Tolnai Népújság, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-02 / 283. szám

1995. december 2., szombat Hétvégi Magazin 17. oldal Rejtett értékeink Rendőrregula 1905-ből Az intézmények története fő­leg két szempontból érdekes számunkra: lemérhetjük, az idők folyamán mi és meny­nyire változott, de legalább ennyire izgalmas, ha azt lát­juk, a mai gondok már sok év­tizeddel ezelőtt is megvoltak. Szekszárd a XIX. század közepéig nem sokat törődött közbiztonságával, élte a csöndes mezővárosok min­dennapi életét, legföljebb új­bor idején, meg a vásárokon okoztak galibát a duhajkodók. Az 1850-es évektől kezdve azonban megszaporodtak a pincetörések, a lólopások, rablások; hiába záratták be a pusztai csárdákat, hiába fo­gadtak éjjeliőröket a gazdák és városka. Végül 1857 no­vemberében tizenkét egyen­ruhás rendőrt alkalmaztak, akik öt év múlva fegyvert, nehezebb időszakokban pedig még 6-12 társat kaptak. Olyankor a csendőrökkel együtt üldözték a bűnözőket, s 1894-ben egyikük áldozatul is esett egy tűzharcnak. A rendezett tanácsú vá­rossá alakuláskor, 1905-ben, sokat vártak, ezért is válasz­tották meg az 1864. január 11-én Pesten született Molnár Lajost rendőrkapitánnyá. Ő a fővárosban tanult, rendőrfo­galmazóként a cseléd-, prosti­tuált- és borhamisítási ügyek­kel egyaránt foglalkozott, e témákról szakcikkeket és ki­adványokat is megjelentetett. Az önálló parancsnoklást is megpróbálta: Korponán szol­gált 1901 júliusától. Szekszárdon nagy lendület­tel látott munkájához, úgy vélte, itt sikerül megvalósíta­nia álmait. Ezért készítette el a Tolnavármegye 1905. de­cember 3-iki számában ismer­tetett, a városi rendőrség szervezéséről szóló szabály­rendelet-tervezetét. Elképze­lése szerint a kapitánnyal együtt, öt fős vezető személy­zet mellett, harminc rendőrt, köztük 22 másodosztályút kellene alkalmazni. Feltétel a magyarul ími-olvasni tudás, feddhetetlen előélet, 24-40 év közti életkor, erős, egészséges testalkat. Előny a kitöltött ka­tonaidő, vagy csendőri szol­gálati tapasztalat. „A rendőr szolgálatának tartama alatt semmiféle üzletet nem foly­tathat” - indítványozza Mol­nár kapitány, majd a kikép­zési és szervezési kérdésekkel foglalkozik. Ő osztja be a szolgálatot, a járőrök körze­tét, váltását, „s hogy a szaka­datlan szolgálat a legénységet tönkre ne tegye”, gondosko­dik alkalmanként 12 óra éj­szakai pihenőről, havonta egy szabadnapról. Az éppen idő­szerű feladatokat is ő szabja meg, kezdve az ünnepnapo­kon „a rakoncátlan viselkedés meggátlásától” a közlekedés rendjén át a piaci felügyeletig. Havonta értékeli beosztottait az iskolai előadásokon: „megdicséri a legbuzgóbba­kat, jóakaratúlag buzdítja a kevésbé törekvőket és erélye­sen cselekvésre serkenti a kö­zönyösséget tanúsítókat”. A tapasztalatlanokat tapasztal­tak mellé osztja be. A legérdekesebb A rend­őrök külső megjelenése és magatartása szolgálatban és szolgálaton kívül című rész. Az őrhelyen tilos a beszélge­tés, csak felvilágosítás céljá­ból szólhatnak. Ezt „előzéke­nyen és illedelmesen, mind­azonáltal rövid szavakban megadni köteles”. „Hogy ezt tehesse, tartozik az utcák, te­rek neveit, orvosok, bábák la­kásait, gyógytárak, sebészeti műhelyek, hivatalok hollétét, személyszállító vonatok indu­lási és érkezési idejét s általá­ban a város helyi viszonyait alaposan ismerni.” A rendőr legyen tudatában fontosságá­nak, de ne fontoskodjon, ne gesztikuláljon, ne érintsen senkit, magát a szolgálatnak szentelje. „Legyen helyes fel­fogása mindarról, ami az ál­lam, a város, a közönség biz­tonságát, jólétét előmozdítja”, ne helyezze magát a polgárok fölé, és csak a bűnösök ellen lépjen föl. Ha jól szolgálnak, „ezáltal a közönségben azon meggyőződést keltik, hogy a rendőrség intézménye szük­séges és nélkülözhetetlen tá­masza a társadalomnak”. Szép volt az elmélet, ke­vésbé lett az a gyakorlat: a 15 ezer lakosú város mindössze tíz közrendőrt alkalmazott, őket isjgyatra fizetéssel, ezért szabadidejükben napszámba jártak. Molnár Lajos az ígért 3000 korona fizetés helyett csak 1600-at kapott, nápidíjat, utazási költséget nem térítet­tek neki, noha országosan el­ismerték 1906-ban önállóan is megjelent tervezetét. Szek­szárd 15 csendőrt kért és ka­pott segítségül, Molnár hama­rosan távozott, utóda pedig a volt pénzügyi fogalmazó, Rácz József lett... Dr. Töttős Gábor Az első füzet Köleseiről Kölesden járva-kelve mindig akadt valami, ami a község hatá­rán kívül is érdeklődésre tarthatott számot. Most egyik ilyen az a kiadvány, amiért a helyi önkormányzat vállal felelősséget, a jövőre gondolva, hiszen könyvre áldoztak pénzt. A borítón az egykori mezővá­ros 1836-ból származó pecsét­jének a fotója. Fölötte a kötet­ben található dolgozatok jegy­zéke: Téli népszokások, Nagy- szüleink játékai, Örökségünk, Kölesdi népdalok-szokások és régi gyermekjátékok. Ebből az­tán azonnal láthatja az érdek­lődő, hogy néprajzi, helytörté­neti kiadványról van szó. Az is kiderül, hogy létezik a faluban olyan kutatócsoport, akik vál­lalják a múlt értékeit. Önmagá­ban az is követendő példa, hogy egy lelkes pedagógusnő évtize­deken keresztül fenntart egy szakkört olyan céllal, hogy megismerjék a lakóhely, a szü­lőhely történetét. Lehetne foly­tatni a példaérték nagyszerűsé­gét azzal, hogy munkájukat a község első számú vezetője a „faluközösség együvé tartozá­sának gondolatát erősítő, jö­vőbe vetett hitet, reményt” adó tevékenységnek értékeli. Ko­csis György polgármester kö­szöntőjét dr. Kiszler Gyuláné lírai vallomása követi A kölesdi Zöngehegy aljában címmel. Tovább lapozva adatokkal ta­lálkozhatunk. Ezek a község történetét tárják fel levéltári dokumentumok alapján. így például egy középkori okleve­les említéstől - „Villa Kulesd” - az 1994-es esztendőben vég­zett összegzési adattal való le­zárásig, amikor a falunak Bor- jád, Felsőhidvég lakóival 1660 volt a lélekszáma. Érdemes összevetni napjaink téli ünnep­köreihez kapcsolódó szokásait, a közelmúlt emlékeivel. Hol vannak a tollfosztók, a fonók? Miben azonosak a disznóölés mozzanatai? Luca napján mit kell tenni? Karácsony Csak a szűk családé, vagy lehet köz­ségi szinten is közösen ünnepet teremteni? Válaszokat a gyűj­tők adnak e kötetben. Lehet, hogy a televízió ablakot tár a vi­lágra, de a Nagyszüleink játékai című fejezetben igazolást ka­punk, hogy létezett egy másféle szórakozás is, ahol az erőszak­nak, az egymás elfojtásának je­lével aligha találkoztunk. Egy másik fejezetben Nagy Janka Teodóra a szakember, a nép­rajzkutató tollával szól Kölesd- ről. A füzetet fotók és grafikai illusztrációk teszik teljessé. A kiadánysorozat első füzete jelent meg, de már előkészítés alatt áll további kettő. Ez olyan összegezést ad a faluról a nép­rajzi kutatások tükrében, amelynek minden kölesdi ház könyvespolcán ott a helye. Kü­lön kutatás tárgya lehetnek a kölesdi könyvespolcok. Egyál­talán a község és a könyvek vi­szonya. így eljutunk az első kö­lesdi füzet kiadását segítők ne­veihez. A kiadói munka egyik része, az előkészítés, a szöveg- gondozás, az elektronikus ki­advány szerkesztés. Nem vélet­len, hogy ebben az esetben is a partner Szekszárdról az Illyés Gyula Megyei Könyvtár. A nyomtatás ugyancsak Szek­szárdon készült, Hermann Fri- gyesné nyomdájában. A háromszáz példányban megjelent Kölesdi füzeteket nem csupán kölesdieknek, de hasonló nagyságrendű települé­sek olvasóinak is jó szívvel ajánljuk követésre. Decsi Kiss János A gyógyítás mezsgyéiről A közelmúltban a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet tudomá­nyos ülést rendezett a szekszárdi megyei kórházban. Több fontos és érdekes előadás hangzott el az öngyilkosság okairól, a szívgyógyászati megelőzésről. A hallgatóság érdeklődő volt, a vita elfogadható színvonalú. Ekkor elhangzott egy előadás a természetgyógyászat, és az orvostudomány kapcsolatáról. Az előadó nagyon szimpatiku­sán kezdte mondandóját. Elő­adását abból az alkalomból fo­galmazta meg, hogy Kaposvá­rott természetgyógyászati „egyetem” kezdte meg műkö­dését. Eltekintve attól, hogy Magyarországon egyetemet csak a köztársasági elnök (és nem előadói) alapíthat, mon­danivalója elfogadható és szimpatikus volt. A természet- gyógyászat fő „alkotói terüle­tének” a környezet és az ember viszonya megjavításának fe­ladatát tekinti, ideértve a kör­nyezetszennyezés és a beteg­ségek kapcsolatát is. A másik terület: híd szerep a természet és az emberi szervezet között, különös tekintettel a biológiai funkciók kóros körülményei­nek megjavítására. Eddig min­den résztvevő egyetértett, csak amikor az előadó a célt meg­közelítő eszközöket kezdte részletezni (Pi-víz, titokzatos növényi kivonatok keverékei, mexikói diéta, kézrátétel, masszázs-technikák, stb.) - vált kételkedővé a hallgatóság. Egy hozzászóló érdekes kérdést vetett fel. Hol az or­vostudomány, és a kóklerség, a nyilvánvaló csalás közötti különbség, hol a mezsgye? El­gondolkoztató kérdés! Mit tud elfogadni a diagnosztikus és a gyógyító medicina? Mit tud felhasználni? És mit kell elke­rülnie a segíteni akaró, való­ban a beteg érdekeit szem előtt tartó természetgyógyásznak? Szabad-e neki kihasználnia azt a biológiai törvényszerűsé­get, hogy vannak gyógyíthatat­lan betegségek, és az ember halandó lény. Szabad-e azt felhasználnia, hogy minden gyógyító eljárásnak van mel­lékhatása? (Daganat ellenes szerek hajhullást, lázat, labora­tóriumi eltéréseket, hányin­gert, hányást, étvágytalansá­got, stb. okozhatnak.) A természetgyógyászati szerek ilyen hatásokkal nem rendelkeznek, a pszichés hatá­sok mellett (placebo effektus!) általános erősítő (roboráló) ha­tásuk lehet, tehát a betegségek bizonyos fázisában hasznosak lehetnek (vitamin pótlás, ét­vágyjavító effektus, stb). Ma­napság a gyógyszerré válás, mely egy gyógyító hatásúnak vélt molekula előtt áll, hosszú és fáradtságos. A gyógyszerré váláshoz szükséges értékmérés 5-10 évig eltarthat. A klinikai kipróbálást, általában négy időbeli fázisra osztjuk. A hatás feltételezése után vizsgálni kezdik állaton a hatékonysá­got, pozitív esetben a szer kü­lönböző fontos szervekre való ártalmatlanságát (toxikus ha­tás). Kedvező eredmények után önként jelentkezőkön in­dulnak meg a kettős vak kísér­letek (sem a felhasználó, sem a gyógyszert beszedő nem tudja, hogy az adott fázisban a szert, vagy annak közömbös hason­mását szedi!) Ilyenkor termé­szetesen károsodás és hátrány senkit nem érhet, a szert al­kalmazók aláírásukkal fogad­ják el a feltételeket. Különös tekintettel figyelik a méhen be­lüli magzat, a gyermekek, fia­talok és az idősek sorsát, reak­cióját. Kedvező esetben már széles alapú klinikai kísérletek indulnak, majd nagy tömegű betegen kezdik felhasználni a gyógyszert, elterjesztve azt a nemzetközi gyakorlatban. És itt a mezsgye! Ha egy ha­tásosnak vélt szert valaki fel­fedez, az előbb említett proce­dúrának alá kell vetnie! És ez nemcsak a gyógyszerre érvé­nyes! Az utóbbi évek „slá­ger-szerei” először betegeken kerültek alkalmazásra, ez elfo­gadhatatlan és megengedhetet­len. Nem akceptálható az a „feltalálói” védekezés, hogy nem adom ki gyógyszerem összetételét, mert „ellopják”. A feltalálót törvény védi és a jól szervezett rendszerben az esetleges eltulajdonító sem tudja a szert felhasználni. Mit tegyünk, ha felmerül, hogy egy alternatív szert, eljárást rajtunk vagy környezetünkben alkalmazni kívánnak? Csak a hivatalos, tudományosan elfo­gadott módszerekkel kipróbált szert alkalmazzuk. Ezt is csak akkor, ha speciálisan képzett szakemberrel együtt mérlegel­jük a korábban alkalmazott és az újabban felmerült szer tu­dományos módszerekkel való összevetéséből az utóbbi foko­zott hatékonyságú. (Hatás, mellékhatás, társbetegségek jelenléte, stb). Ha a szer álta­lános erősítő, rendszerint jól egészíti ki a hatásos szert. Amikor kórmegállapító eljá­rásnak (íriszdiagnosztika, az immunrendszer állapot felmé­rése, stb.) vetjük alá magunkat, ezek hatékonysága megkérdő­jelezhető, a tudományos igé­nyeket nem állják ki. Meglévő panaszok és az alternatív diag­nosztika pozitivitása esetén vizsgáltassuk ki magunkat szakemberrel. A hagyományos medicina és az alternatív természetgyó­gyászat módszerei a jövőben közelíteni fognak egymáshoz, de ehhez az szükséges, hogy a természetgyógyászok diag­nosztikus és gyógyító eljárásai kiállják a tudományos kipróbá­lás évtizedek alatt kialakult igényeit. Ez a határ a két eljá­rás módszerei között, mely ha­tárt csak az anyagiasság igé­nyével fellépők nem fognak tudni átlépni. Gesztesi Tamás dr. a Magyar Orvosi Kamara Tolná Megyei Szakmai Bizottságának elnöke Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék: Állandó: szombat: 17.00-kor Újváros, 18.00- kor Belváros. Vasárnap: 7.30-kor Újváros, 9.00- kor Belváros. 10.00-kor Újváros. 11.00- korés 18.00-kor Belváros. Rendkívüli: szombat: 17.00-kor imaóra. 18.00- kor adventi koszorúgyújtás. Vasárnap: 17.00- kor szentségimádás. Református istentiszteletek: Állandó: vasárnap 10.00-kor Kálvin tér (gyer­mek). 10.00 és 18.00-kor Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek: Állandó istentiszteletek: vasárnap: 10.00-kor, a Luther téri templomban. Metodista istentiszteletek: Állandó istentiszteletek: vasárnap: 10.00-kor Munkácsy l.(gyermek), 17.30, Munkácsy 1. Adventi sorozat: december 8-tól 10-ig, azaz péntektől vasárnapig tart. „Ha ismernéd Isten ajándékát...” címmel igét hirdet: Csernák Ist­ván, nyíregyházi metodista lelkész. A Tekem az olyan böjt tet- y y 1 V szik.. . amikor össze­törsz minden jármot... és nem zárkózol el testvéred elől ... Akkor fölépítik fiaid az ősi romokat - falat emelve a ré­giek által lerakott alapokra”. Ésaiás 58,6-12. A dvent első vasárnapjával az egyház életében új missziói év veszi kezdetét. A babiloni fogságból hazaté­résre készülők, történelmük új korszakát elkezdők hallották először a fenti szavakat. Ezek által a történelem Ura szólt bátorítóan hozzájuk - szól ma is mindannyiukhoz. Az egykor lerombolt országhoz, romok­ban heverő templomhoz érke­zőkre sok lemondás: böjt várt. A prófétai szó rámutat arra, hogy Isten magasabb „szint­jén ” van valami, amit csak így lehet kifejezni: „tetszik”. A gondok sötét, nyomasztó felle­gei felett ott tündököl Isten örök tetszése. Ebből a lemon­dásból fog megszületni az új- jáépülés csodája, egy olyan új otthon, mely példátlan az ad­dig ismert történelemben: a romokon falak emelkednek, otthon-meleget árasztva. A fenti idézetet belső feszültség járja át: a romok eltüntetésé­nek feltétele, hogy „lelki ro­mok" jöjjenek létre. Hogyan értsük ezt? A jármokat össze kell tömi, ízzé-porrá kell zúzni a zárakat... Az új otthon, az új templom a fogság utáni nép életében csak úgy épülhet fel, ha minden keserves terhet egymás nyakából maguk kezé­vel vesznek le, ha minden egymás iránti közönyösséget, szívtelenséget „lerombolnak”. Ehhez az kell, hogy a minden fizikai közelség ellenére meg­lévő távolságot - ember és ember között - fel kell oldani. Advent ideje a Karácsony-vá- rás ideje, az Ige testet öltésé­nek, az Isten-közelségnek az ideje. Igazi Karácsony, Isten va­lóságos közelsége hogyan is lehetne elképzelhető egymás­hoz közel lenni nem tudó és nem is akaró emberek világá­ban? Legyünk küldetéses néppé', mint a fogságból egy­kor az ígéretek földjére haza­érkezők népe, mely értette, mit "jelent a lemondás, a belső, egymás ellén emelt „falak” és „zárak" lerombolása. Jelentsen mindenek számára kJ a közelgő ünnep olyan Is­tenközelséget, mely megépülő otthon-meleget hoz népünk­nek, népeknek egyaránt. Szilvássy Géza református lelkész Jó hír

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents