Tolnai Népújság, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-20-21 / 93. szám

1996. április 20., szombat ZSARUMAGAZIN 11. oldal Zsandár­tábomok Megyénk egyik legna­gyobb vállalatának osz­tályvezetője levelet kül­dött a megyei rendőrfő­kapitánynak, dr. Berta Attila dandártábornok­nak. A levél tartalma maradjon titok, ami ér­dekes, az a címzés, a rendfokozat annyira ta­láló, hogy érdemes lenne Kuncze Gábor belügy­miniszter figyelmébe ajánlani. íme: „dr. Bertha Attila zsandártábornok úr­nak”. -rg­Az APEH tett feljelentést Lebuktak az ÁFA-csalók Végéhez közeledik egy különösen nagy kárt okozó csalás eljárása a megyei főkaitányságon. A történet lényege, hogy egy budapesti székhelyű káefté a kibocsátott számlák áfáját nem fi­zette be, a címzettek pe­dig azt visszaigényelték. Illetve ez az eljár megin­dulása miatt csak rész­ben sikerült. A mintegy 900 szám­lát az ország különböző területein pókháló-sze- rűen osztották szét. A számlákon feltüntetett összegek alapján több, mint 134 és fél millió fo­rint áfát akartak vissza­igényelni. Egy másik ká­efté vonalán pedig 27 millió forint lett volna az áfa összege. A nyomozás tíz me­gyében folyt, a káefték részben savazott HTO-t D2 olajként, valamint petróleum és AROL 2T adalékanyag összekeve­résével előállított gázola­jat, továbbá a vámszabá­lyok kijátszásával impor­tált üzemanyagot hoztak forgalomba. Az ügyben 19 személy gyanúsít a rendőrség csalással, számviteli fegyelem megsértésével, adócsa­lással, jövedéki termék­kel való visszaéléssel, hamis tanúzással és a ok­irathamisítással. Az év rendőre: dr. Kaszás Rozália őrnagyként a férfiak között Az elismerések közül bizonyára mindig azok a legértékesebbek, melyeket nem a messze távol­ban lévő „felső vezetés”, hanem a közvetlen környezet ítél oda. így gondolja ezt Kaszás Rozália is, aki március végén a kollégák szavazatai alapján nyerte el az év rendőre címet. Egészen pon­tosan dr. Törökné dr. Kaszás Rozália őrnagy a kitüntetett neve, s ez alkalommal nemcsak a magas rendfokozat okozhat a laikusok számára meglepetést, hanem maga az a tény is, hogy valaki hölgy létére látja el a szekszárdi kapitányságon a vizsgálati alosztály vezetését. Ám az egyhangú voksolás azt bizonyítja: Kaszás Rozália bi­zony felülmúlja a teremtés ko­ronáit ezen - általában férfias­nak tartott - rendőri munkában. A „gyanútlan” gyanúsítottak közül is sokan megrökönyödtek, amikor annak idején egy töré­keny alkatú, halk szavú hölgy elé vezették őket. A látszat csal, tudok szigorú is lenni - moso­lyodik el az év rendőre, aki több mint 15 éves pályafutása alatt szinte minden bűnözőtípust megismert. Akadtak köztük olyanok is, akik tiltakoztak az ellen, hogy egy hölgy halgassa ki őket, mások viszont kifejezet­ten kérték a „találkozót” Kaszás Rozáliával. Persze, a makacskodó delik­venseknek egyelőre nem kell tartaniuk attól, hogy a vizsgáló­úszü pálya is elnőiesedik, s ér­dekes módon ugyanezt reméli Törökné is. Hogy miért? Azért, mert ez a munka nem azoknak való, akik arról ábrándoznak, hogy délután kettő vagy legké­sőbb négy órakor végre letehe­tik a lantot. Itt bizony éjszaka is menni kell, s nem is akármilyen helyszínekre. Beszélgetőpartne­rem említ néhány elborzasztó példát: a vizsgálőtisztnek, tör­ténjék bármilyen tragédia, bűn- cselekmény, kötelessége megje­lenni a helyszínen. Az ember ehhez is hozzáedződik, de a leg­első eset, a pályafutás kezdetén, egy idős házaspár öngyilkossá­ga ... Nem volt könnyű. Szerencsére, ha támaszra van szükség, mindig számíthat a csa­ládra. Még szakmai értelemben is, hiszen