Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-14 / 63. szám

1996. március 14., csütörtök Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Mányoki Tamás - „és semmi más” Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc névtelen hősei közül sokan maguk igazolták a kortársak véleke­dését: ez a fiatalok forra­dalma volt, abban gyakran még félig gyerekként vettek részt déd- és ükapáink. Mányoki Tamás közne­mesi család sarjaként szüle­tett 1832. szeptember 18-án Gyönkön, ahol atyja ügyvéd volt, ő pedig az algimnázium négy osztályát járta. Sop­ronba, majd Pápára került, de az utóbbi helyen a filozófia osztály növendékeként nem éppen fényesen tanult, ezért atyja Gyönkre vitte, s itt érte 1848 nagy változása. Előtte, 1847-ben résztvevője a Szekszárdon verekedéssel kezdődött utolsó nemesi kö­vetválasztásnak, egy év múlva Kölesden - bár még csak 17 éves - szavaz is Perczel Miklósra, a későbbi ezredesre. Innét azonban idézzük életútjáról a százade- leji sajtó szavait: „papi pá­lyára készült, de a '48-iki események őt is a többi haza­fias érzésű diákkal együtt a harc mezejére szólították. Alig volt 17 éves, amikor be­állott honvédhuszárnak, s rö­vid pár hét alatt rettenthetet­len bátorságával tűnt ki baj­társai közt, úgyhogy fél év alatt már hadnaggyá nevez­ték ki. Végigharcolta a sza­badságharcot...” Aztán a gróf Károlyi hu­szárok csapattestében az oro­szok pikájától megsebesül a túrái csatában, a szegedi üt­közetben még a lovat is kilö­vik alóla a Walmoden vasa­sok, de ő sikerrel küzd meg három lovassal és „hadi­zsákmányát” majd az 1848- as emlékeket őrző múze­umba juttatja el. Később visszatérő és kedves témája írásaiban a nagy idők em­léke. Előbb a Tolnamegyei Közlönyben, majd a Tolna­vármegyében eleveníti föl a harcok emberi képét. Az utóbbi lap 1899 novemberé­ben Az okos zsidó című írásá­ban Jakab, a szegény görbői rongyszedő leleményességé­nek állít emléket: az Ozorát ágyúzó Róth tábornok csapa­tait azzal riasztotta el a tá­madástól, hogy úgy mutatta meg nekik a távoli porfelhőt, mintha az huszároké lenne, holott csupán a gyánthi bir­kák masíroztak Némedi felé... A Jó helyre ment törté­nete már a bujdosás első nap­jainak 16 honvédé emlékéről szól. A Dunán átkelni szán­dékozó kis csapat a folyón közlekedő hadigőzösre lövi ki az utolsó össztüzet végső elkeseredésében... Mányoki rövid ideig meg­húzódott a szülői házban, majd - akárcsak kortársainak nem kis része - folytatta ta­nulmányait Debrecenben, utóképzésként Kecskeméten és Bécsben. A Baranya me­gyei Karancson segédlel­kész, a kunszentmiklósi, ké­sőbb a gyönki gimnáziumban tanár, utóbb itt az egyesült magyar-német református egyház lelkésze lett. Nagy­székely 1865-ben hívta meg lelkész-tanítónak, s itt is ma­radt nyugalomba vonulásáig. Ez idő tájt két önálló mun­kája is napvilágot látott: 1873- ban a jezsuitákról, 1874- ben a protestáns tanin­tézetek önállóságáról érteke­zett. Megyéje sajtójában sza­badságharci emlékei mellett írt a török idején elpusztult lese (Mözs melletti) község­ről, szolgálata színteréről, a nagyszékelyi református templomról mint kifelejtett műemlékről. Neki köszön­hetjük erről azt a leírást is, amelyből kiderül,valaha gö­rögkeleti hitfelekezet birto­kolta az épületet. Megemlé­kezett a II. Rákóczi Ferenctől kapott oltalomlevélről is, amelyet 1900-ban a múze­umnak akart adni. Mind­emellett messze földön híres volt szónoklatairól és latin­tudásáról. A nekrológ megrajzolja emberi vonását is: „a legér­dekesebb volt levelezése a boldogult Forster Ernő pálfai plébánossal, aki igen hiú ember volt, s hivatalos át­iratban, melyet hozzá inté­zett, összes prédikátumait, minden tiszteletbeli s egyéb címeit írta neve alá. S mikor vagy kilenc soros névaláírá­sával a tiszteletbeli pápai kamarás úr elkészült, még odaírta: stb., stb. Erre Má­nyoki Tamás rövid átiratban válaszolt a megkeresésre, s következőleg írta alá nevét: tisztelettel Mányoki Tamás - és semmi más...” Utolsó napjait - ahogy az 1911. március 13-i nekro­lógból tudjuk - Pálfán töl­tötte leányánál. Tevékenysé­gét Gárdonyi György simon- tornyai nyugdíjas kutatta, de március 15-e táján mástól is megérdemelné a megemlé­kezést. Dr. Töttös Gábor Prohy a diri, MESTER a helyettes A szekszárdi Bezerédj István középiskola régi hagyománya, hogy a diáknapok idején diák­igazgató „uralkodik,,. Komoly választási kampány és szoros küzdelem után tegnap hirdették ki a szavazás végeredményét, vagyis hogy a két diákigazgató jelölt Mester Péter (MESTER) és Prohászka Tamás (Prohy) közül ki nyerte el a tisztet. A diákság Prohyt választotta, de ellenfelének sincs oka pa­naszra, őt ugyanis az újdonsült diákigazgató felkérte a helyet­tesi tisztre, amit el is vállalt. Prohászka Tamás a világbanki közgazdasági osztály végzőse, mint elmondta, a fürdőkádban érlelődött meg benne a gondo­lat, hogy indul a választáson. Osztálya támogatása mellett sokat köszönhet kampányfőnö­keinek, Könczöl Andrásnak és Molnár Gábornak. A győze­lemnek természetesen örül, s elárulta, titkos tervei is vannak a diáknapokra. Mester Péter az érettségizettek számára szerve­zett 2 éves külkereskedelmi üz­leti szak végzőse, őt az iskolába igyekezvén győzték meg arról, hogy induljon a választáson, mint Prohy ellenfele, s a küzde­lemben osztálytársai támogat­ták. Az igazgatóhelyettesei posztot szívesen vállalta, s mindketten abban bíznak, jól sikerülnek majd a rendezvé­nyek. venter MESTER és „Prohy "(balról jobbra) fotó: ritzel Zoltán A felragyogó szemek városa Részlet a Kertész könyvéből Tavaszodon. Most már úgy tűnt, végérvényesen. A város kelle­mesen bizsergető nyugtalanság­gal ébredt a nevezetes kávéházi éjszaka után, noha nem volt tu­domása semmiféle nevezetes éj­szakáról. Ennek ellenére még az éjszakás műszakban dolgozók is felkapták fejüket párnájukról, és ellenállhatatlan kényszert érez­tek, hogy kinézzenek az ablakon, mi is folyik az utcán. Egyelőre csak esővíz folyt, mert a hóna­pok óta tartó zimankó után végre langyos zápor köszöntött jó reg­gelt, a tegnapi borzasztó hideg­nek reggelre nyoma sem maradt. A hamarosan az utcára tóduló emberek vidáman tocsogtak az esővíztócsákban, nem törődve a cipőik lyukain befolyó vízzel. És különben is, a Nap már erősen törekedett kibújni a felhők mö­gül. Izgatott, élénk mozgás kez­dődött. Az emberekre rá sem lehetett ismerni. Az utcán voltak. Sőt. El­foglalták az utcát. De nem skan­dáltak jelszavakat, nem emeltek a vállukra egyetlen jól öltözött, kövér prófétát sem, nem lobog­tattak különféle aláírási íveket, nem volt náluk transzparens, sem cséphadaró. Csak épp kijöt­tek egyet járni. Meg nyújtóz­kodni, csámborogni, beszélgetni, beszívni a levegő ismerősen új il­latát. Szűcs Mária, édesanyám - sá­padt el mégis egy, a politikában jártas, hivatásos jelszókészítő, csokornyakkendős úr. De aztán egy borostás, politikai antitalen- tum a kezébe nyomott egy fagy­laltot, amit a maszek fagyisok ingyen osztogattak. Ettől a cso­kornyakkendős lassan elvigyo- rodott, és vidáman elvegyült a tömegben. Eközben a kávéházi társaság is jókedvűen figyelte az esemé­nyeket. Reményeik beigazolód­tak, minden úgy történt, ahogy eltervezték. Tudták ugyan, hogy küldetésük elején vannak még, de élveztek végigmenni a hosszú utakon, mert például kedvenc kávéházuk is igen messze esett lakásaiktól. Tudták, hogy a sze­mek csillogása, amit az előző éj­szaka sikerült összpontosítaniuk, nem csökkenhet, mert sokan vannak, akik még nem keltek fel, és sokan, akik hamarosan vissza­fekszenek. Azon a napon felragyogtak a szemek a városban. Nem mind­egyik, de sok. Azon a napon el­indultak. Másnap - itt megszakad a tör­ténet, valaki ugyanis kitépte a t többi lapot a Kertész könyvéből Egyszerű vandalizmus volt-e, vagy az olvasótól irigyelték a happy end felett érzett örömöt, esetleg meg akartak kímélni bennünket a szo­morú folytatás okozta csalódástól, nem lehet tudni. -s­Társasági Élet A tavalyi sikeres próba után második alkalommal rendezte meg az elmúlt szombaton Takács László az Aramis öltönyöket gyártó dombóvári Reform Gmk. ügyvezető igazgatója az Aramis napot azzal a céllal, hogy az egész éves rohanás közepette leg­alább ez a felhőtlen szórakozás jegyében teljen. El­sősorban nem magára gondolt, hiszen üzleti partne­reit látta vendégül, s az Aramis napot záró bálon a város igényes szórakozásra vágyó, s azt megfizetni képes rétegét várták a Molnár György iskola aulá­jába és első emeleti galériájára. A négyszázötven vendég elsőként a D. Nagy La­jos vezérletével színpadra lépő együttest, s termé­szetesen a Bikini zenekar immár korszakos, de nem avítt nótáit hallgathatta meg, szerencsére nem play­back előadásban. A következő „műsorszámot” Búza Sándor az est „szóvivője”, rádiós-televíziós személyiség nem ma­gyarázta túl, csak egyszerűen jó étvágyat kívánt. A •bőséges, egyszerű, de éppen ezért talán mindenki­nek megfelelő menü elköltése után a vendégek az Aramis öltönyöket, szmokingokat, sportos- és ele­gáns ruhákat; az ügyvezető nevére utaló, egyedi Leslie Weaver kollekciót mutatták be. Egy amatőr táncospár (a fiún a Hungária szuperkoncertre ké­szült Aramis zakók egyike) összekötő számai, s a divatbemutató után Maksa Zoltán közkedvelt hu­morista sem kímélte a bálozók rekeszizmait, akik jó szívvel vették, hogy végre táncba is kezdhettek a tar­talmas műsor után. A tánc pedig karaoke-show be­téttel, tombolasorsolással reggel hatig tartott a The Connector és a Treff együttes zenéjére. - nagy ­Ifjúságod, mint a sasé Március idusának közeledté­vel minden esztendőben mozdul a lélek azokra a gon­dolatokra, amelyek az 1848- as szabadságharcra emlékez­nek. A szekszárdi református fiatalokat ez arra indította, hogy hitükről bizonyságot te­gyenek kortársaik, vagy a gyülekezetük idősebb tagjai előtt, Időpontként március 10- ét választották, a szokásos is­tentisztelet keretéhez iga­zodva. Orgona, vers, gitár, cselló, ének, hegedű, de leg­főképpen a Biblia volt, lett eszközük ehhez a vallástétel­hez. Akik éltek, élhettek ezekkel: Bitz Zsolt, Dabi Jó­zsef, Gubicza Zsolt, Fakras Katalin, Mandulás Ágnes, Mester Eszter, Mester Éva, Mester Péter, Mészáros Ist­ván, Papp Szilárd, Szilvássy Ildikó, Szilvássy Viktória ... Társaik jelenlétükkel igazol­ták közösségvállalásukat, az elhangzott énekekben, bibliai igeszakaszokban, vagy egyéni meggyőződésekben felhangzó gondolatokkal. A szekszárdi református fiatalok kezdeményezése volt ez a példamutató ifjúsági is­tentisztelet. A hely léte, szel- • leme a belépőt csendességre inti. Az ige hallgatóját, befo­gadóját azonban érheti harsá­nyabb hatás is e helyen. Kü­lönösen akkor, amikor ifjú­ságról, fiatalokról van szó! Ez életkor sajátosságainak szer­ves tartozéka a hevesség,, a forróság, a lendület, a szár­nyalás. Jó volt hallani az ifjak ajkairól felröppenő szavakat, amelyek arról tanúskodtak, hogy bíznak a hitük szerinti megtartó, kegyelmező, erőt adó Úrban! Ézsaiás prófétától is tudhatjuk, hogy „elfárad­nak, meglankadnak, megtán- torodnak a legkülönbek is, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk...” Erre a bizalomra buzdít a 103. zsoltár is. Tudniillik, hogy az Úr, aki , jóval tölti be a te ékességedet, megújul a te if­júságod, mint a sasé!” Amikor ismételten hangsú­lyozandó ezen ifjúsági isten- tisztelet példaértéke, arra is biztatni kell a szolgálattevő fiatalokat, hogy engedjék fel­szabadultabban szárnyalni lelkűk madarát. A tavaszt váró, Istent tisztelő gondola­tok tüze, lángja is legyen per­zselő, mámorosán szédítő, mint a szem útja, mely követi a fellegek között röpülő sas­madarat, aki éppen a szárnya­lásának szépségével dicséri az Urat! Decsi Kiss János Templomi koncert Március 19-én este 7 órai kezdettel a Belvá­rosi katolikus templomban a Szekszárdi Ka­marazenekar a helyi lelkészek szolgálatával bemutatja Joseph Haydn: A Megváltó hét szava a keresztfán című zenekari művét. A mű az Evangéliumokból vett Jézusi sza­vakra épül - „Pater, dimitte illis, quia nesci- unt, quid faciunt” Atyám! Bocsásd meg né­kik mert nem tudják mit cselekszenek: „Si- tio” - Szomjuhozom. E mondásokat a lelké­szek olvassák fel, néhány perces elmélkedést fűzve hozzájuk. Hangulatban, hangvételben szorosan kapcsolódnak a szavakhoz a zene­kar előadásában a szonáták, így a hangszere­ken tovább zeng az elhangzott gondolat, vál­takozva a mű vévéig a zene és a szó. Mivel a város lelkészei vállalták ezt a szolgálatot, így a cádizi székesegyházban tar­tott ősbemutatóhoz hasonló módon szólalhat meg Szekszárdon is a zenemű, lelkileg gaz­dagítva mind a vallásos érzületű, mind a „csak” zeneszerető közönséget. Belépődíj nincs. dr. Tasnádi Jolán Istentiszteletek Szekszárdon Római Katolikus Szentmisék: Szombat: 17.00 Újváros. 18.00: Belváros. Vasárnap: 7.30: Új­város. 9.00: Belváros. 10.00: Újváros. 11.00 :Belváros. 18.00: Belváros. Református istentisztele­tek: Vasárnap 10.00-kor Kálvin tér (gyermekistentisztelet). 10.00- kor Kálvin tér, 18.00-kor Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek: Vasárnap 10.00-kor Luther tér. Metodista istentiszteletek: Vasárnap: 10.00-kor Munkácsy 1. (gyermekistentisztelet) 17.30- kor istentisztelet. Szerda: 17.30- kor Bibliatanulmány. Baptista istentiszteletek: Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 10.00- kor. Szerda: 17.30-kor. Igehely: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!" (Példabeszédek 4:23). Ez a hasznos tanács az ószövetségi időkből származik, és Salamon király bölcsesség-mondásai között maradt fenn. E tanácsból úgy tűnik, hogy nem mindegy, hogyan bánunk a szívünkkel: ahogyan legdrágább kincseinket, érté­keinket (pl. fényképet, emléket, pénzt, ékszert) rejtegetjük az idegenek elől, éppígy jó, ha vigyázunk a szívünkre is! E bölcsesség-mondás keletkezésé­nek idején a szív, az értelem és az aka­rat központját jelentette. Ezért hát nem mindegy, milyen gondolatokat enge­dek meg magamnak, hiszen ettől függ, hogy van-e igazi, értékes ÉLET-em. Érdemes megvizsgálni egy kérdést e gondolatok fényében: Mivel van tele a szívem? Félelemmel, aggodalommal a holnap miatt? Netán önzéssel (Akkor sem engedek a magam igazából és jo­gaimból!) Vagy szeretetlenséggel, Jó hír gyűlölködéssel, viszálykodással? Eset­leg az köti le minden gondolatomat, hogy hogyan tudnék minél több pénzt szerezni - mindegy, milyen áron? ... Életünkben van egy űr, egy úgyne­vezett „Isten-alakú vákuum”, amit csakis Isten tud tökéletesen betölteni. S ha nem engedjük, hogy Ő töltse be ezt az űrt, akkor megpróbál valami más beférkőzni a szívünkbe, gondolata­inkba. Annyi minden kínálkozik, ami­vel megpróbálhatjuk foltozgatni ezt az űrt, de ne feledjük: csak akkor van bennünk ÉLET, ha Isten is jelen van életünkben, szívünkben. Ez az isteni jelenlét kitűnik nemcsak a viselkedésünkből, hanem a beszé­dünkből is. Ugyanis, ami betölti a szí­vemet, az nyilvánul meg a szavaimban is. A Biblia ezt úgy fogalmazza meg: .Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj”. (Mt 12:34b). Ha szeretet van a szívemben, akkor szavaimmal sem fogok hibát keresni a másikban, nem kötekedem vele ... Az Úr Jézus azt mondja: „A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, há­zasságtörések, paráznaságók, lopások, hamis tanúskodások és az istenkárom­lások. Ezek teszik tisztátalanná az em­bert”. (Mt 15:19-20). Hiába minden tettetés, mert igazi lényünk előbb- utóbb felszínre kerül. „A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt”. (Mt 12:35). Bárhogy tagadjuk is, és bárhogy próbáljuk leplezni a gondola­tainkat az emberek előtt: szavainkat a bennünket foglalkoztató gondolatok motiválják! S bár „az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van”. (1 Sámuel 16:7). Ezért hát vegyük fontolóra a taná­csot: vigyázzunk arra, hogy milyen gondolatokat, hatásokat engedünk a szívünkbe! Bálint Andrea baptista teológus * » i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents