Tolnai Népújság, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-15-16 / 139. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1996. június 15., szombat Megváltást hozhat allergiások, asztmások számára Sóterápiás barlang Szekszárdon Napjainkban egyre több a kü­lönböző allergiás megbetege­désben szenvedők száma. Na­gyon sok asztmában, és más felsőlégúti megbetegedésben szenvedőnek nyújthat megol­dást az a sóbarlang, amelyet nemrég nyitottak meg Szek­szárdon, a Bezerédj utca 3. szám alatt. A kialakításról és a gyógy­módokról Kónya Lászóval, a Somadrin Környezetvédelmi és Természetgyógyászati Egyesü­let tagjával beszélgettünk, aki maga is a krónikus asztmája miatt került kapcsolatba a So- madrinnal. — Ezelőtt négy esztendővel indult hódító útjára ez a gyógy­hatású készítmény, mely So­mogyi István festőművész ta­lálmánya alapján készült. Tör­tént ugyanis, hogy a festőmű­vész (véletlenül) kísérletezett ki egy olyan anyagot, mely meg­köti a levegőben található pol­leneket, port, megöli az atkákat. A találmányból csak idén ta­vasszal lehetett szabadalom. Kiderült azonban, hogy a spe­ciális oldat nemcsak megtisz­títja a levegőt, hanem a sópára sok felsőlégúti problémára enyhülést jelent. — Mit tartalmaz az oldat, és hogyan használható? — Egy tömény sóoldatról van szó, mely tartalmaz további ásványi anyagokat is. Azoknak az embereknek is javulást ho­zott a klímabarlang-kúra, akik hosszú és gyötrelmes gyógy­szeres kezelés után voltak már. — Ki írja elő, hogy mennyit szükséges a barlangban tartóz­kodni? Van-e orvosi felügyelet? — Nos, semmilyen előírás erre nincs. Egy szegedi pro­fesszorokból álló csapat által kidolgozott és az általuk előírt terápiát alkalmazzuk. A tapasz­talatok szerint heti néhány óra beszélgetés a kellemesen, ba­rátságosan berendezett bar­langban már érezhető javulást hozhat. Ez persze egyéntől, be­tegségtől és annak stádiumától függ. Volt például egy olyan hölgy, aki sok éve már csak fo­telban tudott aludni, mert ha le­feküdt, akkor görcsös köhögő rohamok törtek rá. A rendsze­res kezelések hatására néhány hét múlva ágyban tudott aludni, ami számára akkora élményt je­lentett, mint ha egy vak ember visszakapná látását. Referencia számunkra, hogy két budapesti kórházban, a MÁV kórházban, valamint a Szabadság-hegyi Gyermekszanatóriumban a ke­zelésekre alkalmas épületszár­nyat alakítottak ki. Egyébként a teljesen egészséges emberekre is pozitív hatással van a sóol­dat. A dohányosoknak ajánlott a leszokás elősegítésére. Az országban egyébként tíz sóbarlang működik jelenleg, mindegyik a budapesti egyesü­let felügyelete alatt. Dr. Csábi Márta, a Tolna me­gyei Önkormányzat Kórház gyermekosztályának adjunk­tusa - aki hetedik esztendeje dolgozik ezen a szakterületen - elmondta, hogy a megyében egyre növekszik a légzőszervi megbetegedésben szenvedő gyermekek száma. A tavalyi évben 3300 kis páciens jelent meg a szakrendelésen, idén vi­szont már eddig 2400-an vol­tak. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen tapasztalat van a sóterá­piás kezelésekkel kapcsolatban, az adjunktüsnő elmondta, hogy ez csak egyike a légzőszervi be­tegségek gyógyítási módjai kö­zül. Mindenkinek ajánlott a ki­próbálása, bár semmi esetre sem váltható fel ezzel a gyógy­szeres kezelés. Dr. Csábi Márta szerint a sóoldatban, párában dús levegő tisztító, nyákoldó hatású. A krónikus légzőszervi megbetegedésben - főként asztmás, allergiás, légcsőhuru- tos betegségben - szenvedők­nek ajánlott a barlangterápia kipróbálása, ám hangsúlyozni kell, hogy mindenkinél nem hozhat változást. Garáy Előd Ma már az unokái vizsgáztatják a gyémánt diplomás pedagógust Józsi bácsi negyven évig tanított Kápolnás József fotó: bakó jenő Sajnos mára már „kikopott” az iskolákból az a vérbeli tanító­tanár fajta, akiket a szerencsé­sek (hogy találkozhattak velük) még felnőtt korukban is szívet melengető érzéssel emlegetnek. A mai világunk, a pénztelenség, a leépítések, a kicsavart, kifor­gatott értékek nem kedveznek a gyermekeket is tisztelő, humor­ral, de azért kellő szigorral ne­velő pedagógusoknak. Kevés az óraszám a felduzzasztott tan­anyaghoz képest, nincs idő be­szélgetésre, nevelésre, csak felmérőkre, melyeket a pályá­ban csalódott, rosszul fizetett, rosszkedvű tanárok javítanak. Kápolnás Józsi bácsi a ritka fajtából való. Idén nyáron lesz 80 éves, több mint negyven évig tanított. Volt diákjai - ma már közülük többen nagymamák, nagypapák - szeretettel emlege­tik még azt a „kokit” is, amit a fejük búbjára szokott nyomni, ha valakivel nem volt elégedett. Mert sokat tanultak tőle, nem csak fizikát-matematikát, amit szaktanárként tanított, hanem emberséget, bölcsességet és azt, hogyan lehet humorral még a nehéz helyzeteken is túljutni. Józsi bácsi a napokban kapta meg a „Gyémántoklevelét”, eb­ből az alkalomból Báta (mert, hogy itt él) apraja, nagyja kö­szöntötte őt. — Ne haragudjon, ha azt állítom, hogy a matematika-fi­zikát a gyerekek zöme nem kedveli, nem érezte ezt hát­ránynak a pályája során? — Nem, mert én a pályámat annyira szerettem, hogy a gye­rekekben is sikerült ezt a prob­lémát feloldanom. Aki gyen­gébb volt, azzal reggel 7 órától már korrepetáltam, így őket is sikerült olyan helyzetbe hozni, hogy nem érezték magukat rosszul az órákon. A legna­gyobb sikerélményem mindig az volt, ha a „gyerekeimnek” sikerült tovább tanulniuk és ott is megállták a helyüket. Egy­szer még miniszteri elismerés­ben is részesültem emiatt, mert Bátáról négy le­ányt vettek fel Bajára és ott is mind a négyen kitűnő tanulók maradtak. — Ön volt iskolaigazgató, volt osztályfő­nök, a negyven évbe sok minden belefért. Mi a titka annak, hogy nem fásult bele a munká­jába ? — Ez egy nagyon szép pá­lya, minden gye­rek más, és más­ként kell közelí­teni hozzá. Ha az ember szereti azt, amit csinál, akkor abba nem fárad el, és főleg nem fásul bele. De ne higgye, hogy csak a gyerekeket kellett nevelni, sokszor még a kollé­gákat is. Emlékszem volt egy fiatal kolléganőm, aki mindig elkésett az órájáról is. Egy idő után már nagyon bosszantott a dolog, akkor behívattam és azt mondtam neki: aki elkésik, és lemarad a munkájáról az ha­nyag ember, aki hanyag, az előbb-utóbb hazudik is, aki pe­dig hazudik, az nem való sem­mire sem. Soha többet nem ké­sett el. De ne higgye, hogy mindig csak szigorral lehetett felülkerekedni a problémákon, sőt a legnehezebb helyzetben igyekeztem tréfásan, humorral, néha egy kis öniróniával meg­oldani a helyzetet. Ha az ember hozzáállása - legyen az bármi - optimizmust sugároz, akkor minden megoldható. — Erre Önnek szüksége is volt, hiszen az élete nem volt mindig egyszerű. — Igen, harmincegy évesen 18 hónapig voltam fogságban Sztálingrádnál, majd betegen kerültem haza. De az életnek már akkor is volt szép oldala, hiszen ezután ismertem meg a feleségemet, akinél jobbat azóta sem kívánhattam volna ma­gamnak. Mindazt a nyugalmat, családi békét biztosította a szá­munkra, amit - remélem - a gyermekeink is magukkal vit­tek. Egy fiam és egy lányom született, Mária lányom Szek­szárdon dolgozik, muzeológus, József fiam pedig Baján vállal­kozó. Négy unokám van és egy dédunokám, ő még csak öt he­tes. Három unokám most gim­nazista, aranyosak, igazi mai fiatalok. Most már ők vizsgáz­tatnak engem, matematikából, fizikából, hogy na papa, mond meg, ez meg ez mennyi? Hát bizony van amikor már szé­gyenben maradok. Velük egyébként a hétvégeken talál­kozunk csak, mert akkor jön össze nálunk, itt Bátán a család, akkor jönnek hozzánk a gyere­keink és az unokáink. Mauthner A bohócság érték, a hülyöngés nem Ihos József, a népszerű humorista - akit sokan jobban ismernek Kató néniként, aki állandóan a tehenével, meg ezzel a zavaros magyar valósággal bajlódik - az elmúlt hétvégén a kurdi Vadász vendéglőben lépett fel azon a vállalkozói bálon, amin - bár az ő poénjai fakasztották a legtöbb mosolyt, csalták elő a legharsá­nyabb nevetéseket - alapvetően a kellemes hangulat, a jókedv volt jellemző. A bálozó vállalkozók legalább olyan meglepetten fogadták a humorista zenészi produkcióját, mint e sorok írója, de Bios Józsefet nem csak zenészi kvalitásairól kérdeztük.- Valójában az első paró­diáim is zenés darabok voltak - kezdi Ihos József válaszát arra a kérdésre, hogy honnan ered a gitár szeretete és szakértő használata nála. - Egyébként hosszú évekig szenvedélyem volt a zene és ezen belül a gitá­rozás, s teljesen autodidakta módon tanultam ezen a hang­szeren. Ebben a stílusban egyébként az a gond, hogy sok­szor érezni lehet: ha egy zene­karnak valahogy nem megy a szekere, akkor kezd paródiákat előadni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz humort csinálnak, de kezd középsze­rűvé válni esetenként a műfaj.- Műsorában több meg­jegyzést is tett a Kisváros című filmsorozatra, aminek szer­zője. Talán szégyenletes ez a munkája?- Nem. Ebbe a forgatásba becsöppentem, s megírtam ki­lenc, vagy tizenkét részt. Amiért nagyon fontos nekem ez a soro­zat az az, hogy Perczel Zitának - aki a magyar filmtörténet sztárja volt - én írhattam egy filmet. A filmírói dolgom ezzel talán ki is merült, de ha így is van, már megérte. A Kisvárossal egyébként csak annyi bajom van, hogy most hi­ányzik belőle a humor. Akció­filmnek mintha gyenge volna, s kriminek sem elég erős. Nem alakultak ki olyan figurák a filmben; akiknek lehet druk­kolni. Éppen ezért várom már azt a lehetőséget, hogy egy ilyen figurát csempészhessek a filmbe.- A Kató néni figura azon­ban tökéletes. Nem zavaró ez egy kicsit?- Azért zavar, mert ha vé­gignézem az írásaimat, akkor kiderül, hogy a Kató néni csak vékony rétege eddigi munkáim­nak. Az Én, a Gyula meg az Ottó „kezdetű” számokat is én írom, s bár ezt talán tudja a közönség is, egyértelműen Bajor Imre szemé­lyéhez, illetve a darabok Edéjé­hez kötődnek az emberek. De visszatérve Kató nénihez. Tény­leg bejött a figura, hiszen nyolc éve írom ezeket a dolgokat. Van, aki próbál utánozni, ami talán nem teljesen korrekt, de ezt in­kább hagyjuk. A lényeg, hogy az emberekben van vágy arra, hogy jól kiröhögjék magukat, s ezt megtehetik, ha egy ilyen Kató néni mondja el nekik a világ dolgait.- Ma este ez történt. Jól ki­röhöghették magukat a bálo- zók.- Ezért választottam ezt a pályát. Sokszor megkérdezik tőlünk, humoristáktól, hogy mi mindig ilyen vidámak va­gyunk? Nem, erről szó sincs. Én azt szeretem, ha az emberek vidámak körülöttem. A humo­rista felvállalja az értékes bo­hóc szerepet, s nem a hülyön- gést csinálja. Ha innen kilépve egy ,jó tündér” azt mondaná, hogy koszi, ennyi volt, többé nem léphetsz fel, akkor azt mondanám, az eddigiekért már megérte. Nagy László Evangélikus kapcsolatok A magyar és a bajor evangélikus egyház évekkel ezelőtt jó kapcsolatot épített ki egymással. Úgy gondolták, ez gyüle­kezeti szinten is megvalósítható. így a németországbeli er- dingi evangélikus gyülekezet is kapcsolatot keresett ha­zánkban. Es mivel sokan telepedtek egykor oda Majosról, Bátaapátiból és Bonyhádról, ez utóbbi város mellett dön­töttek a németek - tudtuk meg a jó hírt Krahling Dániel es­perestől. — Az erdingiekkel két éve kezdtünk ismerkedni, akkor ők látogattak hozzánk. Mára beérett a kapcsolat gondolata. Június elején negyvenen utaztunk el Er- dingbe a bonyhádi gyüleke­zetből, ahol ünnepélyes kere­tek között aláírtuk az együttműködési szerződést.* — Miben nyilvánul meg egy ilyen kapcsolat? — Időnként meglátogatjuk egymást, megismerjük a hívő­ket, részt veszünk egymás is­tentiszteletein. Amiben tud­juk, segítjük egymást, tanu­lunk egymástól és például if­júsági csereüdültetéseket is tervezünk. Egyébként az er- dingi gyülekezet vezetője, Fri­edrich Falkenstein bácskai származású. A háború előtt 3- 400 hívő lélek tartozott az er- dingi evangélikus gyülekezet­hez, ma ez a szám eléri a hét­ezret. — Esetleg anyagi segítsé­get is nyújtanak az erdingiek Bonyhádnak? — A bátaapáti templom felújítását már nagyban támo­gatták. Bonyhádon az evangé­likus templom tornya sajnos elkezdett szép lassan ferdülni, ennek helyrehozatala közel tízmillió forintot igényel. Eh­hez már kaptunk is segítséget: az egykor Pécsett élt és tanult Hodonyi Magdolna festmé­nyei az eidhenriedi templom­ból átalakított kiállítóterem­ben találhatók. Ő nagylelkűen felajánlott képei közül ötöt a bonyhádi templom megsegíté­sére. Ezeket az alkotásokat azonnal el is árverezték, így 550 ezer forint már van a számlánkon, a művésznő adományának köszönhetően.- máré ­IKor. 11,28-32. A vizsgák, a megméretteté­sek az ember számára sok izgalmat, félelmet jelente­nek, igyekszik kibújni alóla, elkerülni őket. Igeszaka­szunk azt mondja: „Próbálja meg az ember önmagát”. Éz a vizsga az én feladatom és felelősségem, önmagámra vagyok utalva. Isten Igéje megszólít és a saját szívemmel kell harcol­nom, perbeszállni és Isten je­lenlétébe vonni. Isten szólít meg, Ő hív! Ő van ott és én! Senki másnak nincs benne része! Isten jelenlétében történik a megítélésem! Isten Lelke lerántja rólam a leplet, min­den sötét dolgom napvilágra jön, félreérthetetlenül meg­ismerhetem magam, olyan­nak, amilyennek az Isten is­Jó hír mer. így senki ember fia nem ismer, így senki nem tudja megmondani nekem, hogy ki vagyok, mi minden rejlik a szívem mélyén. Isten jelenlé­tében a bűn bűnné lesz! Rámnehezedik teljes súlyá­val. Isten jelenlétében mondott ítéletet Ézsaiás próféta maga felett: „Jaj nékem!” Elvesz­tem!” Kiálthatok én is igaz ítéletet magam felett: El­vesztem, mert tisztátalan ajkú, hamis lelkű, kétszívű, hűtlen vagyok. Önmagunk elítélése javunkra válik. Is­ten, Jézus Krisztus áldozatá­ért megbocsát, kegyelemmel jön hozzánk. Ha meg akarom kímélni magam ettől az íté­lettől, akkor azt, ami ja­vamra lehetett volna, ká­romra fordítom. Ha nem ítél­jük el magunkat, ítélet alá esünk. De még ez is a kegye­lem ítélete, akármilyen ne­héznek érzem Isten rám ne­hezedő kezét: az a szerető Atya keze, hogy neveljen, tanítson még az úton, hogy a végső ítéleten ne kelljen el­ítélnie, a végső ítéletet ne kelljen kimondania. Mert amikor a bűnök el- ítéltetésre ott jönnek elő, ak­kor már nincs lehetőség a bűnbánatra, a változtatásra. Ott egy elítélő szó hang­zik: meg kell fizetni min­dent, amit elrontottunk. Itt, ma most kegyelemre jöhetnek elő a bűneink. A szabadulás örömöt és meg­épülést jelenthet számunkra. Zsoltárok 32, 5/b-7. Csernák Erzsébet metodista lelkész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents