Tolnai Népújság, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-18-19 / 116. szám
16. oldal Hétvégi Magazin 1996. május 18., szombat Olcsóbb, úszó indítóállomás Tervek szerint 1998-tól a Csendes óceánon, az Ausztráliához tartozó Karácsony-szigeteknél működik majd a legújabb űrrakéta-indítóállomás. A oroszokból, skótokból, norvégekből és ukránokból álló nemzetközi cég azért választotta a távoli helyszínt, mert az Egyenlítő közelében sokkal gazdaságosabban juttathatók a műholdak Föld feletti pályájukra. Ám nemcsak az indítóállomás, hanem annak jellege is rendhagyó lesz. Egy - korábban az Északi-tengeren használt - óriási olajfúró-bázist építenek át ugyanis távvezérelt tengeri rakétaindító állomássá. A 42 méteres torony egy robbanásnál 1988-ben kiégett, azóta egy norvégiai kikötőben tárolták. Orosz üzletemberek győztek meg egy norvég hajóépítő céget, hogy építse át - rakéták indítására alkalmassá téve - a két 130 méteres tornyot. A rakétákat egy ukrán cég gyártja, illetve az utolsó fokozat egy orosz üzemből kerül ki. A vállalkozáshoz még egy skót cégre is szükség volt, az építi meg á különleges hajót, amelyen a rakéták eljutnak majd a világ másik felére. Az úszó kilövőállomás is csak nagy kerülővel, a viharos Hom-fokon át ér célba, mert a Panama-csatornán nem fér át. A rendhagyó berendezések iránt máris nagy az érdeklődés, ami érthető, hiszen így a műhold feljuttatása „csak” ötven millió dollárba kerül - fele annyiba, mint például a francia Ariane-rakétával. A prosztatarák és a sport Minél többet sportol egy férfi, annál kisebb annak a veszélye, hogy prosztatarákot kap. A New York-i Strang Cancer Prevention orvosai 12.975 férfi adatait értékelték, akik 1970- 1989-ig a dallasi Cooper Klinikán vizsgálaton estek át. Valamennyien egy fitness-tesztnek vetették alá magukat. 1982 és 1990 között mind a 12.975 személy kapott egy kérdőívet, amelyen jelezte az esetleges prosztata problémáit és beszámolt arról, mit és mennyit sportol. Susan Oliveria és kollégái megállapították, hogy a mérsékelten sportolók (akik hetente 2000-3000 kalóriát égetnek eljesélye a prosztatarákban való megbetegedésre 25 százalékkal kisebb, mint a nem sportolóké. A sokat sportoló kísérleti személyek (hetente legkevesebb 3000 kalóriát égetnek el) kockázata pedig már 70 százalékkal mérséklődött. Mozi Mozi Mozi Mozi Mozi Mozi Mozi Mozi Mozi Minden gyanú felett John Cusack és Al Pacino Egy olyan fiatal idealistának, mint amilyen New York City alpolgármestere, Kelvin Calhoun (John Cusack), az élet vagy fekete vagy fehér, de egy olyan veterán politikus szerint, mint amilyen John Pappas polgármester (Al Pacino), a játékot a szürke különféle árnyalataiban játsszák. Ők ketten együtt ütőképes csapatot alkotnak, biztosan lavíroznak a bűn, a szegénység és a nagyvárosi politika mindennapos kereszttüzében. Össze vannak hangolva, mint egy érzékeny óra fogaskerekei. Pappas és Calhoun koalíciókat szervez, szolgálja a médiát, pénzt teremt, elsimítja az ellentéteket, és fokozza a polgármesteri hivatal népszerűségét, mely szinte akkora, mint a legendás Fiorella La- Guardia idejében volt. Egészen addig a reggelig, amikor egy zsaru és egy drognepper között kirobbant lövöldözésben egy eltévedt golyó halálra sebez egy hatéves fekete kisfiút. Ebben a pillanatban a Városháza sziklaszilárd építménye meginog és málladozni kezd a lassan feltáruló gyanús események terhe alatt, melyek a hős zsaru és a maffiával kapcsolatban álló pitiáner gengszter halálos összecsapásával függnek össze. A filmet teljes egészében eredeti New York-i helyszíneken forgatták, és ez volt az első eset, hogy egy stáb engedélyt kapott arra, hogy a Városházán forgasson. Harold Becker, a film rendezője szerint a Minden gyanú felett „politikai thriller egy fiatalemberről és mentoráról, arról, ahogy egy idealista ráébred a politika realitásaira. A film emellett arról is szól, hogy mi az ára a hatalomnak, miért hajszolják az emberek annyira a hatalmat, mik az adok-kapök alapon menő megegyezések, kölcsönös engedmények, egy-egy konszenzus szabott árai”. Hogyan vizsgázhatunk jól? Mindegy, milyen korúak vagyunk, az életben számtalan alkalommal készülünk vizsgára. Nemcsak az egyetemeken, hanem a későbbi továbbképzések alkalmával is folyamatosan bizonyítanunk kell. De hogyan is vizsgázhatunk sikeresen? Igyekezzünk megbízható információkat beszerezni a vizsgabiztosról és a kérdező oktatókról! Kérdezzünk meg csendben, feltűnés nélkül minél több szavahihető embert. Készítsünk tervet! Tervezzük meg, melyik nap mennyi anyagot tudunk optimális körülmények között elsajátítani! A nap végén ismételjük át röviden az előző napi anyagot! A tanulást bizonyos időközökben hagyjuk abba és pihenjünk, végezzünk más munkát, beszélgessünk. A sok ülést rendszeresen szakítsuk félbe rövid ideig tartó karkörzéssel, fejkörzéssel, derékhajlítgatás- sal, guggolással, helyben futással! Előre alakítsuk ki a tanuláshoz szükséges állandó környezetet! Mielőtt elkezdünk tanulni, készítsünk oda minden jegyzetet, szakkönyvet, íróeszközt, papírt! Ne kelljen ezek miatt megszakítani a készülést. A telefont - ha van rá lehetőség - állítsuk üzenetrögzítős üzemmódra. Igyekezzünk jól beosztani az időt! A tanulás után tartsunk egy kis pihenőt: menjünk uszodába, rövid látogatásra vagy vegyünk egy jó fürdőt! Lefekvés előtt lazítsunk! Ne a szakkönyveket forgassuk, hanem olvassunk néhány oldalt valamelyik kedvenc könyvünkből, hallgassunk zenét. A vizsga előtti napon csak ismételjünk. Legkésőbb déltől már ne foglalkozzunk a vizsgával. Készítsük ki ruháinkat, gondoskodjunk a másnapi reggeliről! Relaxáljunk: ússzunk, biciklizzünk! Időben feküdjünk le és keljünk reggel! Időben induljunk el! Vizsgára menet végezzünk légzési gyakorlatot! Miközben a légzésre figyelünk, csökken a belső feszültség, a fejünk pedig tiszta marad. A vizsga helyszínén ne figyeljünk az esetleg kerengő rémhírekre, amelyek az állítólag vérszomjas professzorokról szólnak! Őrizzük meg higgadtságunkat! Titokban vonul kórházba a főnök A karrier mellékhatásai A karrier olyan sikeres tevékenység, amely megegyezik az adott közösség értékítéletével. Sok boldogság forrása, hiszen tengernyi munka, lemondás, áldozatvállalás eredménye testesül meg benne. De a karriernek lehetnek káros „mellékhatásai” is. Ez akkor jelentkezik, ha az embert „megrészegíti” a siker, s kizárólag magának tulajdonítja az elért eredményeket. Ettől kezdve nem veszi figyelembe a családja és a munkatársai érdekeit, mert mindent és mindenkit alárendel a saját karrierje építésének. Ekkor érkezik el arra a pontra, amikor látszólag még sikereket ér el, de már csak a legnagyobb áldozatok árán. Természetesen ennek a folyamatnak nincsen tudatában, de már érzi, hogy baj van, és a hibákat a környezetében, nem pedig önmagában keresi. Ha Darázsfészekbe nyúltak az amerikai Harvard Egyetem kutatói, amikor legutóbbi kutatási eredményeiket ismertették. Eszerint