Tolnai Népújság, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-15-16 / 139. szám
A Sárköz a töltésen innen és a töltésen túl J A romantikának örökre vége Gemenc: tervezik a rehabilitációt A Sárköz folyóinak, tavainak fele víz, fele hal volt - így őrzi az emlékezet. Természetesen éz jókora túlzás, de ha csak töredéke igaz, akkor is nyilvánvaló, hogy az ármentesítés előtt is hasznot hajtott az ártéri gazdálkodás. És nem csak a halászat, hanem a malmok, az állattartás, az erdészet és még ki tudja hányféle tevékenység. Egyébként a legjobban valószínűleg Andrásfalvy Bertalan, a későbbi miniszter tudja, akinek e témáról szóló vaskos tanulmánya ott kellene, hogy legyen minden lokálpatrióta sárközi könyvei között. Különös, romantikus világ volt ez, egészen a múlt század közepéig, végéig. A legjelentősebb változást talán a Sárvíznek a Dunába történt bevezetése hozta. 1855- től nem folyik már végig a Sárközön, hanem Szekszárd fölött ömlik az öreg folyóba. Megkezdődött a vidék kiszárítása, csatornák, szivattyútelepek készültek, és életformát volt kénytelen váltani a környék lakossága. Ráadásul a védgátak kettévágták a területet. A töltés Duna felőli oldalán, a kalocsai érsekség makacsságának köszönhetően szerencsére jó széles sávban megmaradt a gemenci erdő. De ezzel majd egy következő fejezetben foglalkozunk, egyelőre az ármentesített Sárköz a témánk.- Új igények jelentkeztek, kellett a jó minőségű szántóföld, amelyik már nem nádat és gyékényt terem, hanem ezeknél jobban értékesíthető búzát, kukoricát - mondja Klingl Béla, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakasz- mérnökségének vezetője. Ehhez hozzátehetjük, hogy a belterjes mezőgazdaság aztán meghozta a gazdagságot is: szépen gyarapodtak a sárközi falvak lakói.- Manapság olykor megkérdőjelezik a Duna-szabályozás szükségességét, hasznát. Szerintem viszont csak a kor színvonalát, ismereteit figyelembe véve lehet bármit is számon kérni. Akkor még nem volt ökológia, hogy egyebekről ne is szóljak. A mérnöktől azt várták, hogy tevékenységének eredményeként ne legyenek árvizek, zavartalanul közlekedhessenek a hajók, a holt ágak feltöltődve teret adjanak a mezőgazdaságnak. Ha most esetleg egyes emberek, csoportok mást szeretnének - mint ahogy a horgászok, a természet, a környezet szerelmesei már jelezték -, akkor meg kell vizsgálni, hogy lehetséges-e és érdemes-e ebben az irányban lépni. Gazdaságilag szerintem nem lenne indokolt, ökológiai szempontból talán.- Tehát elképzelhető, hogy ahol valamikor folyó, tó, mocsár volt, az a terület vagy annak egy része ismét víz alá kerüljön?- Én ezt nem tartom járható útnak. Különösen most, a privatizáció, a földek ismételt szétaprózása után. Ki tudná ezt megfizetni? A gyakorlati megoldás is szinte elháríthatatlan akadályokba ütközne. A volt folyómedrek tulajdonképpen eltűntek, azokat beszántották, átvágták, mesterségesen feltöl- tötték. A Dunát gátakkal kizárták erről a területről. Tehát a táj annyifa átalakult, hogy a száz- százhúsz évvel ezelőtti állapotokat még akkor is lehetetlen lenne visszaállítani, ha valaki ezt akarná. Természetesen a meghatározó gazdasági érdekek is ellent mondanak ennek. Mi inkább arra törekszünk, hogy stabilan biztosítsuk a vízmentesítést. Ez se könnyű, olyan kicsi a terület esése. Bá- tán esetleg már majdnem száraz a Pösze - a Szekszárd-Bátai- főcsatoma - medre a szivattyúzás eredményeként, Őcsény magasságában meg még ott a belvíz.- És a kevés megmaradt csatorna, holtág, tó vize legalább tiszta-e?- Az utóbbi években tisztább lett, mint korábban volt. Egy nem mindennapi tanulmány bevezetőjéből idéztünk. Története röviden arról szól, hogy 1992-ben a közlekedési meg a környezetvédelmi minisztérium holland és magyar intézeteket bízott meg a gemenci hullámtér rehabilitációs lehetőségeinek vizsgálatával. A holland kormány által finanszírozott tanulmány a terület víz- gazdálkodására koncentrál - most a mi témánk is elsősorban ez -, de figyelembe veszi az erdészet, a vadászat, a halászat és az üdülés érdekeit is.- A cél az volt, hogy tudományos módszerekkel felmérjék, a térségben hogyan működik az ökológiai rendszer: milyen a növényzet, az állatállomány, a vízforgalom - mondja Klingl Béla, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnökségének vezetője. - Ami a vizeket illeti, két egymással ellentétes folyamat figyelhető meg. A szabályozás - a folyónak viszonylag szűk területre történt beszorí- tása - miatt a meder eddig állandóan mélyült, az áradások hordalékának lerakódása következtében pedig emelkedett a környező talaj szint. Ezeket a folyamatokat valahogy úgy kellene befolyásolni, hogy mind a hajózás, mind az árhullámok levezetése biztosított legyen, de vissza kellene állítani a holt medrek vízszállító képességét is. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola Bajai Vízgazdálkodási Intézete kiválasztott egy több négyzetkilométeres területet Pörböly és a Duna között - ennek nagyjából a középvonalában halad a Baja-Bátaszék közötti út, vasút. Tanulmányt készítettek az itt található Vén- Duna és a Nyéki-Holt-Duna vízforgalmának természetvédelmi rekonstrukciójára. Ez a tanulmány egyrészt helyzetelemzés, másrészt műszaki beavatkozásokat javasol és előre jelzi azok várható hatását is. Klingl Béla elmondta azt is, hogy várhatóan állami segítségre lehet számítani ezen a téren, kérdés, hogy ki pályázzon és ki biztosítsa az ilyenkor általában szokásos saját erőt. Tapasztalatai szerint a térségben élők érdeklődése inkább az ellenkező irányba, a dombok, szőlőhegyek felé fordul. (Azt már csak zárójelben jegyzi meg az újságíró, hogy az érdeklődés ilyen irányultsága bizonyára annak is köszönhető, hogy Gemenc az elmúlt századokban és évtizedekben egyaránt tilos terület volt a környéken élőknek: haszna az érsekségé, később az államé, közönséges halandó legföljebb favágóként, az urak vadászatára kirendelt vagy fölfogadott hajtóként tehette be a lábát.)- Persze hatalmas pénzekről lenne szó - folytatja Klingl Béla. - Egy-egy település ereje kevés, talán ha valamilyen térségi társulási forma kialakulna...- A nosztalgián, meg a tájban messziről történő gyönyörködésen kívül az itt élő embereknek milyen érdekük fűződhet a rehabilitációhoz?- Talán a turizmus, a Ge- mencre szabott, az itteni flórát és faunát nem károsító turizmus megszervezése még anyagi hasznot is hozhatna. Gyuricza Mihály Ez részben annak az eredménye, hogy a szekszárdi tisztított szennyvizet nem a Szekszárd- Bátai-főcsatorna, hanem a Sió viszi a Dunába. Sajnos, annak a szennyvíz iszapnak a nagyobb része, amely korábban, hosszú évek alatt lerakodott a csatorna felső szakaszán, ma is ott van, és ott is lesz, amíg ki nem kotorják. Tapasztáljuk azt is, hogy különböző cégek illegális szennyvízeresztései miatt még mindig jut ebből az anyagból a Sárközbe. A mezőgazdaságban használt és a vizekbe kerülő kemikáliák mennyisége - az ismert okok eredményeként - számottevően csökkent. Ebből a szempontból kedvezőek a kilátások. „A Gemenci Tájvédelmi Körzet egy Magyarország déli részén elterülő, kivételes szépségű dunai hullámtér. Nagyrészt erdő borítja, és még mindig fellelhetők rajta a korábbi természetes folyóparti keményfa állományú erdők maradványai. A terület jelentős madárrezervátum és egyedülálló tartózkodási helye több vadfajnak;., természetes állapotának visszaállítása kívánatos...” I----------------H angulatos hajnali pillanat Rézéiben FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Pillanatkép ÉFOÉSZ-ről Életmód-tábor, nyolcadszor Interjú dr. Garay Zoltánnéval A z Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetségének Tolna megyei titkára dr. Garay Zoltánné. Ha azt mondjuk róla, hogy tizenegy év óta megszállottja ez ügynek, mindent a szó szoros értelmében kell venni. Több alkalommal szóltunk már az ÉFOÉSZ-ről, de úgy tűnik, nem eleget. — Ha pillantfelvételt kellene készítenie az értelmi fogyatékosok megyei helyzetéről, mit mondana el? —• Először azt a nem létező szociális térképet rajzolnám föl itt Tolna megyében, amely kimutatná, hogy az értelmi fogyatékosoknak, a korlátozottaknak milyen a szociális támogatottsága. Ma csak becsléseink vannak, hogy a megye lakosságának 3,5-4 százaléka sérült! Szövetségünk nyilvántartásában 1200 iskolás korú szerepel. Tagjaink száma 453. Azt kell mondanom, hogy az iskolán kívüli, az onnan kikerült sérült embereknek Tolna megyében semmilyen lehetősége nincs, sem munkára, sem szórakozásra. Egyegy olyan programra, mint például a most következő életmódtábor, egész évben várnak. — Tudomásom szerint nem először rendezik ezt a tábort a Balaton mellett. Kik támogatják? — Nyolcadik alkalommal szervezzük. Mára csak 4-5 állandó szponzor maradt. Ellehetetlenül a helyzetünk. Egy ilyen táborban az egy hét alatt többet kapnak, mint az otthoni körülmények között egy évben. Államilag kellene megoldani, vagy megvalósítani a szövetség egyetlen célját, az érdek- védelmet. Az értelmi fogyatékos ugyanis nem tudja önmagát képviselni. O a személyre szóló szociális juttatásra vár és nem számtalan törvényre, módosított jogszabályra. Ha kap egy ruhát, egy forintot, az az övé, és tudja, hogy gondoskodtak róla. Az államtól 150 ezer forintot kapunk a megyei programok szervezésére. Az irodánk bérleti díja viszont 180 ezer forint egy évben. Mindenre úgy kell koldulni a pénzt! Már-már tarthatatlan állapot. Tudom, hogy az élet minden területén nagyon nehéz a helyzet, de csak azok érzékelik az értelmi fogyatékosok sorsát, akiket közvetlen közelről, vagy vér szerint érint. Senki más meg nem érti! — Mi ösztönzi a munkájában? — Például, amit az életmód táborban tapasztalhatok. Ott a programok szerint önállóan kell gazdálkodniuk a zsebpénzzel, ügyelni a személyi higiénére, a környezetük tisztaságára, a kulturált étkezésre. Mindez nem a megszokott környezetben. Úgy kell ott viselkednünk, hogy ne maradjon utánunk rongált bútor. Ä közlekedésben is csoportosan veszünk részt, és a strandon is. Ezeken a helyeken mindig kapunk kedvezményt. Igazolva látom, ha többet tudnánk felmutatni magunkból, könnyebb volna a társadalmi elfogadtatás. Ha fogni tudnánk mások, a rászorulók kezét... A jobb adni, mint kapni, igazsága ösztönöz! Most június 23-30- ig a balatoni életmód táborban körülbelül harminc értelmi fogyatékos életében lesznek ünnepnapok. Ennek mérhető ára van. Személyenként nyolcezer forint. Ebből felét a szülők fizetik, a másik felét adományokból gyűjtöttük. Balatoni viszonylatban nem drága, de a szülőknek mégis nehéz. Folytathatnám a fura és érthetetlen helyzetet, hogy szinte sehova nem tartozunk. A városi iskolás tábort a városi önkormányzat támogatja, de mi az egész megye területéről szervezünk fogyatékosokat és olyanokat, akik már iskolán kívül élnek, vagyis semmilyen kedvezményben nem részesülnek. Népi sorolom, mert bízom abban, hogy az állandó szponzorok mellett akadnak olyanok is, akik látva, hallva, olvasva az értelmi fogyatékosok helyzetét, adnak úgyis lehetőségeik szerint adományt, hogy nem kell kérni. Az életmód táborunk hét napján olyan öröm száll a táboro- zókra ami számunkra is köny- nyíti a terhet, a sorstársak keresztjének útján. Decsi Kiss János
