Tolnai Népújság, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-27 / 23. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1996. január 27., szombat Az ízek főtitkára a honfoglalás kori étkeket kutatja Thaiföld után a pesti Fortunában Cey-Bert R. Gyula fotó: gk Szekszárdon járt az elmúlt hét végén dr. Cey-Bert Róbert Gyula a Gasztronó­miai Világszövetség alelnöke, az ínyenc Klub meghívásának eleget téve. Az „ízek ENSZ főtitkárának” is nevezett, Somogy me­gyéből elszármazott, svájci állampolgár­ságú Cey-Bert Gyula Thaiföldön telepedett le, de az utóbbi időben mind többet tartózko­dik Magyarországon. — Nosztalgia vagy üzlet hozta .vissza az élelmiszer-pszichológus végzettségű, foglalkozá­sát tekintve gasztronó­miai menedzsert? - kér­deztük az ínyenc Klub rendezvényén az ötve­nes, őszülő hajú férfit. — A Várban lévő Fortuna Étteremben alakítottam gaszt­ronómiai kutató központot. — Milyen céllal? — Hogy a magyar konyhát visszavigyem a hagyományai­hoz, egészségesebbé tegyem, hogy az ételek a XXI. század igényeinek megfelelően ké­szüljenek. A konyha olyan, mint a művészet, ne legyen modem, de legyen kreatív, változnia kell, de úgy, hogy hű maradjon az alapokhoz. Át kell gondolni, átdolgozni az egész magyar konyha-filozó­fiát, vissza kell menni a kö­zépkorig, sőt a honfoglalásig. Könyvet írok a honfoglalás kori fejedelmi konyháról, ami sokkal jobb volt, mint az ak­kori európai fejedelmek kony­hája, ahol mindent sütöttek és elégettek, ráadásul borzasztó csípős mártásokat tálaltak hozzá. Ezzel szemben az ázsiai alapokra támaszkodó magyar konyha mindig az íz­harmóniát kereste, inkább főz­tek, mint sütöttek, rövid lével, tokányszerűen készültek a hú­sok. Voltak ízhagyományaink, melyek a mai napig végig kí­sérték a magyar konyhát, jól lehet az utóbbi évtizedekben a fantázia nélküli, zsíros húsok­ból készült ételek kaptak teret. Ha elmegyünk Nyíregyházára, Sopronba, vagy Pécsre és kér­dezem, mi a specialitásuk, azt mondják, Zengővárkonyi göngyölthús rántva. Ugyanezt adják nyíregyházi és soproni göngyölthúsként is. Magyar- országon eltűntek a tájjellegű, helyi specialitások, mindent sütünk, rántunk, nem tudjuk párolni, gőzölni az ételeket. — Miként lett Önből gaszt­ronómiai tanácsadó? — Az ötvenhatos szabad­ságharc alatt, gimnazistaként kerültem Ausztriába, onnan Svájcba, majd Franciaor­szágba, ahol érettségiztem, egyetemre jártam és doktorál­tam étkezési szokások pszi­chológiájából. Utána Genfben egy motivációs és kommuni­kációs kutató intézetet vezet­tem. — Mit kutatnak egy ilyen intézetben ? — Különböző pszicholó­giai módszerekkel próbáltuk megállapítani, mit szeretnek, mit nem a fogyasztók, hogyan kell az árut csomagolni és minden olyan kommunikációs módszerrel, amely a marke­ting területén használatos. Új pszichológiai technikákat ve­zettünk be a marketingben, ami abban az időben a hatva­nas évek végén elég nagy új­donság volt Európában. — Miként került a Tá­vol-Keletre? — Tanácsadóként, 1978- ban kerültem a Távol-Keletre, Japánban, Dél-Koreában, Hong-Kongban, Szingapúr­ban, Fülöp-szigeteken, Thai­földön, Indonéziában és Ma­lájföldön repülőtársaságoknak és luxus szállodáknak voltam a tanácsadója. Mind a mai na­pig a Bangkong-i Oriental, a honkongi Mandarin és a tokiói Okurának vagyok a gasztro­nómiai tanácsadója. — Mondják, fontolgatja a visszatelepülést Magyaror­szágra. — 1996-tól, a Honfoglalás 1100. évfordulójától, a hi­vatalos lakhelyem ismét Magyarország lesz, ez eddig Bang- kong volt. A Somogy megyei Gálosfán, ahol születtem vásá­roltam egy kúriát és egy kis birtokot, most építgetem, az lesz a „főhadiszállásom”. — Mi is ez a Gasztronómiai Vi­lágszövetség? — 1984-ben ala­kult meg a Gasztro­nómiai Világszövet­ség a bankongi Ori­entál Szállóban, Tha­iföldön. A szövetsé­get a világ hét, gaszt­ronómiai nagyha­talma alapította meg, franciák, kínaiak, ja­pánok, thaiföldiek, olaszok, spanyolok és a ma­gyarok. A cél, valamit tenni a nemzeti konyhák megőrzése érdekében, mert az egész vilá­got elárasztják a gyorsétkezte­tési módszerek, a hamburger, pizza-hutok, a coca-cola, uni­formizálódnak a világ kony­hái. Ezért került sor a gasztro­nómiai csúcstalálkozóra. Mi­vel én voltam a találkozó szervezője, megválasztottak főtitkárnak, majd a mexikói csúcstalákozón 1989-ben al- elnöknek, az elnöke egy fran­cia barátom lett, Anrigo. — Mennyivel kellemesebb lehetett, mint egy katonai csúcstalálkozó! — így van, sokkal jobb, ha gasztronómiai területen ver­sengünk egymással, mint az ágyúk és a hadirepülők terüle­tén. — Mi egy gourman ked­venc étele? — Nagyon szeretem a ha­lat. Thaiföldön készítenek egy fantasztikus ráklevest kókusz­tejjel, citrommal, gyömbérrel és bazsalikommal ízesítve. Magyarországon a bajai módra készült halászlé, tész­tával az egyik kedvencem. Nagyon szeretem a halpapri­kást is, Mohácson azért me­gyek el a halászcsárdába, mert ötfajta halpaprikás van, na­gyon szeretem a kecsege pör- költjüket túrós csuszával. — Szokott-e főzni és mit? — Mikor kedvem van, fő­zök a barátaimnak. Recept­könyvet soha nem használok, a főzés számomra alkotást je­lent. F. Kováts Éva Nem F-kategóriás, kicsit exhibicionista, és lassan nagycsaládos Vállalkozik, hogy taníthasson (Folytatás áz 1. oldaról.)- Mi foglalkoztatta Egyed Sándort az egyetemen?- Volt egy rögeszmém.- Micsoda ?- Igazából a fizikának a fi­lozófiai vonatkozásai érdekel­jek, de keményen a valósághoz rögzítve. Az elméleti fizikában létezik az egyesítés elmélete. A fizika két ága a kvantumfizika és a relativitáselmélet, és ezt a kettőt nem tudják összehan­golni. Az anyag, az energia, és az idő egymáshoz való viszo­nyát nem tudjuk összehozni, és ennek elég súlyos filozófiai kö­vetkezményei is vannak. Sze­rintem a fizika komoly válság­ban van, az eredmények, ami­ket le kellene írnunk, abnormá­lisak, végtelen értékek jönnek ki, egyre inkább ellent mond a józan észnek. A rögeszme poénja- Az ember pedig azt gon­dolná, hogy jó, a történelem, meg az irodalomtudomány át­alakulóban van, de a fizika egy stabil terület... ,- Sokan azt hiszik, hogy a fizika ma is Newton törvénye, de ma már nem mérések, ha­nem elvek csapnak össze, és azt, hogy kinek van igaza, ne­héz eldönteni.- Mi lett ezzel a rögeszmé­vel?- írtam egy szakdolgozatot, másfél évig dolgoztam rajta. Az volt a poén, hogy beadtam a témavezetőmnek, aki tovább adta valakinek, aztán a témave­zetőmet baleset érte, a dolgozat meg eltűnt. A dékáni hivatalban a titkárnő beírt egy közepest, kiderült, hogy a dolgozatot senki nem is olvasta. Egy szo­batársam kiírt egy könyvből harminc oldalt, és erre ötöst ka­pott.- Te is választhattad volna a kisebb ellenállást.- Mindig szerettem a balhé­kat.- Egy az egyben elfogadtad, hogy tanár leszel és nem fizi­kus?- Találkoztam olyan kiírás­sal is, hogy okleveles fizikust keresnek. 3.200 forint kezdőfi­zetés, nyolc és fél óra munka­idő. A főnök kiadta volna, hogy most akkor ezt a 34 ezer számí­tást végezzem el.- Ez se volt őrült nagy pers­pektíva ...- Hát nem. Egy haverom­nak, - egykor a fizikai diáko­limpia helyezettje, kitüntetéssel végzett az ELTE-n -, most vendéglátós kft.-je van, nyugati autó, rádiótelefon ... Anti-Chaplin- Te pedig bementéi az osz­tályterembe .. .- Talán mert egy kicsit ex­hibicionista is vagyok. Szeretek emberek között lenni, az lenne a halálom, ha elvonulva kellene dolgoznom, egy gyárban, mint Chaplin, a Modem időkben. . - 1990-ben talán más volt a hangulat a tanárok között. Az­óta egy kicsit depressziósnak tűnik az oktatásügy.- Igen, ezt rendesen meg­mérgezték az F-kategóriás do­loggal. Én sem vagyok F-kate­góriás. Őszintén szólva bosz- szant az, hogy ha valakit, aki velem egykorú, és megvan a hat év munkaviszonya, simán besorolnak F-be jó munka alap­ján. Én meg hülye fejemmel el­végeztem az egyetemet, ötösre leállamvizsgáztam, szóval nem voltam annyira hülye a dolog­hoz. A besorolásnál valóban számításba kellene venni a munkát, de az a baj, hogy vég­képp nem ezt nézik. Véletlen- szerű az egész.- Csak az E-es ügy az oka ennek a hangulatnak?- Objektiven a létmini­mumhoz közelítés. Itt van egy öttagú család lassan, és van bruttó 27 ezer forintos fizeté­sem.- A tanárság kielégíti a fel­adat-igényedet?- Részben igen. Azért is jó a tanári munka, mert van ered­mény. Amikor érettségire kerül a gyerek, feketén-fehéren van látszatja a dolognak. Az a leg­borzasztóbb, ha ez nem így van. Volt egy olasz filmben, hogy az emberek dolgoznak a gyárban, de nem tudják mit csi­nálnak. Megmutatták nekik, hogy mi ez, szétszedték a ko­csit, amibe az a bütyök kell, az­tán megnőtt egyből a termelé­kenység. A tanárság konstruk­tív dolog, küzdeni kell. Micsoda, tanár?!- Nem gondoltál arra, hogy kimenekülj ebből a szférából? Van egy vállalkozásod, a kály­haépítés.- Azért vállalkozom, hogy taníthassak. Szeretek tanítani, de mellette mást is csinálni. Volt, hogy egész téli szünetben fát vágtam. Ástam ötszáz forin­tért pöcegödröt, nem hülyéske­dem. Diákkoromban is szeret­tem építkezéseken dolgozni, az is egy olyan ügy, aminek lát­szatja van.- Kályhát építeni azért mégis jövedelmezőbb.- Gyakorlatilag bármi jőve- delmezőbb, mint tanárnak lenni. A fizetés nincs arányban azzal, amilyen kvalifikációt ez a pálya igényel.- Három gyermekkel már nagycsaládosnak számítasz, ugye tudod?- Nem terveztük a hármadik gyereket. Amikor látta a felesé­gem az ultrahangon, hogy do­bog a szíve, nem vagyok vallá­sos, csak arra gondoltam, hogy ebből még lehet egy gyerek, miért öljük meg. Az asszony először tartott az anyagiaktól. Azt mondtam, hogy ezen ne múljon.- Te nem tartasz a jövőtől? ­- Ha kiraknának Thaiföldre, ott se lenne baj. Ahol becsüle­tes munkával meg lehet élni, ott megélnék. Segédmunkások kérdezik tőlem, hogyan tudok benyúlkálni a sárba kályhara­kásnál. Semmi gond, megmo­som a kezem, csak ne legyen nagyon hideg a sár.- A megrendelőid tudják, hogy tanár vagy?- Többnyire nem.- Mi van, ha megtudják?- Megrökönyödnek. .. és a politika- Volt egy más út előtted 94- ben, a politika. Szinte biztos vagyok benne, hogy a jelöltsé­get nem karrierből vállaltad.- Ez is egy kihívás volt.- Ezzel szemben azért ren­desen megbuktál. Éppen a kol­légád, Benkő András főzött le alaposan. Milyen a viszony köz- tetek?- Ő, azt hiszem, mindenki­vel jóba van egy szinten.- A diákok mit szóltak ehhez a versengéshez?- Nem tudom, mert nem hal­lottam a másik oldalt, nekem hízelegtek. Igazából nemcsak a diákok, hanem a választópolgá­rok sem tudták, hogy melyik párt mit akar.- Meddig akarsz élni?- Nem fogok sokáig. Ha azt nézem, hogy harmincon innen már bukott jelölt vagyok ...- Milyen jövőt jósolsz ma4 gadnak? '- Nem igazán érdekel, bele­vágtam már sok mindenbe, aminek nem tudtam, mi lesz a vége. Szerintem az ember bár­mire képes. Az atomerőműve­ket és az űrhajókat is emberek csinálták. Tóth Ferenc A pápa kiáltása: „Ne féljetek!” 4. rész Részletek II. János Pál átlépni a remény küszöbén” című könyvéből Az interjúkötet a Magyar Könyvklub jelentette meg. Szükségünk van a fiatalok lelkesedésére Milyenek a mai fiatalok? Mondhatnánk, hogy olyanok, mint mindig. Ez persze nem je­lenti azt, hogy a mai fiatalok nem különböznének a tegnapi­aktól. A múltban a fiatal gene­rációk a háború, a koncentrá­ciós táborok, az állandó ve­szély fájdalmas tapasztalatán nevelkedtek. A mai fiatalok egészen más körülmények kö­zött nőttek fel: nem hordozzák magukban a II. világháború szörnyű emlékeit. Közülük so­kan nem ismerték a kommu­nizmust, a totalitárius rendszer elleni harcot sem. Szabadság­ban élnek, amelyet más harcolt ki nekik, s nagy mértékben el­fogadják a fogyasztói társa­dalmat. Mindennek ellenére nem állíthatjuk, hogy a mai fia­talság elutasítaná a hagyomá­nyos értékeket és elhagyná az Egyházat. A nevelők és a lel­kipásztorok tapasztalatai azt igazolják, hogy ma is, nem ke­vésbé, mint tegnap, erre a korra az idealizmus jellemző, csak ma inkább elsősorban kri­tika formájában jelenik meg, korábban viszont könnyebben kötelezték el magukat. Ebben az életszakaszban az ember, az evangéliumi ifjúhoz hasonlóan, válaszokat keres az alapvető kérdésekre: nem csu­pán az élet értelmét keresi, ha­nem konkrét tervet is, hogy el­kezdhesse alakítani életét. A fiatalságnak ez a leglényege­sebb jellemzője. Minden neve­lőnek, szülőnek, de lelkipász­tornak is ismernie kell ezt a jel­lemzőt, s tudnia kell felismerni minden fiúban és lányban. To­vább megyek, szeretnie kell azt, ami a fiatalság lényege. Az ember minden életszaka­szában igyekszik érvényesülni, vágyik a szeretetre, de fiatal korában ez még fontosabb. Az érvényesülés vágyát nem úgy kell felfogni, mint bármi felté­tel nélküli elfogadását. A fiata­lok ezt egyáltalán nem akarják; azt akaiják, hogy foglalkozza­nak velük, hogy valaki meg­mondja nekik, mi a jó és mi a rossz. Szükségük van veze­tőkre, s azt szeretnék, hogy azok hozzájuk közel álljanak. Szükségünk van a fiatalok lel­kesedésére. Szükségünk van arra az életkedvre, ami a fiata­lok sajátja: benne rejlik valami abból az eredeti örömből, amely Istenben volt, amikor az embert teremtette. A fiatalok ezt az örömet megtapasztalják magukban. Az öröm mindenütt ugyanaz, de mindig új és ere­deti. A fiatalok a maguk mód­ján tudják kifejezni. (Szombaton folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents