Tolnai Népújság, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-06 / 82. szám

1996. április 6., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Rátkay László élete és müvei A múlt századi szellemi-mű­vészeti élet sajátos színfoltjai voltak a széltében-hosszában játszott és kedvelt népszín­művek, amelyek nagy közön­séget vonzottak a fővárosban és vidéken egyaránt, szerző­iknek pedig kenyeret és nép­szerűséget adtak. Rátkay László . a gönyűi mészáros fiaként született 1853. október 11-én. Győri és esztergomi, később pozsonyi gimnázium évei után a jog­akadémiára járt, miközben öt nyelven megtanult ími-ol- vasni. Még diákként szerel­meseden bele a színházba, ahol szerepmásoló s így in­gyenjegyes volt. A zsúfolt jogi pályán egy sikeres ver­senyszónoklat után kapott ál­lást a híres fővárosi dr. Funták Sándor irodájában. Gyakor­noki évei alatt írta első darab­ját, A toborzás címmel, ami­vel már dicséretet érdemelt ki egy pályázaton, de igazi sikert a Felhő Klárival arat. Ez a‘mű a budapesti Népszínház 1884- es pályázatán első díjat, 100 aranyat nyert, a szerző pedig még azzal is büszkélkedhe­tett, hogy a zene ugyan Erkel Eleké, de a legnépszerűbb be­tétdal, a ma is ismert Azért csillag, hogy ragyogjon, kez­detű, teljes egészében az ő szerzeménye. Mindezt már komoly duna- földvári ügyvédként érte meg, hiszen 1877-től ott lett a köz­élet kedvelt ’48-as érzelmű alakja. Hosszas készülődés után 1886. április 10-én mu­tatta be a Népszínház az új művet, méghozzá pazar sze­reposztásban: Blaha Lujza volt a főszereplő, Rákosi Szidi, Vidor Dezső mellett az ország legkiválóbb népszín­műénekese, Tamássy József játszották a főbb szerepeket. A korabeli Vasárnapi Újság április 18-án írta: „A közön­ség jól fogadta a színművet s a kritika méltánylattal írt róla. A mese egyszerű falusi törté­net, nem szövevényes, de alakjait elég drámai erő moz­gatja, azokban jellemző ké­pességet mutat... Magyaros­ság, a népélet s a népiélek el­találása sem mellékes részle­tei az invencióval írt darab­nak . . . Nagy előnye a darab­nak, hogy sallangok, üres cif­raságok nélküli népszínmű, mely a drámai tartalmasságot tartotta szem előtt.” Felhő Klári, aki árva lány, egy eltitkolt szerelem miatt sodródik rossz házasságba, boldogtalanságba, akárcsak szerelme, nevelőanyjának fia. Nők verekedése, férfiak bí­rókra kelése, pisztolylövés, öngyilkosság, reményteli, boldog vég - egyszóval min­den van benne, ami a korabeli publikumot csábítja. Lakóhe­lyén, Dunaföldvárott a sajtó­ból értesültek, a kedvező kri­tikák „arra bírták a szerző ba­rátait és tisztelőit, hogy őt a hajóállomásnál - a rossz idő dacára - szónoklattal s más­nap az egyenlőségi körben közebéddel tiszteljék meg”. A fényesen indult pálya ké­sőbb félsikerrel folytatódott: még 13 darabot írt, de a Felhő Klári utáni elsőt, a Bársony uramat egyetlen előadás után visszavonta a kritika miatt, más művének pedig még a kézirata is elveszett. Emellett gyűjteményes kötetében több mint 1300 verset olvashatunk, az elsőket még gimnazista ko­rából, az utolsót élete 80. évéből. Ezekben a szülőföld éppúgy megjelenik, mint Du- naföldvár, Szekszárd s persze életének számos, egyszerű élménye. Nagy többségükben alkalmi és veszendő művek, de akad közöttük olyan is, amit akár manapság is papírra vethetnének. íme: „A mi múl­tunk oly fenséges/, A jövőnk meg királyfi !/S mi ne tudnánk e rongy jelen/Elmúlását ki­várni?” • Alighanem politikusként is így gondolkodhatott, ezért vá­lasztotta 1896-tól négy ciklu­son keresztül országgyűlési képviselővé függetlenségi ’48-as programmal a kölesdi terület. A világháború, amely hét gyermeke közül kettőtől fosztotta meg, fájdalmasabbá tette költészetét, miközben alakját már-már elfeledték. Már hetvenéves, amikor Du- naföldvár számára 10 nap alatt megírja Petőfiről szóló színművét. Az 1933. október másodikán Dunaföldvárott meghalt Rátkay kortársairól, de magáról is éleslátással írta Politikusok című versét: „Ma még nemzet nagyjai ők,/ Ve­zérdaruk a csapatban,/ Mind­egyikük nem is egyszer,/ De háromszor halhatatlan/. Ám holnap már kegyvesztettek,/ Holnapután: élő holtak./ Azt sem tudja a jó magyar,/ Hogy a világon is voltak”. Dr. Töttős Gábor Húsvét: a feltámadás valósága Bíró László püspök a halált legyó'zó' szerétéiről A Húsvét sokkal közelebb van az ember életéhez, mint gondol­nánk - állapította meg Bíró László püspök, aki nemrég Decsen nyitotta meg Gáti Mariann kiállítását. — Bizonyára sokan nem is érzékelik, hogy a családokban mennyire jelen van a Húsvét. S nemcsak ezen az ünnepen, ha­nem minden nap. Aki mer sze­retni, az mindig meg is hal, de fel is támad a szeretetben. Igaz, nem mindig merünk szeretni: talán azért nem, mert nem hi­szünk a feltámadásban. Az em­berek élni akarnak, de éppen ezt ígéri a feltámadás. Ha hi­szem a soha nem szűnő, az újjá­születő életet, akkor merek meghalni a másikért. S itt ju­tunk vissza a családhoz. A fel­támadás valósága ugyanis át­járja a házasságot a szeretet­ben, s átjárja a családot, ami­kor az életet ajándékoz a gyer­meknek. Én-központ helyett Te-központ fotó: gottvald Püspök úr egyszer ellátoga­tott ahhoz a művész-barátjához, aki megalkotta a feltámadás szobrát. Csodálkozva tapasz­talta, hogy Krisztus alakja meg­lehetős álmatagságot, erőtlen­séget árasztott. — A feltámadás dinamiz­mus! Az igazság győzelme a hazugság felett, a jó győzelme a rossz felett, az élet győzelme a halál felett. Egy új rend szüle­tése. Igaz, a feltámadásban csak az tud hinni igazán, aki azt önmagában is megtapasztalja. S ehhez nem is kell várni a re­inkarnációra: az újjászületés, keresztény hitünk és gondolko­dásunk szerint, mindennapi le­hetőség. A feltámadást a szó legmélyebb, keresztényi értel­mében is megtapasztalhatjuk, de úgy is, ha merünk megújulni életünkben. S, hogy ehhez mi szükséges? Bíró László szerint először is be kellene látnunk, hogy rászo­rulunk a megújulásra. Mert csak így leszünk képesek a dol­goktól a személy felé fordulni. — Családjaink attól szen­vednek, hogy nincs időnk egy­másra, hogy a személy csak. a dolgok után következik. Nincs erőnk az egoizmustól, az indi­vidualizmustól eltávolodni, s át­lépni a másikba. Valaki talá­lóan úgy fogalmazott: ma a szeretet minőségét sokan úgy mérik, hogy a másik mit ad ne­kem, s nem úgy, hogy én mit adok a másiknak. Ezt az én­központú szeretetet - már amennyiben ez valódi szeretet­nek minősíthető - kellene átvál­toztatnunk te-központú szere­tetté. Húsvét éppen ezt üzeni: tekintsünk magunkba, ne tagad­juk hiányosságainkat, s őszinte vággyal próbáljunk megújulni -feltámadni. Szeri Árpád Hitet és reményt adunk A Püspöki Kar titkára a katolikus egyház jelenéről, jövőjéről Húsvét ünnepe alkalmából arra kértük dr. Ternyák Csaba se­gédpüspököt, a Magyar Katoli­kus Püspöki Konferencia titká­rát, értékelje röviden az egyház és az állam kapcsolatát. Ezt in­dokolja az is, hogy egyházi ve­zetők a közelmúltban kétszer is eszmecserét folytattak a kor­mányfővel.- A megbeszélések témáiból mit emelne ki Titkár úr, mint aminek napjainkban különös je­lentősége van ?- A miniszterelnök úr római útja, vatikáni látogatása előtt fogadta a katolikus egyház ve­zetőit, a közelmúltban pedig a négy történelmi egyház képvi­selőit. Mindkét találkozón kie­melten szóltunk arról, hogy az 1990. évi IV. törvény szá­munkra döntő fontosságú. Ez a törvény ugyanis a lelkiismereti és vallásszabadságról szól, amely biztosítja, hogy egyhá­zunk Magyarországon szaba­don működhessen. A kormány tiszteletben tartja a lelkiisme­reti és vallásszabadságot. Mi ezt nagyra értékeljük. Örömmel állapítottuk meg, hogy egyhá­zunk - eredeti és elsődleges feladatait tekintve - az utóbbi hat esztendőben nagyon sokat fejlődött. Egyházunk legfőbb feladata ugyanis az, hogy a tár­sadalom élő lelkiismerete le­gyen, hogy az Evangélium sajá­tos eszközeivel segítse a népet önmaga megtalálásában, gond­jai enyhítésében. Ezen a téren, úgy vélem, komoly eredmé­nyeket értünk el. A mi dolgunk Jézus Krisztus evangéliumának a terjesztése, és annak hirde­tése, hogy van remény. Mindig, minden körülmények között van remény. Ez húsvét szent üzenete. — Visszatérve a miniszter- elnök úrral történt találkozóra, meg kellett állapítanunk, hogy a lelkiismereti és vallásszabad­ság gyakorlati megvalósulásá­nak komoly nehézségei vannak. Jelentős korlátot szabnak a fi­nanciális gátak, de a kormány­főnek határozott szándéka ezek megszüntetése. Korábban ugyanis a történelmi egyházak­nak megvolt az anyagi alapjuk intézményeik fenntartásához, az államosítás azonban mindezt megszüntette. A magyar kormány ezért érzi er­kölcsi kötele­zettségének az egyházak támogatását. — Kérem, említsen pél­dát a financi­ális gátakra!- Csak a legsúlyosab­bat említem, oktatási in­tézményeink fenntartását. Ezeknek a törvény az állami és önkormányzati iskolákkal azo­nos támogatást ír elő. Ez sajnos a gyakorlatban nem valósul meg. Ugyanakkor a lelkiisme­reti és vallásszabadság alapján nagy igény mutatkozik az egy­házi iskolák iránt, nemcsak hí­veink, hanem a nem hívők kö­rében is.- Szociológiai felmérések sze­rint Európa egyik legpesszimis­tább nemzete vagyunk Püspök úr hogyan vélekedik erről?- Lehetséges, hogy a felmé­réseknek igazuk van, hiszen ha végigtekintjük 11 évszázados történelmünket, joggal állapít­hatjuk meg, hogy Európa egyik legtöbbet szenvedett népe a mi­énk. A kereszténység korábban élő valóság volt magyar né­pünkben, és ez óvott meg a pesszimizmustól. Jézus feltá­madása az idei húsvéton is azt hirdeti nekünk, hogy van ér­telme a szenvedéseknek és az áldozatoknak is. Krisztus szen­vedését és kereszthalálát ugyanis feltámadása követte. A keresztény Magyarország év­századokon keresztül ebből merített erőt...- Említette: az egyház sza­badon működik. Vajon, ez tük- röződik-e az ünnepi szentmisék, a feltámadási körmenet látoga­tottságában ?- Az utóbbi években mind többen vesznek részt az ünnepi istentiszteleteken. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a több évtizedes vallásellenes propa­ganda nem maradt hatástalan. Erezzük időnként az egyházzal szembeni idegenkedést, tapasz­taljuk, hogy nagyon sok jó­szándékú emberben is élnek té­ves nézetek, ismeretek. Nem szabad rájuk követ vetni, mert nem tehetnek róla, hogy rosszul ismerik az egyházunkat, hiszen ilyen nevelést kaptak.- A mi feladatunk, hogy megszólítsuk és hívjuk őket, hogy elmondjuk nekik: mi nem elvenni, hanem kizárólag adni szeretnénk. Adni segítséget, közösséget, védettséget, biz­tonságot, Jézus Krisztus példá­jával hitet és reményt. Tapasz­talatunk: mind nagyobb erre az igény. Deregán Gábor Istentiszteletek Szekszárdon, Pakson Szekszárdon: Római katolikus szentmisék. Állandó. Szombat: 17-kor Újváros. 18.30-kor Belváros. Vasárnap: 7.30-kor Újváros, 9- kor Belváros, 10-kor Újváros, 11-kor Belváros, 18.30-kor Belváros. Rendkí­vüli. Nagyszombat: 19-kor, 23.30-kor feltámadási körmenet. Református istentiszteletek. Ál­landó. Vasárnap: 10-kor Kálvin tér. (gyermekistentisztelet 10-kor Kálvin tér). 18.-kor Kálvin tér. Rendkívüli: Nagycsütörtök: 18-kor. Nagypéntek 10- kor és 18-kor. Nagyszombat: 18-kor (legátus). Húsvét vasárnap: 10-kor úr­vacsora, 18-kor (legátus). Hétfő: 10-kor úrvacsora (legátus), 18-kor ünnepzáró hálaadó istentisztelet. Evangélikus istentiszteletek. Ál­landó. Vasárnap: 9.30-kor német áhi­tat. 10-kor Luther tér. Minden páros héten 9.30-kor német áhitat. Rendkí­vüli: Húsvét vasárnap: 9.30-kor német áhitat. 10-kor Húsvéti istentisztelet és Úrvacsora. Hétfő: 10-kor istentisztelet. Metodista istentiszteletek. Állandó. Vasárnap: 10-kor Munkácsy 1. (gyer­mekistentisztelet). 17.30-kor istentiszte­let. Szerda: 17.30-kor Bibliatanulmány. Szombat: 16-kor ifjúsági bibliakör (színjátszókor). Rendkívüli. Nagypén­tek: ünnepi istetisztelet (színjátszókor szereplésével). Húsvét vasárnap: 10- kor gyermekistentisztelet. 17.30-kor is­tentisztelet. Úrvacsorái közösség. Baptista istentiszteletek. Állandó. Dózsa György u. 1. Vasárnap: 10-kor. Szerda: 17.30-kor. Pakson: Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve nagytemplom: Hétköznap: min­den reggel 6.30 és 7 órakor. Szombat: 18 órakor. Vasárnap: 7-kor, 9-kor, 10- kor állandó gyermek és diákmise, 18.30- kor. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csü­törtök: 19 órakor. Szombat: 19 órakor. Vasárnap: 8 órakor gyermek és diák szentmise, 11.15-kor. Simon, Jónásnak fia, szeret-e en­gem? János ev. 21:16/a — Jézus él! - szól az üres sírtól jövő asszonyok üzenete. A hitetlenség kábulatá­ban, félelmek között lévő tanítványokat megrettenti ez a hír! Péter fut, hogy megnézze, igaz-e vagy csak asszonyi beszéd az egész. Látott és hitt, de mit? ...Üres a sír! ...de, hol az Úr teste? Tudta, néki rendeznivalója van a Msterrel ha: feltámadt!... ahogyan az asszonyok az angyali üzenetet mondták. Kétféle hír indul világhódító útjára. A gyenge asszonyoké és a katonák hazug hír­verése, amelyért jó pénzt kaptak hogy hir­dessék: „ellopták Jézus tétét a tanítványai”. Sokan ma is inkább a hazug hímek hisznek mert így nem kell félni a találkozástól. Mert ha .Jézus él!” akkor élnek a tagadásaink, szeretetlenségeink, gyűlölködéseink, tékoz­lásaink... amelyről el kell számolnunk. Péter készült erre a találkozóra és mégis megrezzent, amikor Jézus nevén szólította. Szívében hirtelen valami nagy fájdalmat ér­zett. Eszébe jutott minden, ami eddig tör­tént. A halászélet minden nyomorúsága, Jó hír vesződsége, de annak bűnei is. Megelvene- dett benne a nagy halfogás élménye és mindezen túl bűntudat, mely így tört ki be­lőle, fájdalmasan, gyötrő kiáltásban: ,£redj el Uram, mert én bűnös ember vagyok. De milyen boldogság volt, ő nem ment el. És Péter kimondhatatlanul boldog lett Jézus oldalán. Nagy élmények: halottak feltá­masztása, betegek gyógyulása, a vihar le- csendesítése és... óh, még mennyi minden! De egyszer valami történt. Igen, az az emlékezetes pászka-vacsora. Olyan furcsa volt, amikor arról beszélt, hogy elárulja őt valaki. Péter azonban azt mondta, hogy az életét is kész odaadni érette. De mi lett a fo­gadkozásból? Gyáván megtagadta Jézust, mint ahogyan meg is mondta előre. És is­mét belehasít most Péter szívébe a fájda­lom: MEGTAGADTAM ŐT! Elvonul előtte a kép: Jézus vonagló teste a keresz­ten, kezéből, lábából szivárgó vércsík... ÉRETTEM, MIATTAM, HELYETTEM ­gondolja Péter... és csendesen feleli: Igen, uram. Te tudod, hogy szeretlek Téged! Most eléd is odaáll Jézus neveden szó­lítva téged: Szeretsz-e engem? Szeretsz-e, aki megváltottalak, elhordoztalak minden bűnöd ellenére. Szeretsz-e engem? Igazán, szívednek teljességével és hálájával. Leg­drágább vagyok-e én neked, akinek olyan­olyan drága voltál te, hogy életemet adtam“ érted? Legyen előtted nyugtalanítóan, szün­telen ez a kérdés, míg csak nem felelsz neki igazán, szívből: Igen, Uram, Te Tudod, hogy szeretlek Téged! „Letévedtem, vakon futottam, Hiága is keretelek, Tőled folyvást messzebb jutot­tam, Kergetve múló fényeket, Te vitted véghez most magad, hogy megtaláltalak. Többé ne hagyj eltévelyednem, Otarts meg utadon. S ne hagyj utad-jártomban engem Megbotlanom, megállanom! Hass át meg át, áradj belém. Hatalmas égi fény! Szeret­lek, éltem koronája. Én Istenem. Te szent pajzs, Jutalmat érte nemkívánva. A legnaa- gyobb nyomorban is.Csakcsüggjön égi fé­nyeden, Míg megtörik szemem!”(Angelus Slesius) Gyurkó József t i » t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents