Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-23 / 70. szám

1996. március 23., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Berzsián, a költő örül a kitüntetésnek Alsórácegres egyre fontosabb Lázár Ervin fotó: bakó jenó A szekszárdi születésű Mó- ser Zoltán fotókiállítását nyi­totta meg a szekszárdi főis­kolán, Lázár Ervin író. Az ezt követő a fogadáson abból az alkalomból is köszöntöt­ték, hogy március 15-én ka­pott Kossuth díjat. Az ajándékba kapott Alisca- Vin borról megjegyezte, hogy az EgerVin-t jobban szereti, mert abban benne van az Er­vin. Később tréfásan tette szóvá, hogy a rácegresiekenek csak a felét becsüli meg a szü­lőföld, hisz a felsőrácegresi Illyésről még főiskolát is elne­veztek, igaz ő csak alsóráceg­resen született. — Mit szól a Kossuth-díj- hoz Berzsián, a költő'? — Örül neki, s többször is figyelmezteti önmagát, hogy ettől még nem lett semmivel különb ember, tehát el ne bízza j magát. — Most milyen kérdések j, j foglalkoztatják? j r — Nagyon gyakorlatiasak. Évek óta írok egy könyvet, de még nincs készen, most rám Y pirított a köny vkiadó, hogy ki akarják adni. Éppen otthon va­dul kellene dolgoznom, hogy időben befejezhessem, ezt az egyébként nagyon vékony kis könyvet. Ehelyett itt magával beszélgetek, hozzátéve,, hogy mindig nagyon szívesen jövök Szekszárdra. Jellemző, hogy az ilyen találkozási alkalmak­kor sohasem jelenik meg egyetlen volt osztálytársam sem, amiért én persze nem ha­ragszom, meg tudom érteni őket. — Berzsián, a költő, csa­ládtag nálunk, jó húsz évvel ezelőtt sokszor olvastam fel a lányomnak a meséket. Már majdnem felnőtt volt, amikor észrevette, hogy a Zsebenci Klopédia mit jelent, de honnan származik a többi kedves név? — Fruzsi leányom két éves korában egyszer sírósan jött be a szobából, ahol Ber­zsenyi Dániel képe lógott a fa­lon. Kérdezem, mi baj van, mire ő azt mondja, hogy csú­nyán néz. Kicsoda? - ámul­tam, hisz senki sem volt a szo­bában. Mire ő azt felelte, hát a Berzsián, s a képre gondolt. A Didekit is ő találta. Egyszer azt mondta csiga, biga gyere ki, ég a háza, — itt egy kis szünetet tartott - Dideki. Kérdem én, kinek a háza ég, erre ő azt vá­laszolta, Didekinek. így lett nekem Berzsiánom és Dide- kim, már csak a könyvet kel­lett megírni hozzá. — Mit jelent az ön számára a sokat emlegetett Alsórácegres. — Egyre többet jelent, s most, hogy már tulajdonkép­pen nincs is, nem lakik ott senki, még jobban szeretem, mert már réges rég csak úgy lé­tezik, ahogyan elképzelem, s ahogyan talán soha nem is volt, számomra mégis igazi. Mindent jelent, én egy ilyen alsórácegresből készült ember vagyok. Majd ha nyugdíjas le­szek szeretném még sokszor bejárni, s még jobban megis­merni ezt a földet, ahonnan származom. — Mit jelent az író számára az a fogalom, hogy haza? — Súlyosan kötődöm a ha­zámhoz, ahhoz a közösséghez, amelyben megszülettem. Ne­kem ez nagyon fontos. — Ha jó tündér teljesítené három kívánságát, mit kéme? — Az első kívánságom az lenne: Jótündérke, légy szíves, ennek a kedves újságírónőnek teljesítsd egy kívánságát. — Köszönöm szépen. — A második, hogy szeret­teimmel együtt mindig legyek egészséges, a harmadik pedig, hogy legyenek egészségesek azok is, akiket nem szeretek. Ihárosi Ibolya Még egy vélemény a prostitúcióról Egy jelenség, amely abból az igényből jön létre, hogy a sze­xualitást különválassza a sze­relemtől, vagy megindult a kü­lönválás irányába. Afelől senkinek sem lehet kétsége, hogy ne errefelé töre­kedjünk: e megjelenési formát szaporítsuk, mondván, hogy a nehéz gazdasági helyzetben ez szerencsés megoldás, stb. Az érett személyiségre jel­lemző, hogy a szexuális maga­tartása egybeesik a szerelem­mel (1), házasságával. Ahol ez különválik, pótcselekvéssé .fesz, ez erkölcsi, testi-lelki hygiénia szempontjából nem ajánlható nőtlen fiatalnak, rossz házasságban élőnek. ' Téves az a felfogás, hogy a nemi élet elhalasztása élettani - biológiai vagy pszichológiai szempontból - káros. Ennek az ösztönnek a túl korai felkelté­sével a Csipkerózsika álomból felébredt fiatal idő előtt érzel­mileg kiéghet, pont addigra, amikor az intim élete a leg­szebb lehetne egy megalapo­zott családi élet keretében. Nemcsak a fiatalok, hanem a házasságban élők ismeretei is a „középkorban” vannak. Az intim életet - úgy gondolják - meg sem kell beszélni, annyira intim. Inkább az ital, próbáljuk meg mással... felfogás dívik. Nem nevezhető kulturált ma­gatartásnak, hogy az éppen e zavar miatt szomorkodó társ még azt is a nyakába kapja: „elment máshoz és oda a biza­lom”. Ez sokszor tovább mélyítheti a gondokat, a krí­zist. Amilyen veszedelmes a régi polgári társadalom álszemér­mes (prűd) felfogása, a társak között éppen olyan csapda a nyitott házasság. Van ugyan olyan személyiség, aki nem tö­rekszik mélyebb kapcsola­tokra, és talál is ilyen partnert, de ez ne legyen társadalmi modell és követendő cél, mert ez tovább gyengíti a válások nagy száma miatt amúgy is in­gatag hazánkat. Az USA-ból, ahol tiltott a pornó, és a prosti­túció erősen korlátozódott, Dániába utaznak a „turisták”, de az ottani nők komoly tilta­kozásukat, véleményüket feje­zik ki testük kiárusításával szemben (2.). Az ember szexuális maga­tartása, úgy mint a többi sze­mélyiségvonás, fejlődés ered­ménye. A modem világ sze­mélytelensége sok helyen ká­rosíthatja ezt. Igazolt tény, hogy ahol nem lát a gyerek po­zitív mintát, ott bizalmatlan lesz a párválasztásban és sze­xuális élete sem lesz harmoni­kus. (Harlow kísérletében az anya nélkül nevelkedett kisma- jom, vagy a műanya-szőra- nyán nevelkedett utód jár így.) Vajon nem vagyunk-e műa­nyák, vagy műapák, inkább ezen kellene gondolkodnunk. A nemi szerep tehát tanult ma­gatartás (3). Segítsük tehát fia­taljainkat nemi neveléssel óvodás kortól (a marosvásár­helyi cigány fiú 6 éves kortól olyan kalapot kap, mint az apja, azért, hogy tudja, hogy fiú), és partnerünk iránti meg­értéssel, szükség szerint szexo- lógiához értő szakemberhez se szégyeljünk elmenni. Házas­ságban is az első az egymás iránti kapcsolat fontossága. Ha meleg a tűzhely, nem fáznak a gyermekek sem. A gyermeket ketten kell szeretni (4.). Minden ismeretünk amellett szól, hogy a szexuális ösztön kezdettől fogva személyi kap­csolatokban fejlődik. Egy olyan „szabadság”, amelyben a szexualitás személynek szóló érzelmi összetevője elvész, alig lehet kielégítő, és tartós boldogságot jelentő az ember számára. (5.). Irodalom: 1. Nemes Lívia pszichoana­litikus gyermekpszichológus közlése. 2. Buda Béla: A szexualitás modern szemlélete. 3. Vitray Tamás TV-ben el­hangzott közlése. 4. Ranschburg Jenő: Szere­lem - nő- házasság 5. Linczényi-Radnai-Vikár: A szexuális élet zavarai (Me­dicina). dr. Papp István gyermekpszichiater Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátriái Gondozó és Lélektani Tanácsadó gondozóvezető főorvosa A boldogságot „tanulni kell” Mosolyogj, hogy ne éljen kudarc! Interjú dr. Ozsváth Károly pszichoterapeutával Szűkén mérjük manapság a mosolyt. Gondterheltek, ko­morak az emberek, hamar el­csattan a goromba szó. Pedig a mosoly nem pénz kérdése, a kedvesség nem kerül sem­mibe, ingyen van, állítják a Mosolygó Tolna Megyéért Közérzet Javító Mozgalom el­indítói, a ÁNTSZ munkatár­sai, köztük Gerendái Klára. Az ő vendégük volt csütörtö­kön délután dr. Ozsváth Ká­roly pszichiáter, pszichotera- peuta, a pécsi orvostudomá­nyi egyetem professzora. — Professzor úr, milyen szerepe van a mosolynak az emberi kapcsolatokban ? — Tudatosan kell töreked­nünk a derűre, mert nem olyan könnyű mosolyra fakadni, ami­kor még a vízcsapból is az fo­lyik, hogy milyen szomorú az ország helyzete. A mosolyfa- kasztásnak tudatosnak kell lenni, hogy ezeken a nehéz idő­szakokon át tudjuk segíteni az embereket. Nagyon rokonszen­ves, ahogy ehhez itt, Tolna me­gyében, az ÁNTSZ egészség- védelmi osztályán hozzáfogtak - mondta a professzor. - Van egy angol mondás, „keep smi­ling!” azaz mosolyogj. Vannak akik úgy gondolják, hogyha az ember többet mosolyog, akkor pszichésen lényegesen harmo­nikusabb az élete. — Erre szokták mondani, hogy igen ám, de a magyar pesszimista nép. — Ebben nem merek egyér­telműen állást foglalni. Nehéz elképzelni, hogy ez genetikusán öröklődő dolog lenne. Arra vi­szont számos bizonyíték van, hogy a történelemben a nyugati kultúrákhoz képest a helyzetek negatív értékelése jobban bei­vódott a tudatunkba. Mi vala­hogy másképp tanuljuk meg gyeremekkorunkban a kudarcok elviselését, mint más társadal­makban. Hosszú, régi örökség ez'. Talán az anyatejjel együtt szívjuk magunkba azt a fajta szemléletet, hogy egy adott eseményt inkább a kedvezőtlen oldaláról fogjunk fel, mintsem teljes egészében annak minden összetevőjével együtt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a mos­tani, rendkívül nehéz helyzet egyre több ember alkalmazkodó képességét haladja meg és a te­hetetlenség, az ebből fakadó düh, ami nem fordulhat közvet­lenül a kiváltó okok felé, az na­gyon gyakran levertségben, két- . ségbeesésben nyilvánul meg. — Itt kell keresnünk az ön- gyilkosságok okait is? — Az öngyilkosság nemcsak a gazdasági helyzet függvénye, 1985-ben volt a legmagasabb, ötezer, ami mára háromezer alá csökkent. Én annak a szomorú hipotézisnek vagyok a híve, hogy egyre több ember megy el szívinfarktusban és májzsugor­ban. Ezért nem biztos, hogy a statisztikai adatok valódi csök­kenést mutatnak, mert ahol az ugyanarra a százezer emberre számított öngyilkosság csök­kent, ott nőtt a fenti két beteg­ségben elhunytak száma. Én az öngyilkosságot csak tünetnek fogom fel, aminek a hátterében rendkívül sokféle ok húzódik meg. Mi évek óta foglalkozunk az öngyilkosságot elkövetőkkel és az derül ki, hogy a szokásos dolgok, amiket ők a cselekvés elkövetésére felhoznak, mind­nyájan keresztülmegyünk, de nem mindenki önpusztítással vá­laszol rá. Dr. Ozsváth Károly fotó; gk — Milyen következtetésre jutottak? —- Egy válságos helyzetben azok az emberek, akik külön­böző okokból nem tudták meg­tanulni a mérlegelést, csak egy kiutat látnak, ami az esetek többségében ivás. Másrészt va­lamiféle nyugalomra vágynak anélkül, hogy az összes követ­kezményt végig tudnák gon­dolni. A társadalmi és a társas tanulás hiánya vezet a konflik­tusok elkendőzéséhez, fel nem dolgozásához. — Visszatértütik a szerepta­nuláshoz. — így van, ezért fontos megtanítani a gyermekeinket arra, hogy nemcsak siker szük­séges a boldogsághoz, hanem a kudarc elviselése is. — Tehát mosolyogjunk! — A mosoly megtanulása az én megítélésem szerint a ku­darcok elviselésének megtanu­lása, hogyan lehet egy nehéz helyzetben a megoldást megta­lálni. Ezért fontosak azok a mozgalmak, amelyek a pozitív problémamegoldásokat propa­gálják. F. Kováts Éva Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék. Állandó. Szombat: 17-kor Új­város, 18-kor Belváros. Vasárnap: 7.30-kor Újváros, 9-kor Belváros, 10-kor Újváros, 11-kor Belváros, 18-kor Belváros. Református istentiszteletek. Állandó. Vasárnap: 10-kor Kálvin tér (gyermek istentisztelet), 10-kor Kálvin tér, 18-kor Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Állandó. Vasárnap: 9.30-kor német áhítat. 10-kor Luther tér. Metodista istentiszteletek. Állandó. Vasárnap 10-kor Munkácsy u. 1 (gyermekistentisztelet). 17.30-kor istentisztelet. Szerda: 17.30-kor Bibliatanulmány. Szombat: 16-kor ifjúsági bibliakör (színjátszókor). Baptista istentiszteletek. Állandó. Dózsa György u. 1. Va­sárnap: 10-kor. Szerda: 17.30-kor. Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz. Jn. 12.24. Egy nagyravágyó búzaszem elgondol­kozott az életéről és elhatározta, hogy meg­valósítja önmagát. Úgy gondolta nem méltó a búzaszemhez, hogy fiatalon, alig pár hónaposán elássa magát a földbe és ott elrothadjon azért, hogy más búzaszemek fejlődjenek belőle és ahhoz sem volt kedve, hogy lisztté válva az emberek eledele le­gyen. Tehát vette a batyuját, de az is lehet, hogy diplomata táskája volt, már nem tu­dom pontosan, szóval útnak indult, felkere­sett egy munkaközvetítő irodát. Az irodá­ban kicsit összenéztek az emberek, de senki nem merte megmondani neki, hogy akinek kétféle lehetősége is van, az ne akarjon olyat csinálni, amihez nem ért. Az irodában kapott egy listát arról, hogy hol várnak fia­tal, energikus és kreatív munkaerőket és kapott egy prospektust is, ami a siker útját Jó hír mutatta meg. Búzaszemünk úgy érezte sí­nen van senki sem akadályozhatja meg ab­ban, hogy önmaga legyen és elfogadott egy gyors előmenetelt ígérő állást, most ugyan még nem túl magas fizetéssel, de mivel a következő hónapban már úgyis csoportve­zetővé léphet elő, ami természetesen maga­sabb fizetéssel jár, nem is szomorkodott emiatt. És úgy gondolta megvalósította önmagát. De teltek a hetek és a hónapok, és a munkáját egyre unalmasabbnak gondolta, az előléptetés is mindig elmaradt és a fize­tés nem lett több, és egyre többet hallotta: Mit akar egy búzaszem, örüljön, hogy meg­tűrjük. És nem beszélgetett vele senki, mert vagy lenézték, vagy irigyelték. Öreg volt és szomorú, kisétált hát a szülőföldjére, ahol pont vetettek, a vidám fiatal búzaszemek tervezték a jövőt, hogy milyen jó lesz az, amikor tavasszal szárba szökkenhetnek és belőlük nőhet ki az új nemzedék, kár, hogy nem láthatják meg, de az eredmény biztos. Búzaszemünk pedig megértette, mit gon­dolt rosszul és miért kell most ilyen szomo­rúan élnie. Meglátta, hogy mindenkinek van feladata: a búzaszemeké, hogy eledelt adjanak az embereknek, az esőnek, hogy öntözze a földet, a földnek, hogy védje, táp­lálja a magot... és az embernek, hogy mű­velje a földet. És mert világot látott búza­szem volt, tudta, hogy sokféle ember van és mindegyiknek más a feladata, egyik ember nem élhet a másik nélkül, mert Istenük van, aki megajándékozta őket az egész világgal, az életükkel, a feladatukkal. És látta azt is, hogy csak azok az emberek voltak boldo­gok akik tudták, hogy milyen feladatot bí­zott rájuk az Isten, és eszerint éltek. „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz.” Johanné Kertész Lea « «

Next

/
Thumbnails
Contents