Tolnai Népújság, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
Thaiföldem szeretik az európaiakat A szekszárdi Rácz Félix húszas éveinek elején jár, s kortársai közül nem sokan mondhatják el magukról amit ő: eddig 24 országban és 4 kontinensen járt, a világ legfiatalabb box-mene- dzsereként tartják számon, anyanyelvén kívül négy nyelvet beszél. Néhány napja érkezett vissza Thaiföldről. A magyarországi márciusi télből üzleti ügyben Bangkokba - Thaiföld fővárosába - érkező Rácz Félixet 38 fokos hőség fogadta. A Budapest-Moszkva-Bang- kok útvonallá utazást 7 órás moszkvai várakozás „színesítette”, mint mondja, jobban ismeri már a seremetyevói repülőteret, mint a saját lakását, annyit sétált a váróteremben. Bangkokban nemcsak a trópusi hőséggel való ismerkedés kezdődött Félix számára, hanem a megvalósult álom is. — Hihetetlenül kedvesek és udvariasak az emberek. Nem véletlen, hogy Thaiföldet any- nyira kedvelik a turisták, számunkra rendkívül kellemes meglepetés, ahogy lesik a vendég minden kívánságát, amilyen udvariassággal, türelemmel foglalkoznak vele. Az is igaz, hogy első osztályú szállodában laktam, ahol, gondolom, a vendéglátás színvonala is a legmagasabb. — Milyen ügyben járt Thai- földön? Rácz Félix FOTÓ: BAKÓ JENŐ — A WBU profibox-szer- vezet egyik meccsére utaztam ki, édesapám és én profi boxo- lókat menedzselünk. Egyik román boxolónk küzdött egy thaiföldivel. Néhány napot töltöttünk Bangkokban, a mérkőzésre Khon Khan-ben került sor, 41 fokos melegben. Szerencsére szabadtéren rendezték, 10 ezer néző előtt. ' — A nézőszám alapján úgy tűnik, Thaiföldön kedvelik az európai boxot. — A legnépszerűbb ebben a „műfajban” a muaythai nevű box, ezt követi a világon jobban ismert thai-box, s aztán az európai. A mi meccsünkön a bírók a thaiföldi boxolót hozták ki győztesnek, a döntés véleményem szerint vitatható. — Volt ideje arra, hogy egy kicsit megismerkedjen az országgal, az emberekkel? — Bárhová utazom, igyekszem megismerni az adott országot, várost. Azt a részét is, ami nem szerepel a turistalátványosságok között. Bangkok zsúfolt, de gyönyörű város. Többnyire a tuk-tuk nevű szállítóeszközzel közlekedtünk, a riksa utódjával. Ez egy kismotor, aminek hátul két ülése van, taxiként üzemel. Hatalmas forgalom van a városban, de ezekkel a kis járművekkel bárhová hamar el lehet jutni, átvágva a forgalmi dugókon. Az országban 200 dollár az átlagfizetés, s európai szemmel óriásiak a különbségek. Nagy gazdagság és nagy szegénység látható egymás mellett. Jártam a szegénynegyedben is, benéztem a házikókba, s ámulva láttam, hogy még a legsilányabban is van színestévé, hűtőszekrény, stb. Az emberek elbűvölőek, csodálatos látvány a sok különleges épület, a színes ruhák, és az az udvariassággal, finomsággal fűszerezett méltóság, ahogyan élnek. / — Ki látta vendégül önöket? — Hadd kezdjem egy thai mondással. Thaiföldön a következő a sorrend: első Buddha, második Buddha, harmadik Buddha, negyedik a király, ötödik pedig Mr. Sombpon, Thaiföld leggazdagabb embere, a vendéglátónk. — Sok európaival találkoztak? — Nem nagyon láttam európaiakat, úgy látszik, még nem kezdődött el a turistaszezon. Tapasztalatom szerint szeretik az európaiakat ebben az országban, ezt éreztem jártam- ban-keltemben. — A hírek szerint a thai lányok igen szépek. . . — Bizonyára így van, de megmondom őszintén, az én életemben két nő játszik fontos szerepet, édesanyám és a barátnőm. —■ Visszavágyik ebbe az országba ? — Előző életemben ázsiai lehettem, mert nagyon otthonosan éreztem magam. Ha igaz, a nyáron újra eljutok Thaiföldre. Lehet, hogy sablonosán hangzik, de kisgyerek korom óta vágytam ebbe az országba, s nagyon sokat jelent számomra, hogy teljesült az álmom. — Szavai alapján mély benyomást tett önre ez az ország. Volt hasonló élménye máshol is? — Talán Afrikában. Az egy különleges hely, a föld elképesztően vörös színű, hatalmas a forróság. Életemben először volt furcsa, hogy fehér ember vagyok, az egyetlen a környezetemben. Ami elmesélhetet- len, az az igazi afrikai hangulat, lélek, ami megmutatkozott előttem. A Közel-Kelet is érdekes hely, de kissé ridegnek találtam az embereket. Az Egyesült Államok pedig az az ország, ahol minden népnek, kontinensnek az elegyét megtaláltam. Venter Marianna Khon Khan város polgármestere (balról a második) szülei társaságában fogadta Félixet Fiúk, a zene bűvöletében Ők csak fújják a dalt, fújják a dalt A fiúk és tanáraik FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY A szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola két növendéke nyert felvételt idén zeneművészeti szakközépiskolába, a rézfúvós tanszakra. Domokos János a jövő tanévtől a Veszprémi Zeneművészeti Szakközépiskolában, Kisz- ler András pedig a hasonló pécsi középiskolában fújhatja hangszerét ősztől. Aki próbálta, az tudja, nagyon nehéz művészeti szakközép- iskolába bejutni, vannak, akik azt mondják, nehezebb, mint a főiskolára. Ezért nagy az öröm, a fiúk felvételi vizsgán elért eredménye az iskola és a felkészítő pedagógusok, Szili Lajos, Kovács Zsolt és a szolfézst tanító Varga Józsefné érdeme is. Ami a zenét illeti, Andris tűnik céltudatosabbnak. A muzsikálás kedvéért egyszer már váltott iskolát, a gyakorlóból második osztályban átiratkozott a Garay téri iskolába. Harmadikos korától trombitál. — Jó, fiús hangszer, zengő, fényes hanggal - állítja. Egyébként pedig már ötödik osztályban elhatározta, hogy ő bizony a zenei pályát választja, meg is tett ezért mindent, naponta több órát gyakorol. János ugyanígy van ezzel, bár ő először fuvolázott, aztán klarinétozott, a trombitával csak ezután próbálkozott meg. — Azért Veszprémbe jelentkeztem, mert ott egy épületben van a kollégium az iskolával - mondja. A kérdésre, könnyű vagy nehéz hangszer a trombita a fiúk előbb kicsit gondolkodnak, majd szinte egyszerre válaszolnak mondván, tüdő kell hozzá, meg jó száj-adottság, aztán már csak gyakorolni kell. Rézfúvós hangszeren tanulni olyan, mint sportolni, rengeteg tréning kell, mondják a tanárok. A felvételi vizsgára való felkészülés is komoly munkát igényelt, soksok szombat és vasárnap a tanárok irányításával gyakorlással telt el. Andris szülei tanárok, édesanyja énekel, a pedagógus kórus elnöke. János családjában egy Amerikában élő nagybácsi hegedül. Ami a jövőt illeti, ők vagy zenészek vagy tanárok szeretnének lenni. A lehetőség most már előttük áll, csak élni kell vele. fi kováts K Spanyol táncok Mint már tudósítottunk róla, hétfőn spanyol információs és kulturális napot tartottak Szekszárdon, melynek keretében sor került gazdasági eszmecserére, előadásokra és ételbemutatóra. Este pedig a Babits Mihály Művelődési Házban a spanyol táncokból kaphattunk ízelítőt a Sevilla táncegyüttes jóvoltából. E hangulatos műsorról készítette Bakó Jenő az itt látható képeket. » 1
