Tolnai Népújság, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-24 / 47. szám

i77u. ieui uai szuiuuai niilVÜilvl ITIAlxAMJ^ 11. oldal Rejtett értékeink Matavovszky Béla: Tolnamegye tanügye Beregszász városában 1886. február 20-án a Tolna me­gyei sajtóba szánt eló'fizetési felhívást fogalmazott meg az ottani királyi segédtanfelü­gyelő: „Midőn a közelmúlt­ban Tolnamegye tanügyét, mint annak egyik szerény napszámosa - bár rövid időn át, de a legjobb akarattal és törekvéssel, s a jó ügynek szem előtt tartásával szolgál­tam, éreztem egy oly mun­kának hiányát, mely részlete­sebben feltüntetné a megyé­nek tanügyi állapotát, mely­ben a múlt a jelennel össze­hasonlítva ezáltal a fejlődést, de a hiányokat is elénk tárja, és jelzi azon szükségleteket, melyekkel, ha elmaradni nem akarunk, már a közeljö­vőben számolnunk kell”. Nem lehet azt mondani, hogy túlzott érdeklődés kí­sérte a művet, hiszen az egész ország területéről P mindössze • 95 előfizetője akadt, jelentőségét mégis jól jelzi a tény: ez az első önálló :1 ^pedagógiai szakmunka, A amely megyénkről megje- - ‘lent. Érdekességét fokozza, hogy az Eötvös-féle népisko­lai törvény végrehajtásának nehézségeit és az elért sze­rény eredményeket egyaránt tükrözi. így valósággal egy regény izgalmával olvashat­juk, mert mögötte emberi sorsok és küzdelmek rejle­nek ama hősi kezdetekből. A 19 részből álló 105 olda­las kötet statisztikai tábláza­tai már önmagukban beszé­desek: a 234 643 lakosú Tolna megyében tanköteles 38600 gyermek, ebből 3305 nem jár iskolába, vagyis minden tizenkettedik. Össze­sen 220 iskola van, amelyben 366 tanító dolgozik, de közü­lük 44 képesítés nélkül. Mindössze 491 fekete tábla, 100 szemléltető képgyűjte­mény, 208 számológép és 236 országtérkép található az egész megyében, a számban azonban benne vannak az ipari iskolai adatok is. Az is­kolaépületek közül 45 olyan, amelyben szinte alig lehet tanítani: szűk, sötét s gyár­kán egyetlen terem, amelyet alig szellőztetnek, mert alig “kapnak fűtőanyagot. Sokszor 1)1 hiányzik, vagy alkalmatlan a E bútorzat, Mórágyon „a tán­ctermek annyira szűkek, hogy l u a gyermekek a padokba ösz- szezsúfolva ferdén kénytele­nek ülni”, Medinán novem­ber, 23-áig be sem mehettek, mert ott a lelkész raktározta bútorait. Szakoson „az iskola falai átnedvesedtek, sőt az egyik tanterem a volt pöce- gödör fölé épülvén, kövezett talaja leroskadt, az iskola környéke undorító piszkos”. A törvény szerint egy-egy tanterembe legföljebb 80 ta­nuló helyezhető, de ötvenhét helységben ennél jóval több van, közülük 38-ban egy ta­nító egy tanteremben 100 fö­lötti gyerekkel dolgozik: Dunaföldvárott 168, Pakson 170, de Ozorán 290 (!). Ez utóbbi helyen a gyerekek egy része - pad nem lévén - az órákon áll, vagy a földön ül. Nem csoda, ha ilyen körül­mények között hat év tanulás után sok gyerek még írni-ol- vasni sem tud, ráadásul 775 okítandónak még abc-s könyve sincs... A tanítók közül hét hetven évnél idősebb, a legöregebb Tóth Mihály szakályi népta­nító, aki 61 év óta (!) tanít, húszán pedig több mint 40 évi szolgálattal dicsekedhet­nek. A fizetés kötelezően évi 300 forint (körülbelül ugyanennyi aratónapszám ára) lenne, de 26 tanító még ezt sem kapja meg, sőt akadt egy közülük, aki mindössze 96 forintot „élvezett”. A bért sokszor maguk szedik be há­zanként, van ahol évek óta nem fizetnek. Szekszárdon az egyik tanító vasárnapi ka- pálással-kaszálással botrán- koztatta a hívőket, de ugyanő számos növendékét - orvosi igazolással bizonyított — nyolc napon túli eredmény­nyel fegyelmezte. A megye- székhelyen más visszásságok is szembeötlőek, mert egy időben a rendőrséget kellett kirendelni minden nap, hogy megfékezze az iparostanonc- iskola rabságából szabadult, káromkodó-randalírozó nö­vendékeit. Mindössze néhány magán­iskola áll a kor színvonalán, köztük a Mayer-Arlow ma­gánintézet, ahol hat osz­tályba összesen 91 tanuló jár, akikkel hét tanító foglalko­zik, s ha akarnak, akár három idegen nyelvet is tanulhat­nak. A maihoz képest érde­kes tudnunk, volt 22 pusztai iskola is, köztük a rácegresi, amelyben majd Illyés Gyula is tanul. Maga is csodának tartotta, hogy ilyen körülmé­nyek között felfedezték te­hetségét, mi is méltán tartjuk annak, ha a kezdetek e hű dokumentumát lapozgatjuk. Dr. Töttó's Gábor Isten választotta számára a hivatását A lelkész és munkája gyümölcse December óta új református lelkésze van Bonyhádnak, Wagner Tamás személyében. —- Tulajdonképpen mindig is kötődtem Bonyhád- hoz, hiszen hétéves ko­romig Váralján nevel­kedtem. Ott is konfir­máltam, hogy úgy mondjam, akkor még hitetlenül. Aztán elköl­töztünk Komlóra. — Hogyan válasz­totta a lelkészi hiva­tást? — Tulajdonképpen nem én választottam, hanem Isten választotta nekem. Egy ifjúsági tá­borban voltam, amikor ráébredtem, hogy ez a munka az ember életé­nek az értelme lehet. A papi hivatás eredménye nem egy túl látványos dolog, de Isten ke­gyelméből még látha­tom munkám gyümöl­csét, ha sokára is. — Mekkora a református gyülekezet Bonyhádon ? — Százhetven református van a városban, az istentisztele­tekre harmincan-negyvenen szoktak eljönni. Kisdorog tar­tozik még ehhez a körzethez, ott azonban csak négy reformá­tus család van, akik inkább ide­jönnek Bonyhádra istentisztele­tekre. Egyébként jól érzem magam itt a gyülekezetben, a szemé­lyes kapcsolatok ápolását elő­Wagner Tamás református lelkész segítendő otthonukban is meg­látogatom híveinket. — Úgy tudom, a fiatalokkal is ápolja a kapcsolatokat. — Szombatonként ifjúsági órákat tartunk, ami azért egy külön műfaj. Ilyenkor együtt figyelünk Isten igéjére, beszélgetéssel és köny­vek lapozgatásával. Ez­zel tulajdonképpen a gyülekezetbe való be­tagolódást segítjük elő. Egyébként voltunk már túrázni is közösen, jó­magam is nagyon szere­tek kirándulni. A Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban pedig ősztől - igény esetén - alternatív református hittanórákat tartanék. Most indult útjára a gimi kollégiumában az esti áhitat, amelyet evangélikus lelkésztár­saimmal felváltva vál­lalunk. Úgy érzem, egy ilyen kis városban nagyon fon­tos a közös munka más feleke­zetekkel - mondja Wagner Tamás református lelkész. Máté Réka Bátaszéki gyermekrajzok Szálkan A Szálkai Általános Iskola ét­termében, ami egyébként tan­óráknak is helyszíne, olyan kö­rülményeket alakítottak ki, hogy mód legyen képzőművé­szeti alkotások bemutatására is. Iskola galéria elnevezést kapott így a terem. Február hónapban a báta­széki általános iskola alsótago­zatos diákjainak rajzaiból nyílt bemutató a szálkai Iskola Galé­riában. Ezek a rajzok is igazol­ják, hogy a Nemzeti Alaptan­terv milyen széles skálán bizto­sít lehetőséget a tehetség kibon­takoztatásához. A bátaszéki is­kola rajztagozatos diákjait Ru- dolfné Bátki Erika irányítja. Színes krétákkal, akvarellel és egyéb vegyes technikai eljárá­sokkal készült rajzaikon érzé­kelhető az az életkoruknak megfelelő irodalmi tájékozott­ság, melyből illusztrációkhoz szükséges emlékképeket idéz­hetnek gondolataikból. Ehhez természetesen ingergazdag csa­ládi, és iskolai környezetre van szükség. Az első osztályosoknál is pontosan követhető, hogy az óvodai felkészítés során jól ke- ; élik a rajzi eszközöket. Isme­rik a vonalak jellegének, és irá­nyának tulajdonságait éppen úgy, mint az emberi alakok áb­rázolásában á legjellegzeteseb­beket. A színek keveréséből adódó harmónia is életkori sajá­tosságaiknak kísérője. Március 1-jén az iskola Pó­dium Napján a Művésztelepen működő kézműves szakkör ori­gami és foltvarrás alkotásai mellett a rajzórákon készült munkákat mutatja be a szálkai Iskola Galéria. -decsi­Az esperes a templomtorony talapzatánál pihen Egyszerűen, becsületesen élt Telkes József, szedresi tisztelet­beli esperes 76 éves korában tá­vozott ebből a világból. A szí­vével volt baj, infarktust kapott. Temetésén a püspök mondott misét, hívei közül sokan nem fértek el a templomban, ahol fel­ravatalozták őt. — Negyvenkét évet töltött el Szedresben. Ügyesen, okosan, szerényen, egyszerűen, becsüle­tes papként tevékenykedett — mondja róla Lendvai István, tol­nai apátplébános. Mindezen tulajdonságok nem járnak feltétlenül együtt az anyagi bőséggel. Telkes Józsefet az apát úr temettette, mert - elég ritka az ilyen - se az egyházkö­zségnek, se az esperesnek ma­gának nem volt pénze. Végrendeletében azt írta: Kö­szönet légyen és hála a Szentlé- lek-Úristennek, aki kegyelme bőségével halmozott el, és segí­tett abban, hogy becsületes pap legyek. Nem titkolom, hogy többre vágytam, de mindennél többet ér, hogy magamat távol tudtam tartani a szélsőségektől, a nácizmustól, a békepapságnak való behódolástól, annyira, hogy szinte ebből sportot űztem. Azokból a sok mellőzésekből, amelyekben részem volt, lelki erőt kaptam. Kárpótolt - az ál­lami büntetésből jutott helyemül - Szedres. Itt félkész templom várt, nem volt plébánia épület. Hála a Szentléleknek, aki segí­tett, hogy készen legyen a temp­lom és legyen plébánia épület is. Végrendeletének megfelelően a templomtorony talapzatánál temették el. A szedresi pap feladatait Lendvai István vette át. Immár kilenc templomért és négy plé­bániáért felel. ígéretet kapott, hogy a papszentelés után egy fiatal pap segíti munkáját, -ht­Egy testvérharc anatómiája Félelmetes dokumentum- filmsorozat pereg mosta­nában a Magyar Televízió 1-es csatornáján. Megtekin­tését azonban azoknak is bátran lehet ajánlani, akik nemcsak borzongani vágy­nak, hanem szeretnének a politikai színfalak mögé is bepillantást nyerni. Am vi­gyázat, a betekintés nem ve­szélytelen: gátlástalan csel- . szövések, machiavellisztikus játszmák és végül véres mé­szárlások tárulnak fel az el­képedt nézó' eló'tt. Nem csigázom tovább az érdeklődést, à Jugoszlávia halála című, öt részes angol sorozatról van szó. Már a bomlás jeleit bemutató első' rész a kései vetítés ellenére is szinte odaszögezte a nézó't a képernyő' elé, s az alkotók a hét elején műsorra tűzött második epizódban tovább fokozták a tempót. Ismert volt jugoszláv politikusok nyilatkoznak, meglepőén nyíltan, néha már hival­kodva arról, hogy miként játszották ki, miként vezették félre egymást, miközben őszinteséget mímelve ta­nácskoztak a „sorskérdé­sekről. ” Különösen tanul­ságos volt az az öszeállítás, mely a horvát fegyvervásár­lás titkairól lebbentette fel a fátylat. Mint ismeretes, an­nak idején a magyar kor­mány ( vajon Jeszenszky Géza volt külügyminiszte­rünk nézi-e a sorozatot?) körömszakadtáig tagàdta a vádat, mely szerint két ka­mion Kalasnyikov géppisz­tolyt adott el Zágrábnak. Most a horvát belügyminisz­ter magától értetődő termé­szetességgel sorolta' a ma­gyarokkal köttetett ügylet részleteit, nem tagadva, hogy akkor persze ő is cá­folta a fegyvervásárlás té­nyét. Megtudhattuk azt is, hogy az ugyancsak megkör­nyékezett amerikai fél vi­szont elutasította a felfegy­verzés iránti kérelmet.,. A háború azonban így is kitört, méghozzá egy olyan országban, melyre hazánk polgárai még a hetvenes évek gulyáskommunista idő­szakában is irigykedve te­kintettek. Ám míg Tito dikta­tórikus módon nem engedte, hogy Jugoszlávia népei egymásnak essenek, addig - hadat üzenve a józan észnek - a demokratikus kormá­nyok idején egymást mészá­rolták az azonos nyelven be­szélő szerbek, horvátok és bosnyákok, hosszú időre le­hetetlenné téve a megbéké­lést ... Szeri Árpád Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmi­sék. Állandó. Szombat: 17-kor Újváros. 18.00-kor Belváros. Va­sárnap: 7.30-kor Újváros. 9-kor Belváros. 10-kor Újváros. 11-kor Belváros. 18-kor Belváros. Református istentisztele­tek. Állandó. Vasárnap: 10-kor Kálvin tér (gyermek istentiszte­let). 10-kor Kálvin tér. 18-kor Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Állandó. Vasárnap: 9.30-kor német áhítat. 10-kor Luther tér. Metodista istentiszteletek. Állandó. Vasárnap: 10-kor gyermek-istentisztelet, Mun­kácsy u. 1. 17.30: istentisztelet. Szerda: 17.30: Bibliatanulmány. Baptista istentiszteletek. Ál­landó. Szekszárd, Dózsa György u. 1. Vasárnap: 10-kor. Szerda: 17.30-kor. Mécs Károly a mienk is A német kultúrattasé, Klaus M. Reiff állva tapsolt a szekszárdi Deutsche Bühne nézőterén, mi­után Mécs Károly meghajolt Sarastro áriájának eléneklése után. A távozó diplomata - aki­nek a tiszteletére szerveződött szombaton a Német Színházban a búcsúest - vagy igazi műértő, vagy tudott valamit Mécs Ká­rolyról, de a legvalószínűbb, hogy mindkét feltételezés igaz. Tehát a műértő Reiff úr előtt nem volt titok, hogy a kiváló magyar művész éppen most töl­tötte be 60. életévét.- Ugyanúgy érzem magam, mint 59 éves koromban - álla­pította meg a rá jellemző fél­mosollyal Mécs Károly abban a születésnapi műsorban, melyet vasárnap este sugárzott a Ma­gyar Televízió. A színészt Vit- ray Tamás faggatta munkássá­gáról, s kifejezték jókívánsága­ikat a jelenlévő pályatársak, szerencsés módon mindvégig elkerülve az ilyen esetben néha tapasztalható túlzásokat. Az ünnepelt elmondta, hogy már gyermekkorában jól megtanult németül, s tudásának később komoly hasznát vette. Ezt mi, Tolna megyeiek tanúsíthatjuk csak igazán, hiszen rendszere­sen találkozhatunk Mécs Ká­rollyal a szekszárdi Deutsche Bühne Ungarn színpadán. Er­ről ugyan sajnos kevés szó esett a műsorban - Schubert Éva em­lítette a közös szekszárdi fellé­pést, illetve láthattuk a meghí­vottak között Frigyesi Andrást, a DBU igazgatóját - , mégis, nem lehet vitás: Mécs Károly művészete immár nemcsak az országé, hanem a mienk, Tolna megyeieké is. Szeri Árpád „Beszédetek legyen min­denkor kedves, sóval fű­szerezett, hogy így min­denkinek helyesen tudja­tok felelni.” Kol. 4,6. A kommunikáció korát él­jük. Sokáig vártuk azt a ter­mészetes emberi szabadságot, hogy mindenki elmondhassa véleményét anélkül, hogy ezért negatív megkülönbözte­tésben részesülne. Kezdjük megérezni az ízét ennek a le­hetőségnek és megdöbbenünk mikor rájövünk, hogy a szó­lásszabadság önmagában nem teszi szavainkat érthetőbbé, tisztábbá, tehát beszédünk nem változott a körülmé­nyekkel együtt. Azok a gondolatok vezet­nek továbbra is, mint amiket a változás előtt képviseltünk. Jó hír Persze ezt lehet szépítgetni, „manikűrözni”, de a lényegen csak kitartó, gondolkodás­formáló magatartással lehet változtatni. Ehhez persze némi alázatra van szükség, mivel be kell látni, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek és bármilyen életkorban a kö­rülményekkel együtt kell bi­zonyos tekintetben változ­nunk. Itt lehet a fenti igevers értelmezésének első problé­mája. Korunkban sokan be­szélnek úgy, hogy mindenki felé kedvesek lehessenek. Ezek az emberek félnek azok­tól a konfliktusoktól, amelye­ket esetleg véleményük ki­mondásával kavarhatnak. Le­het a kedves beszédet rossz- indulattal is felhasználni, elég a „szépbeszédű” szélhámo­sokra gondolni, akik lehetnek „egyszerű” csalók, de lehet­nek családokat szétzúzó ha- zudozók is. Pál apostol nem ezekre a „lehetőségekre” gondolt. Arra mutat rá, hogy csak olyan beszéddel és magatar­tással lehet Krisztus titkára vezetni az embereket, ame­lyek mindig megbízhatóak, mivel nem a saját elképzelé­seinkből származnak, ame­lyeket a különböző élethely­zetek megváltoztathatnak, hanem a Szentírás bizonysá­gát használják fel, melynek értékei, mondanivalója min­den változástól független. Beszédünk tehát legyen min­denkor kedves és sóval fűsze­rezett, de csakis KRISZTU­SÉRT. Johann Gyula evangélikus lelkész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents