Tolnai Népújság, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-03 / 29. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1996. február 3., szombat Társasági Élet Ritka táncos lábú társaság gyűlt össze az elmúlt héten Szekszárdon, a Tolna Pro-Coop farsangi bálján. Alig kezdett el játszani a zenekar, máris tucatnyian ropták az Ex-Animató Zenekar zenéjére és abba sem hagyták reggel fél hatig. A népszerű bonyhádi zenekar egy héttel korábban a Gemenc Szállóban, a kereskedők és vállalkozók bálján zenélt, de mintha nem is ugyanarról az együttesről lett volna szó, most más repertoárral álltak elő. A kiváló hangulathoz nagymértékben hozzájárult, hogy a Húsipari Rt. ebédlőjében megrendezett, zártkörű bálra a szállítópartnerek támogatásával került sor, ami azt jelentette, hogy minden étel-ital ingyenes volt. Kezdetnek a Zwack-cég különféle aperitifjeit, gyomorkeserűit kínálták, aztán borokat, Martinit, pezsgőt, frissen csapolt világos és barna sört a Pécsi Sörfőzde jóvoltából. Nem kevésbé volt változatos a vacsora sem, a svéd asztalon négyféle meleg étel rotyogott a bunzen égők felett, a magyaros töltött káposztán és pacalon kívül milánói makaróni és kárpáti csirkemell, ráadásnak a francia konyha remekei, különféle hidegtálak, húsok, felvágottak, halak, déligyümölcsök közül választhatott a háromszáz résztvevő. Süteményként képviselőfánkot kínáltak. Műsort, Markos György humoristán kívül a Sárköz Áfész első számú embere, Béres Vilmos biztosított, kis csapata segítségével. Az áfész-el- nök székely gúnyába öltözve olvasta fel az erre az alkalomra saját kezűleg írt - hogy mennyi idejét áldozhatta rá, nem tudjuk, csak gyanítjuk és szerkesztett „Coopogtató” című farsangi lapját. Az előadás szellemes és nevettető volt, a szerkesztő-elnök bebizonyította, hogy bár múlhatnak az évek, (de ő nem őszül), változhat minden, (csak az áfészek maradnak), jöhet bármi, (Bokros csomag és új titkárnők), ő a régi marad, éppúgy gyártja a farsangi poénokat, mint annak idején tanácsi közgazdászként Szekszárd Báli Hírharsonájába. A Coopogtató poénjain már csak azért is jól mulatott a hallgatóság, mert bár a megye és az ország különböző településeiről érkeztek, szinte mindenki ismert mindenkit, a rendezvényen az áfészek vezetői, munkatársai és a fogyasztási szövetkezet üzleti partnerei vettek részt. Az est háziasszonya Anticsné Tajti Márta, a Tolna Pro-Coop Kft. ügyvezető igazgatója volt. Stefi A kulcsszó, az együttműködés Amerikában minden az aranyláz idején kezdődött, így a Samsonite története is. Az aranyásóknak kellett a masszív, akkor favázas, bőrönd. Egy manufaktúrából nőtt ki a világcég. A hatvanas években jelent meg az európai divízió Belgiumban, onnét terjeszkedett az olcsó munkaerő irányába. Van gyártó- kapacitása Francia-, Olasz-, és Spanyolországban. A nyolcvanas évek végén a munkaerő-piaci versenyt követve jöttek a kö- zép-kelet-európai blokkba, elsőként Magyarországra. Röviden így foglalható össze, amit Vas József, a Samsonite szekszárdi gyárnak igazgatója kérdésünkre a cég történetéről elmondott. 1988-ra tehető a „szerelembe esés” időpontja, kilencvenre megalakult a vegyes vállalat, majd 91 óta tulajdonos a Samsonite. — Hogyan lett egy világcég gyárigazgatója ? — Nyolcvannégyben diplomáztam a gödöllői egyetem gépészmérnöki karán, illetve Hollandiában védtem meg a diplomamunkámat. Állást keresvén olyan ambíciókat követtem, hogy Nyugatra mehessek a következő évben. Az USÁ-ba csak nőtlen férfiakat vártak, én viszont addigra már bekötöttem a fejemet. Szekszárdon találtam egy olyan kis, céget, amely az ambíciómat is támogatta, s így sikerült kijutnom Angliába, ahol, mint egyszerű farm-munkás dolgoztam, s tanultam tovább a nyelvet. A kis cég átalakulása következtében a KSZE- hez kerültem, s másodállásban szakfordítóként dolgoztam, így kerültem be a Samsonite-hoz. Hamar kiderült, hogy éppen egymást keressük. Nekik már régóta kellett volna egy szekszárdi mérnök, mert a gyárvezetés budapesti volt. Az igazgató mellé kerestek személyi titkárt. Aztán úgy hozta az élet, hogy ő magántőkés lett, 93-ban váratlanul pottyantam bele ebbe a feladatba. — Ezek szerint nincs összehasonlítási alapja a magyar és a nyugati gyárak működési technikáját illetően. — Beosztottként volt, a családon belül meg sok tapasztalatot szedhettem össze, hiszen édesapám a Dalmandi Mező- gazdasági Kombinát igazgatója volt. Otthon sok minden lecsapódott elméletekből, vezetési, szervezési ismeretekből. — Mi az, ami egy nyugati cég működésében meghökkentően mçs ? — Á magyar individualizmus és a tőkés team-munka szemlélet összehangolása és átültetése volt a legkeményebb, nem a szakmai feladat. A szubjektum és az objektum, a teamek összehozása, az érzelmek lefosztása, hogy a kollégák ne érzelmi síkon közelítsenek a problémákhoz, ez a nehéz. Nem volt könnyű lerombolni a határokat az osztályok között, és a belső kommunikáció megindítása sem volt az. — A nyugatiak kooperatívabbak, mint a magyarok, jobban tudnak együttműködni? — Igen. Sokkal nyitottab- bak a probléma iránt és a kritikával szemben. Egy magyar, - s ez alól nem vonom ki magamat sem - ha találkozik egy problémával, akkor bezárkózik, és nekimegy egyedül, amiből nagy problémák származhatnak. A nyugat-európai pedig ha megakad, azonnal megkérdezi a másikat. Az egyik legnagyobb nehézség, hogy nálunk mindenki egyedül akar érvényesülni, a munkája fontosságát bizonyítani, a szakmai tudás nein hiányzik. Inkább akadályozó tényező az általános képzés, a nyelvtudás, a számítás- technikai ismeretek, a rendszerben gondolkodás hiánya. Az, hogy az adatokat olyan rendszerben kezeljük, ami visz- szakereshető, megismételhető, hogy nyitott folyamatokat igyekezzen mindenki imitálni, amely kívülről is áttekinthető, bármely pontján, mérhető és reprodukálható. Minden termelésnek a reprodukálhatóság a lényege. Ha az ember a célját mindig tűzoltómunkával éri el, akkor egyszer ilyen, egyszer olyan lesz a végeredmény. — Ha ilyen fontos a teammunka, honnan tudni, kié a siker, az érdem? — Azé, aki ki tud építeni egy ilyen jól működő rendszert. Aki karriert csinál, annak az a titka, hogy a rábízott anyagi és szellemi erőforrásokat egy irányba tudja mozgatni. A lényeg a humán és a gépi erőforrások legnagyobb teljesítményszázalékú kihasználása. Van, akinek magas iskolai végzettségre sincs szüksége, mert ösztönösen érzi. — Mekkora volt a dolgozók részéről az ellenállás. — Az nem volt, hiszen közös érdekünk, hogy ez a gyár működjön, inkább a szemlélettel volt a baj, s itt megint nem vonom ki magamat sem, mert az én szemléletemnek is változnia kellett s változik is, mind a mai napig. Az elején nehéz volt a dolgozókat itt tartani, mert megjelent a rendkívül magas, tőkés teljesítményorientált munka igénye, és ezzel szemben nem jelent meg az eufórikus vágynak megfelelő bér. A munkanélküliség megjelenésével változott a helyzet, s még egyszer hangsúlyozom, hogy volt és van a gyárban egy erős Szakképzett mag, amely fel tudta venni a fordulatot. Á magasabb teljesítmények. pedig hozták a magasabb bért. Ma a gyár a szektorhoz képest 30-50 százalékkal magasabb bért ad, az átlag úgy 36 ezer forint, de a jobbak beállhatnak 40-50 ezer közé is. — Mi a szekszárdi gyár sikerének titka? — A szakmai tudáson kívül az akarás, amivel most másoknál jobb a magyar közeg. Ha nem sikerül először, akkor megpróbáljuk másodszor, harmadszor is, de letesszük a teljesítményt az asztalra, időközben aztán kialakulnak az együttműködési normák is. — Mi a gyár és abban az Ön jövője? — A gyár fényes jövő előtt áll, amit bizonyít a 230 millió forintos épület és épületgépészet és 20-25 milliós gépi beruházás. Jön egy húszmillió forintos, számítógéppel vezérelt tervezői rendszer, ami az új termék bevezetésének idejét segít minimalizálni, s a pontosságát pedig maximalizálni. Az én ambícióimat maximálisan leköti ez a munka, nagyon szeretem is csinálni, de még rengeteg teendő van addig, hogy az előrelépés lehetséges legyen. A cégen belül bőségesen van elő- relépési lehetőség. Most nyílott meg a kínai, indiai, vietnami piac. Azt gondolom, még legalább két-három évre van szükség ahhoz, hogy elérjük a nyugat-európai színvonalat. Ihárosi Ibolya A pápa kiáltása: „Ne féljetek!” Részletek II. János Pál átlépni a remény küszöbén” című könyvéből (5.) A pápa interjúkötete a Magyar Könyvklub gondozásában jelent meg 1995-ben. A kommunizmus bukása után? Milyen ma Európa vallási helyzete? Néhányan azt gondolták, hogy a kommunizmus bukása után a társadalom minden rétegében ösztönös fordulat következik be a vallás irányába. így történt? Bizonyára nem olyan mértékben, ahogyan ezt néhányan elképzelték. Mégis meg kell állapítanunk, hogy megindult ez a folyamat és különösen Oroszországban. Hogyan? Elsősorban úgy, hogy visszatérnek az ortodox egyház hagyományaihoz és gyakorlatához. Azokban a régiókban, a vallásszabadság visszaállításának köszönhetően, újjáéledt a katolikus Egyház is, amely mindig jelen volt Oroszország lengyel, német, litván lakossága körében, sőt megjelentek a protestáns egyházak és nagy anyagi tőkével rendelkező nyugati szekták is. A többi országban a valláshoz való visszatérés, vagy az egyház melletti kitartás attól függ, hogy milyen helyzetben volt az Egyház a kommunista uralom alatt, de attól is, hogy milyenek a korábbi hagyományai. Könnyen megérthetjük ezt, ha megnézzük Csehországot, Szlovákiát, Magyarországot, de a többségében ortodox Romániát vagy Bulgáriát is. Ex-Jugoszlávia és a Baltikum országai sajátos problémát jelentenek. Miben áll az Egyház igazi ereje? Keleten és Nyugaton egyaránt és minden időkben a szentek tanúságtétele adja az Egyház erejét, akik Krisztus igazságát magukévá tették, akik ráléptek az Útra - amely ő maga; akik azt az életet élték, amely Őbelőle fakad a Szentlélek által. Az Egyházban sohasem hiányoztak a szentek, sem Keleten, sem Nyugaton. Századunkban, a szentek főképpen mártírok voltak. Számuk növekedéséhez nagyban hozzájárultak a totalitárius rendszerek, amelyek a XX. század közepén uralták Európát. A koncentrációs táborok, a haláltáborok, amelyek többek között a zsidó ho- lokausztot hozták létre, számos katolikus, ortodox, de protestáns szentet is adtak nekünk. . Igazi mártírok voltak. Mártírhalálukkal bizonyították Krisztus megváltó erejét (lásd Kol 1,24), s ugyanakkor hozzájárultak egy új világ, az új Európa és az új civilizáció alapjainak lerakásához. (Jövő szombaton folytatjuk.) f Afészesek farsangi bálja
