Tolnai Népújság, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-18-19 / 116. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1996. május 18., szombat Rejtett értékeink Kovács Endre, a paksi européer Szekszárdi utca a múzeumban Már három évvel ezelőtt el­kezdődött annak'a kiállításnak a szervezése, melyet a hét kö­zepétől tekinthetnek meg az érdeklődők Szekszárdon, a Wosinsky Mór Múzeumban. Az „Egy kisváros a század- fordulón” elnevezést viselő gyűjtemény nemcsak tartal­mában, hanem formájában is igyekszik visszaadni a század- fordulós megyeszékhely han­gulatát. A látogató, aki a múltba merülés szándékával járja végig a folyosói galériát, már az első lépéseknél egy szűk „utcában”, később, a séta befejeztével egy „téren” találja magát. Az utca és a tér termé­szetesen képletesen értendő, hiszen a zsalus ablakú lakóhá­zak, vagy éppen a patinás köz­épületek nagyméretű fotók ál­tal tekintenek vissza az érdek­lődőre. Dr. Glósz József, a kiállítás főszervezője elmondta, hogy valamennyi tárgyi emlék méltó kitüntetett figyel­münkre, személy szerint azonban a szakrális, azaz az egyházi jellegű anyag áll hozzá igazán közel. S bár új; az eddigi nézeteket netalán módosító adat nem került elő a tárlat rendezésének folyamatá­ban, mégis, bátran kije­lenthető: ilyen nagysza­bású várostörténeti kiállí­tásnak még sohasem adott otthont a megyeszékhely. -szá- Fotó: Bakó Jenő A polgári perek tovább tartanak Interjú dr. Soós Miklóssal a Tolna Megyei Bíróság elnökével Az állampolgár a bíróságok munkáját elsősorban annak alap­ján ítéli meg, hogy ügyében mennyi idő alatt születik döntés. Dr. Soós Miklóst, a megyei bíróság elnökét is elsősorban erről, illetve a bíróságok helyzetéről kérdeztük. Sokan arról álmodtunk, hogy egy napon ledől minden gát, amely ezeket a részben közös múltú, egymásra Szoruló nem­zeteket elválasztja egymástól, megértik, hogy a történelem együttélésre rendelte őket, és ez ellen hasztalan lázadoznak” - /olvashatjuk a csonkán maradt, 1981-ben megjelent Kovács Endre-emlékiratban. Az olvasmánynak is élveze­tes Korszakváltás című műből az is kiderül, Kovács Endre 1911. május 19-én született Pakson, s még neve is ide köti, hiszen apja Kovács-Sebestyén Endrétől kölcsönözte a kereszt­nevet fia számára; hiába halt meg a névvel már valaki a csa­ládból, „mit lehetett tenni, ha apámnak annyira imponált a Dunántúl nevezetes földesura és képviselője” (valójában ek­kor Tolna vármegye alispánja). Az apa azonban hamarosan Po­zsonyba kerül, 1914-ben Hen­rik Kiinger len- és jutaárugyá- rának hadimunkása, felesége, három gyérmeke követi. A leg­nagyobb nyomorban élnek éveken át, de az anya, aki mo­sással tartja fenn a családot, mindhárom gyermekét tanít­tatja. Endre gimnáziumba kerül s ráveti magát a könyvekre: heti három regényt olvas el, amiben persze még szép számmal van­nak jelen a kor divatos detektív- történetei. Ekkor alapozza meg későbbi legendás nyelvtudását, a magyar, cseh, szlovák mellett megtanul latinul, franciául, németül, később lengyelül és oroszul. Mindez nem turista szinten értendő, hiszen filozó­fiát és pszichológiát éppúgy ol­vas és fordít, mint szépirodal­mat, újságcikkeket vagy iroda­lomtörténetet. Egy véletlen, hastífusza mi­att lekési az egyetemi beiratko­zást, ezért újságírónak megy. Már gimnáziumi évei alatt is írt, az érettségi és az osztályo­zás elleni vezércikke a tanárok között nem aratott osztatlan si­kert ... Mindössze tizennyolc éves, amikor Pozsonyban meg­jelenik Világének című verses­kötete, amit elbeszélések, az új­ságban szociográfiai igényű ri­portok és önéletrajzi regény követnek. Katonáskodik, házi­tanító, majd egyetemista, rövid ideig a jogon, majd a bölcsész­karon. Közben felfigyel rá Ba­logh Edgár, a csehszlovákiai magyar irodalom vezéregyéni­sége, később Schöpflin Aladár, aki értő kritikával segíti pályá­ján. Barátságba kerül Gál Ist­vánnal, aki még bonyhádi diák­ként küldte Kovács Endre lap­jának verseit, s aki 1931-ben, a Sarló-mozgalom nevezetes kongresszusán az egyetlen ma­gyarországi küldött volt. Most Gál közli az ő írásait az általa szerkesztett Apollóban, amely a humanista értékek nevében sze­retne ellenállni a német befo­lyásnak. Kovács Endrére felfi­gyel a Prágai Magyar Hírlap munkatársa, Darvas János (a színész, Darvas Iván apja), ké­sőbb a rádió magyar adásának szerkesztője, végül a pozsonyi, 1938-tól pedig az érsekújvári gimnázium tanára lesz, egyúttal a helyi lapot is szerkeszti. Amikor 1945-ben hazaköltö­zik, már hat önálló kötete iga­zolja, no meg egy 1944-es SS- elfogatóparancs, hogy „Hídsze­repünket tudatosan vállaltuk.. ., azt a nemzedéket őszinte vágy hevítette, hátsó gondola­tok nélkül szolgálta a szellemi közeledés ügyét”. Ezt 1945-től a Kelet-európai Tudományos Intézet csehszlovák referense­ként, 1949-től az Akadémia munkatársaként, 1955-től osz­tályvezetőjeként teljesítette ki. Bem Józsefről szóló .művéért Kossuth-díjat kapott. Az iroda­lomtörténet és a történettudo­mány művelője (az utóbbiak doktora), aki a magyarság és Közép-Európa kapcsolatait sokszor úttörőként kutatta. Manapság akadnak, akik túl­haladottnak tartják, de ez szük­ségszerű, ráadásul az első lépé­seket sokszor ő tette meg. S va­jon mennyire korszerűtlen az igazság? Már 1964-ban meg­írta: „A nyugati történetírás mindeddig mostohán kezelte az egyes kelet-európai népek ideo­lógiai fejlődésének kérdéseit, nemigen kereste azokat a szá­lakat, melyek Európa nyugati és keleti felét összekötötték”. Ma sincs másként... Kovács Endre azonban harminc megje­lent kötetével, számtalan cik­kével és tanulmányával szol­gálta az egymásra utaltak köze­ledését. A hála furcsa formája, hogy sem szülőmegyéje, sem más nem állított neki emléket 1985. április 18-án, Budapesten bekövetkezett halála óta. Dr. Töttó's Gábor A minden évben elkészülő statisztikai adatok közül az alábbi számokat emeltük ki a rendelkezésünkre bocsátott táb­lázat alapján. Tavaly december végén, s azóta is az egyesületek és alapítványok bejegyzése naprakész. A cégbíróságon há­rom hónapon belül zömmel el­intézik az ügyeket. A Szekszárdi Városi Bíró­sághoz az elmúlt évben 2502 polgári peres eljárás érkezett, de januárban még folyamatban volt az előző évről közel ezer. Az új büntető ügyek száma 1115 volt, az év elején folya­matban volt még közel három­száz. Az új gazdasági peres ügyek száma 429, folyamatban 177 volt. Mindehhez még hozzá kell számítani több, mint 4000 polgári gazdasági nem­peres ügyeket, amelyek több­sége fizetési meghagyás. Kis el­térésekkel a peres ügyek 18 százaléka húzódott el egy éven túl. A Bonyhádi Városi Bíróság­nak új 399 polgári peres eljárás mellett 173 áthúzódóban kellett volna döntenie, de az ügyek 32,6 százaléka egy éven túl nem ért még véget, míg a közel háromszáz büntető ügyből egy sem volt ilyen. Ugyanez a hely­zet Dombóvárott, Tamásiban és megyei első fokon. Pakson az elmúlt évben egyetlen büntetőügy befejezése húzódott egy éven túlra. Dom­bóvárott a több, mint 750 új és a 100 áthúzódó polgári peres el­járásoknak is csak 7,3 száza­léka tartott egy évnél tovább, ami mindössze 11 ügyet jelent. Pakson összesen mintegy ezer polgári peres eljárást tárgyal­tak. Az egy éven túl született ítéletek aránya 14,7 százalék volt az elmúlt évben. A munkaügyi bíróságon 526 ügyet fejeztek be tavaly, egy éven túl döntöttek 17,7 száza­lékos arányban. Megyei első fokon a polgári peres és gazda­sági peres eljárások közül is négy-négy ítélet született meg az érkezéstől számított egy éven túl. A felszámolási eljárá­sok 54 százaléka tart egy évnél tovább. — Milyen kommentárokat fűz a számokhoz a megyei bíró­ság elnöke? — A számok tükrében nem állunk rosszul, de ez még nem ok arra, hogy elégedettek le­gyünk. Már tettem is intézkedé­seket, például bíró átirányításá­val, hogy azokon a területeken, ahol a gondok mutatkoztak, ja­vuljon az ítélkezés időszerű­sége. Anélkül, hogy másokat minősítenék, hiszen a helyzetük merőben más lehet, van olyan bíróság, ahol az ügyek 38 szá­zaléka nem zárul le egy éven belül. A megyei első fokú ügyek, és a fellebbviteli tanácsok időszerű­sége minden ügyszakban kivá­lónak ítélhető. A szekszárdi városi bíróság helyzete, mint központi bíró­ságé sajátos. Ügyeik száma és aránya messze meghaladja a többit. Egy kis. bíróságon, ahol például ketten foglalkoznak polgári ügyekkel komoly gon­dot okoz, ha az egyik betegség, vagy szülés miatt kiesik. A fel- számolási eljárásoknak meg a természetéből adódik, hogy hosszabb ideig tartanak. — Milyennek ítéli meg a megye bíróságainak helyzetét általában? — A Tolna megyei bírósá­gok engedélyezett bírói lét­száma 55, s ez a folyamatban lévő kinevezésekkel együtt, nagyjából rendben is van. Új helyzetet jelent, ha időközben a jogalkotás változása folytán le­hetővé válik a szabálysértési ügyek bírósági felülvizsgálata. Akkor ez a létszám nyilván nem lesz elég. Arról sem mon­danék többet, hogy Tolna me­gyében is elfogy őszre az évi költségvetés dologi kiadásokra fordítható része. A szekszárdi épületekben a tárgyalóterünk is kevés, a jelenleginél több tár­gyalást képtelenség kitűzni. — Készült országos felmé­rés a két évnél is tovább húzódó ügyekről, mint ahogy a lapok­ban erről már szó esett. — A megyei bíróságok je­lentése alapján a helyi bírósá­gokra vonatkozóan készült a felmérés, s érintett 169 289 fo­lyamatban lévő ügyet, ebből 12 499 a két éven túli ügyek száma, ami 7,38 százalékos arány. / Tolna megye helyi bíróságai 2214 ügyet tárgyaltak tavaly, ebből 43 húzódott két évnél to­vább, ami 1,94 arányt jelent, amivel az országban harmadik­negyedik helyen vagyunk. Van ahol ez az arány 15 százalékot tesz ki. — Milyen okokat tártak fel? — Az összesített megállapí­tások Tolna megyére is igazak lehetnek, s rávilágítanak arra is, hogy milyen körülmények hat­nak a bíróságok mindennapi munkájára. A bírósági szerve­zeten kívüli okok között szere­pel a korszerűtlen eljárásjog, ennek megváltoztatása a jogal­kotás feladata. A tényállást és jogi megítélést illetően, ezelőtt sosem látott bonyolultságú ügyek kerülnek a bíróságok elé. Az állampolgárok együttműkö­dési hajlandóságának számot­tevő romlásáról beszélhetünk, ez vonatkozik a felekre, a vád­lottakra, tanúkra és szakértőkre egyaránt, ami késedelmekben, mulasztásokban, és távolmara­dásokban nyilvánul meg. Komoly problémát jelent minden területen a szakértők túlterheltsége. A jogi képviselet szakszerűsége is hozzájárulhat az időszerűség javulásához. A bírói kart illetően három dolgot említenék meg. Beteg­ség, pályaelhagyás, szülés miatt előfordul, hogy a negyedik­ötödik bíró hozza meg az ítéle­tet első fokon. A másik tény pedig az, hogy a kétezres bírói kar ötven százalékának öt évnél kevesebb a gyakorlata. Ki kell mondani, hogy létezik felkészü­letlenség, és statisztikai szemlé­let is, melynek során a bírák az egyszerűbb ügyeket előbbre veszik, nem tartják be az érke­zési sorrendet. — A közvélemény úgy tartja, hogy enyhék az ítéletek. — Általában, egyes kiemelt bűncselekmények esetében, vagy éppen aktuál-jellegű, a fe­kete gazdasághoz tartozó té­mákban? — Pontosan ezekben, hiszen ezek a büntetőügyek szerepel­nek elsősorban a sajtóban. — Mivel ezek az ítéletek a Büntető Törvénykönyvben meghatározott tételek között vannak, sommás lenne kimon­dani, hogy általában enyhék. Ha a jelenlegi büntetéskiszabás, a büntetőtételekhez képest igen enyhének tűnik, akkor azon kell elgondolkodni, hogy a törvényi büntetési tételek - egyes bűn- cselekmények vonatkozásában - a büntetéskiszabási célokat megfelelően szolgálják-e? Ha nem, akkor a büntetési tételeket kell felemelni. Ezt szükségkép­pen követi a büntetéskiszabás szigorodása. Véleményem sze­rint, valóban enyhének tűnik a büntetéskiszabási gyakorlat. — Szerencsére nem gyak­ran fordul elő, hogy emberölé­sért első fokon elítéltet szaba­don engedjenek, mert a sopron­kőhidai börtön, illetve a Győr- Sopron Moson Megyei Bíróság nem tud a szekszárdi előzetes letartóztatásról. — Nem ismerem a büntetés­végrehajtás belső vizsgálatát. Azt tudom, hogy a Tolna Me­gyei Bíróságról a szükséges ér­tesítőt kellő időben leadták. Ha az minden akadály nélkül eljut a sopronkőhidai büntetés-vég­rehajtási intézetbe, akkor ez nem fordulhat elő. Nem vagyok abban a helyzetben, s jogosult sem, hogy az el nem jutott érte­sítő miatt valakit elmarasztal­jak, de meggyőződésem szerint személyi felelősségről lehet szó. Ihárosi Ibolya Fekete Istvánról Dombóvárott Házimúzeum és előadás Bodó Imre nem csak arról közismert Dombóváron, hogy bár nem helyi születésű, mégis ragaszkodik a város­hoz, hanem arról is, hogy ő rendezte be a város jelenleg egyetlen, múzeumi jelleggel működő ingatlanát, a Fekete István emlékszobát. ,A híres íróhoz hasonlóan göllei születésű Bodó Imre nagy sikerű előadást tartott Dombóváron az ifjúsági re­gényeiről, a természet szerete- téről és hű leírásáról ismert szerzőről a helyi vöröskeresz­tes aktivistáknak, akik nem csak nagy figyelemmel, ha­nem tapssal is jutalmazták őt. Mint az előadás után kide­rült, a hallgatók soraiban egy idős hölgy - ellentétben a Fe­kete István hagyatékát is őrző előadóval - személyesen is ismerte a Vük, a Kele, a Bo­gáncs, a Lutra című regények íróját, akinek köszönhetően nemzedékek számára felejthe­tetlenné vált Matula bácsi is. A Fekete István és a szülő­föld, illetve a Fekete István emlékszoba, Dombóvár című kiadványok szerzője rögzíteni fogja a hölgy Fekete István­hoz kötődő személyes emlé­keit, s változatlanul várja az érdeklődőket házimúzeu­mába, az íróhoz „címzett” emlékszobába. Ezt a múzeu­mot a Dombóvár, Hóvirág utca 25. szám alatt hétköznap 16 órától, szombaton és va­sárnap pedig 10-től 18 óráig látogathatják az érdeklődők.

Next

/
Thumbnails
Contents