszabb írást, Miszlai István és György, Sió Sándor, Bay Endre, Buny Géza verse­ket, Csányi László, Letenyei György szépprózát jelentetett meg. Volt külön Hagyomány- és Könyvekről-rovata, de a 27 géppapír nagyságú szövegol­dal után négy oldal hirdetés is akadt benne. Ritka kivételnek számított az az írás, amelyet így kezdtek: „Ismeretes Lenin elvtársnak az a megállapí­tása. ..” A folyóirat a maga nemé­ben kedvelt és sikeres lett: második számát már 1200 példányban nyomták, szerzői gárdája újabb nevekkel gya­rapodott, s az alkotók között éppúgy találunk ekkor kezdő néprajzost, később kultusz- minisztert (Andrásfalvy Ber­talan), mint napjainkra foga­lommá lett neveket (Hadnagy Albert, Moldován Vilma, Fábry Zoltán). A megjelent három szám közül az első kettő még az ok­tóberi változások előtt jutott az olvasó kezébe, a harmadik - jelzésében igen, de terjedel­mében nem - összevont szám egyben az utolsó is lett: 1957- ben a kedv is elmehetett, főleg, ha nem illett a folyóirat arcu­lata az MSZMP irányzatába .. . Mindenesetre az a 36 szerző, akik között több határainkon túl élő magyar, sőt szlovák, és három nő is akadt, sokáig lehe­tett büszke arra, hogy írásával jelen volt egy úttörő kezdemé­nyezés hasábjain. Sajnos, még több idő telt el addig, amíg - a vegyes tartalmú Művelődés című időszaki folyóiratot nem számítva - újra irodalmi-mű­vészeti lap láthatott napvilágot az alkalmi antológiaként meg­indult Dunatáj nevével. Ma, amikor az egykori alko­tók közül csupán néhányan vannak az élők sorában, illő lenne emlékeiket rögzíteni - az utókornak. Dr. Töttó's Gábor / Állandó istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék, szombat: 17-kor Újváros, 18.30-kor Belváros. Vasárnap: 7.30-kor Újváros, 9-kor Belvá­ros, 10-kor Újváros, 11-kor Belváros, 18.30-kor Belváros. Református istentiszteletek, vasárnap: 10-kor (gyermek is­tentisztelet) Kálvin tér. 10-kor, 18-kor Kálvin tér. Evangélikus istentisztelet, vasárnap: 10-kor Luther tér. Metodista istentiszteletek, vasárnap: 10-kor (gyermek is­tentisztelet) 17.30-kor istentisztelet (Munkácsy u. 1.) Szerda: 17.30 Bibliatanulmány. Szombat: 16-kor ifjúsági bibliaóra. Baptista istentiszteletek, vasárnap: 10-kor, szerda: 17.30- kor (Dózsa Gy. u. 1.) Hosszabbítod meg! Hanyatlik a nap már, az árnyékok nőnek... Urunk, hosszabbítsd meg kegyelmi idó'det! Nézd: a kapun kívül hányán ácsorognak! Száma sincs talán a végtelen soroknak. A vén Európa s a többi világrész évezredek óta Téged keres, Rád néz. Hiszen azt ígérted, sok hely van még ott Nálad, hadd mentse meg ókét is a bűnbánati Füle Lajos Ezer éves az oktatás Bátaszéken az általános is­kola kulturális bemutatójával kezdődött a magyar iskola 1000 éves fennállása alkal­mából szervezett kétnapos rendezvénysorozat tegnap. Ma dr. Say István, a megyei önkormányzat hivatalának főosztályvezetője nyitja meg „A bátaszéki oktatási intéz­mények története” című kiál­lítást. A pedagógus napra, illetve az ezer éves évforduló tiszte­letére „Bátaszék oktatásának nyolc és fél évszázada” cím­mel kiadvány jelent meg. E kiadvány bemutatójára a kiál­lítás megnyitását követően kerül sor. Az ünnepi hangver­seny 18 órakor kezdődik, majd 19 órakor kopjaavatás lesz a gimnáziumnál. (pt) „A Lélek gyümölcse: szere­tet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, sze­lídség, önmegtartózta­tás.” Gál. 5.22-23. Pál apostol szavai visszautal­nak pünkösd ünnepére, a Szentlélek kitöltetésére. Pün­kösd jelentőségét egyetlen szóval értelmezi: Gyümölcs. Fontos eleme a táplálkozás­nak. Ha jól belegondolunk, táplálékunk minden eleme va­lamilyen formája a gyümölcs­nek. Létünk fenntartásáról, megfelelő működésének biz­tosítójáról mond valamit az apostol, amikor a gyümölcsről szól. Az is nyilvánvaló, hogy e szót jelképesen értelmezi, amikor a Lélekről, egyben pe­dig Pünkösdről elmondja, hogy az életünk fennmaradá­sával és megfelelő működésé­nek biztosításával függ össze. Ha a mindennapi kenyérhez a gabonatáblákon érlelődő sok Jó hír milliárdnyi gabonaszemre van szükség, hogy a testi táplálék- további gyümölcsök sokasá­gával együtt betölthesse funk­cióját - úgy nem elegendő egy-egy szemernyi kis szere­tet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, sze­lídség, önmegtartóztatás sem, hogy kellően jó kondícióban tartsa emberek tömegeiben lelkűk erejét,lendületét, krea­tivitását. A Lélek gyümölcse, a lelki táplálék iránti hatalmas igény kielégítése Pünkösd, a Szentlélek ldáradása. Ezrek és ezrek - Péter apostol pünkösdi prédikációját követően há­romezren - a megszülető anyaszentegyház tagjaiként lelki értelemben Isten gyü­mölcstermő „kertjévé” váltak.- Jelenünk és múltunk törté­nelme bizonyítja, hogy hat a Pünkösd Leikétől idegen, go­nosz lélek is, melynek gyü­mölcse szeretet helyett gyűlö­let, öröm helyett káröröm, bé­kétlenség, türelmetlenség, szívtelenség, gonoszság, hűt­lenség, vadság, féktelenség. A lelki majd testi kondíció le­romlásához, a kreativitás le­pusztulásához, lelketlenség- hez sodródhatnak a Pünkösd Lelkének gyümölcsei nélkül élők tömegei. Lelkileg-testileg ott va­gyunk-e a Szentlélek hatása alatt, a Lélek gyümölcseit termők gyülekezetében, „kert­jében”? Készen vagyunk-e az emberhez igazán méltó fenn­maradáshoz, harmonikus együttműködéshez szükséges „táperőhöz” sok-sok szemer­nyi Lélekgyümölccsel hozzá- járulhi? Szilvássy Géza református lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents