Tolnai Népújság, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-03 / 29. szám
Népszavazás előtt Németkéren Pakstól Németkérig mindössze néhány kilométer az út, ám ez nem autópálya. Kanyargós, ká- tyús, jókorákat döccen a busz az alig félórányi menetidő közben. így van ez már nálunk, Magyarországon, a megyehatárok mentén. Németkér után pedig már vége Tolnának, a következő település, Cece Fejérhez tartozik. A busz Németkérig közlekedik, a riporter is ide igyekszik, megtudni, hogyan készül a falu a jövő hét szombatján tartandó népszavazásra. A tét, ide hozhatja-e a paksi atomerőmű a hulladékait, ahogy a szakemberek fogalmaznak, a kis és közepes aktivitású radioaktív anyagokat. Az előzmények egy évre nyúlnak vissza. Egyre szűkült a kör, végül három község akadt fenn a rostán: mindhárom tolnai, Dió- sberény, Bátaapáti és Németkér. Minden készen állt a szerződés aláírására, miszerint az erőmű megkezdheti a geológiai vizsgálatokhoz szükséges kutatófúrásokat a három településen. Az ünnepélyes aktus helyszínét és időpontját is kijelölték: 1995. december 11. Németkér, a Fülöp-Heim kúria. Előző nap aztán „robbant a bomba”, Németkér egyelőre visszalépett, mert a táröló építést ellenzők több mint hétszáz aláírást gyűjtöttek össze. A szerződéseket azért aláírták, igaz, az atomerőmű látogató központjában, Németkér nélkül. Három nap múlva összeült a község képviselő testületé, és úgy döntöttek, népszavazást írnak ki. Az ellenzők ugyanis nem fogadták el a nyáron készült felmérést, amely szerint a németkériek többsége beleegyezik az építésbe. Az események innentől felgyorsultak. A falu két részre szakadt. A vélemények, indulatok még a legapróbbakat is kettéosztják. Hírlik, az óvodában is erről beszélnek a csöppségek, ki-ki a hazulról hozott véleményt képviselve. Csida János az előző önkormányzati ciklusban képviselő volt, ma ő az ellenzők egyik szószólója. — Olvashattuk a héten — mondja —, Németországban tiltakoznak a lezárt greisfwaldi atomerőmű használt fűtőelem kazettáinak Magyarországra hozatala ellen. Ha ott nem felel meg az előírásoknak az erőmű, a paksi, ami ugyanolyan, mitől lenne rendben. Amit ide akarnak hozni, azt hiába nevezik kis és közepes aktivitásúnak, onnan kerül ki. A hírek a félelmet erősítik a faluban, elég, hogy a szegénység már amúgy is itt kopogtat az ablakon, nem kell a tároló. Alig több, mint 13000 forint a nyugdíjam — mutatja a postai utalványt —, de inkább hagyom, hogy a Bokros az utolsó ingemet is elvigye, mint, hogy itt legyen a tároló. — Akik akarják, a gazdagságért ragaszkodnak — folytatja a felesége. — Ha pénzt kap Németkér, az „júdás-pénz” lesz. Keszthelyi Szabolcs azt kérdi, komoly-e az erőmű eljárása, ha nem mérték fel előre az esetleges tiltakozásokat. A népszavazásról • pedig azt tartja, hogy előfordulhat a választási törvény rendszeréből adódóan, hogy 300 ember dönt majd kétezer sorsáról, és ezt hatszáz évig kell viselnie a falunak. — Kit képvisel a polgármester, a falut, vagy az atomerőművet? — teszi fel az újabb kérdést. Bartha Antalné tovább fűzi a gondolatot, szerinte nem volt még ilyen szavazásra példa: négÿ év múlva új polgármestert választanak a Németkériek, a döntés viszont évszázadokra szól. Egyetért azokkal, akik a sajtóban azt nyilatkozták, hogy a tároló kijelölését az erőmű manipulálta, a szállítási távolságok miatt. Lenne más mód a falu felvirágoztatására, mondja, beruháznának itt a németek, meg lehetne élni a falusi turizmusból. Ha a hulladék veszélytelen — summázza véleményét —, maradjon Pakson, ha veszélyes, ne hozzák ide. Az atomerőmű december elején kirándulást szervezett a Vác közelében fekvő Püspökszilágyba, ahol működik egy hasonló tároló, Paksról is ide szállítják egyelőre a hulladékokat. Az útra meghívták a szóba- jöhető három település tíz-tíz fős küldöttségét. A németkéri ellenzők — bár közülük Csida János is ott volt — inkább hisznek saját szemüknek, ezért úgy gondolták, bejelentés nélkül, inkognitóban újra ellátogatnak oda. Ambach Ferdinándné, a tíz „magánutazó” egyike meséli — nem árultuk el honnan jöttünk, nem is várt terített asztal és hivatalos fogadás bennünket. Mondtuk a püspöszilágyiak- nak, szeretnénk körülnézni, mert szép a táj, gondolkodunk, le lehetne-e itt telepedni kis gyermekkel. „Gyűjjenek csak ide” — válaszolták, majd meglátják mit jelent itt élni. A falu hatszáztizenöt lakosából négyszáz nyugdíjas, a házak eladhatatlanok, harminc százalékos a munkanélküliség. Olvastam, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség áprilisban konferenciát tart az egymással vitatkozó tudósoknak. Hogyan bízzunk mi a biztonságban, ha a tudósok sem értenek egyet, egyébként is, aki a Titanicot megtervezte, vagy a csernobili erőművet, az is biztos értett a szakmájához, csak a váratlan eseményekre nem számíthatott.” Szügyi László az ellentábort képviseli. A hét tagot számláló Munkáspárt vezetője nyugalmazott honvédtiszt. — Lelkes támogatója vagyok a tároló Németkérre építésének, meggyőződésem, hogy ez hosszú időre megoldaná a falu költségvetési gondjait. Megdöbbentő, ahogy a faluban egyesek a tudósokról beszélnek, azt állítják ők ha- zudoznak. A pártszervezetünkön belül sem teljes az egyetértés, abban maradtunk, hogy mindenki a lelkiismerete szerint dönt majd az urna előtt. Mi már az előző polgármester időszaka alatt is - aki kereszténydemokrata volt- mindent megtettünk az együttműködésért, ha a legutóbbi választások előtt voltak is vitáink, mint ahogy menetközben is, úgy gondolom ezek a falu javát szolgálták. Pesztericz úrral sem értünk mindenben egyet, mégis korrekt kapcsolatot tudunk tartani. Miért nem tudják ezt mások is? Németkér polgármestere, Pesztericz Alajos, túl a tavaly szeptemberi infarktusán, keserű: — 2000-ig fejlesztésre nem is gondolhatunk, törleszteni kell a gáz bevezetéséhez felvett hitel részleteit. A tároló ügye szerintem már rég másról szól, sértett emberek, akik nem kerültek be a legutóbbi helyhatósági választásokon a testületbe és most az én megbuktatásomra törekszenek. Azt gondolom, hogy függetlenül a magánvéleményemtől — ami természetesen a tároló létesítése-—“ m mellett van — végig betartottam a játékszabályokat, semmiben nem egyedül döntöttem. Mit jelent az, hogy a tároló veszélyes? Azt mondják, az erőmű manipulálta a kijelölést a szállítási távolságok miatt. Az ellenzők kemény magja vállalkozó. Miért furcsálják, hogy az atomerőmű üzleti szempontokat is figyelembe vett, mikor Németkér is szóba került? Lelkiismeretem tiszta, a falu nincs, nem is lesz eladva. Nem gondolom, hogy a mezőgazdasági termékek forgalmát az befolyásolná, hogy van itt tároló, vagy nincs. Sokkal inkább arról van szó, van-e az esetleges vevőknek pénzük. Engem le lehet váltani, ezzel a szemlélettel amit az ellenzők képviselnek Németkér maradhat alapállásban: totyoghatunk tovább a sárban. Miközben a riport készült, pénteken délelőtt újra felbolydult a méhkas Németkéren. A polgár- mesteri hivatal munkatársai éppen befejezték a „kopogtatócédulák” kihordását, mikor kiderült, azon tévesen van megfogalmazva a szavazás tárgya. A szavazólap ugyanis arról szól, hozzájárül- nak-e a község lakosai a kutatófúrások megkezdéséhez, a kiértesítéseken viszont a tároló létesítése a kérdés. Küldöttség érkezik a polgármesterhez az ellenzők táborából, kérve, hogy jegyzőkönyvben rögzítsék a törvény szerint formai hibát, ami a népszavazás érvénytelenségét jelenthetné. Szó szót követ, fellángolnak az indulatok. Ez Németkér, 1996. február 2-án. Rákosi Gusztáv Kis ember - kis varieté Bámészkodó csoda A hatvancentis hóban köny- nyen elvész egy 65 centiméter magas ember! Ez a kijelentés csak napjaink időjárásának hóviszonyaira vonatkozik. Egyébként természetesen hordoz magában ez a mondat némi jelképes, szimbolikus gondolatot is. A megye- székhely környéki falvakban „Liliputi varieté” címmel hirdet szórakozást ígérve a magát - a világ legkisebb emberének - aposztrofáló, megszólító Tóth István. Önmaga reklámja Egy produkcióhoz elengedhetetlen a hírverés, a reklám, a propaganda. Cirkuszi attrakció sincs enélkül. Legolcsóbb, legtakarékosabb megoldás, „a magad uram ...” módszer. Ráadásul Tóth István dombóvári illetőségű artista, liliputi kisember esetében nincs hitelesebb, mint mikor ő maga jelenik meg és kínálja munkáját. Amikor bekopog egy iskola tanári szobájába, pontosabban bekopogtat, mert ő nem tudna az igenlő válaszra kilincs után nyúlni... Szóval, egy csinos fiatal hölgy társaságában érkezik és elmondja jövetele célját. Senkit nem kell meggyőznie, érdemes elmenni az előadásra a hallottak alapján. A 170-180 centis langaléta iskolás gyerekek szinte tolonganak a kíváncsiságtól. A kisebbek a méretek miatti rokonszenvtől indíttatva csodálják. Megérkezik a cirkusz Nincsenek olyan rossz útviszonyok, hogy a kis vándor- cirkusz ne érkezne meg legföljebb pár perc késéssel oda, ahova meghirdették az előadást. Családi, baráti vállalkozás ez. A nagymama kér, kap először terepet, mert ő az érkezőket már ízesített, friss pattogatott kukoricával kínálja. A kisebb gyerekeknek édességet, egyéb nyalánkságot is osztogat bolti áron, míg a cirkuszhoz tartozó alig pár esztendős gyerekekre is felügyel. A kellékeket is az előadók, a bohóc, a kígyótáncos, és a kisember asszisztense helyezi el a színpadon, leginkább kézközeibe. A majom rövid pórázra engedve ugrál az ablakfüggönyön. Ez a gyülekező közönségnek némi hangulatot előlegez a várható varietéből, vagyis az artista számokból, vidám jelenetekből összeállított szórakoztató, zenés, táncos műsorból. Kulisszák mögött Amit ígértek, azt adták. Kis ember, kis varieté! Ügyességről, tehetségről tanúskodó artistaszámok a kis ember részéről: kéz és fejegyensúlyozás, tányértáncoltatás... Bohóctréfák a közönség bevonásával. Csillogó, flitteres kosztümök, leginkább fürdőruha, dekoltázzsal ... Sikamlós testű, kacskaringózó óriáskígyó ... a már említett majom és egy dobozba zárt kutya ... Cirkuszi hangulatra emlékeztető hangos gépzene... Tóth István 32 éves. Vándorcirkuszban született, és a családi tradíció alapján nem is gondolt más pályára. Messziről jött ember azt mond, amit akar ... Ő nem kérkedik, dicsekszik fellépéseinek hazai és külföldi helyszíneivel, szívesebben beszél a napi munkájáról, a több órás gyakorlásról, a hajnali ébredésekről, az edzettségről, a munkabírásról, családjáról, feleségéről, aki egyben az asszisztense is. ő normális növésű, csakúgy mint 8 éves kislányuk, akit szeretnének megóvni ettől a cirkuszi világtól, amit jövőtlennek látnak. Újra úton Az előadás végén apró fényképeket lehet vásárolni a világ legkisebbnek látott emberéről, akinek szülei Dombóváron élnek. Autogramot osztogat Tóth István, míg társai elpakolják és utánfutóra rakják a cirkusz minden technikai eszközét. A nézők egymást kérdezgetve indulnak az otthonaikba vezető úton: - Hogy tetszett? A válaszok elvésznek a hóesésben ... Néhol vidám hólab- dázás veri fel a falu esti csöndjét. Mit kell itt értékelni? Kérdezd önmagad néző, aki jegyet váltottál falud kultúrházának pénztáránál, cirkuszi előadásra, egy zimankós téli napon! Nevetni akartál? Nevettél! Csodáltad, hogy fejenállva evett, ivott, cigarettázott, olvasott a törpe ember? Igen! Bedőltél a bohóc mókájának? Igen! Majszoltad közben a sózott kukoricát? Igen! Elfelejtetted a pénzügy- minisztered újabb segítőnek állított, fojtogató intézkedését egy órára? Igen! Na és akkor?! Célt ért a kis ember kis varietéje, ami újra úton van, hogy más kis faluban is megtegye ugyanezt a bámészkodó csodát... Decsi Kiss János
