Tolnai Népújság, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-09 / 289. szám

Két héttel karácsony előtt:

Mi kerül a fa alá?

Sokan mondják, a karácsonyban az a legszebb amíg várjuk, készülünk az ünnepre, megpróbáljuk kitalálni, hogy az egyre soványabb pénztárcánkból kinek mivel kedveskedhetnénk, mivel okozhatnánk a legtöbb örömet. Azt kérdeztük Székszárd utcáin is a járókelőktől,

Mari 39 éves, Tengelicrőljött, éppen a kirakodó vásárosoknál nézelődött amikor megszólítottuk:

— Nagyon sok mindent szeretnék venni, de nagyon szegényes lesz a mi Jézuskánk az idén is. Ketten vagyunk a kisfiámmal, aki négy és fél éves. A férjem meghalt, én pedig munkanélküli vagyok és most éppen el vagyok keseredve, mert a munkaügyi hivatalból jöttem, januárban jár le a segélyem és nincs munka a számomra. Még szerencse, hogy van kert a ház körül, disznót is nevelek, így éhen nem halunk, csak másra nem igen jut. Talán egy kisautót veszek a fiamnak. Ketten leszünk karácsonykor, sajnos a nagyszülők kicsit messze vannak tőlünk, Dunaújvárosban élpek.

Magyar Károly tősgyökeres szekszárdi, 60 éves és boldog nagyapa:

— Nálunk az a divat, hogy apraja-nagyja, úgy 12-14-en gyűlünk össze a karácsonyfa körül, a felnőttek elpletykálnak, a gyerekek meg játszanak. Négy lányom van és hat unokám, de mindnyájan a feleségem szüleinél jövünk ösz- sze. A legkisebb unokám 4 éves, a legnagyobb 15, az az igazság, én még semmit nem vettem, mert egyszerűen tanácstalan vagyok. Nem tudom

ki, hogyan készül az ünnepre?

mi lenne a legjobb, minek örülnének. Még van hátra két hét, megpróbálom addig kideríteni.

Varga Gyuláné ezúttal nem vásárolt, hanem árult, hiszen ez a foglalkozása:

— Nálunk nagyon szép minden évben a karácsony és nem az ajándékok miatt, hanem, hogy együtt van a család. Több mint húszán gyűlünk ilyenkor össze, 3 gyermekünk van, de a nagyszülők, testvérek és azok gyermekei is nálunk lesznek. Már előtte egy héttel a főzésre készülök, idén is lesz halászlé, pulyka, 20 liter töltöttkáposzta és persze diós-mákos beigli. Már nézegettem, hogy milyen ajándékot is vegyek, de még csak tervezgetek, sőt van amit már eltetettem a boltban. Egyelőre számolgatom kire mennyi jut.

Valit munka közben szólítottuk meg:

— Szent este vendégségben leszünk, évek óta így alakult ez nálunk. Vagy hozzánk jönnek a gyermekek keresztszülei, vagy mi megyünk hozzájuk. Apróságokat vettem eddig, mivel kevés a pénzem, így megpróbáltam azt venni ami amúgy is kellene. Kármen 8 éves, Dániel négy és fél, nekik mese videókazettát, könyveket néztem ki, a férjemnek pedig nadrágot és egy inget. Remélem örülnek majd neki.

Kati néni 72 éves, éppen a boltba igyekezett, amikor megszólítottuk:

— Hárman vagyunk, a fiam, a 22 éves unokám és én, így rám marad a főzés éppen úgy, mint a hétköznapokon. Nagyon kevés a nyugdíjam, 13 ezer forintból, mondja meg, mit lehet venni? Nem lesz nagy ünnepség, de azért a karácsonyfát mi is feldíszítjük és egy tortát is sütök. Tudja, cukorbeteg vagyok és nagyon sok elmegy gyógyszerre is.

Attila 25 éves, 3 éve nős, ketten készülnek a karácsonyra Évával a feleségével:

— Az igazság az, hogy én nem szeretem az ünnepeket, mert az a tapasztalatom, hogy mire odaülünk az asztalhoz Szenteste, addigra már mindenki holt fáradt. És szívem szerint karácsonyfát se állítanék, mert sajnálom, hogy kivágják azt a sok szép fenyőfát, de a feleségem kedvét nem szeretném elrontani, így természetesen nálunk is lesz fa. Az ajándékokon már túl vagyok, volt amit vettem, volt amit készítettem. Nagyon várom, hogy a feleségem mit szól majd hozzá. Nálunk az igazi ünnep egyébként akkor kezdődik, amikor Tapolcára elutazunk a nagymamámhoz, aki beiglivel és minden finomsággal vár bennünket. Sajnos az én szüleim már nem élnek, így a nagymamám és a feleségem a családom.

Mauthner Fotó: Ritzel

Egy „arckép” a Garayból

A fogságban tanult meg oroszul

Vendégünk volt Béla Pál

Az elmúlt héten pénteken zajlott a szekszárdi Garay János Gimnáziumban a centenáriumi ünnepségek első része, ahol többek között Arcképek az Alma Materből címmel hajdani tanárok és diákok életútját, pályáját ismerhették meg az érdeklődők. A rendezvény vendége volt Béla Pál, aki 18 esztendeig tanított a gimnáziumban.

Mint megtudtam, Pali bácsi 1911-ben született Székesfehérváron, tízgyermekes családban, hatodikként. Nem hiszem, hogy egyszerű volt szülei számára a taníttatása.

— Pénzünk nem lett volna rá, szerencsére nagyon jó képességű gyerek voltam, minden iskolában ösztöndíjas lettem, így sikerült elvégeznem Pécsett az egyetemet magyar-francia szakon.

— Miért éppen ezt választotta ?

— Az én keresztapám, Révész Amadé, a ciszterci rendben tanított Pécsett, szintén magyart és franciát. Ő volt a példa, ami után választottam.

— Hogy kezdődött a tanári pályája?

— Kisvárdán kezdtem tanítani, az ottani gimnáziumban, egészen a háborúig. Behívtak katonának, három évig voltam a fronton, aztán ugyanannyit hadifogságban. A nyelvérzékemnek és a tudás utáni vágyamnak az életemet köszönhetem, mert a fogságban tanultam meg oroszul, s aki tudott beszélni a fogva tartóinkkal az anyanyelvükön, annak előnye volt.

— Mikor került a Garay gimnáziumba?

— A fogság után, 1948. októberében jöttem haza, s itt, a Garay gimnáziumban tanítottam azután 18 évig. Az utolsó 8 osztályos gimnáziumi osztályt tanítottam, aztán a 4 éves gimnáziumi osztályokat. Eleinte még franciát is tanultak, ezt váltotta fel később az orosz. Ezt a nyelvet sokan nem szerették, inkább ideológiai okokból. Azokban az osztályokban, ahol én tanítottam, sosem volt probléma. A gyerekek megértették, hogy az orosz Tolsztoj nyelve, ugyanolyan nyelv, mint bármelyik másik. A szekszárdi 18 év után Pécsett helyezkedtem el a tanárképző főiskola idegenyBéla Pál FOTÓ: GOTTVALD

nyelvi lektorátusán, ott dolgoztam a nyugdíjig.

— Hogyan alakult a magánélete?

— Szekszárdon nősültem, feleségem Villányi (Wirth) Éva. Három gyermekünk és hét unokánk Van, a három gyermekem közül egy, a lányom lett pedagógus.

— Mit jelentett Pali bácsinak a tanítás?

— Nagyon szerettem tanítani, szerettem a pályát, a gyerekeket. A Szekszárdon töltött 18 évre sokat gondolok ma is.

Venter Marianna

Kitüntették Szakái László agrármérnököt

Szakmaszeretet és tevékeny élet

Országos MTESZ-kitüntetést kapott Szakái László nyugdíjas agrármérnök a Tolna megyei szervezet megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi rendezvényen. Á kitüntetést a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségi Kamarájának elnöke adta át a szekszárdi vármegyeházán tartott ünnepi ülésen, hétfőn.

Szakái László neve nem ismeretlen olvasóink előtt, hosszú évek óta rendszeresen ír szakcikkeket, ad mezőgazdasági tanácsokat lapunkban Házikerti praktikák címmel. Életútját tekintve Laci bácsi 1946- 50-ben, Karcagon végezte el a mezőgazdasági középiskolát. Ezt követően az agrártudományi egyetemre került, de családi okok miatt kénytelen volt tanulmányait levelező tagozaton folytatni. Első munkahelye Szombathelyen, a Növénytermeltető Vállalatnál volt, innen került a cég szekszárdi vállalatához.

— Azt mondták, két hétre menjek le Tolnába, mert valami gond van, aztán végleg itt maradtam, hetvennégy fajta növényt termeltettünk, felügyelői beosztásban dolgoztam - halljuk.

A katonaság után a malomipar következett, majd egy rövid őcsényi kitérő után a járási tanács, aztán a megyei köz- igazgatás. A nyugdíjazás előtti években aztán újból ahhoz a céghez került Laci bácsi -, Vetőmag Vállalat -, amelyik első

Szakái László fotó: gk

munkahelyének jogutódja lett. Szakmáján túl Szakái László más területeken, így a MTESZ-ben is aktívan tevékenykedett, alapító tagja a megyei szervezetnek csakúgy, mint az 1959-ben alakult Agrártudományi Egyesület Tolna Megyei Szervezetének. Utóbbinak 29 évig a titkára is.

A Tolna megyei MTESZ-t felkérésre, 1970-ben segített

megalapítani. Az alakuló .közgyűlés 13 tagegyesület részvételével történt meg, a szervezetnek ekkor 1600 bejegyzett tagja volt. Az évek folyamán a létszám nőtt, újabb tagegyesületek alakultak és csatlakoztak a MTESZ-hez. Bővültek a nemzetközi kapcsolatok, műszaki heteket, előadásokat, fórumokat, tanácskozásokat szerveztek Szakái László közreműködésével.

Hogy mi készteti a hat éve nyugdíjban lévő agrármérnököt arra, hogy ne csak szépen művelt szőlőjében és unokái körében töltse szabadidejét, hanem ma is önzetlenül, „társadalmi munkában” dolgozzon?

— A szakma szeretete, az elhivatottság, ami a karcagi mezőgazdasági középiskolában a lelkembe ivódott, az késztet arra, hogy ma is aktívan dolgozzak, - mondja Szakái László és sorolja hol, mindenhol tevékenykedik -, kertbarátkor, hegyközség, Agrár- tudományi Egyesület, annak országos senior bizottsága, Honismereti Egyesület -, felhasználva széles körű ismeretségét, ismereteit. Hogy mit szól mindehhez a családja?

— Hozzám szoktak - hangzik a lakonikus válasz.

F. Kováts Éva

Egy jó partnerrel mindig több...

A Malév Partner program keretében 1995; december 7-től a szekszárdi Provincia IBUSZ irodában önálló Malév-pult áll kedves utasaink rendelkezésére. Már Szekszárdon is biztosítjuk, hogy helyben intézhesse el a légi utazással, helyfoglalással, jegyvásárlással kapcsolatos teendőit. További információval munkatársaink készséggel állnak az Önök rendelkezésére.

Provincia IBUSZ - Malév Partner Iroda

7101 Szekszárd, Arany János utca 6. Tel: 74*319 822 Fax: 74*319 784

Malév Területi Igazgatóság

7621 Pécs, Széchenyi tér 16. Tel.: 72*324 378 Fax: 72*324 360