Tolnai Népújság, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-13 / 37. szám

4. oldal Megyei Körkép — Tamási, Simontornya És Környéke 1996. február 13., kedd HírSorok Falugáz-szonda. Felmérik a falugáz iránti igényeket Pincehelyen. Az önkor­mányzatot a Prímagáz Rt. kereste meg a beruházásra tett ajánlatával. Az infra­strukturális fejlesztéshez a falu lakosságának legalább hatvan százalékos hozzájá­rulása szükséges. Hitel nélkül indul Udvari 1996-ban. Az község ön- kormányzata, amely két év­vel ezelőtt komoly pénzügyi nehézségekkel küzdött, ta­valy visszafizette mintegy öt millió forintos hitelállo­mányát. Véradónapot szervez Iregszemcsén a Vöröske­reszt helyi csoportja február 13-án, azaz ma délelőtt ki­lenc órától az öregek nap­közi otthonában. A vér­adásra az iregszemcseieken kívül az újiregieket is vár­ják. Könnyű László, 1992-ben elhunyt tamási születésű emigráns költő hagyatéká­ból rendez kiállítást a Ta­mási Galéria, melynek megnyitója február 14-én, szerdán 16 órakor lesz. Megnyitja: Kaszás Dezső. A tárlat a Millecentenárium városi rendezvénye lesz. \ A bonyhádi nyugdíjas klub lesz a vendég a tamási nyugdíjasok ma kezdődő farsangi mulatságán. Távozik a fogorvos. Feb­ruár 15-ével távozik Re- gölyből dr. Földi Krisztina, a községet ellátó fogorvos. A regölyi betegeket, amennyiben ezzel a szom­széd község önkormányzata is egyetért, a szakályi fog­orvos látja majd el. ÁllásAjánló Az alábbiakban a Tolna Megyei Mukaügyi Központ Tamási Kirendeltségének állásajánlatait adjuk közre. Hőgyész: két asztalos (el­sősorban helyi lakosokat várnak). Tamási: egy gyakorlattal rendelkező cukrász (helyi lakosok előnyben), két mi­nősített hegesztő (két mű­szakos mukarendben). Pincehely: egy kőműves, egy szerkezetlakatos, egy vasbetonszerelő, egy ne­hézgépkezelő (helyi lakosok előnyben). A kirendeltségen bővebb információt személyesen kaphatnak az érdeklődők. Az ozorai cselédség és a nagyvilág „Svájci Pista bácsi” hazatért Horváth István 1927-ben szüle­tett Ozorán, a Kálvária-hegy oldalában álló düledező házi­kóban. Később, a jólét szigetén, Svájcban arról álmodott, hogy, ha egyszer nyugdíjas lesz, visz- szaköltözhessen falujába. Vá­gya valóra vált, amikor újra le­telepedett Ozorán, megfogadta, hogy igyekszik a falut segíteni. Párt, szakszervezet nem ér­dekli, ezzel odakint sem foglal­kozott - mondja. Szerencsés ember: szereti Ozorát, Ozorán szeretik őt. Mindenki csak „svájci Pista bácsiként” emle­geti.- Négyen voltunk testvérek - emlékszik vissza -, én három éves voltam, amikor anyám meghalt, a nagyszüleim nevel­tek fel. Később, mikor önálló lettem, voltam cseléd, majd a háború után Pesten az újjáépí­tésnél dolgoztam. Azután fel­vettek a volt Vöröskereszt-kór­házba élelmiszerbeszerzőnek. 1948-ban a tűzoltónak álltam.- 1948-ban megnősültem, rá egy évre megszületett a kislá­nyunk. Mivel anyagi nehézsé­geink voltak, elmentem az oroszlányi bányába két évre gépkezelőnek. 1956-ban lát­tam, hogy ennél rosszabb he­lyen már nem tudok lenni, mint itt. A kislány akkor volt első osztályos, és elindultunk a nagyvilágba.- Politikai emigránsként?- Úgy is mondhatjuk. Ott „vágtak”, ahol tudtak. Amikor Oroszlányból Tatabányára utaztam, a pap mellém ült a vo­naton, utána számtalanszor fel­hozták az elvtársak, hogy a pappal utazok. Oroszlányban még fiatal házasok voltunk, és azt akarták, hogy jegyezzek az egész havi béremre békeköl­csönt. A lakásunk egy hentes­üzlet volt, sehol nem kaptam mást. November 24-én, szerdán mentünk el. v \ - Egyenes volt az útjuk Svájcba?- Én Kanadába akartam menni, de Svájc jelentkezett ér­tünk. Svájcban már nyugodt, normális ellátásunk volt. Egy késgyáros családnál kaptunk elhelyezést. Tizenhat évet dol­goztam a késgyárban. Eleinte nagyon nehéz volt a megélheté­sünk, először a nyelv jelentett gondot, aztán mindent újra meg kellett szereznünk, meg a hon­vágy ... Apósom közben meg­halt itthon, haza se jöhettünk a temetésére.- Ön nem az a magyar volt, aki 1956-ban kiment Nyugatra, volt egy dollárja, amiből milli­ókat csinált...- Nem, mi nyugodt életet, nyugodt második hazát akar­tunk keresni. Svájcban befo­gadtak minket, hálásak voltunk érte. Nem adtak új ruhát, de tető alatt voltunk, és munkát is kap­tunk.-. A kint töltött négy évtized alatt teljesen megszűnt a kap­csolata Ozorával?- Az első tizenöt évben nem jöhettünk haza, mert nem vol­tunk svájci állampolgárok. De nem szakadtunk el teljesen. A szülőfalum fájt mindig. Később garantálta a svájci állam a biz­tonságunkat, 1989-ben pedig kezdtünk örülni a változások­nak. A lányom és a fiam, de az unokám is beszél magyarul.- 1989-ben egyértelmű volt, hogy hazajönnek? '- Svájcban is van egy kis házunk, hiszen a fiam, a lá­nyom ott él. Elég baj volt az, hogy annak idején mi a testvé­reinktől és a szüléinktől elsza­kadtunk.- Svájc nekünk: semleges­ség, jólét és a banktitok. Milyen a svájci ember?- A svájciak az utóbbi tíz évben kezdenek megváltozni. Azelőtt hideg, hegyi emberek voltak, nem mentek soha kül­földre, csak a pénz, meg a pénz, nem tudtak kapcsolatot fel­venni. Ma már a fiatalság más­képp orientálódik, jönnek so­kan Magyarországra is.- Önökben nem alakult ki ez a svájci mentalitás?- Megszoktuk azt a távol­ságtartást, de mi ezt nem vesz- szük észre. Amikor hazajöt­tünk, azt mondtuk, hogy a ma­gyar nép megváltozott. Nem: inkább mi változtunk meg.- És a szülőfaluja?- Nem lehet összehasonlí­tani a régivel. Tizenhat éves voltam, amikor megjelent az első villanydúc. A falu közepén volt egy artézi kút, nagyon gyenge élet volt itt, még busz se járt, lovaskocsival mentünk át Pincehelyre. Ozora évről évre szebb lett, járunk sokfelé az or­szágban, és nem a elfogultság mondatja velem: ritkaság ilyen falut találni. (-h -c) Egyeztették a Volán menetrendjét A lehetőségek szerint megvizs­gálják az autóbuszjártatokkal kapcsolatban felmerült igénye­ket - így foglalható össze a teg­nap Tamásiban lezajlott menet­rendegyeztető értekezlet, ame­lyen a a Gemenc Volán és a ré­gió önkormányzatainak képvise­lői voltak jelen. Az egyeztetésen több igény felmerült a járatok módosítására. Fürgédről hétvé­gén csak Pincehely felé lehet el­jutni Tamásiba, a fürgediek ezért hétvégi járatok indítását látnák szívesen. Ehhez csatlako­zott Fomád-Kecsege is. Kop- pányszántó a reggeli buszjárat vonalmeghosszabbítását kérte. Törökkoppányig. Ágh Erzsébet, a Volán illetékese nem kom­mentálta a javaslatokat, de le­szögezte: főként gazdaságossági szempontokat vesznek figye­lembe az 1996/97-es menetrend kialakításánál, amely június 2- án lép életbe. Lényeges változá­sokra nem kell számítani. Simontomya: zöld út a színháznak (Folytatás az 1. oldalról) Az alapítvány kuratóriumába három személyt választottak: Takács Máriát, a Vármúzeum igazgatóját, Lacza Attilát, a művelődési ház és Várni Ist­vánt, az általános és szakképző intézmény igazgatóját. A Rock­színház vezetőjével történő szerződéskötés előkészítésére öt tagú operatív bizottságot hoztak létre, ebben már a pol­gármesteren kívül a pénzügyi bizottság is képviselve van. Várkonyi Mátyás, a társulat igazgatója február 15-én, csü­törtökön látogat Simontomyára az egyeztetésre. Szintén február 15-ig kellene megérkeznie a Tolna megyei önkormányzatok visszajelzéseinek arról, hogy kívánnak-e részt vállalni a ren­dezvény szponzorálásban. Nem nagyszabású támogatásról, csupán arról van szó, hogy Si­montomya tízezer forint elle­nében három évre ajánlott be­lépőt minden település önkor­mányzatának. A produkció a csaknem félesztendős késleke­dés miatt ugyan „lecsúszott” a művelődési tárca millecentená- riummal kapcsolatos pályázati lehetőségeiről, az azonban még elképzelhető az esemény jelen­tőségére való tekintettel, hogy befér az Millecentenárium or­szágos rendezvényeinek hivata­los katalógusába. A „miniszterelnök”, akit kirúgtak a pártból Homék a létminimumon Hóm Gyula keresete alig ha­ladja meg a minimálbért, fele­sége állástalan, és lakásukban nincs központi fűtés. Tévedés ne essék, nem arról a Hóm Gyuláról van szó. Ez a Hóm Gyula Tamásiban lakik csa­ládjával, gázcseretelep-keze- lőként dolgozik minden har­madik nap, váltott műszak­ban. Nem sok közös van ben­nük, hacsak az nem, hogy mindketten tagjai voltak az MSZMP-nek, igaz, a mi Hóm Gyulánk csak egy évig. Egyetlen Hom-viccet sem tud. Egy ízben azért mégis ki­adta magát akkor még ellen­zéki névrokonának: az 1994- es parlamenti választás előtt egy képviselőjelölt „vitapart­nere” volt egy április 1-i vá­lasztási gyűlésen, a tréfa azonban nem úgy sült el, ahogy tervezték ... A család egyébként ideva­lósi, édesanyja meggyespusz­tai, édesapja újiregi születésű.- A szüleim 1955-ben köl­töztek fel Pestre - mondja -, Rákospalotán laktunk. Anyám egyszerű gyári mun­kás volt, apám vízvezeték­szerelő, ma rokkantnyugdíjas.- Hogyan kerültek Tamá­siba ?- Nagymamám 1981-ben meghalt, én örököltem a há­zát. 1984-ben megnősültem, és ideköltöztünk. Egészen jól alakult az életünk, a felesé­gem kultúrcikk-kereskedő volt a Népboltnál, én a Kop- Ka Áfésznél dolgoztam vil­lanyszerelőként. 1987-ben megszületett Sándor fiunk, aki ma ötödik osztályos, és jó esze van, tavaly az Zrínyi Ilona matematika-versenyen országos 26. helyezett lett. A feleségemet azután leszázalé­kolták, és a Népbolt nem vette vissza. Én a Széchenyi téesz- hez kerültem, most három éve a gázcseretelepen dolgozom.- Mikor hallott először po­litikus-névrokonáról?- Hallottam már róla, ami­kor államtitkár volt, de előtte nem figyeltem fel rá. 1978- ban egyébként én is tagja vol­tam egy évig az MSZMP-nek. A katonaságnál kötelezővé tették számomra a belépést. A leszerelés után hangulatjelen­téseket kellett írnom. Megír­tam egyszer az igazat, .és le­szóltak telefonon, hogy minek irkálok ilyeneket, én pedig le­raktam a könyvet. Azután kaptam egy levelet, hogy fe­gyelmi úton el vagyok bo­csátva a pártból.- Nem nagyon sajnálhatta. Kellemetlen a névrokonság?- Tamásiban én vagyok a „miniszterelnök”. Több, mint tíz éve, hogy itt vagyok, meg­ismertek sokan, eddig még nem volt probléma.- Könnyen belement a '„választási fórumon való" részvételbe ?- Persze, nem találtam benne semmi kivetni valót, úgy volt, hogy fél ' óra vicc lesz az egész. Áztán meg vol­tak, akik verték az asztalt.- Politizál?- A fórum után megkeres­tek az FKgP-től, be is léptem a pártba, és voltam önkor­mányzati képviselőjelölt. Nem tsikerült bejutnom, a rác­völgyieket igazán nehéz lett volna meggyőznöm. De a Kisgazdapártnak sem vagyok már a tagja, illetve nem fize­tem a tagdíjat.- Egyébként szimpatikus önnek a miniszterelnök?- Abszolút nem. Lehet, hogy nehéz betartani az ígére­teket, de itt van ez a 200-300 milliárd privatizációs többlet- bevétel, ebből kellene például az egészségügyre fordítani. Én tizenötezer forintot kere­sek, a feleségem hétezer fo­rint segélyt kap. Ehhez jön még a családi pótlék. A gye­rek iskolába jár, már most ijesztgetnek minket, hogy jö­vőre több ezer forintba kerül­nek a tankönyvek. Ruházni kell, mert megszólják, nem lehet kihagyni az osztályki­rándulást sem. Feleségem munkát nem talál, lehet, hogy nekem sem lesz »állásom. Szóval, ezért nem szimpati­kus nekem Horn Gyula, (tf) Rendőrségi Hírek Sertést lopott a meggyes­pusztai O. J. február 2-án, délelőtt kilenc és tizenegy óra között egy közeli ház bekerí- tetlen udvarán álló ólból. A tizenötezer forint értékű álla­tot O. J. a séftett tartozása fe­jében gondoltá elvinni. A ser­tést a rendőrség már csak sonka és szalonna formájában tudta lefoglalni... Betörtek a Pári külterületén lévő gátőrházba, ahonnan la­kásfelszerelési tárgyakat vitt el az ismeretlen tettes, 28 ezer forint értékben. Orwadász után nyomoz a tamási rendőrség, aki január 29. és 30. között a belecskai Ságvári Endre Vadásztársa­ság területén, Gerenyáspuszta közelében egy gímszarvast lőtt ki, és szállított el. Az állat értéke százezer forint. Százkilencven éves a Tolnai A nyelvi program évtizede Százkilencven éve alapították a gyönki Tolnai Lajos Gimnázi­umot. Az iskola jelene nem szo­rul különösebb ismertetésre, a település viszonylagos elzárt­sága ellenére benne van Tolna megye szellemi vérkeringésé­ben, nem utolsó sorban képzési rendszerének köszönhetően. A gimnázium vezetése 1986- ban - épp tíz éve - döntött a négy évfolyamos magyar-né­met tanítási nyelvű osztály indí­tásáról. Ebben a képzési formá­ban a német nyelvi órák száma magas, az egyetemes történel­met, a fizikái, a természetföld­rajzot német nyelven tanítják. A program igényes - jó érte­lemben vett elitképzés -, de az új- és korszerű műveltségtarta­lom minden áldozatért kárpó­tol. 1992-ben indult útnak a hat évfolyamos német nemzetiségi osztály. A tizenkét éves belépő tanulóknak az előbbi program mellett követelmény a német nemzetiségi kultúra ápolása, és a német nyelvű irodalom tanu­lása is. Ők fokozatosan válnak alkalmassá a kétnyelvű kép­zésre. Az intézmény munkáját eredményesen segítik az angol és német vendégtanárok, és al­kalom nyílik spanyol, orosz és angol nyelvtanulásra is. A de­mokratikus szülő-tanár-tanít- vány kapcsolat, a kollégium nevelő munkája és a tanítvá­nyok hűsége mellett így lesz fokozatosan a gimnázium ne­gyedik pillérévé az idegen nyelvek elsajátításának lehető­sége - véli Petz Péter, a Tolnai jelenlegi igazgatója. A Tamási Nyugdíjas Egyesület hírei Januárban az egyesület sok idős tagja köszönte meg írás­ban a karácsonyi szeretetcso- magot, s ez további biztatást ad a karitatív munkához. A ko­rábbi évekhez hasonlóan most is minden 75 évnél idősebb tagtársunknak eljuttattuk az egységes ajándékokat. Remél­jük, a szűkösebb lehetőségek ellenére, támogatóinkkal kö­zösen ez évben is megismétel­hetjük a már hagyományosnak mondható gesztust. Változott a program Február 8-ra a Vendégünk el­nevezésű rendezvényre dr. Pusztai Erzsébet országgyűlési képviselőt hívtuk meg, a rend­kívüli időjárás azonban meg­akadályozta megjelenését. Megelégedésünkre dr. Dávid Ibolya képviselőasszony vál­lalta a „helyettesítést”. A ren­dezvényen Feliinger Károlyné polgármester is megjelent, és véleményt nyilvánított néhány önkormányzatot érintő kér­désben. A zord időjárással da­colva több, mint ötven nyugdí­jas tagtársunk jött el a fórumra. Küldöttgyűlés Szekszárdon Február 6-án zajlott le Szek­szárdon a Tolna Megyei Nyugdíjas Szervezetek Érdek- szövetségének legutóbbi köz­gyűlése, amelyen egyesüle­tünket Mohai Tibor és Klein István küldöttek képviselték. A szövetség elnöke, Mayer Rezső 1995-ről szóló beszá­molójában méltatta a Tamási­ban folyó tevékenységet. A küldöttgyűlés elfogadta a szö­vetség 1996 évi költségvetését. A tagdíjfizetésről február 8-ig fogadóóráinkon már 760 tagtársunk fizette be az 1996-os tagdíját, ami tagsá­gunk korát és a zord időjárást figyelembe véve jó eredmény­nek tekinthető. Kérjük a többi nyugdíjasunkat, hogy március 31-ig rendezzék a folyó évi tagdíjakat. Színház: egyénileg Nem szervezünk hivatalosan színházlátogatást a február 18- ra, vasárnapra meghirdetett bérletes előadásra, az Erkel Színházba az előrelátható köz­lekedési nehézségek miatt. Ha tagjaink közül bárki saját fele­lősségére utazni kíván, térítés nélkül adunk bérletet. A kö­vetkező szervezett színházlá­togatás márciusban lesz. Je­lentkezni minden csütörtökön délelőtt 8 és 12 óra között lehet az egyesület irodájában. Vásárlási akció Értesítjük tagjainkat, hogy a legközelebbi kedvezményes vásárlási akciónkat február 28- án, csütörtökön, és március 1- én, pénteken tartjuk a Köp-Ka Áfész kijelölt üzleteiben. Kér­jük, egyesületi igazolványukat a vásárláshoz vigyék maguk­kal. Az egyesület vezetősége

Next

/
Thumbnails
Contents