Tolnai Népújság, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-10 / 35. szám

10. oldal METVEGI JBtAGAZIN lyyo. íeuruar ív., utumuai ________________________Társasági Élet________________________ H őgyész legnépszerűbb vállalkozója Banai Istvánnét, Ellát, Pál Imre polgármester köszönti, mellette Banai István Ki lesz Hőgyész legnépsze­rűbb vállalkozója 1996-ban? -, ez volt a tétje a műit hét szombatján, az iparos hagyo­mányokkal rendelkező Tolna megyei nagyközségben meg­rendezett vállalkozók báljá­nak. A Hőgyészi Vállalkozók Egyesülete által a helyi műve­lődési házban harmadszor megrendezett farsangi össze­jövetel háziasszonya, az egye­sület elnöke, Mártonfai Dé- nesné volt. A zártkörű rendez­vényen százharmincán vettek részt. A község űj és régebbi vállalkozóin, kisiparosain kí­vül ott volt a hőgyészi pol­gármester, Pál Imre és fele­sége, valamint a helyi önkor­mányzat két képviselője, Szili Jánosné és Kiing József, hoz­zátartozóikkal együtt. A polgármester és Márton­fai Dénesné köszöntője után a mohácsi Karavanka Együttes gondoskodott a jó hangulatról. A báli közönség a korábbi évek jól bevált szokását kö­vetve idén is svédasztalról szolgálta ki magát, ahol volt minden, ami szem-szájnak in­gere, hidegtálak, forró töltött káposzta, déligyümölcsök. Műsorról mindenki „Kató né­nije”, Ihos József humorista gondoskodott igazi profiként a helyi körülményekhez adop­tálva műsorát. Az est mindenki által várt legfontosabb eseménye, a község legnépszerűbb vállal­kozójának megválasztása volt. A báli belépőkkel együtt min­den résztvevő kapott egy sza­vazócédulát, melyre felírhatta az általa a címre leginkább ér­demesnek tartott személy ne­vét. A szavazatok összeszám- lását követően idén a „Hő­gyész Legnépszerűbb Vállal­kozója” címet a korábbi két férfi vállalkozó után idén egy hölgy, Banai Istvánné, az Ella Fodrász Üzlet tulajdonosa nyerte el. Az oklevelet a pol­gármester, a vándorserleget pedig a tavalyi nyertes, a férj, Banai István adta át. — Meglepett, hogy eny- nyien voksoltak rám, úgy gondolom vannak nálam sike­resebb vállalkozók is a falu­ban -, mondta Ella, ami lehet, hogy igaz, de most ő bizonyult a legnépszerűbbnek. Ennek magyarázata talán az, hogy 23 éve dolgozik fodrászként, volt gebines, kisiparos, öt éve vál­lalkozó. Fodrász üzletét tár­sasházuk garázsában alakítot­ták ki. Három gyerekük közül a 15 éves Attila követi példá­ját, első éves fodrásztanuló édesanyja üzletében . - Stefi ­Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola, Szekszárd Főiskolánk 1977-ben kezdte meg működését, kezdetben kihelyezett tagozatként. Tolna me­gye egyetlen önálló felsőoktatási intézményé­ben fokozatosan bővült a profil, s a klasszikus három éves tanító- és óvóképzés mellett német nemzetiségi óvodapedagógus, idegennyelvok- tató-tanító (német-angol) és szociális, munkás képzés indult, utóbbiak már 4 éves formában és az országban elsőként. A korábban tanítóképző jellegű intézmény sokszínű képzési profilja ré­vén 1990 szeptemberétől önállóvá vált és fel- •vette az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola ne­vet. Ma kilenc tanszék alkotja az intézmény okta­tási szervezetét, melyek a NAT-hoz igazodva az egységes 4 éves tanítóképzés keretében köte­lezően választható műveltségterületet is kínálnak az általános iskola 1-6. osztályaiban folyó ok­tató-nevelő munkához. Jól és korszerűen felszerelt főiskolánkon az alapképzés hatékonyságát gya­korlóiskola és óvoda, közel 300 fős kollégium, 120 ezer kötetes szakkönyvtár, uszoda és tornate­rem biztosítja. Az oktatás - a fő profiloknak megfelelően - két épületben folyik: a főépület első­sorban a tanító- és óvóképzés, az úgynevezett E épület (Mártírok tere) a szociális munkás és az idegennyelvi képzés céljait szolgálja. Hallgatóink tanulmányi munkáját segítik a németországi, ausztriai, holland és angol intézményi, kulturális intézeti kapcsolatok és ösztöndíjak, továbbá a közös európai együttműködési pályázatok. A számítógépes infrastruktúra és informatika, az idegennyelvi szakok, illetve műveltségterüle­tek a korszerű műveltségeszmény jegyében emelik hallgatóink felkészítésének színvonalát. Jelenleg az alábbi szakirányokban szerezhető főiskolai képesítés főiskolánkon: Nappali tagozat:- általános iskolai tanító (műveltségterületekkel az 1-6. o-ra, 4 év),- idegennyelvoktaktó-tanító (német, angol, 3 évig kifutó),- óvodapedagógus (3 év),- német nemzetiségi óvodapedagógus (mindkét nyelvre képesít, 3 év),- Általános szociális munkás (4 év). Levelező tagozat:- általános iskolai tanító (azonos a nappali feltéte­lekkel),- újabb diplomás tanító (3 év),- szociális munkás szak (4 év). Intézményünknek kihelyezett tagozata működik Budapesten és Székesfehérvárott. A nappali ta­gozatos tanító szakos hallgatóknak lehetőséget biztosítunk a római katolikus hitoktató, s megfelelő német nyelvtudás esetén a német hittanár-tanító végzettség megszerzésére. Igény esetén német nyelvű drámapedagógiai ismeretek is szerezhetők. A képzési szakirányok mellett számos szakké­pesítést nyújtó vagy felvételi felkészítő tanfolyamot is kínálunk, melyek sikeres elvégzése elhe­lyezkedési lehetőséget vagy felvételi esetén többletpontokat eredményez. Ezek a formák - a leve­lező képzéssel együtt - önköltségesek. Hallgatóinknak kellemes pedagógiai légkört, egymáshoz közel fekvő képzési helyszíneket, menzai és kollégiumi szolgáltatást biztosítunk. Kiegészítő információk az intézményben szemé­lyesen vagy telefonon kérhetők: 7100 Szekszárd, Rákóczi u. 1. Telefon: 74/412-133 (főépü­let). 74/419-622 (E épület: Szociálpolitikai, illetve Idegennyelvi Tanszék). Fax: 74/411/679. Nem esküdnek újra hatvan év után Házuk inkább a szegénységről panaszkodik, de azért jó meleg van a konyhában. Az egészsé­güket már kikezdte az idő, de még meg tudják nevettetni egymást. A faddi Fehér János és felesége, Mária néni hatvan éve házasok. Láthatólag örül­nek, hogy vendég érkezett hoz­zájuk, megnyílnak az ismeret­len érdeklődő előtt is. * Összekerülésük igazi első szerelem. — Tizenhároméves kislány volt. Olyan jó kis helyes, mely- lyes kislány. Én levente zenész voltam, 15 éves. Ott sétálgattak a mai faddi kollégium helyén, a sétányon. Akkoriban még ez nagy divat volt. Ismerkedtünk, ismerkedtünk, eleinte még tiltot­ták tőlem, mert ő református volt, én meg katolikus. Azért ta- lálkozgattunk, ha volt levente­bál, akkor meg-megpörgettem egy kicsit. 9 évig udvaroltam, ’36. január 14-én esküdtünk. * Jani bácsi, az „öreg Fefe” megjárta a hadak útját, több évig volt katona. Ahogy mondja, leleményesnek kell lenni, ő az volt, mindig, min­den helyzetben feltalálta magát. — Nagyon kivettem a ré­szemet abban a rohadt szakmá­ban, 80 hónapom van, az 5 hó­nap fogsággal együtt. Egyszer Konstancában akartak bennün­ket behajózni, de aztán egy hó­napig csak csellengtünk. Jóné- hányan voltunk faddiak, már kezdtem őket öltöztetni, szerez­tem nekik ruhát, cipőt. Majd­nem le is tartóztattak egyszer, mondván, hogy hát a hadikikö­tőben nem szabad üzletelni. Amikor ’40-ben fenn vol­tunk az Árpád-vonalat építeni, két pár csizmát elégettem, mert nekem nem volt más dolgom ott se, mint hogy trombitás vol­tam. Aztán mindig a tűznél me­lengettem a lábomat, végül el­égett a csizma. Meg akarták ve­lem fizettetni. De nem hagytam annyiban a dolgot. Sokáig voltam tartalékos. Ha egy pucoktúrás nem jó volt, már hívták is a bajai utászokat, és mehettem én is. * Két fiuk van, három unoká- ■ juk. Büszkék rájuk. — Gyurka fiam a postán dolgozik, nagyon felelősségtel­jes beosztása van, de nem azért mondjuk, mert a mi fiunk. Na­gyon aranyos, rendezi a kertün­ket. A János a másik fiunk, ő már nyugdíjas. Ő meg perme­tezni jön és metszeni.. A korral járó nyavalyák egyiküket sem kerülték el. Já­nos bácsi valaha jó futballista volt, balszélsőt játszott Faddon, Tolnán, Szentgyörgyön. Most 84 éves, biciklivel még min­denhova elmegy, de panaszko­dik a lábaira, a gyöngeségére, meg hogy már rágni se nagyon tud. Mária néni egykoron örökmozgó volt, bármennyit dolgozott, 80 kiló alá nem ment. Most 82 évesen nincs 60 se. A bokája fáj, nagy bánatára csak keveset mozoghat, azt is a járókerettel. A főzést is inkább János bácsira marad. — Ritkábban sütünk is. Legutóbb töpörtyűs pogácsát csináltunk, hát avval jól levizs­gáztam. Betettem a sütőbe, meggyújtottam a gázt, szépen égett. Várom, hogy mikor kezd el pirulni, de csak nem pirul. Hát úgy száradt meg. A gáz ki­fogyott, és nem vettem észre. Egy hétig ettük. Pár nap alatt azért megpuhult. $ Nagy nevetések között mesé­lik, hogy János bácsinak voltak kisebb botlásai is. — Megvoltunk, el nem vál­tunk sohase, anélkül nincs élet, hogy ne legyen „egy kis ez is, az is” benne. Sokat jártam vi­dékre, paprikát átvenni, akkor volt egy pár „olyan” eset, az ember néha elbolondoskodott. Aztán az az asszony azt hitte, hogy elveszem. Eljött ide a házba is, aztán meg nem akart visszamenni. Úgy kellett a buszra feltuszkolni. A feleségem bizony meg- megdícsért ezekéit a bolondo­zásokért, de én meg addig-ad- dig, míg jóvákönyörögtem a dolgokat. — Idősebb volt jóval, mint te, öreg volt már az a nő - teszi hozzá a feleség. — Még annyira nem is ő volt a hibás, mint az az idős asszony, az erő­szakoskodott rajta — magya­rázza Mária néni. A politikusokról nem túl jó véleménnyel vannak. — Ketten kapunk 29 ezer forint nyugdíjat, mert még a 12 % emelést nem adták meg. Az újság is hozta, hogy kapjuk, de mindig hazudnak. Hát már úgy utálja az ember ezt a rendszert, ezeknek hazugságból áll az egész életük, őnekik bezzeg emelnek 30 százalékokat. Va­lóságos rablók ezek, nem azon vannak, hogy az ember fia más-j szón ki a sárból, hanem, hogy mindenki menjen tönkre. Min-, dent eladtak az országból. 4* Öregesen, egyformán telnek napjaik. Mozgalmasságot a lá­togatók hoznak csak, meg a falu rémétől való félelem. — Reggel fél hétkor kelünk, megrakom a tüzet, megetetem a tyúkokat. Napközben mindig akad valami tennivaló. Jönnek rokonok is, a gyerekek is, nem mondhatom, hogy nem. Ami­kor sötétedik bezárkózunk, nézzük egy kicsit a tévét, de aizti se szeretjük már, mert mindig1 a Pampers pelenkát, meg ilyene­ket mutogatnak, a propagandát. Minden olyan zagyvalék, ki van fordítva minden a formájá­ból. Azelőtt olyan szép filmeket mutattak, öröm volt nçzni. Fél hat körül lefekszünk, el- pihengetünk, nem alszunk, nem tudunk. Itt a közelben lakik a falu réme. Az úgy nyitja ki a biztonsági zárakat, csak úgy re­cseg. Úgyhogy este ha hallom, hogy a kutya fog, már itt va­gyok az ablaknál, és felgyújtom a villanyt. A 60 éves házassági évfor­duló szűkkörű volt, csak a két fiú vett rajta részt. „Hivatalos” •gyémántlagzi nem volt. — A plébános úr mondta, hogy misét szolgál, de mond-! tam neki, hogy mi már egyszer megeskűdtünk, nem esküdünk meg újra.-ht­Fotó: Gottvald A pápa kiáltása: „Ne féljetek!” 6. Részletek II. János Pál átlépni a reménység küszöbén” című könyvéből Az abortusz nem választás joga A megfogant, ám meg nem született gyermek kérdése ké­nyes, de világos probléma. A terhesség megszakításának a törvényesítése nem más, mint hogy a felnőttek a törvény se­gítségével felhatalmazzák magukat arra, hogy megfosz- szanak egy olyan embert az élettől, aki nem tud védekezni. Nehéz ennél igazságtalanabb helyzetre gondolni, s valóban nehéz itt zaklatásról beszélni, ugyanis minden becsületes lelkiismeret alapvető parancsa forog kockán: minden ártatlan és védtelen emberi lény élet­hez való jogának a védelme. Ezt a kérdést gyakran úgy fogják fel, mint a nő szabadvá­lasztási jogát az életről, ame­lyet magában hordoz: a nőnek biztosítani kellene a jogot, hogy választhasson, életet ad a megfogant gyermeknek, vagy megvonja tőle az életet. Min­denki láthatja, hogy ez csupán egy látszólagos alternatíva. Nem beszélhetünk választási jogról, amikor nyilvánvaló a morális rossz, amikor egysze­rűen arról a parancsról van szó, hogy Ne ölj ! Kötelességem beismerni, hogy ezen a téren igazi emberi tragédiákat látunk. Sokszor a nő áldozatul esik a férfi ego­izmusának, vagyis az új élet létrehozásában részes, férfi nem vállalja az ezzel járó fele­lősséget, hanem a nőre hárítja, mintha a nő lenne az egyedüli „bűnös”. Amikor a nőnek a legnagyobb szüksége van a férfi támaszára, a férfi cinikus egoistaként viselkedik, aki ki­használja a nő gyöngeségét és szeretetét, de nem vállalja fe­lelős kötelességét tettéért. Ezeket a problémákat nem­csak a gyóntatószékből, ha­nem az egész világ bíróságai­ról is ismerjük, s ma egyre többször találkozunk velük a kiskorúak bíróságain. Határozottan elutasítom te­hát a „választási jog” formulá­ját, s bátran ki kell állnunk a „nő jogaiért” formula beveze­tése mellett, azért, hogy a vá­lasztás valóban a nő érdeké­ben történjen. (Az interjúkötet a Magyar Könyvklub gondozásában je­lent meg 1995-ben.) Vége

Next

/
Thumbnails
Contents