Tolnai Népújság, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1996. április 6., szombat Nógrádi Gábor: Hogyan neveljük a szomszédunkat? Vannak élőlények, amelyek kifejezetten a mi bosszantásunkra jöttek a világra. Ilyen például a szúnyog és a szomszéd. A két élőlény között az a különbség, hogy a szúnyogot könnyebben agyon lehet csapni. A szomszédot arról lehet felismerni, hogy a szomszédunkban lakik. Ha elköltözik, akkor már nem szomszéd, hanem, ugyanolyan normális ember, mint a többi hülye, akik körülöttünk lökdösődnek a világban. A szomszéd, a denevér egyenesági leszármazottja: csúnya, szőrös és éjszakai életet él. A különbség csak annyi, hogy a denevér éjszaka nem veszekszik a családjával és nem üvölteti a tévéjét. A szomszéd neveléséhez nagyon kevesen értenek. A szomszéd nevelését a legtöbbet a kihívom a rendőrséget, te állat, ha nem hagyod abba! nevezetű pedagógiai módszerrel kezdik, és a baleseti sebészeten végzik. Pedagógiai szempontból a szomszéd olyan, mint a szúnyogállat: nem lehet szóbeli meggyőzéssel átnevelni. Tegyük fel, szomszédunkat udvariasan megállítjuk az utcán. Először megkérdezzük, hogy hogy tetszik lenni, mert mi finom emberek vagyunk, nem olyan baromállat, mint ez az éjszakai bölény. Aztán szépen megkérjük, hogy este tíz óra után, ha lehetséges, halkabban ordítson mert lehet, hogy valaki a kerületben aludni akar. Erre ő felháborodik és azt üvölti, hogy ő sohasem ordít. Egyébként is kikéri magának azt a pimaszságot, amellyel beleszólunk a családi életébe. Ezek után, ha a betonre- pesztő televíziózásra célozgatunk, akkor ez a bőrpatkány kijelenti, hogy nincs is tévéje. A tetőantennát csak azért rakta fel, hogy arra szálljanak a fecskék, ha jönnek Afrikából. Merthogy állatbarát. Szerintünk is, de barát nélkül. A szomszéd átnevelésének egyetlen hatásos módszere van: a saját fegyverével kell legyőzni. Mi is ezt csináltunk. Este családtagjaimmal kinyitottuk az ablakokat és a következő felszólító mondatokat üvöltöttük egymásnak: 1. Már megint nem mostad el a poharat magad után te átkozott. 2. Megöllek. 3. Én öllek meg téged. 4. Az anyád inkább egy borjút szült volna. 5. A te anyád. 6. A te anyád. 7. A te anyád. És folytattuk ezzel a színes szókészlettel hajnalig. Amikor berekedtünk, felhangosítottuk a televíziót olyan hangerőre, hogy földrengést jeleztek Nagykanizsán. Mondhatom, ez jó kis lecke volt a mi üvöltő denevérjeink számára! Most aztán megtapasztalhatta, hogy mi az, ha valakinek a szomszédja elmebeteg! Pedagógiai zsenialitásom, mint mindig, most is győzött! Másnap este a szomszédunknak a hangját se hallottuk! És azóta is csendesek az éjszakák itt a Lipótmezőn ... Boldogok, akik álmodoznak, de még boldogabbak, akik álmaikat meg is valósítják. így lehet az az ember is, aki négy évvel ezelőtt1992. novemberében - arra gondolt, hogy talán gyermekkori álmának megvalósításához elérkezett az idő. Addig gondolkodott, amíg 1993. január 10-én meg is tartotta az első táncpróbát... Bátaszéken. Ilyen egyszerű? Igen, annak aki kellő alázattal, tisztelettel és némi szenvedéllyel figyeli a múltat és mindazt, amit ősei megteremtettek. Ehhez szükséges az a kommunikációs képesség is, ami a kapcsolatteremtést tartóssá is teheti egy konkrét cél - mondjuk egy néptánccsoport megalakítása - érdekében, ami természetesen az álom volt. Miután az első táncpróba lezajlott és az ott megjelentek újabb társakat hoztak magukkal a következő alkalomra, így kialakult egy tenni akaró csoport, és munkához látott. Első lépésként felkeresték Bátaszéken azokat az idős embereket, akik az itt élő német nemzetiség szokásait, népviseleti ruházatát jól ismerték, őrizték és kérték a segítségüket. Hohmann Margit és Panni nénik a csoport népviseleti ruhájának a varrásában is nagyon sokat segítettek. A Neue Zeitung pályázatán nyert összeg is az első lépések lendületéhez adott még több erőt. így aztán sorra eleget tehettek a felkéréseknek, melyek a megye más településeinek ünnepi eseményeire szóltak. A felgyorsult történések a csoport életében eljutottak arra a pontra, amikor szükségessé vált az egyesületté alakulásuk. Edelweis néven történt bírósági nyilvántartásba Az együttes két tagja: Bogár Katalin és Bozsolik Zoltán közben táncoktatói bizonyítványt szerzett, hogy tudásukkal segítsék a csoportot, akik az anyák napi köszöntésben éppen úgy részt vesznek örömmel, mint a város karácsonyi ünnepén, a sörfesztiválon, vagy a testvérváros Besigheim találkozóján. Három év egy csoport életében arra elegendő, hogy életképességét bizonyítsa. Ez az Edelweis esetében megtörtént, ma már arról is számot adhatnak, hogy van utánpótláscsoport is, akik mindazt tovább viszik, éltetik, amit a nem is olyan nagyon idős elődeik közül valaki egy éber éjszakán megálmodott, hogy népének, nemzetiségének hű örököse legyen. Decsi Kiss János vétel, 1994. május 10-en. Ezzel lehetővé vált, hogy akik szívesen nézték és figyelemmel kísérték immár a Bátaszéki Edel weis Nemzetiségi Tánccsoport munkálkodását és módjukban állt annak valamilyen eszközzel való támogatása, azt megtehessék. Az talán természetesnek tűnik, hogy a bátaszéki Német Nemzetiségi Egyesület támogatója a csoportnak és vele együtt a Magyarországi Ifjú Németek Közössége és a bátaszéki Német Kisebbségi Önkormányzat. Ahhoz viszont már némi bizonyításra is szükség van, hogy mondjuk szponzorként jelentkezzen a RICON Kft., a Gárdi Bútorbolt, a Tolna Trade Kft., a Kereskedelmi és Hitelbank szekszárdi fiókja, a EMA- LYON Kft., a DDGÁZ Rt. Tolna Megyei Üzemigazgatósága, a Pro Primer Kft. Szek- szárdról. Mindehhez igazolni kellett, hogy méltón képviselik a bátaszéki németeket. Az elmúlt három év az Edelweis életében nagyon gazdag és tartalmas programokban összegezhető. Szinte nem volt a megyében olyan német nemzetiségi megmozdulás, ünnepség, ahol ne lettek volna közreműködők. Lakóhelyükön szervezett jótékonysági estek, mint például a Flórián utcai óvodásoké, arról tanúskodnak, hogy eredményesen lépnek színpadra. Ez nem csupán a tapsokból érezhető, hanem abból a tényből is, hogy az említett est bevételéből vehettek az óvodásoknak színes tv-t, udvari játékokat, videomagnót ... Ezeregyszáz nap az Edelweis-szel Szárnyalás és... ...földetérés Egyesek szerint a pénz irányítja a világot. Szakértelemmel és megfelelő társsal most az Ön kezébe kerül az irányítás, és a döntés. Az EKB az első külföldi bank Szekszárdon; tulajdonosai az olasz CARIPLO, 3 világ legnagyobb takarékbankja és a Bank Austria, a szomszédos ország legjelentősebb bankcsoportja. A biztos pont, ahonnan gondolatai bármilyen irányban szabadon szállhatnak. Tegyen pár lépést, hogy elképzelései valóra válhassanak... EKB-A JÖVŐ BANKJA Részvényesek: Bánivá Austria Q CARIPLO 2 Európai Kereskedelmi Bank Rt. * 7100 SzekszArd, Bezerédj u. 2. TEL: 74/ 414-233, Fax: 74/ 410-230 Jótékonysági est Várdombon Furulyázott a polgármester Várdombról már hallhattuk rendezvényei kapcsán, hogy minden új érték- és hagyományteremtő ötletre kész a falu vezetősége. A legutóbbi esemény, mely megmozgatta a község apraja-nagyját, is ilyen kezdeményezés. Jótékonysági műsoros estre hívták a falu lakosságát. Ami a várdombi műsoros estek sorában ezt rendhagyóvá tette, az a fellépő szereplők névsora és produkciója volt. Népszerűbnél népszerűbb egyéniségeknek tapsolt a közönség. E népszerűség abban a tényben keresendő, hogy mindegyikük a faluban él, vagy valamilyen szállal kötődik Várdombhoz. így például Rács László polgármester és unokája Lábár Tamás is a színpadi mikrofonokhoz lépett és furulyázni kezdtek, de hosszan lehetne sorolni a fellépő várdombiakat és színvonalas műsorszámaikat. Mindez egy sorozat része volt. A farsangi bál bevétele (60 ezer forint) és e jótékony- sági est (ahol 31 ezer forinttal gyarapodott az iskola ópusztaszeri kirándulásának anyagi kerete) után a húsvéti locsolóbál is ehhez jelent majd támogatást. Decsi Kiss János Müller Sanyi Ukrajnából jött Szekszárd-Szőlőhegyre Két hónap alatt megtanult magyarul Müller Sanyika édesanyjával telepedett át az ukrajnai Lvov- ból Magyarországra 1994. májusában. Jelenleg Szekszárd- Szőlőhegyen élnek. Az anyuka kisiskolát keresett Sanyinak, így talált rá Alsónánára, ahol a fiú 1994 szeptemberében megkezdte a tanulást. Azaz csak kezdte volna, mert egyetlen szót sem tudott magyarul. Ukránul és oroszul beszélt. A most harmadikos Sanyi rátermettségének köszönhetően - a gyerekek, valamint a tanáméni közreműködésével - alig két hónap alatt megtanult magyarul. A beilleszkedés nem jelentett problémát Sanyinak, gyorsan megismerkedett az iskolával, a gyerekekkel, s hamarosan barátok vették körül. A legkedvesebb a jelenleg másodikos Kiss István lett. — A tanulással sincs baj - mondja Sanyika -, szerintem jól megy. A félévi bizonyítványomba ötös meg négy négyes osztályzatok kerültek. Míg másnak nyűg, vagy „macerás” a matematika, addig Sanyinak az egyik legkedvesebb tantárgya. A miértre, a válasza rövid és egyszerű: — Megtanulok jól számolni. Jobban érzi magát a kisiskolában, mint a Ívoviban, ahova közel háromezer gyerek jár. Amikor arról kérdeztük Sanyit, hogy gondolkodott-e már azon, mi szeretne lenni, a nagyFOTÓ: BAKÓ JENÓ apja példája jutott eszébe, s rávágta: akadémikus. A nagyapa ugyanis a Ívovi egyetem kutató professzora volt. Nem panaszként említette, hogy Szőlőhegyen nincsenek barátai. Szabadidejében Roki nevezetű kutyáját sétáltatja, s az iskolai barátjával játszik a legszívesebben.- péteri t I ; t 4
