Tolnai Népújság, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-08-09 / 133. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1996. június 8., szombat A hónap műtárgya Tojások a könyvtárban Az idő múlását a hónap műtárgyairól készült tudósításokkal is jól lehet érzékelni. Ezek az információk újra meg újra a szekszárdi Illyés Gyula Könyvtár Porta Galériába kalauzolják az érdeklődőket. A könyvtárak hétköznapi gondjai - mondhatnánk megmaradásukért is küzdő erőfeszítései - mellett jó érzés figyelemmel kísérni a megkezdett és hagyományossá nőtt, fejlődött rendezvényeiket, mint például A hónap műtárgyaként rendszeresen jelentkező kamaratárlatokat, a megyei könyvtár bejáratánál. Csuhaj Tünde neve, alkotásai különös gyűjteményének néhány darabja állítja meg a belépőt. A szerény ismertető a kiállítóról szűkszavúan szól. Szekszárdon él családjával. Szatmári Juhos László szobrászművész oldalán sikerült önmagát megismertetni a Tolna megyei művészetpártolókkal. Egyénisége több síkon jelzi a hétköznapiságtól való szakadást. A családi élet, az anya és háziasszony-szerep mindennapi gondjai mellett sikerült megtalálni az utat és a fény kitört a véka alól. Csuhaj Tünde meglelte önmagát. Mindig is vonzotta a népművészet. A sárközi tárgyi emlékek között keresve, kutatva azon vette észre magát, hogy a tojások hímjei többet jelentenek számára, mint a szőttesek, hímzések világa. Megismerte és kipróbálás után maga is elkezdte a tojásfestést, amit sárközi mesterektől tanult. A hímes tojás fogalma leginkább a húsvéti szokásokhoz kapcsolódik, a locsolkodás mellett. Maga a locsolás eredetileg termékenység-varázslat volt, úgynevezett pogány fürdő, ami a testi-lelki megújulást, tisztulást jelentette. Ez a napjainkban is eleven szokás Sárközben is dívik húsvétkor. A tojás az élet szimbóluma. A teremtésmítoszok egy csoportja a világ keletkezését mint a tojásból való megszületést írja le. A teremtésmítoszok fontos mozzanata a tojás kettéválása. A tojáshéj két fele jelképezi az eget és a földet, sárgája a napot, fehérje a holdat. Áttételesen minden kettősséget érthetünk alatta, a férfit és nőt, a könnyűt és nehezet, a meleget és hideget. Tojást, mint a feltámadás ígéretét, már jóval a keresztény kor előtt tettek sírokba a holtak mellé. Karcolt díszű tojást a honfoglalás előtti avar női sírban is találtak régészek. Tojást kezdetben Sárköz területén csak Bátán festettek tarkára. Később kiváló népművészek ezerszámra juttattak külföldi piacokra is ezekből a hímes tojásokból. A tojásfestés technikája a maga egyszerűségében meglehetősen nagy türelmet és fejlett művészi készséget kíván. A kifújt, kiürített tojásokat viasszal megrajzolják, megírják, majd festékbe teszik. Á viasszal fedett felületen a tojás héjához nem fér a festék. A viasz eltávolítása után kirajzolódik a ráírt hím, a minta. Kicának hívják a tojásíró eszközt. Çspjÿij fünde is pontosan tudja minden mozzanatát a tojásfest« Äazanba-n hfmey, a módszert választotta. Maratott és rjsifflSSft technikát alkalnia®‘. Ezzfel magasabb szinten igazolja tehéli«g^t,:ï''erzlïenySégét. Liba, hattyú, emu, strucctojásokat használ feí. À tojások iránti vonzalma, gyűjtőszenvedéllyé vált. Más népek hímes tojásainak történetét is megismerte. Számos külföldi kiállításon való bemutatkozás útján olyan gyűjtemény alakult ki, amit másoknak is meg kell mutatni. Erre nyílt alkalma Szekszárdon az Illyés Gyula Megyei Könyvtár Porta Ga- lériájában, ahol a hónap műtárgyaként láthatók az áttört hímű óriásnak tetsző tojások mellett - ezek Csuhaj Tünde alkotásai - azok a tojások is, melyek magyar, román, cseh és indián tojásdíszítők keze munkáit dicsérik. Decsi Kiss János Görgey Gábor a kultúra egységéről Görgey Gábor író, költő, a televízió kulturális adásainak fő- szerkesztője, a Német Színház művészeti tanácsadója volt a megyei könyvtár könyvheti vendége. A beszélgetést aktuális kérdéssel kezdtük, túl a tévéelnök megválasztásának első fordulóján, amelyben egyik jelölt sem kapta meg a szükséges többséget, ezért új pályázat kiírásáról döntött a kuratórium.- Kivel folytatná legszívesebben a megkezdett munkát, ha nem akar nevet mondani, milyen tévéelnökkel?- Nevet semmiképpen nem mondanék, de mindenképpen olyan tévéelnökkel dolgoznék szívesen - ha egyáltalában ezt a munkát nekem folytatnom kell -, akinek fontos a kultúra, s hozzá tenném, hogy a jelenlegi ügyvezető alelnök ilyen ember. A politika ilyen értelemben nem érdekel, eddig is attól függetlenül dolgoztam, a kultúra védelmében, támogatásában és terjesztésében.- Szeretett volna valamikor színész lenni?- Soha.- Azért kérdezem, mert kitűnő előadó. A kérdés másik fele, hogy az ismert író, ember, miért tartja fontosnak, hogy egy vidéki könyvtárban is találkozzék olvasóival?- Ha Szekszárd hív, akkor természetesen eljövök, hiszen a városhoz van kötődésem a Német Színház révén. Mint hízelgőén mondta, ismert, sokat szereplő ember vagyok, tehát illetlenségnek is tartanék ilyen hívásokat visszautasítani. Egyébként is nagy ellensége vagyok a Budapest és a vidék ál-ellentétének, ami a kultúra területén különösen tarthatatlan. Nagyon fontos, hogy az ember a maga területén minél többször és minél hangsúlyosabban képviselje, hogy ez az ország egy ország. Érték mindenütt születik, nemcsak Budapesten.- Miért fontos, hogy egy író ennyi mindent csináljon?- A kérdés a szívembe talált, mert egyáltalán nem biztos, hogy fontos. Készülök is arra, hogy szűkítsem a tevékenységi kört, mer jobban kellene koncentrálnom az írói munkára. Ennek ellenére egyáltalán nem érzem elveszettnek a másra fordított időt, hiszen, amivel foglalkozom, az is mind kutúra, s talán nem haszontalan mindaz, amit más területen is képviselni tudok. A finnyásság ezen a területen nem tartható, mert ha nekem az a meggyőződésem, hogy fontos a kultúra, annak minden szegmentuma, s én labdákat kapok, - esetleg gólt is rúghatok - akkor nekem nincs jogom ezeket a labdákat kihagyni.- Egy egész beszélgetést is megérne az utolsó kérdés: mit jelent az Ön számára e történelmi nevet viselhetni?- Anélkül, hogy bármikor is valamiféle gőgöt éreztem volna, pusztán azért, mert egy történelmi családnak vagyok a leszármazottja, természetesen nagyon jó érzés, annak ellenére, hogy én már egy olyan világba lettem felnőtt, amikor ez nemhogy privilégiumot nem hozott számomra, hanem inkább csak hátrányt. Ha én jóleső büszkeséggel viselem is ezt a nevet, ebből az égvilágon semmi előny nem származott, s nem is származik. A magam munkáját nekem kell elvégezni« Ihárosi Ibolya Kiss Ilona egy óriási könyvvel FOTÓ: BJ Mi lesz a gyerekek üzenete? Különös, és egyúttal lenyűgöző kiállítás volt látható egy hétig a szekszárdi Il-es, Zrínyi utcai általános iskola könyvtárában. A könyvtáros, Teszler Vendelné látta a televízióban Kiss Ilonát, akinek alkotásai megragadták a figyelmét, így került sor a kij tás megrendezésére. # A művésznő, aki jeléit Volt1 megnyitón, elmondta, hogy' könyvművész szakon végzett az Iparművészeti Főiskolán. Már több, mint száz könyv tervezése volt mögötte, amikor elhatározta, hogy most az egyszer olyan könyvet tervez, amilyent ő szeretne. Akkor még azt hitte maga találta ki a műfajt, amelyben a képzőművészeti gondolatot, egy könyv formájú tárgy fejezi ki. Később a frankfurti könyvvásáron kiderült, hogy egy teljes emeletet foglalnák el az ilyen könyvek. A műfaj tehát, amit kitalált, már létezett. A könyv-tárgy készülhet ipari papírból, s van, amikor maga gyártja az alapanyagot is. Más esetben az élet kínálja a megvalósítás anyagát. A Diszkó lapjai például nylon-zacskókból állnak, közöttük színes, sőt tarkába!^ villogó minták. A könyvtárgyak anyaga, színe, formája, mérete féjezi ki azt a tartalmat, hangulatot, amit a művész elmondani akart. Mint kiderült, azért nem teljesen szakadt el a képzőművész eredeti szakmájától a betűtől, mert a könyv-tárgyakhoz kis történetek is tartoznak, amelyeket a megnyitón fel is olvasott. Mindez felveti egy - maga tervezte - könyv gondolatát, - amelyekben a könyv-tárgyakról készült fotók és a történetek kaphatnának helyet. Kár, hogy a kiállítást csak egy hétig láthatta, aki éppen arra tévedt. A művésznőnek volt még egy ötlete, aminek akár folytatása is lehet. Az kérte a gyerekektől, tervezzenek könyv-tárgyat, amelynek a címe-témája: AZ ÜZENET. Kíváncsian várjuk mit találnak ki a gyerekek, azt remélve, hogy közös kiállítson láthatjuk viszont Kiss Ilona és a gyerekek munkáit, esetleg közös alkotásait is Szekszárdon. Ihárosi Menesztették az otthon vezetőit (Folytatás az 1. oldalról.) A 44 dolgozóból 24-en írták alá az ívet, volt azonban két nővér, akiknek neve szerepelt a listán, ám ők tagadták, hogy aláírták volna, mivel a kérdéses időpontban nem is tartózkodtak az intézetben. Bár az üggyel kapcsolatban meglehetősen sok eltérő vélemény létezik, az tény, hogy a dolgozók nagy része csatlakozott az igazgatónő leváltására irányuló kezdeményezéshez. ■ Lukács Ferencné 30 éve dolgozik az egészségügyben, az intézet irányítását ’94. február 1- jén vette át. Egy ’93. decemberében, az otthonban felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint (szék- letes lepedők, etetés elmaradása, valaki beszorult az ágyrácsba, stb.) volt tennivalója a gondozottak ellátásának javítása érdekében. Szakmailag nem kérdőjelezték meg tevékenységét. Amit beosztottainak egy része nehezen, vagy egyáltalán nem tudott elviselni, az az igazgatónő vezetési stílusa. Vádként hangzott el ellene, hogy munkatársaival szemben bizalmatlan, nem veszi emberszámba, megalázza, rettegésben tartja őket. (Dr. Szügyiné Kara- zsi Magdolna főtanácsos, a megyei vizsgálat egyik résztvevője szerint Lukácsné vezetői munkájában felfedeztek olyan hibákat, mint az ellenőrzésre való fokozott hajlam, a túlzott bizalmatlanság, ezek mögött azonban mindig a gondozottak érdeke állt.) A dolgozók másik része úgy vélte, az igazgatónőnek a becsületes, munkájukat jól végző beosztottakkal nem volt problémája. Ez utóbbi nézetet osztja Lukácsné is. Hozzáteszi, hogy igyekezett minden dolgozójával emberi módon bánni, nem stílusa a veszekedés, emeltebb hangot csak az agresszív megnyilvánulások miatt használt. Tény, hogy Lukácsné két éves igazgatósága alatt 24 dolgozó távozott az intézményből, közülük 4-en mentek gyesre, 2- en nyugdíjba, 2-en pedig visszatértek. (Az intézménynél ’93- ban több, mint 70 %-os volt a fluktuáció.) Az igazgató elleni fellépés vezetője a főnővér, Pinczés Tamásné volt. Őt tavaly szeptemberben vette fel Lukácsné, a gyesre távozó főnővér helyettesítésére. Pinczésnével kapcsolatban elmarasztalásként hangzott el, hogy túl nagy figyelmet fordított beosztottainak pártolására. Pinczésné erre azt mondja, neki egyformán fontosak gondozók és gondozottak, ha az ápolók idegesek, az rossz hatással van az ápoltakra is. Úgy véli, nem lehetett tovább tűrni a megaláztatást, ezért képviselte a beosztottait, akik a „megváltást” várták tőle. Böröcz Józsefié főkönyvelő ’95. márciusában került az intézethez. Úgy nyilatkozott, hogy személyesen feloldhatatlan problémája nem volt az igazgatónővel, ő a beosztottjai érdekében emelte fel a szavát ellene. Azt mondja, soha nem volt felbujtó, azért írt alá ő is az igazgatónő ellen, hogy a dolgozók szemébe tudjon nézni. ■ A szociális otthonban kialakult helyzet tisztázására márciusban vizsgálatot kezdett a megyei ön- kormányzat. Dr. Szügyiné Ka- razsi Magdolna főtanácsos a vezetők április 1-jei „szembesítése” során megkérdezte a három hölgyet: tudnak-e, akamak- e együtt dolgozni? Lukácsné azt a választ adta, hogy ehhez a munkához nem adja nevét, ezért ezekkel a vezetőkkel nem. Bö- röczné úgy fogalmazott, hogy ilyen légkörben nem, ha lehet, új munkahelyet keres. Pinczésné azt mondta, ő itt akar dolgozni, hármójukon múlik, hogy képesek lesznek-e rendezni a konfliktust. Az április 4-i összdolgozói értekezlet előtt Bach József, a megyei közgyűlés elnöke elmondta Lukácsnénak, hogy a vizsgálat jegyzőkönyvei alapján semmi olyat nem találtak, ami elbocsátását indokolttá tenné. Bach József az értekezleten közölte: két hónapos próbaidőt ad a vezetőknek és a dolgozóknak arra, próbáljanak meg együtt dolgozni, ez idő alatt folyamatosan ellenőrizni fogják az itt folyó munkát. Kilátásba helyezte, ha nem sikerül az együttműködés, egyik vezető sem maradhat az intézetben. A nem egészen két hónapos próbaidőt a vezetők közül csak Lukácsné dolgozta végig. Pinczésné ebben az időszakban csak április 10. és 24. között dolgozott, a többi időt táppénzen töltötte, az itt dolgozók azonban ez idő alatt is rendszeres kapcsolatban álltak vele. Böröczné április végén kórházba ment, ahol megműtötték. Lukácsné szerint a nem egészen két hónap alatt a kedélyek kezdtek megnyugodni. Böröczné véleménye, hogy a szakmai munka zökkenőmentesen haladt, az ellenségeskedésből mindenkinek elege volt már. Hozzáteszi, hogy Lukácsné stílusa nem változott. Pinczésné úgy látja, a két hónap alatt szét- zilálódott az intézmény. Dr. Szügyi Gyula a megyei önkormányzat főosztályvezetőhelyettese szerint 2-3 hétig úgy tűnt, sikerül együtt dolgozniuk a vezetőknek, de miután az otthonnal kapcsolatban megjelent egy régi sebeket is felszakító cikk a Népszabadságban, és egy riport a rádióban, a helyzet rosz- szabb lett, mint volt, már a gondozottak is két pártra szakadtak. Dr. Szügyiné két nappal a közgyűlés határozata előtt végzett vizsgálata során ugyan „csendet” tapasztalt, ám ekkor már késő volt. Bach József úgy látta, hogy a vezetőknek nem sikerült kompromisszumot kötniük. — A dolgozók már nem voltak hajlandók egy műszakban dolgozni, sőt odáig fajult a dolog, hogy a két tábor elkezdte befolyásolni a gondozottakat. És a tragédia itt kezdődik. Dr. Szügyiné szerint attól lehetett tartani, hogy az intézmény működésképtelenné válik. À dolgozók közül nagyon sokan szabadságra, vagy táppénzre mentek. Ekkor, jóval a ,Jcét hónap” letelte előtt a megyei közgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy kezdeményezni kell az igazgató felmentését, emellett javasolta a főkönyvelő és a főnővér menesztését is. A megyei közgyűlés május 23-i ülésén visszavonta az igazgatónő megbízatását. Bach József és dr. Szügyi Gyula álláspontja az, a kialakult helyzetben mindhárom vezető elbocsátására szükség volt. — Ha békességet akarunk az intézményben, a „győztes” tábor vezetője nem maradhat ott, hiszen akkor a menesztett vezető pártján állók nem fognak nyugodni - fogalmazott a közgyűlés elnöke. A távozó vezetők egyike sem tartja igazságosnak a döntést. Böröczné szerint a megye vezetése úgy tartotta, szándékosan időzítette műtétjét éppen a két hónapos próbaidőre, pedig ez nem igaz. Úgy véli alapvető joga mindenkinek, hogy gyógykezeltesse magát. Mindazonáltal nem kíván magyarázkodni, tudomásul vette a döntést, addig dolgozik az intézetben, amíg szükség van a munkájára. Pinczésné véleménye az, hogy a megyei önkormányzat nem az igazságot kereste, hanem a saját érdekeit védte. Úgy véli azonban, ilyen áron is megérte az igazgató elleni fellépés - az otthon érdekében. A döntésbe belenyugszik, mert nagyon elfáradt. Lukácsné elmondta, felmentését különösen annak fényében tartja furcsának, hogy április 4- én a megyei vezetés még nem fogalmazott meg kifogásokat a munkájáról, valamint, hogy a megyétől azt a tanácsot kapta, hogy a két hónap alatt ne „nyúljon bele” az ügybe. Megdöbbent azon is, hogy egyik munkatársától már a közgyűlés előtt megtudta, hogy kiszemelték az utódját. Lukácsné nem nyugszik bele a közgyűlés döntésébe. Ügyét a munkaügyi bíróság elé viszi. ■ Siklósi Mihály igazgató e hét közepén arról tájékoztatott, hogy a hétfői gyűlés óta egyetlen dolgozó sem jelezte távozási szándékát. — Remélem, csendben tudunk majd dolgozni - jegyezte meg. sk