Kaszás Rozália vizs­gálati anyagai közül jónéhány egyenesen az ügyész férjnél köt ki. Az édesapa pedig ugyancsak - igaz, már nyugdíjas - rendőr: így a hivatás a családban ma­radt. -szjá­Nyugdíj helyett szolgálni szeretne A dombóvári rendőrkapi­tányságra gyakran betérő újságíró, aki sűrűn zavarja telefonokkal az ügyeletese­ket is, jó ismerősként, kész­séges és korrekt informátor­ként gratulálhatott Kanizsai István rendőr törzszászlós­nak, akit idén Az év rend­őrének választottak me­gyénkben. Kanizsai István a három év sorkatonai határőr szolgálat után 1971 május elsején sze­relt fel a dombóvári rendőrka­pitányságon, s azóta - alig másfél hónap híján huszonöt éve - különböző beosztások­ban itt teljesít szolgálatot. A sokféle rendőriskolát munka mellett végezte, s jár­őrként, körzeti megbízottként és KMB csoportvezetőként teljesített húsz éven át szolgá­latot, majd 1990. áprilisától a kapitányságon, mint törzsü­gyeletes látja el teendőit. Ed­digi beosztásai közül a körzeti megbízotti feladatot szerette a legjobban, hiszen akkor köz­vetlen kapcsolatban állt az ál­lampolgárokkal. A törzsügye- letesi munkában a felelőssé­get, a szerteágazó feladatokat tartja szépnek, hiszen ha felet­tesei hazatérnek a kapitány­ságról, mindenért ő felel. Szí­vesen emlékszik vissza arra, hogy gyors intézkedésének is köszönhetően egy ellopott nyolcmillió forint értékű gép­kocsi egy napon belül vissza­kerülhetett gazdájához. Azt pedig, hogy munkája „mulat­ságos” is lehet, jelzi, hogy egy ízben egy köztiszteletben álló, de iratait otthon felejtő, s a járőrök által nem ismert előál­lítottat igazolhatott, így az minden kellemetlenséget megúszva térhetett haza ott­honába. Mint Kanizsai István mondja, családjának, elsősor­ban feleségének is nagyban köszönheti, hogy munkáját ki­egyensúlyozottan végezhette, s végezheti. Az év rendőrének egy huszonegy éves lánya van, akitől majdan unokákat remél. Nem könnyű a rendőröknek, ez a hivatás embert próbáló feladat - mondja a kitüntetett -, ezért nem is szeretné, ha esetleg fiú unokája az egyen­ruhát választaná. Szabadidejében szívesen olvas, s ha már megelégelte a nagyvilág újságokba sűrített híreit, hobbikertjében dolgo­zik. A huszonnégy órás szol­gálat után két nap pihenő jár, s ezt az időt igyekszik mindig hasznosan eltölteni úgy, hogy ha ismét szolgálatba lép, fel­adatait maradéktalanul el tudja látni. A rendőr - mondja Kanizsai István - rendőr szolgálaton kívül is, de jól eső érzés szá­mára, hogy a városban sokan ismerik, s ha az utcán sétál, akkor a Pistát üdvözlik. Mint mondja, ha kilép az utcára embernek érzi magát, akit tisz­telnek, szeretnek, s ember is Az év rendőre: Kanizsai István FOTÓ: TILINGER akar maradni, aki emelt fővel járhat a városban. Huszonöt évi szolgálata so­rán tizenhárom esetben része­sült elismerésben, kitüntetés­ben, amik közül nagyon büszke a Kiváló Társadalmi Munkáért éremre, a Kiváló Rendőr jelvényre, s a két éve kapott miniszteri dicséretre, s jutalomra. A most neki ítélt Az év rendőre cím elnyerése azonban nagy boldogsággal tölti el, s azt a legfelsőbb polcra rakja majd otthon. Májusban nyugdíjba vonul­hatna, de még néhány évig dolgozni szeretne, ha az egészsége is engedi. Addig ta­lán megszületik már az any- nyira vágyott unoka i«, akinek megmutathatja kitünteté­seit. Nagy László Egy lépéssel közelebb az állampolgárokhoz A rendőrségi napról dr. Kovács Zoltán Holnap első ízben rendezik meg a megyei rendőrségi napot Tamásiban: a lovaspályán elő­fordulhat, hogy az embert jobb­ról, balról, elölről, hátulról rendőr veszi körül... Aggodalomra azonban semmi ok, dr. Kovács Zoltán alezredes, a tamási rendőrkapi­tányság vezetője egy majális­hoz hasonló kellemes napra in­vitálja az érdeklődőket.