Tolnai Népújság, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-09 / 289. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1995. december 9., szombat Helytörténeti pályázat, 1995 Igazságot kutató világunkban egyre többeket vezérel a vágy, hogy feltáruljon múltunkból mindaz, ami érték. E céltól függetlenül még a képzett his­torikusok is gyakran estek (es­nek) abba a hibába, hogy nem elegendő forrásra (vagy annak csak az általuk kiemelt részére) alapozva vonnak le következte­téseket, minősítenek személyi­ségeket, értékelnek korszako­kat. Hazánk történelmét csak or­szágos források alapján soha nem lehet reálisan megírni. Az árnyalt, valósághű képhez szükség van azokra az önma­gukban apró, talán csak jelzés- értékű, de nem a felszíni és fel­színes „fúrások” árán kiszen­vedett építőkövekre, amelyeket a helytörténészek munkái jelen­tenek. Tolna megyében negyedszá­zados múltra tekint vissza a helytörténeti pályázat rend­szere. A részvételhez helytörté­nészi véna, sok-sok kutatásra áldozott idő mellett jó stílus is szükséges. Az 1995. évi pályá­zatra 19 pályamű érkezett. Ez kiemelkedően soknak számít. A legkiválóbbak az első díj mel­lett megjelennek a Tolna Me­gyei Levéltári Füzetek 5. köte­tében. Kúcs Márta A török hódolt­ságban fekvő Tolna reformáci­ójával, Sztárai Mihály tevé­kenységével és a tolnai iskola XVI. sz. második felében betöl­tött művelődéstörténeti szere-, pével foglalkozott. Ordas Iván Egy család asszimilációjában egy úri família több száz esz­tendőt átfogó történetét dol­gozta fel. A szerző bár az asz- szimiláció kérdését állította kö­zéppontba, valóságban az iden­titások és mentalitások találko­zása, ütközése, hosszabb távon történő módosulása, egyaránt fontos kérdése a mindvégig na­gyon olvasmányos, érdekfe­szítő alkotásnak. A díjazott pályamunkák kö­zött szerepel Szekszárd egész­ségügyének valamint szegény­ügyének feldolgozása az 1950-es évekig. Evekig tartó munka gyümölcse Mözs egész­ségügyének története. Az új vizsgálódási módszerek megje­lenését mutatja a bukovinai székely anyakönyvek számító- gépes feldolgozása. A szerzők sokirányú érdeklődését bizo­nyítják, hogy a lektorok olvas­hattak iskolatörténetet, háborús és málenkij robotos visszaem­lékezést, németek XVIII. szá­zadi betelepítéséről, majd XX. századi kitelepítésről. Egyes szerzők megkíséreltek falutör­ténetet felvázolni, mások a te­lepülés gazdálkodásával, az inf­rastruktúra fejlődésével foglal­koztak. A dolgozatok jelentős része nem kiérlelt, nem befejezett al­kotás, további jelentős kutatást, néha szerkezeti módosítást is igényel a téma színvonalas ki­fejtése. Az érdeklődés, a beérkezett munkák többsége azonban megerősítette a kiírókat abban, hogy a helytörténet iránti buz­galom nem lankad, a pályázatot évről-évre érdemes meghir­detni. Érdemes újabb kiírókkal (szponzorokkal) növelni a nap­jainkra szinte jelképessé vált dí­jakat. Dr. Dobos Gyula Tájképpel is tanítani Tibol László alkotásai között A decsi Faluház Galériájában a nagybajomi születésű Tibol László pedagógus-festőművész akvarelljei láthatók. Többségé­ben tájképek, de találkozni en­teriőrrel, portréval, csendélettel is. A figyelmes tárlatlátogató a képeket szemlélve rájön, hogy a költők nem hiába illették a természetet az emberi szív han­gulatairól vett metaforákkal. Csakugyan, a szabad táj is lehet szomorú és örömteli, kísérte­ties, komor, sőt haragos, de le­het kacér, ünnepélyes, zárkó­zott és vidám, mint az emberek. Mivel ezek a gondolatok Tibol László alkotásai előtt fogalma­zódtak, azt is mondhatjuk, hogy az ő tájképi költészetével talál­koztunk. Ebből tovább követ­keztethető az ember, alkotó lí­rai beállítottsága, karaktere, amit a festmények tükröznek. A táj mondanivalóját tolmácsolja a festő, és nem véletlenül vá­lasztotta ehhez eszközül az ak- varell technikáját. Ezzel köny- nyen, gyorsan megragadható a pillanat. Minden azonnal rög­zíthető, ami emberileg érdekes­nek, megkapónak számít. Ezt várja el a néző a festőművész­től, hogy ezt az időtöredéket adja át, annak minden rezdülé­sével, gazdag forma- és szín­készlettel. Ehhez használja fel a stilizálást, vagy a látvány hű utánzását. A bennünk, nézőben keltett hangulat tovább szövi fantáziával a kapott impressziót és így rokonítja azt teljességgé. Tibol László elsődleges feladatának tekinti, hogy megte­remtse azokat az iskolai körül­ményeket, melyek a gyermekek adottságának, egyéni képessége­inek kibontakozásához vezet­nek. Vallja, hogy a világ vizuá­lis birtokba vételének egyik helyszíne az iskolai rajzóra. A festészet és a grafika nyelvén mond véleményt az emberről és annak természettel való kapcso­latáról. Egy hétköznapi látványt is tud drámai módon megjelení­teni, mint például a decsi Falu­házban is látható „Madár­ijesztő” című festménye. Talán nem véletlen, hogy ebben a sár­közi faluban az Adventi idő­szakban jött létre Tibol László festőművész alkotásainak bemu­tatója. Az érdeklődőt, míg végig ér a kiállított festmények során, átjárja valami bársonyos meleg­ség és pici bűntudat is, amiért a látott Káin-szépség valóságát naponta tépi szét szennyesével. Ezen gondolatokkal ajánljuk mindenki szíves figyelmébe Ti­bol László kiállítását, amely a decsi Faluházban december ló­ig tekinthető meg. Decsi Kiss János Rejtett értékeink Lázár J. Pál munkássága Tudatunkban legfur­csábban a kortársak ér­tékítélete rendeződik: meglepődünk azon, hogy valaki már hu­szonöt éve meghalt kö­zülük, s nem gondolunk arra: eleven emlékeze­tük, előttünk álló vilá­gos alakjuk éppen ön­magában az értékítélet, hiszen ez hatásuk lé­nyege, ez észrevétlenül is jelentős szerepük. Nincs ez másként a címben szereplő mű­vésztanárral sem. Csak a lexikonok so­vány adataiból és A csa­ládi emlékezet szíves­ségéből tudjuk, hogy Lázár J. Pál Újpesten született 1912. október 8-án, szülei földműve­sek voltak, de fiukat előbb a Könyves Kál­mán, majd a Wágner Manó Gimnáziumba já­ratták. A Képzőművé­szeti Főiskolán Bemáth Aurél, Benczúr Gyula és Csók István tanítványa volt, de. tanult szobrászatot Szent- györgyi Istvántól, fametszést Varga N. Lajostól. Sikereit főként az alkalmazott grafika terén érte el ekkoriban, több budapesti plakátpályázaton szerepelt elismeréssel, emel­lett a főiskola belső pályázatán is Nemes Marcell-díjjal jutal­mazták egyik alkotását. A kö­zépiskolára képesített „rajz, mértani rajz és művészettörté­net-tanár” ennek ellenére nem talál képzettségének és tehet­ségének megfelelő állást, ezért Dunakeszit választja, ahonnét Sárbogárdra kerül a felső nép­iskolába. Itt szinte mindent ta­nított a testneveléstől a mező- gazdasági ismeretekig. A sze­rény, de biztos állás azonban lehetővé tette, hogy 1937-ben megnősüljön. A háború éveiben egyre több teher hárul rá, 1944. ok­tóber 7-től katonaként kényte­len szolgálni, s Badenben esik fogságba. Hadifogságát Nor- mandiában tölti, ahol az ame­rikaiak felfigyelnek rajztehet­ségére és felajánlják neki, kö­vesse őket hazájukba. Lázár J. Pál számára azonban - pályája során mindig - többet jelentett az otthon boldogsága a karri­ernél. Igaz, a nélkülözés várja, de a rokonok után Szekszárdra költözik 1946-ban, amikor előbb a megszüntetésre ítélt polgári iskolában, ennek utód­jában, a Petőfi Általános Isko­lában, később a szakmunkás- képzőben, 1951-től pedig a Garay Gimnáziumban tanított. (Azt hihetnék, itt végre képesí­tésének megfelelő állást kap, de ez nem így van, mert egy­szerűen megszüntetik a rajzta­nítást, neki ábrázoló geomet­riát kellett vállalnia, sőt az egyetemre is be kellett irat­koznia matematika szakra.) Szekszárdra kerültekor már nagy lelkesedéssel kapcsoló­dott be a szabadművelődés munkájába: ott találjuk a Tol­navármegyei Közművelődési Egyesület újjáalakítok 1948 márciusában szakosztályveze­tőként és művészként kiállítói között. A Képzőművészeti Alapnak 1963-ban lett tagja, szervező munká­jával megyei művésztár­sait segítette, de gondja volt arra is, hogy tudását széles körben ossza szét az arra fogékonyaknak: a szakmunkásképzőben az óraadás (szakrajz) mellett művészeti szak­kört, rajziskolát hozott létre, általános iskolai rajz szakfelügyelőként pedig sokat oldott a rajz­tanítás rosszul értelme­zett fegyelmén. A gimnázium élete utolsó évtizedében munkássága igazi terévé vált a festészet mellett. Tanítványai között ott találjuk Lázár Ervint, Cseh Gábort, de már 1948-ban pártfogolta Würtz Ádámot is. Arról pedig, hogy mi mindent lehetett tőle tanulni egy- egy rajzóra vagy művé­szettörténet óra alatt, sokan élő tanúként te­hetnek bizonyságot. A legtöbbet adta, mert látni, mér­legelni és ítélni tanított feled­hetetlenül emberien, cseppet sem erőszakosan, de a nagy tudású művészek hallatlan biz­tonságával. Nem sejtettük, de utólag vi­lágos, hogy örökös küzdelem­ben állhatott a megélhetést je­lentő munka, a vágyait és ben­sőséges látásmódját tükröző művészet kevésszer megada­tott lehetősége között. Egy- egy nyár a tokaji, paksi, győri művésztelepen - ahogy az utóbbin készült utolsó képe is sugallja - alkotó boldogsággal töltötte el. Ebből adódik, hogy akinek birtokába jutott valaha is festménye, ereklyeként őrzi, emberi megnyilvánulásnak érzi, nem eladható tárgynak. Lázár J. Pál, aki mindenkié volt, csak magával nem törő­dött, 1970. december 10-én - mindössze egy hét betegség után - hagyta itt Szekszárdot, amely soha nem köszönt meg neki semmit.. . Dr. Töttó's Gábor Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék Állandó: szombat: 17 órakor Újváros, 18.00: Belváros. Vasárnap: 7.30: Újváros, 9.00: Bel­város, 10.00: Újváros, 11.00: Belváros, 18.00: Belváros. Rendkívüli: december 15-től (péntek) 17-ig (vasárnap): Belváros: 18 órakor. Lelkigyakorla- tos beszédeket tart: Mim Ede, zombai plébános. Református istentiszteletek: Állandó: vasárnap: 10.00 Kálvin tér (gyermek is­tentisztelet), 10.00: Kálvin tér, 18.00: Kálvin tér. Adventi istentiszteletek: 10-én, vasárnap: 17.00: Kálvin tér. 12-én, kedden: 17.00: Kálvin tér. 15-én, pénteken: 17.00: Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek: Állandó: vasárnap: 10.00: Luther tér. Rendkí­vüli: Vasárnap: 9.30-kor német áhítat. Igét hir­det: Johanes Erlbruch. Metodista istentiszteletek: Állandó istentiszteletek: vasárnap: 10.00: Munkácsy u. 1. (gyermek istentisztelet), 17.30: Munkácsy u. 1. \ Adventi sorozat: záró istentisztelet 10-én, va­sárnap, 17.30-kor: „Ha ismernéd Isten ajándé­kát ..Igét hirdet: Csernák István, nyíregy­házi lelkész. T Jjból Advent van és az Egyház új évével megint lepörgeti hívei számára az Úr Jézus életét, tanításának sok fontos részletét és hív, hogy aktívan vegyünk részt ebben a megjelenítésben. Ez jó nekünk, mert valóban nincs más név, amelyben üdvösségünket meg­találnánk, mint Jézus Krisztus neve! Ne úgy álljunk hozzá, mint emberek, akik úgy élnek, „mintha Isten nem is létezne!” Aki Istent tagadja, szemben ta­lálja magát Jézus legmelegebb tanításával, amelyben a mennyei Atyát mutatja be. Aki Jézust tagadja, szembe került az emberi történelemmel, a ma is éló' hagyományokkal és meghazudtolja az Istent, aki egyszülött Fiát adta a világért. (Mondjam még, hogy rokona a tagadás osszellemének?) Ne legyen úrrá rajtunk a közöny az Egyház hívásával kapcsolatban! Az Egyház ren­dezése nem merő emlékezés, nem szórakozó és szórakoztató liturgikus játék és nem is ön- szuggerálás. Ahogyan Jézus teljes sorsa az altruizmus jel­legét viseli: az emberért - ér­tem vállalt megtestesülést, szü­letést, fáradalmat, tanítást, kínhalált, feltámadást és mennybemenetelt, ugyanúgy az Egyház megjelenítése az embert, valamennyiünket sze­retné belevonni ebbe az ese­ménybe. Nem nézőközönség és nem taps kell, hanem együtt szereplés. így gondolom: tud­jak lenni emberebb ember, tudjak szociálisan munkál­kodni a másikért, jó példám­mal tanítani a másikat, áldó­zatot vállalni, hogy a feltáma­dás nyomán megérjem a hi­ánytalan boldogulást, a mennybemenetelt. Természe­tes erővel itt nem jutunk to­vább; a természetfelettiből hozzánk szegődött Jézus ereje szükséges hozzá. Jézust hozza emberközelbe és az ő kegyel­méért esd az egyházi év. Tojj el, édes Üdvözítőnk! J Mim Ede plébános * Székely asztali imádság: Ki asztalt terítesz az égi ma­daraknak, teríts asztalt sze­génynek s árvának, nyújtsd ki Atyánk, nyújtsd ki jóságos ke­zedet, adj a koldusnak is táp­láló kenyeret! Ételben, italban legyen mindig részünk, gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk. Amen. „Sok kérdést már megoldottunk. Rém volt soha ilyen jó dolgunk...' ILLÉS ‘96 KORCEKT BQDPtPEST SP0RTCSRRR0K 1996. májas io. 20.00 orr Jegyek válthatók 1995. december 11-től: • Almássy téri Szabadidőközpont (Bp., VII. Almássy tér 6. T: 06 20 434 605) Hétfő - péntek: 15.00-21.00, Szombat - vasárnap: 18.00-21.00 • Népstadion, BS Jegypénztárai (Bp., XIV. Stefánia u. 2. T: 251 1122)» Nemzeti Filharmónia (Bp., V. Vörösmarty tér 1. T: 116 6222) • Hangjegy Bank Irodái (Bp., VI, Andrássy u. 61., Bp., Vili. Baross u. 18.) • Színhazak Központi Jegyirodái (Bp,, VI, Andrássy u.18. T: 112 0000) • Vidám Színpad (Bp., VI. Révay u. 18. T: 131 5769) • Music Mix - Ticket Service (Bp., V. Váci u. 33. T: 138 2237) • ü PEUGEOT HUNGÁRIA Kft. _____!_________________________________ SZERENCSEITEK RT. J egyek megrendelhetők nyílt levelezőlapon, vagy a mellékelt megrendelőszelvényen, postai utánvéttel a következő címen: HF Produkciós Kft. 1438 Bp., Pf. 463 A postai költségeket a megrendelő fizeti. Név:........................................................ C ím:......................................................... Ülőhely: 1900 Ft.......db Állóhely: 1400 Ft......db ........................ __________ _ aláírás Jó hír

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents