Tolnai Népújság, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27 / 23. szám
Bátaszéki családi körben Galapagos messze Látogatóban Rudolf Lászlónál és Bátki Erikánál Erika Miskolcról került Bátaszékre A család feje egy másik fejjel Anna meg a macska A bátaszéki Nyéki utcában született Rudolf László, 41 éves, villamosmérnök, programozó, hexasakk bajnok, hírlapszerkesztő, közéleti egyéniség, aki mellesleg egzotikus állatokat is gyűjt. Talán lehetne folytatni a sort azokkal a jelzőkkel, melyek megközelítőn mutatnák be őt. Tíz éve változott kissé a szemlélet, amely a világ megismerésén túl az abban való élés formálása *is, az egyén, pontosabban a család filozófiájává és hétköznapi programjává szelidült. Ehhez társként szegődött Bátki Erika Miskolcról. Évtizedes ismerkedésük - egyéniségükre jellemző módon - Algériában kezdődött... — Párizsba szerettem volna elmenni - kezdi Erika a beszélgetést a bátaszéki Nyéki utcai otthonukban, ahova nemrégen költöztek. — De a barátnőm nem tudott akkor jönni. Ő Algériába készült. Nem részletezem, vele mentem, és ott ismertem meg Lacit. Mindig vonzottak a különös egyéniségek. Ez ott azonnal kiderült, amikor a hőmérők higanyszála 35-40 fok meleget jelzett, és mindenki igyekezett a szállodák medencéjébe dagonyázni, akkor akadt a társaságban egy fiatal férfi, aki vizes zsebkendővel a fején a sivatagba indult egzotikus állatok után kutatva. Persze hogy feltűnt. $E Fonott hintaszékben foglal helyet a háziasszony, és közben férje tekintetében keresi az ismerkedésük pillanatait idéző gondolatok azonosságát. Laci mint rendesen, most is a számítógép előtt ül és szakállát simítva bólint, jelezve egyetértését. Aztán a két gyermeküket próbálja a fényképezőgép lencséje elé igazítani egy közös családi fotóhoz, de csak a 9 éves Anna hajlandó. A 7 esztendős Kata inkább szellemet játszva, paplan alá bújva mászik át két szobán, hogy így közelítse meg az esti vendégeket, van és legyen részese a beszélgetésnek. — Anyai ágon bukovinai székely, apai ágon bátaszéki sváb vér folyik ereimben - magyarázza a hexasakk bajnok, minden érdeklődésének kezdetét. Donyecben tanultam, erősáramú villamosmérnök lettem. Ott nagyon sok külföldivel kerültem baráti kapcsolatba, és ez csak erősítette kíváncsiságomat más országok népei iránt. így jutottam Kubába, Algériába, Madagaszkárra, Nyugat-Eu- rópa országaiba ... $E Ezen a ponton meg is kell' állítani a beszélgetést, mert időnket határolja egy adott feladat végrehajtása. Történetesen, hogy bemutatni azt a családot, aki Bátaszék nevét a Világrekordok Könyvébe juttatta. Erről lapunkban éppen a közelmúltban számoltunk be. Szóval számtalanszor kell még eljönni Rudolfékhoz, hogy a teljességre törekedve hiteles képet adhassunk róluk, eljutva holnapi céljaikig. $E — Vannak-e ellenségeik, haragosaik? — Nekem biztosan vannak - vágja rá a választ Rudolf László és nyomban magyarázattal is szolgál: az újság miatt! Én nem csupán a szép eredményeket látom, mint Erika. Ő azokról ír. — Laci kritikusabb alkat - szól közbe Erika - ő bírál, keményen fogalmaz és szerkeszt. Néha ezért féltem őt. Ez nem mindenkinek tetszik, így aztán $E A bátaszéki Nyéki utcában né- hányan mégis örülnek, hogy ideköltöztek Rudolfék, hiszen az itt élők átlagéletkorához képest fiatalnak számítanak. Ők látják, hogy ez az ifjú, éppen 10 éves házaspár milyen is voltaképpen a hétköznapokban. Közszerepléseikkel igazolják is ezt. Mindketten azt csinálják, amit szeretnek. Erika tanít az általános iskolában, rajz-földrajz szakos, Laci hírlapot szerkeszt és programokat tervez. Tehát a munka nem fárasztó teher számukra, hanem kikapcsolódás is egyéb tevékenységük közben. Legfrissebb gondolataikban a családi fészek megteremtése a legfontosabb és legsürgetőbb feladat. A Bonyhádi utcából költöztek el az édesanyjához, itt a ház karakterének, szerkezetének hagyományos voltára vigyázva alakítják, formálják, melegítve annak hangulatát, a saját igényeikhez. $E — Mi nem gyűjtöttünk lakásra akkor, amikor minden fiatal házaspár elsődleges célja az volt - magyarázza Erika. Mi utaztunk és ezáltal annyi közös élményünk született, ami még jobban összekapcsol bennünket. Közben alakultunk egymáshoz, ez természetes is. Én idegenkedtem és majdnem féltettem lányaimat a számítógépektől. Ma már velük örülök. Laci szívesen hallgat velem népzenét... — Az egzotikus állataim és gyűjteményem kiállításai során iskolákban, művelődési házakban Erikával közösen jelenünk meg - veszi át a beszélgetés fonalát Laci. A gyerekek nevelésében is azonosak a nézeteink . tE Hallgatva őket a tekintet és fotóskolléga fényképezőgépe keresi a családi kört összébbszorító pillanatot. A két lány is igazodni próbál ehhez. A most még zsúfoltnak tetsző lakásban, a berendezési tárgyakon, a könyvek sokaságán, a számítógép villogó képernyőjén érződik a megszokott, az idealizált, a hétköznapi családmodelltől való eltérés. Trabanttal járták Hollandia, Belgium, Franciaország útjait és színes televíziót is csak idén nyáron vettek. Nincs videó lejátszójuk, és mikrohullámú melegítőjük, de a bukovinai egykori anyakönyvékből naprakészen idéznek. Hajópadlót akarnak vásárolni a lakásfelújításhoz, és majd kemencét építeni, meg aztán a családdal eljutni a Galapagos szigetekre .. Decsi Kiss János Fotó: Bakó Jenó Az iskola érdekében „révészeket” (is) keres a TIE „Egy lélekvesztőben süllyedünk” Nemrégiben alakult meg Tolnán a Tolna Megyei Iskolaigazgatók Egyesülete. Alel- nöknek választották meg Kemény Lajost, a bátaszéki általános iskola igazgatóját, elnöke Póla Károly, a szekszárdi I. Béla Gimnázium és Műszaki Középiskola igazgatója lett. Az új egyesület elnökét kérdeztük. — Mi a különleges ma az igazgatók helyzetében. — Azt hiszem, sokminden különleges. Az iskola most vált szakmailag önálló intézmény- nyé, másrészt minden jel arra mutat, hogy gazdaságilag egyre megnyomorítottabbá válik. Mindezekből új feladatok is következnek. Ahhoz, hogy a nemzeti alaptantervből tantárgyak legyenek, ahhoz, hbgy az iskolák programot találjanak maguknak, egészen más jellegű vezetői tevékenységre van szükség, mint eddig. A központi irányítás megszűntével egyre több önálló döntésre kényszerül az igazgató, ha akarja, ha nem. Mindezekhez kellenek valamiféle szakmai konszenzuson alapuló útjelzők, mert az is nyilvánvaló, hogy minél tágabbak a jogszabályi keretek, minél inkább azt mondjuk, hogy amit nem tilos, azt szabad, annál fontosabbak lesznek a morális szabályozók. — Arra mindenképpen rákérdeztem volna, hogy miért hoztak létre etikai bizottságot. — Szakmai etikai kérdésekkel találja szembe magát egy igazgató nap, mint nap. Például, hogy a gyerekek milyen jogokat kapnak az iskolában, hogy a szülőnek mibe és mennyi beleszólása legyen, hogy a társadalmi környezettel korrekt-e a kapcsolat, hogy elfogadja-e az iskola a kritikát, sokminden beletartozik ebbe a fogalomkörbe. Azt, hogy milyen specialitást, fakultációt ígér egy iskola, maga dönti el, de kérdés, hogy megvannak-e hozzá a feltételek. Semmi nem tiltja, hogy azt mondjon, amit akar, de nagyon kemény követelmény, hogy a szülőnek, a gyereknek csak az igazat mondhatjuk. Az iskolaszerkezetben akármeddig terjeszkedhet felfelé az általános iskola, és lefelé a középiskola, miközben felelősséggel tartozik a közvetlen környezetének. A létszám-átalakítások kényszere, a műveltségi területek tantárggyá alakítása közben egyértelműen és korrekten kell a tantestület, a szülők elé lépnie az igazgatónak. A mindennapok szülnek olyan helyzeteket, amelyekben szükségünk lesz arra, hogy egymástól tanácsot kérjünk. Nem cél „tízparancsolatot” csinálni iskolaigazgatók számára, vagy beavatkozni mások munkájába. Úgy is fogalmaz az alapszabály, hogy „kérésre állást foglal” az egyesület, ami nyilván nem csak arra az egy esetre alkalmazható. Kell valami támasz annak az iskolaigazgatónak is, aki jó úton halad. Jó tudnom, hogy amit csinálok akkor is ha új, akkor is, ha kicsit konzervatív - jó, hiszen kaptam rá szakmai megerősítést. Fontos a kollegiális figyelmeztetés is, ha az ember a tévutakat el akarja kerülni. — Mit jelent az igazgatók érdekvédelme, amit szintén vállalt az egyesület? — A legfontosabb, hogy - ahogy virágnyelven mondani szokás - a gazdasági „megszorítások” következményeit valahogyan elviselhetővé kell tenni, annak érdekében, hogy a gyerek minél később és minél kevesebb kárát lássa. Ebben is kell a tapasztatcsere. Jelen helyzetben az igazgatóknak arra is szükségük lehet, hogy a hivatal, vagy a közvélemény támadásával szemben a szakma kiálljon mellettük. Konkrét érdekvédelmi téma lehet az a nevetséges igazgatói pótlék, amit a szolid hétköznapokra terveztek, amikor nyugodtan csordogál az élet. A NAT-tal kapcsolatos feladatok ütközést jelentenek a környezettel, a pedagógus kollégákkal. Iskolai programot kell csinálni és ez sokirányú alkukra kényszeríti az igazgatókat. Pedagógusokat és más munkatársakat kell elbocsátani, pénzt kell összekoldulni ahhoz, hogy a tanítási órákon kívül más is történhessék az iskolában. Tudom, hogy ezt a tevékenységet szponzorálásnak hívják, de a név a lényegen nem változtat. Mindezek, és még sorolhatnám mi minden más hozzájött a korábbi feladatokhoz, miközben a munkakör elismertségének aránya nem változott. Márpedig merem állítani, hogy az igazgató idegrendszere, agy- sejtjei költségvetési tételek. Ha tehát ennek érdekében valahol szót kell ernelni, még ezt a kényelmetlen feladatot is vállalnia kell az egyesületnek. —Merre keresi d kiutat az égyesiilet? — Szövetségeseket keresünk, azok körében, akiknek ma is fontos az iskola, s ezért valamilyen módon támogatni akarják a működését. Szövetségest kell keresni a szakmai és más érdekvédelmi szervezetekben, és a szülők körében is, akik nagyon nagy támaszai lehetnek az iskolának. Szeretném az önkormányzatokkal, s azok művelődési bizottságaival is a szövetséget keresni. Ha valamikor azt mondtuk, hogy egy csónakban evezünk, ma azt lehetne mondani: egy lélekvesztőben süllyedünk. Ha az önkormányzatoknál van az a dugó, vagy csak az a rongy, amivel a léket be lehet tömni, akkor az önkormányzatokkal kell összefogni, hogy ne süllyedjünk el. Attól, hogy most van egyesületünk, még nem tanultunk meg vízen járni, tehát a révészekre szükségünk van. Véleményem szerint az önkormányzatok, művelődési bizottságok környékén kellene keresnünk azokat, akik segítenek átvinni az iskolát a túlsó partra, már csak azért is, mert ez nekik is érdekük. Ihárosi Ibolya