a „csontsovány” nőknek van a legnagyobb eséjyük a hosszú életre. Akin egy dekával is több van, az már veszélyeztetett. Pedig a kutatók igazán nagyszabású vizsgálatukból szűrték le az egész Amerikát, legalábbis a hölgyeket mérhetetlenül felizgató konklúziót. Az 1976-ban kezdődött vizsgálatba 115.195 kórházi nővért vettek fel, akik akkor 30-55 év közöttiek voltak. A hét súlycsoportra osztott nők közül a 65 kilósoknál 20 százalékkal volt magasabb, a 70 kilósoknál 30 százalékkal, a 85 kilósoknál 60 százalékkal és a 90 kilósoknál 100 százalékkal, azaz kétszeresen magasabbnak találták a korai elhalákörülnéz, látszólag még mindenki mosolyog, holott megváltozott a családtagok és a kollégák véleménye róla. Már nem kapja meg azt a pozitív támogatást, értékítéletet, ami elengedhetetlen feltétele volt sikerei elérésének. Aztán eljön az az idő, mikor már érzékeli a környezete megváltozását, de még mindig nem magában keresi a hibát. Nem érzi jól magát a bőrében, és ekkor kezdődnek a „testi” bajok: hátfájás, szívritmuszavar, fejfájás, alvászavar, stb. Mit tesz ilyenkor az illető? Hosszabb külföldi tanulmányútnak álcázott kórházi, szanatóriumi kezelésen vesz részt. Ha ezt az időszakot nem arra használja, hogy önvizsgálatot tartson, és magában keresse meg a hibát, akkor munkájához visszatérve csak kudarcok sorozata éri. Innentől kezdve bezárult az ördögi kör. lozás veszélyét, mint a legsoványabb csoportnál. Ellenfeleik elsősorban azt vetették a Harvardosok szemére, hogy nem vették figyelembe, miből is tevődik össze a testsúly. Holott nyilvánvaló, hogy az izomszövet nehezebb a zsírszövetnél, tehát egy kisportolt testű nő is könnyen valamelyik vészélyeztetett csoportban találhatja magát. Márpedig a betegségek megelőzésében a zsír csökkentése a lényeges, nem az izomé. Csakhogy a kutatók besorolása szerint számos, amúgy normális testalkatú nő is „kövér”-nek vélheti magát. Ez pedig fokozott koplaláshoz, vagy fizikai kondíciójuk túlterheléséhez vezet. Vagyis nem az a legfontosabb, hogy sürgősen fogyjunk le, hanem, hogy már a kezdet kezdetén ne hízzunk el. Ki szenved a viszonzatlan szerelem miatt? Kosarat ad - kosarat kap A költők ősidők óta megörökítik a kétségbeesett, hiábavaló sóvárgást, a vágyat, amely gyötrő ugyan, mégis van benne valami szép és romantikus. Az elutasított fél számára már kevésbé. A legújabb kutatások szerint viszont a kosarat adó legalább annyira szenved, mint az, aki kosarat kap. Egy amerikai pszichológus, Roy Baumeister 150 embert faggatott ki, s egyértelműen kiderült, hogy az elutasítás mindkét félnek egyaránt komoly lelki fájdalmat jelent. Elméletileg az elutasító fél fölényben érezhetné magát, mégis tény, hogy a legtöbben gyötrődnek amiatt, mert fájdalmat okoznak másnak. Ha viszonozzák a szerelmünket, akkor a saját önértékelésünk is erősödik, ám ha elutasítanak minket, akkor úgy érezzük, nem vagyunk méltók a másik szerelmére, tehát értéktelenek vagyunk. Az egyéniségünk, az önbecsülésünk csorbul. Az elutasító fél pedig hibásnak érzi magát, lelkifurdalása van, hiszen általában nem akarja megbántani azt, aki közeledik hozzá, noha nem is bátorította őt. Ez persze aligha vigasztalja azt, aki kosarat kapott, és ezért boldogtalan. Veszekedni jó! De kinek? A veszekedés komolyan árthat az immunrendszernek még olyan párok esetében is, akik évtizedek óta jó házasságban élnek. Ohio állam egyetemének kutatói 55-75 éves házaspárokkal végeztek kísérleteket. A házasságok átlagos időtartama 42 év volt. Kiderült, hogy a veszekedések a stresszhormonok termelődésének jelentős mértékű növekedését váltották ki. Ha ez gyakrabban és hosszabb távon történik, növekszik a fertőzések és egyéb betegségek iránti hajlam, beleértve a rákot is. A kísérleti személyeket, mielőtt bevonták volna őket a vizsgálatba, részletesen kikérdezték. A legtöbbjük boldog házasságban élt és csak 13 százalékuk tett említést valamilyen nehézségről. A teszt nyolc órán át tartott. A kutatók ún. kanülöket vezettek a vizsgált féljek és feleségek alkati vénájába és rendszeres időközönként vért vettek tőlük, miközben felkérték őket, hogy beszéljenek közös ügyeikről, anyagi dolgokról, rokonokról és gyermekeikről. A pároknak 30 perc állt rendelkezésére, hogy a problémáik megoldásának helyes útját megbeszéljék. A vizsgálat eredményeit most a viselkedés-gyógyászat nemzetközi kongresszusán ismertették. A vérminták kiértékelése kimutatta, hogy az ACTH, a norepinephrin és a kortison stresszhormonok koncentrációja a házaspárok közötti veszekedés növekvő intenzitásának megfelelően egyre nőtt és ez a nívó a viszály elülte után még legkevesebb 15 percig fennmaradt. A nőknél a hormonterhelés messze magasabb értékeket ért el, mint a férfiaknál. A nők sokkal érzékenyebben reagálnak az ellenséges megnyilvánulásokra és azok mélyebb benyomást keltenek bennük. Az idősebb házaspárok erős fizikai reakciói meglepték a kutatókat. Azt gondolták, hogy alig lehet majd hatást észlelni, mivel a párok ilyenfajta összeszólalkozása életükben már gyakran előfordult. A zsír vagy a vegyszer a veszélyesebb? A zsírban, kalóriában gazdag ételek, különösen, ha jelentős mennyiségű alkohollal párosulnak, nagyobb fenyegetést jelentenek, mint az élelmiszerekben rejlő mesterséges, vagy a természetben is előforduló, ám rákkeltő vegyi anyagok - állítja az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia legújabb felmérése. Az Akadémia kutatócsoportja egy 417 oldalas jelentésben tette közzé átfogó vizsgálatának eredményeit. Meghökkentő álláspontjuk: miközben mindenki a mesterséges adalékanyagoktól (és azok rákkeltő hatásától) tart, a kutatócsoport által megvizsgált, mintegy 200 féle bizonyítottan rákkeltő anyag közül 65 természetes eredetű! Mi több, azt is kimutatták, hogy mind a természetes* mind a mesterséges rákkeltőinek tartott) anyagok előfordulnak egy „normális”, minden szélsőségtől tartózkodóan összeállított étrendben is. De még mielőtt bárki is mesz- szire ható következtetést vonna le, az amerikai kutatók nem győzik hangsúlyozni: csak olyan csekély mennyiségben, hogy az igen távol van a veszélyességi küszöbtől. A kutatók véleménye szerint sokkal közvetlenebb a veszélye (a rákbetegségeket illetően is) a túlságosan zsíros és túl sok kalóriát tartalmazó étrendnek, az alkoholnak, mint az utóbbi időben kialakult - az élelmiszerekben lappangó - rákkeltő anyagok körüli hisztériának. Nem értik egymást Dr. Gareth Jones, a bristoli egyetem professzora megállapította, hogy még az egymáshoz viszonylag közel élő denevérek között is nyelvi nehézségek támadhatnak. Bebizonyosodott, hogy a Lancashire-grófság- ban repkedő rózsaszínű bőregér 55 kilohertzes frekvencián, míg a yorkshire-i „kolléga” csak 45 kilohertzen bocsátja ki hanghullámait, így bizony nehezen értik meg egymást. A tudós kizárja azt a lehetőséget, hogy lancashire-i denevér yorkshireivel keveredjék. Nem csoda. Ha egyszer nem értik egymást... Koplalj az életedért!
