Tolnai Népújság, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-08-09 / 133. szám
Jobbágy Valér tizenöt éve áll a Szekszárdi Madrigálkórus élén Zene nélkül élni nem érdemes Harminc éves volt tavaly a Szekszárdi Madrigálkórus, a kar vezetője, Jobbágy Valér az idén jubilál, tizenöt éve, hogy ő dirigálja az amatőr együttest. A 49 éves karnagy a zenei pályával a pécsi Művészeti Gimnáziumban jegyezte el magát. A Zeneakadémián a klarinét szak mellett a karvezetőit is elvégezte. ilyen irányú fóbiáimat, nem minden társulat lenne ilyen toleráns. — Az egyedi repertoárral sajátos arculatot kapott a kórus. — Igaz, bár ezzel a programmal nem lehet tömegeket megmozgatni szó, a kórus tagjai szabadidejükben járnak a próbákra. Heti öt óra nem kevés idő'. Mi az ami miatt mégis „megéri” nekik együtt maradni? — A kórus tagjaiként valami olyat kapnak, amihez másutt nem juthatnak, azaz maguk is részesei lehetnek egy olyan Képünk a kórus szerdai próbáján készült Dolgozott Debrecenben és Pécsett, 1986-tól a szekszárdi Ily- lyés Gyula Pedagógia Főiskola tanára, ekkor költözött Szek- szárdra. Szekszárdi munkája mellett irányítja a Pécsi Jannus Pannonius Tudományegyetem női kamarakórusát, illetve karvezetést tanít a Zeneakadémián. Szekszárdra az előző karnagy, Ligeti Andor távozása után, Lányi Péter hívására érkezett. Azóta neve összeforrt a madrigálkóruséval. — Nagyon jó társaság, a legfőbb erényük, hogy szeretnek együtt muzsikálni. „Megszállottakból” áll a kórus, alapvetően értelmiségiekből, de van közöttük diák és kétkezi munkás is. Amatőr együttes ugyan, de az énekesek profik, szinte mindnyájuknak van valamilyen zenei iskolázottsága - mondja a karnagy. - E nélkül nem tudnám velük elfogadtatni azt a repertoárt, ami az én számomra is feladatot jelent. Olyan darabokkal szeretek foglalkozni, amelyek nehezebben megköze- líthetőek. Zenei iskolázottságuk birtokában az ő értékítéletük magasan felette áll egy átlagos amatőr együttesének, azért vállalják az időrabló próbákat is. — Milyen művekről van szó? — Több munkát igénylő XVI-XVII. századi kórusmüvekről, melyek bemutatása több energiát követel, mint a standard repertoár-darabok. A madrigálkórus tagjai akceptálják az — Ki finanszírozza a kórust? — A szekszárdi önkormányzattól kapunk éves támogatást, amiből egyre nehezebb kijönni. Évtizedeken keresztül szövetkezeti támogatóink voltak - MÉSZÖV, KISZÖV, ÁFÉSZ -, de ez sajnos már megszűnt. — Hányszor tartanak próbát? — Heti két alkalommal két és fél órát gyakorolunk, ehhez jön néha egy-egy plusz próba. Régebben rendszeresen megszólaltattunk oratórikus műveket is a Művészetek Háza anyagi támogatásával, de erre sajnos egyre kevesebb a lehetőség. — Amatőr együttesről lévén zenei produktum létrehozásának ami eltér a kommersztől, a konzerv zenétől. Ez talán egy fajta kárpótlás az elveszett időért. Azt tapasztaltam, hogy rengeteg olyan élménnyel gazdagodnak, ami nélkül élni lehet, de nem érdemes. A zene új, eddig még fel nem dolgozott területeit ismerjük meg együtt. — Fellépések? — A rendszeressé vált a karácsonyi, nagyheti koncertjeinken kívül városi, megyei rendezvényeken, templomokban, nemzetközi fesztiválokon lépünk fel. A kórus első külföldi bemutatkozása még az előző karvezetővel, Ligeti Andorral volt. Azóta jártunk az olaszországi Arrezzoban, Fanoban, Spanyolországban, AusztriáFOTÓ: BAKÓ JENÓ ban, Walesben, Hollandiában és Finnországban. — Vannak az együttesnek felvételei? — Amatőr együttes olyan művekről készítsen felvételt, amiről profi zenészek még nem. Két kazettánk van, az egyiken a nyolcvanas években készült vegyes darabok, a másik izgalmasabb, a XVI. század első felében élt Claudin de sermisy Missa Philomena című miséjét tartalmazza, amit kortárs németalföldi zeneszerző anyagát felhasználva komponált. A köztudatban a késő reneszánsz stílusa sokkal elfogadottabb, mint a korábbi évtizedeké. — Miként lesz egy zenészből karnagy? — Bizonyos adottságok kellenek, de nagy szerepe van a körülményeknek is. Én szerencsés voltam, hogy nagyon korán, sokféle lehetőségem nyílt arra, hogy ebben a szakmában kipróbáljam magam. Már a diploma megszerzése előtt, a középiskolás időszaktól kezdve dolgoztam kórusvezetőként, ami óriási gyakorlatot biztosított számomra. — Mit jelent a kórus Önnek? — A szakmai működésem jelentős része a Szekszárdi Madrigálkórushoz kötődik. Igaz, tíz évbe telt, amíg az együttest sikerült olyanná formálni, hogy most már minden hangjáért vállalom a felelősséget. Ma már összehasonlíthatatlanul könnyebb dolgom van, mint az első években volt, mert nemcsak a külföldi és hazai fellépések kötnek össze bennünket, hanem egyfajta együtt gondolkodás is kialakult közöttünk. Egy nyelvet beszélünk. F. Kováts Éva Egyre nehezebb garantálni a szociális biztonságot Nyugdíjreform előtt, Tolnában A rendszerváltás óta eltelt öt-hat esztendőt aligha nevezhetjük a nyugdíjasok éveinek. Ez még akkor is így van, ha a népességen belül megnőtt az arányuk. (Miközben az aktív keresők közül mind többen maradtak munka nélkül.) A jelenleg dolgozók nyugdíjjárulék befizetései nem fedezik a nyugdíjakra kifizetett összegeket. Ugyanakkor nyakunkon a két számjegyű infláció is, így aztán egyre nehezebb garantálni a nyugdíjba vonulók szociális biztonságát. Nem véletlen tehát, hogy az országot irányítók új alapokra szeretnék helyezni a nyugellátás rendszerét, és emelni akarják a nyugdíjkorhatárt is. Minden harmadik A Központi Statisztikai Hivatal Tolna Megyei Igazgatósága azt elemezte, hogy mi történt az elmúlt egy év alatt, hogyan alakult a nyugdíjasok létszám- és korszerkezete, miként változott a nyugdíjak és járadékok összege, összetétele. Kiderül az elemzésből, hogy Tolnában az idén januárban 74 ezren kaptak nyugdíjat vagy részesültek a nyugdíj- szerű ellátás valamelyik formájában. Ők alkotják a megye népességének közel 30 százalékát. Tavaly és az idén tovább mérséklődött a nyugdíjasok számának emelkedése, de 1996 januárjában még mindig 1,6 százalékkal többen kaptak nyugdíjat vagy járadékot, mint egy évvel azelőtt. Az átlag: 17.831 Az idén márciusban megyénkben a nyugdíjasok és járadékosok átlagosan 17.057 forintot kaptak kézhez. Ez ugyan - ha a számokat nézzük - 16,3 százalékkal több, mint 1995 hasonló időszakában, csakhogy az árak közben ennél nagyobb arányban, 25,6 százalékkal emelkedtek. Tehát a járandóság értéke valójában csökkent. Néhány hónappal ezelőtt, márciusban - januárig visszamenőleg - a kormány 12 százalékkal emelte a nyugdíjakat. A tavalyi és az idei emelések hatására 1995 januárjától 1996 március végéig összesen 29,2 százalékkal emelkedett a nyugdíjak átlagos összege. 1996 márciusa - tehát a nyugdíjemelés után - az öregségi nyugdíjasok átlagosan 17.831 forintot tehetek zsebre. (Közülük a férfiak 20.102 forintot, a nők meg ennek 81,1 százalékát.) Egyébként Tolnában az öregségi nyugdíjasok 8,3 százaléka kap 25 ezer forintot, vagy ennél magasabb összeget. Meddig élünk? A tervezett nyugdíjreform egyik leginkább vitatott kérdése az öregségi nyugdíjkorhatár emelése. Ennek megítélésénél fontos támpont lehet az egyes korosztályok várható élettartamának ismerete. Különböző számítások azt mutatják, hogy azok közül, akik 1994-ben megélték 60. életévüket, ha férfiak, akkor még - átlag - további 14,7, a nők meg 19,3 esztendeig élvezhetik a nyugdíjat. Ha a rendőr odasóz... Szép munkát végeztek a Tolna megyei rendőrök. Lelepleztek egy autótolvaj-bandát, amelyik kétmilliárdos értékben vette el azt, ami a másé. Igaz, az elfogott „gyanúsítottak” nagyobb része már ismét szabad, mert jogállamban így illik: amíg megfellebbezhetetlen bírói ítélet ki nem mondja, hogy az illető bűnös, ártatlannak kell „vélni”. Csúnyán megvertek egy autólopással gyanúsított fiatalembert a fővárosi rendőrök. Legalábbis ezt állítja a férfi. A rendőrkapitány meg azt, hogy az illető leesett a metró lépcsőjén, ott szerezte a sérüléseit. Gondolom, a bíróság dolga lesz az igazságtevés, vagy legalábbis a jogalkalmazás. Hogy a kettő között különbség van, az ma már a laikus számára is egyértelmű. A rendszerváltás után vagy hat esztendővel hajlamos az ember arra gondolni, hogy a (polgári) demokrácia különleges valami. Ami demokrácia a csibészeknek, simliseknek, csalóknak, gazembereknek, az diktatúra az egyszerű, becsületes emberek számára. Diktatúra annak, aki bérből él, és akitől kapásból elveszi az állam a fizetése felét, adóként. Diktatúra annak a maszeknak is, akinek a keservesen megkeresett 100 forintjából a végén jó, ha 25 marad. Demokrácia viszont annak, aki arra „vállalkozik”, hogy olajat szőkítsen, jogtalanul áfát igényeljen vissza, magát szegénynek feltüntetve ingyen járassa óvodába, írassa kollégiumba a gyerekét, s ha netán mégis lebukik és bíróságra kerül, éljen a költségmentesség humánus okokból fenntartott lehetőségével. Szegény! Persze a becsületes balekok morgolódnak, el is határozzák, hogy ezt így tovább aztán nem! ők is lopni, csalni, hazudni fognak. Aztán mégse teszik, mert szerencsére alkalmatlanok rá. Húzzák az igát, amíg bírják, sőt még akkor is, amikor már nem bírják. Olvassák az újságban, látják a tévében, hogy a csibészek egyre gazdagodnak, annyi szakértőt alkalmaznak, amennyit csak akarnak. Lesik a joghézagokat. Amiket egyébként lesni se nagyon kell, sok van belőlük. Merthogy az országgyűlésben, a minisztériumokban is csak emberek ülnek, akiknek véges az idejük és az energiájuk. Ráadásul annak egy részét is olyan, a haza sorsát azonnal eldöntő izgalmas vitáknak kell szentelniük, mint a IlUIlI-as ügy, vagy hogy ki, hogyan, melyik médiára tehesse rá a kezét, esetleg azt kell eldönteniük, hogy alkotmányosan lövöldözött-e a hadgyakorlaton néhány magyar vadászgép. És gusztusos polémiát lehet folytatni arról, hogy ildomos-e volt kommunistáknak a kommunisták által felakasztatott kommunista érdemeit törvénybe foglaltatni, avagy ezí csak a születésük pillanatától fogva - sőt, már korábban - harcos anti- kommunisták tehetik meg. (Ugye milyen bonyolult? Na tetszik látni!) Nos, hát jórészt ezért nem jut idő bimbódzó demokráciánk finomítására, a törvényes kiskapuk csu- kogatására, ezért kell a rosszul fizetett, alacsony presztízzsel rendelkező rendőröknek a keserves munkával elfogott csibészeket elengedni. Hát csoda, ha a rend őrei is elkeserednek és néha - mint egyikmásik újság írja - odasóznak egyet-kettőt, ahova nem kellene? Egyébként ne üsse a rendőr a polgárt, egyáltalán, senki ne üssön senkit, mert erre nincs semmilyen mentség. De arra sem, ha valaki, akinek a dolga lenne, nem tesz eleget azért, hogy ez ne történhessen meg. Gyuricza Mihály
