Tolnai Népújság, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-18-19 / 116. szám
1996. május 18., szombat Gyermekvilág 15. oldal Érdekességek a madarakról E hét végén emlékezünk meg a Madarak és fák napjáról, ezért most a madarak rejtettebb oldalával ismerkedünk. Mindenki szereti őket, sokan meglesik életük egy-egy mozzanatát a fiókák szárnypróbálgatásától a fészekrakásig - gondolom, már néhányszor Ti is megtettétek. Tavasszal az ő énekük jelzi, hogy vége a télnek, ősszel pedig, ha a vándormadarakat meglátjuk az égen, tudjuk, hogy hamarosan megérkezik a fagy. A Földön kb. 8600 madárfaj él, Magyarországon 339. Az ember már ősidők óta csodálta a madarakat, nem csak gyönyörű hangjukért, tollazatukért, hanem mert tudtak valami olyasmit, amire ő nem volt képes - repülni. Egész felépítésükben ehhez alkalmazkodtak, de nem mindegyikük jó repülő. Sőt vannak olyanok is, amelyek nem tudnak repülni. A hüllőkből fejlődték ki, ami azért érdekes, mivel egyáltalán nem hasonlít egyikük sem egy békára vagy pl. egy gyíkra. Mindenhol találkozhatunk velük, a szavannákon, a vizeken, az erdőkben, a hegycsúcsokon, sőt a városokban is.-bézséMai feladványunk A 10 éven aluliak írják meg legalább két olyan madár nevét, amelyik nem tud repülni. A 10 éven felüliek pedig írják meg, melyik az az állat, amelyiknek csőre van, mégsem madár. A május 4-én megjelent feladványunk helyes megfejtői közül a szerencse a következőknek kedvezett: Dávid Tímea (Aparhant), Kovács Róbert (Fadd), Móra Ferenc Általános Iskola 2/d. osztálya (Paks), Stefik Tibor (Tamási) és Rózsa Eva (Zomba). Vicces! Arisztid és hitvese sétál a Dunakorzón. Elrepül fölöttük egy veréb, és „megtiszteli” a grófnő bundáját, aki megszólal: — Ahisztid, van magánál papihos? — Papihos az van nálam, de csak nem képzeli ghófnő, hogy a vehéb után hepülök? Az éjszaka urai, a baglyok Az éjszaka madarainak a baglyokat hívjuk, amelyek szintén ragadozók. Olyan jellegzetes a külsejük, hogy semmilyen más madárral nem lehet őket összetéveszteni. Első pillantásra az tűnik fel, hogy szemük elől, és nem oldalt helyezkedik el. Mivel ez nem mozgékony, így ha oldalra akarnak nézni, egész fejüket kell elfordítaniuk. Elterjedt, hogy csak éjjel látnak. Ez tévedés, mert nappal is legalább olyan jól látnak mint az ember, de éjszaka nálánál jobban, felülmúlva a többi madarat. Koromsötétben azonban éppúgy nem látnak semmit, mint mi. Bár szemeik igen kiválóak, vadászatkor mégis inkább a hallásukra támaszkodnak. Az éj madarai nagyon hasznosak, mivel pusztítják a rágcsálókat. Az alkalmazkodó városlakók A XX. sz. embere az állandó rohanásban alig veszi észre környezetét, nem foglalkozik vele, sőt talán nem is érdekli. Pedig aki nyitott szemmel jár- kel a városban, sok érdekes dolgot láthat, akár a világ legnagyobb városaiban is. A madarak - mint más állatok is - haladnak a korral, így egyre többféle madár jelenik meg körülöttünk. A városokban, ma már mintegy 40-50 madárfaj van jelen. Az elvárosiasodás alkalmazkodóképességet követel tőlük, mivel teljesen mások az életfeltételek, táplálékszerzési, fész- kelési viszonyok. Egyes madarakat ma már úgy kezelünk, hogy teljesen az emberi civilizáció madarai, ilyen például a veréb. Az egyik legrégibb városi madár a feketerigó, már a XVI. században beköltözött a városokba. Érdekes, hogy míg Nyugat és Közép-Európában a vörös vércse kimondottan városi madárrá vált, addig Kelet- Európában nem is fészkel a városokban. A vadkacsa Angliában már régen költ a városokban, míg nálunk ez csak egy újabb dolog. A madarak között eltérés van abban is, hogy egyesek csak a külső kerületekben, parkokban telepszenek meg, míg mások a forgalmas metropoliszokban is otthon érzik magukat. A megváltozott életkörülmények a madarak életmódjában is változásokat hoztak. A nagy ipari központok körül például a fészeképítő anyagként használják fel a dróthulladékot is. A „városlakók” hamarabb hozzálátnak a fészekrakáshoz, és nem ritka például a novemberben költött fióka sem. A fészek elhelyezésének is több - igen érdekes - módjával találkozhatunk, ilyenek például a neonreklám betűinek ölében költő balkáni gerle, vagy a postaládában lakó széncinke család. Ez is mind a városi madarak alkalmazkodó képességének bizonyítéka. A városi madárfajok viselkedése is megváltozik: az itt élő madarak a veszélyt jóval később jelzik, mint a természetes környezetben élő fajtársaik. Míg a feketerigó erdei példányai az ember közeledésére 45-60 méterről hallatják vészjelző kiáltásaikat, addig a városiak csak 2-3 méterről repülnek odább, de vészt ilyenkor sem jeleznek. A viselkedés megváltozásában döbbenetes tény, hogy a városi madárfajok elvesztik vonulási ösztönüket. Például az itt költő vörösbegyek és vadkacsák jó része télre nem költözik délebbre. Táplálkozásmódjaik is megváltoznak. A városi parkokban az énekes madarak csak kora reggel és késő este táplálkoznak, amikor az emberek nem zavarják őket. Rendellenes, kizárólag elvárosiasodott viselkedés példája az is, hogy a füstifecskék éjszaka vadásznak neonfénynél, annak rovarokra vonzó hatását kihasználva, és a neonreklámok körül vadászó fülesbagoly is megszokott jelenség egyes városokban. Ez az un. madárurbanizáció sok érdekes felfedezést tartogat még számunkra ezért érdemes nyitott szemmel járni. Repülő rekorderek A világ leggyorsabb madara a vándorsólyom - zuhanása közben 240 km/órás sebességre is képes. A legjobb szemű madár is ő, hihetetlennek tűnik, de 8 km-ről észrevesz egy galambot. A világ legritkább madara a kaliforniai kondor, ösz- szesen 28 db él belőlük. A legmozgékonyabb feje a bagolynak van, 270 foknyira képesek hátratekerni. A leggyorsabban úszó madarak a pingvinek a 27 kilométeres/órás sebességükkel. A császárpingvin 265 m mélyre tud lemerülni, és ami bámulatos, 18 percig képes a víz alatt maradni. A legkitartóbb repülő az albatrosz, 18.000 km-es utat képes megtenni pihenés nélkül. Csalogány és társai Nekünk talán legkedvesebbek az énekes madarak. A ma élő madárfajok 3/5-e ide tartozik. Ők állnak a legmagasabb fejlettségi fokon a madarak között. Ebben a csoportban csak kis vagy közepes testűek vannak, melyek súlya négy grammtól másfél kilóig terjed. Az egész világot benépesítik, kivéve az Antarktiszt. Közös bennük a lábuk formája és az a szervük, amivel énekelni tudnak. Nem saját szórakoztatásukra énekelnek, mint ahogy azt sokan gondolják, hanem két fontos szerepe van. Az egyik a nőstények megszerzése. A másik, a terület megtartása. Az is közös életmódjukban, hogy a picik csupaszon, vakon jönnek a világra, és nyakukat nyújtogatva, csipogva, szüleik felé tátogatják óriási szájukat, hogy azok etessék őket. Ki hinné, hogy a fakopáncs is énekes madár? A ragadozó madarak Talán mindenki által a ragadozók a leginkább csodáltak. A nappali ragadozók között 300 fajt számlálunk. Mind- annyiuknak hasonló a testalkata, bár méretükben nagy az eltérés, gondoljunk csak a hatalmas rétisas és a világ legkisebb ragadozója, a véréb nagyságú törpesólyom közti különbségre. Életmódjuk is megegyezik. Legtöbbjük kisebb- nagyobb emlősökkel és madarakkal táplálkozik, de van köztük dögevő is. Legköny- nyebben a horgas csőrükről és a hatalmas, karmos lábukról ismerhetjük fel őket. Kiváló repülők. Szemben más madarakkal, csak egy-két fiókájuk vaj, és ezeket is nagyon hosz- szú ideig nevelik. Legtöbbjüket ma már a ki------------------------------------X---------------p usztulás fenyegeti, mert nem csak kíméletlenül vadásszák őket, és elpusztítják élőhelyeiket, hanem azért is, mert az elfogyasztott rágcsálók szervezetében túl sok méreg van felhalmozódva a rendszeres permetezéstől. A zsákmányukat - kivéve a dögevőket - hatalmas lábukkal röptűkben kapják el, majd a földön rájuk állva tépik szét. Egy valódi ragadózó, a vándorsólyom Színezd ki a rajzot! Az égbolt vándorai, a vonulók Az egyik vonuló madár, a búbos- banka A madarakkal kapcsolatban legtöbbet vitatott kérdése egyike a madárvonulás. Régen azt hitték, hogy a madarak nem vonulnak el, hanem vagy a tavak fenekén iszapba bújnak a téli hideg elől, vagy más madarakká változnak. Ez persze,nincs így, a költöző madarak ősszel elhagyják a nyári költőhelyeket és máshol töltik a telet. Kétféleképpen vonulnak. A legtöbben csoportosan (pl. a gólyák, a gémek), de akadnak, melyek magányosan repülnek, pl: a kakukk, a cinkék, a ragadozók. Madaranként különbözik az is, hogy mikor repülnek: pl. a gólyák, a darvak, a ragadozók nappal, míg a vadludak este. Nagyon sokféleképpen rendeződnek csoportokba. A legismertebb vonulási alakzat a „V” alak -így sokkal kisebb erőfeszítéssel kell megtenniük a távolságot például a darvak- nak, vadkacsáknak, ugyanis kétharmaddal kisebb levegőellenállással kell megküzdeniük. Az apró énekesmadarak azonban nagy csapatban össze-vissza kava: rogva repülnek, de így is meg tudják könnyíteni a másik haladását. Érdekes, hogy nem vág neki semelyikük sem a nagy tengereknek, hanem a szárazföld vonalát követik. Az is különös, hogy pl: az európai gólyáknál két csoportot különböztethetünk meg, a nyugati csoport nyugat felé, a keleti pedig kelet felé jut el Afrikába. Nagyon sokan úgy tudják, hogy a költözőmadarak Afrikában töltik a telet. Ez sok madárra igaz is. Azonban a „vándorok” egy része csak délebbre vonul, így például több „skandináv” madár nálunk tölti a telet, mint kellemesebb éghajlatú tájon. Arra a kérdésre, hogy egyáltalán miért vonulnak a madarak, nincs egyértelmű válasz. Egyes tudósok szerint az időjárás változása miatt, mások szerint a táplálékhiány kényszeríti őket, esetleg belső biológiai tényező. Arra a másik érdekes kérdésre azonban, hogy hogyan tájékozódnak repülés közben, még bonyolultabbak a válaszok és még több felvetés van, de döntő jelentőségűnek a fényhatás szerepe látszik ebben a tevékenységben. B=kék, BK=fekete, BN=barna, R=piros, Y=sárga