- Hány rendőrt várnak Ta­másiba vasárnap?- Sokunknak lesz feladata a helyszínen, hiszen a rendez­vény házigazdái mi vagyunk. Nagyobb számban érkeznek a paksi Neutron Kommandó tag­jai, és a megyei kapitányság közlekedési rendőrei is. Van­nak, akik versenyezőként fog­nak részt venni a programban, a vasárnapi forgalomirányítási versenyen dől el például, hogy ki lesz Tolna megye legjobb rendőre. A mi stábunk 70-80 fővel konkrét feladatokat lát majd el, összesen körülbelül százötve­nen leszünk.- Elképesztő szám . .. Önfe­ledt civilként is fognak szóra­kozni rendőrök a lovaspályán?- Akik nem aktív résztvevői a rendezvénynek, azok igen. Vannak olyan új dolgok, amit a rendőrök is itt fognak látni elő­ször, például a kommandósok technikai eszközeit, ezek nem­csak a nagyközönségnek je­lenthetnek újdonságot.- Kiknek szól ez a mostani Rendőrség Napja?- A lakosságnak és a rend­őröknek egyaránt. A lakosok­nak azért, mert megpróbáljuk ezzel a rendezvénnyel „apró­pénzre váltani” a Szolgálunk és védünk szlogent. Megpróbálunk egy lépéssel közelebb kerülni hozzájuk. Egy kötetlen majális-szerű tavaszi napot szeretnénk, s egyben igyekszünk új informá­ciókkal is szolgálni magunkról. A rendőröknek pedig azért, mert ők is megérdemelnek egy olyan napot, amikor egy évben egyszer ünnepelhetnek, bár fájó pont, hogy György napja nem munkaszüneti nap számunkra.- Ön részt vesz valamelyik versenyszámban ?- Nem gondolkoztam rajta, lehet, hogy a légpuskalövésze­tet megpróbálnám, ez diákko­romban elég jól ment. De ha jó eredményt érnék el, kicsit ta­lán fura lenne, hogy magamnak adnám át mondjuk a harmadik díjat... Leleplezték a főkapitányságot Érdekes esetek a fogadóórákon A fogadóórákon bárki előad­hatja történetét, és segítséget kérhet a kapitánytól, illetve főkapitánytól. Utóbbitól leg­gyakrabban - hogy finomak legyünk - közlekedési ügyek­ben kérnek „segítséget”, s ép­pen azok, akiket ittas vezeté­sen ért a rendőrség. Dr. Berta Attila főkapitányt ezúttal ér­dekes esetekről kérdeztük. — Az egyik Ominózus fo­gadóórán egy beteg ember je­lent meg nálam, ezt másként nem tudom megfogalmazni. A páciens kinézetre és első hal­lásra hétköznapi embernek tűnt. Pár perc múlva viszont előadta, hogy tulajdonképpen az ő agyát vezénylik. Igyekeztem lelkileg megnyugtatni de a beszélgetést minél rövidebbre zárni, majd a biztonság kedvéért le is kísér­tem. Az aulába érve a központi ügyeletes tiszt éppen forgalma­zott, különböző fedőneveken hívta a gépkocsikba telepített alállomásokat. A fogadóórá­mon megjelent állampolgár megmerevedett, majd boldog mosollyal felkiáltott: Tudtam, hogy innen vezénylik az agya­mat! Tanácstalanság- Egy másik alkalommal vá­lófélben lévő hölgy keresett meg, s részletesen előadta, hogy a férjével milyen vi­szonyban vannak. A férfi alko­holista, s rendszeresen veri a fe­leségét, valamint egy vásárban beszerzett légpisztollyal fenye­geti a családját. Miután el­mondtam, hogy ilyen esetekben mit lehet tenni, mintha meg­nyugodott volna. A váratlan fordulat a végén következett. Az ajtóból még visszafordult, és azt kérdezte: És arra tudna tanácsot adni, hogyan békül- hetnék ki a férjemmel? Ekkor már engem is elfogott a tanácstalanság.-ihi Biszák László két élete A szekszárdi bérház alagso­rában a műterem kopár falain festmények, tájképek, csendéletek. A képek mind­egyike alkotója érzelemvilágá­ról tanúskodik. Hol vidámsá­got, örömöt, boldogságot tük­röznek, hol a komorságról árulkodnak. A festőművész, a Szekszárdon élő Biszák László, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság bonc­mestere. A munka és a hobbi első hallásra ellentmondani látszik, mégis, e hobbiból cso­dálatos alkotások születnek. A gyulai születésű Biszák László tizenhárom évet dolgo­zott az egészségügyben. A ke­vés sikerélménnyel „tűzdelt”, hálátlan feladat után Kecske­métről 1989-ben került Szek- szárdra, a megyei rendőr-főka­pitányságra. A boncmesteri szakmát már itt tanulta ki. — Bűnügyekkel foglalko­zom. Egy-egy boncolás során mindig fölvetődik, hogy az eset mögött egyéb is meghú­zódhat, mint egyszerű halál. A „sötét” oldala mellett mégis si­kerélményekben gazdag a munkám, mert egy boncolás kapcsán - amikor elindulnak a nyomozók, s pár óra múlva el­fogják az elkövetőt - tudom, hogy ebben az én munkám is benne van. Persze minden boncolás más-más izgalmat rejt. A tisztességes munka ér­zése teszi széppé azt, amit csi­nálok. Biszák László szerényen be­szél a hobbiként űzött alkotó munkájáról, amikor mint fes­tőművészt ■ szólítjuk meg. - Hogy a festészetem művészet- e és mennyire, azt a közönség dolga megítélni, rájuk bízom a döntést - mondja. Amíg érkezésünkre várako­zott a festő, addig is alkotott. A képzeletéből merített őszi tájat festette meg egy kisméretű ké­pen. A festészet iránti von­zalma már kisgyerek korában kezdődött, akkor, amikor édes­apja Aradon, a színtársulatban játszott. Az ő birtokában több szép akvarell is volt - ma is megvannak -, s az édesapja bátyja szentképeket festett. — Mindig is érdekelt, ho­gyan lehet eljutni addig, hogy az ember szép dolgokat hozzon létre. Próbálkoztam, megtanul­tam rajzolni. Minden újat, amit kiállításokon látok, kipróbálok. Képeimen kezdetben a fekete­fehér színek domináltak, akkor spray-technikával dolgoztam. À festészettel Cseh Gábor is­mertetett meg, amikor Szek- szárdra jöttem. Arra a techni­kára, hogy homokot viszünk fel az anyagra, s úgy festünk, szintén ő tanított. Ez az eljárás tetszik a legjobban, nem azért, mert kevesen alkalmazzák, ha­nem mert teljesen eltérő attól a gyakorlattól, amivel többnyire találkozunk. Itt előre meg kell tervezni mindent, a homokot felhordani, alapozni, majd ez­után következhet a festés. Boncmester és festőművész - ég és föld. Amikor a munkát befejezi, mindig igyekszik „fiókba tenni” az ott szerzett élményeket. Elfelejteni, levet­kőzni nem lehet, mert az ér­zelmekben nyomot hagy, a fes­tészet legfeljebb az indulatok levezetésére nyújt lehetőséget. A képek hangulatába soha nem kerülhet bele egy-egy megrázó élmény. Mintegy hangulati vál­tásként születtek meg a csak­nem bélyegméretű, vagy te­nyérnyi nagyságú miniatűr ké­pek. — Négy évvel ezelőtt Szed­resben volt az első kiállításom, azóta Dombóváron, Tamási­ban. Bonyhádon, Várdombon, s két alkalommal Szekszárdon, a ZUG-ban mutatkozhattam be. A tegnap Őcsényben meg­nyílt kiállítás annyiban külön­bözik a többitől, hogy képeim mellett Adorjáni Endre tanít­ványainak fazekas munkáit, valamint az őcsényi ifj. Nagy József tűzzománc képeit is bemutatják. — Hogy milyen terveim vannak? Nagyon sok elvárá­som van magammal szemben, egy kicsit elégedetlen vagyok. A mikor elkészül egy képem, gyakran úgy gondolom, az lehetne jobb, másként kel­lett volna megcsinálni. Min­dent szívesem festek, ami tet­szik, s törekszem a tökéletes­ségre. Szeretnék egyre szebb dolgokat létrehozni, egyre töb­bet tanulni, s talán egyszer eb­ből megélni. (péteri) ) > t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents