Tolnai Népújság, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-02 / 283. szám
16. oldal Hétvégi Magazin 1995. december 2., szombat Kopátsy Sándor közgazdász a kilábalás lehetőségéről „Az egy maszlag, hogy nincs más út” Dr. Kopátsy Sándor a tolnai Egész-ség Hónap keretében „gyermekeink jövője érdekében közgazdászi ajánlásokat” fogalmazott meg. Előadása előtt kértünk interjút a magát optimistának valló szakembertől. — Hogyan értékelné a rendszerváltás utáni kormányok által követett gazdaságpolitikákat? — Én a Németh-kormány- nyal kezdeném. Lényegében ők indították el azt a gazdaságpolitikai folyamatot, amelyre az jellemző, hogy a jövő kialakítása érdekében elsősorban rendbe kell tenni a pénzügyeket, a pénzügyek rendbetétele után jöhet a reálgazdaság rendbetétele, és végül jön a lakosság jókedve. Ebben a vonatkozásban a Németh, Antall, Horn kormány között nincs különbség. Amiben különbség van, hogy fogy a türelem és romlik a helyzet. Az emberek a Horn kormányt azért választották meg, hogy legyen szociálisan érzékeny, foglalkozzon a munkanélküliséggel. Ezzel szemben irtózatos csalódás volt, hogy éppen a szocialista kormány tett rá még néhány lapáttal arra a monetáris liberális politikára, ami már előtte is folyt. Ez az a gazdaságpolitika, ami szerintem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hét év után ma rosszabb helyzetben vagyunk, mint akkor. — Laikusként úgy tűnik, és a stabilizációs program minden irányból való támadása is azt az érzetet keltheti, hogy a Horn kormány márciusban valami olyat kezdett el csinálni, amibe eddig nem mert belevágni senki. — Szeretném hangsúlyozni, hogy nem fordulatról van szó, csupán a régi gazdaságpolitika felgyorsításáról. Aminek következtében szerintem Magyarországon még nem volt népszerűtlenebb kormány, mint a mostani. — A mai kormány viszont azt mondja: nincs más ésszerű út. Ha nem ezen haladunk, akkor később még rosszabb lesz. — Én meg azt mondom, hogy már 7 éve járunk ezen az úton, és egyre rosszabb lesz a helyzet. Az egy maszlag, hogy nincs más út. — Ön szerint tehát van. — A napokban jelent meg egy könyvem, amelynek címe: Van kiút. Ez a kiút azonban nem is hasonlít arra, amit ez a kormány csinál, amelynek következtében a gazdagok gazdagodnak, a szegények szegényednek. Az alapvető hiba szerintem az, hogy előbb akarnak pénzügyi egyensúlyt teremteni, hogy majd az után legyen jó a népnek. Fordítva kéne csinálni. Először meg kellene nyerni a közvéleményt. Mert a magyar nép, ha nem nyerik meg, a parancsnak ellenszegül, még akkor is, ha az egy jó parancs. — Ön hogy képzeli a nép megnyerését? — Két alapvető követelés van. Az egyik a munkanélküliség csökkentése. Magyarországon rengeteg lehetőség van a közmunkára (útépítés, csatornázás, erdőtelepítés, stb.). Az embereket ilyen munkákkal lehetne foglalkoztatni, mert a munkanélküliség százszor többe kerül, mint amennyit ez kívánna. Nemcsak a munkanélküli segélyről van szó, hanem arról, hogy akinek nincs munkája, nincs életkedve, az rombol, az szemetel, az betör, az gyilkol. Főleg a pályakezdő fiatalokat kellene munkával ellátni. Még akkor is, ha az a munka éppen nem egy hatékony vállalkozás. A másik alapvető elvárás, hogy legyen igazságosabb a társadalom. A gazdag rétegeket jelentősen meg kell adóztatni, hogy jusson a szegényeknek. — Ha ilyesféle kormányelképzelések szivárognak ki, mindig óriási felhördülés a válasz. Ön szerint nincs az efféle törekvések megvalósításának politikai akadálya? — Szerintem egy demokráciában disznóság, ha ennek politikai akadálya van. — Mi lenne a következő' lépés? — Az óriási államadósságot fedező államkötvényeket nem lenne szabad kibocsátani, mert ezek kamatai mindent tönkretesznek. A költségvetés nem azért nagy, mert túlköltekezik az ország, túl sok a jóléti kiadás, hanem azért, mert abból idén például 570 milliárdot az államkötvények kamatára fizetnek ki. E tétel nélkül a magyar a legnagyobb többlettel záró költségvetés volna Európában. — Na de mi történne, ha nem bocsátanának'ki több államkötvényt? — Pénzt kéne nyomni. De akkor legalább annak a terhei- ben mindenki osztozna. A jelenlegi hiányt viszont úgy fedezik, hogy abból egy szűk (banki) réteg húz hasznot, ugyanakkor az adó döntő többségét a bérből élők fizetik meg, mert ők nem tudnak adót csalni. — A külső' államadósság ezek szerint nem is annyira súlyos probléma ? — A külső államdóssággal nincs különösebb gond. Mi egy fillért nem fizettünk még rá. A hitelezőink mindig adnak nekünk kölcsönt, amennyi a törlesztéshez kell. (Ezután is fognak adni.) A külső adósságot azért fogja fel tragikusan a közvélemény, mert azt magyarázták be neki, hogy emiatt kell meghúzni a nadrágszíjat. De kérdezem, hogyan nőhetett két év alatt tízmilliárd dollárral a külső adósság, ha mi fizetünk? — Torgyán doktornak is van egy programja, amit azonban nemigen mutat meg senkinek, nyilván fél, hogy ellopják az ötleteit. Ön sem ismeri ezt az anyagot? — Nem olvastam, de nem is vagyok rá kíváncsi. Torgyánnal kapcsolatban az a véleményem, hogy nem ő népszerű, hanem a többi párt népszerűtlen. A Torgyán mond egy csomó olyan általános igazságot, amire én nem látok garanciát, hogy teljesítené. Vele szemben a legnagyobb félelmem az, hogy nacionalista politikát folytat, amivel azonban nem lehet Európához közeledni. — Ön hogy értékeli a miniszterek „tömeges" lemondását? — Én a Bokros lemondását egy felháborító botránynak tartom. Azt, hogy ilyen kicsinyes, személyes politikai taktikázásba forgassák az ország közvéleményét, én ezt kikérem magamnak. — Az Ön elképzeléseinek milyen tábora van a közgazdásztársadalmon belül? — Én úgy érzem, a lakosság 90 %-a azt akarja, amit én. Nekem egyébként szinte minden párttal, szakemberrel jó a kapcsolatom, azokkal is, akikkel nem értek egyet. A mérnökök, menedzserek, orvosok velem vannak, a pedagógusok is egyetértenek velem. Úgyhogy öreg koromra abszolút nem érzem magam egyedül. — Ön szerint van rá esély, hogy az Ön elképzelései egyszer kormánypolitikaként jelennek meg ? — Hangsúlyozom, ez nem az én elképzelésem, ez a nép elképzelése. Szerintem a demokráciában megbukik minden olyan kormány, amely arrogánsán viselkedik a közvéleménynyel szemben. A nép előbb- utóbb győz. Lehet, hogy úgy, hogy a szocialista párton belül csinálnak egy puccsot, ami másik kormányt követel. Lehet, hogy egy másik párt emberelí meg magát. Mert előbb-utóbb a pártok megijednek attól, hogy a Torgyán a legnépszerűbb politikus. Ha Horn úr nem ezen töri a fejét, hanem azon, hogy Bokros úr neki milyen nélkülözhetetlen segítőtársa, akkor a Horn úr hónapjai, vagy évei meg vannak számlálva. -sSzükség van a tisztázó vitákra Az elmúlt hét végén lezajlott, „A Völgység ezeregyszáz éve a kultúra és az életmód változásainak tükrében” elnevezésű, bonyhádi konferenciáról lapunkban többször is hírt adtunk. Ezúttal két szekcióvezető és a konferencia elnökének értékelését adjuk közre. Dr. Nagy Janka Teodóra néprajzkutató „A népi kultúra a völgy ségi etnikumok körébóT’ elnevezésű szekciót vezette: — Szekciónk a Völgységben élő etnikumok és népcsoportok kulturális örökségét, hagyományait vette számba. Olyan szakemberek és néprajzi gyűjtők tartottak előadást, akik éveken, évtizedeken keresztül foglalkoztak az adott témával, s kiváló ismerőivé, avatottaivá váltak. A sárközi és völgységi református magyarság 18. századi kapcsolatrendszerérői szólva dr. Balázs Kovács Sándor muzeológus egy elmerült világ képét tárta elénk. A német nemzetiségi néprajzkutatás egyik fejezeteként Hadik- falvi Istvánná a nagymányoki vallási népszokásokról szólt. Rónai Józsefné édesanyja visszaemlékezése alapján értőn és hitelesen, több éves kutatási tapasztalatai után módszertanilag alaposan számolt be a cikói németek húsvéti és karácsonyi ünnepkörének szokásairól. A szakdolgozatát ismertető Reiser Kornélia friss szemmel látta és láttatta nagy- szüleink világát. Az eddig elsősorban kiváló szervezőként számon tartott Höfler Lajosné a bukovinai székelyek bőrruházatának darabjaival ismertette meg a hallgatóságot. Rudolf László programozó módszertani, a bukovinai székely anyakönyvek számítógépes feldolgozásáról szóló, Lőrincz Etel iparművész a bukovinai székely festékesek világát bemutató előadása is bizonyította, hogy egy adott terület szakemberei eredményesen hozzájárulhatnak az egyre összetettebbé váló néprajzi kutatásokhoz. Szaktudásuk biztos hátteret jelentett a választott néprajzi téma számbavétele, feldolgozása során. Az értékes és egyben élményt jelentő előadások, hozzászólások, emlékidézések hangulatát valószínűleg még sokáig idézgetik majd egymás között a jelenlévők. — A „Gazdaság, társadalom, kultúra ” szekció vezetője, dr. Dobos Gyula így foglalta össze a hallottakat: — Mindenekelőtt gratulálni szeretnék a Völgységi Múzeumnak, amely megrendezte ezt a konferenciát. Baranya, Somogy és Tolna megye mintegy negyven előadója jött el és ez önmagában is nagy eredmény. Örömmel tapasztaltam, hogy jelentősek voltak a levéltári kutatásból származó eredmények. Ilyen volt például dr. Várady Zoltán előadása, amely vármegyei re- geszták - a közgyűlési jegyzőkönyvi kivonatok - alapján próbálta a Völgység történetét rekonstruálni. Nagyon érdekes volt a bonyhádi tájfajtáról szóló két előadás is. Kicsi anyaggal rendelkező témát fogott meg az egyik kutatónk, aki a Völgységi járás közlekedési viszonyairól próbált írni, igazából azonban elsősorban a megye közlekedéséről tudott számot adni, mert hiszen a Völgység útviszonyai nem túlságosan voltak jók a XIX. század elején. Unikum volt számomra a völgységi barokk orgonaépítészeti emlékeket bemutató előadás. Győrffy Istvántól megtudhattuk, hogy Bonyhádon igen sok orgonaépítő mester dolgozott. A bonyhádi zsidóság sorsát bemutató előadások hozták a legnagyobb meglepetést a számomra. Leslie Blau - New Yorkban élő szerző - írását Solymár Imre olvasta fel. Megkapó volt a dolgozat, amely nem igazán helytörténet, inkább memoár, az angol nyelven megjelent könyv ki-, vonata. Folytathatnám az érdekes előadások sorát, összegezve azt mondhatom, hogy a konferencia sok új érdekes dolgot vetett fel. A hallgatóság kérdései alapján pedig azt is érzékelhetjük, milyen irányba érdemes haladni. dr. Szita László a történettudományok doktora, a konferencia elnöke egyben a német szekció vezetője is volt. — A második nap végére élénk vita alakult ki. Ön szerint mi ad alapot arra, hogy a németség alapkérdéseit még ma is ilyen viták övezik? — Számomra nagyon meglepő volt, mert a szakirodalom közben nagyon sok mindent tisztázott. Ugyanakkor a magyar sajtó, a rádió és a televízió is sokat segíthetnek, ha a tudományos eredményeket népszerűsítő formában eljuttatják az emberekhez. A vitázók egy sor olyan falat döngettek ugyanis, amelyek jórészt leomlottak. Feltárta már például a tudomány a névmagyarosítás vagy a magyarországi nemzetiségi iskolaügy kérdését, a magyar kormányzat felelősségét a kitelepítésben, a Volksbund témakörét. Sorolhatnám az ilyen és ehhez hasonló kérdésekét, amelyek ma már a tudomány szférájában tisztázódtak, ugyanakkor még tartják magukat a köztudatban a régi beidegződések. — Amikor a német szekcióban bezárta a helyenként éles vitát, azt mondta, hogy kellenek ezek a tisztázó beszélgetések. Másrészt javasolta, hogy szükség lenne egy olyan kutatásra, amely feltárja a Völgység 1900 és 1948 közötti történetét. — A tematikában lényegesen kevesebb volt a legújabb korszakkal foglalkozó írás, ugyanakkor a viták során többször is előkerült a háború előtti időszak. A jobboldali magyarországi német mozgalommal, német szervezetekkel, a németek háború utáni helyzetével foglalkoztak a résztvevők. Ezért mondtam, hogy ha lehetséges, akkor sort kellene keríteni akár speciálisan egy ilyen konferenciára. Biztos vagyok benne, hogy az is ugyanilyen sikeres lenne, mint a mostani, amelyen nagyon színvonalas előadásokat hallhattunk. Hangyái János Egy régi fénykép nyomában A palotabozsoki Ritzl József asztalosból lett kádár Harminc évvel ezelőtti eseményt örökített meg Bátaszéken Bakó Jenő fotóriporter. Az itt készült fényképet lapunkban néhány héttel ezelőtt közöltük, s kértük azokat, akik felismerik rajta magukat, vagy egykori kollégájukat, jelentkezzenek. Bátaszéki, várdombi, palotabozsoki volt kádárok, hozzátartozók jelezték, felismerték a képen magukat, illetve édesapjukat. Sorozatunkban őket szeretnénk bemutatni, mi történt velük, hogyan alakult az életük a harminc év alatt. Most a palotabozsoki Ritzl Józseffel beszélgetünk. — Bátaszéken tanultam asztalosnak. Amikor 1965-ben a katonaságtól leszereltem, a szakmában nem tudtam elhelyezkedni. A kényszerűség hozta úgy, hogy az asztalos mesterség után egy másik szakmát is meg kellett tanulnom. Sok bozsoki dolgozott a bátaszéki kádár szövetkezetben, s a Jekli János bácsi révén én is oda kerültem. A gépműhelyben, ahol az anyag előkészítését végeztük, János bácsi mellett dolgoztam. A kádároknál Gregorics János volt a brigádvezető, a gépműhelybe pedig Klieber János. Mert amikor a felvétel készült, akkor még egybe tartozott a kádár- és a gépműhely. — Mi volt az Ön munkája? Ritzl József — Nagy hordókat készítettünk, még ma is jól emlékszem: 2 méter 50 centis dongái voltak. Nagyon szerettem csinálni, úgy érzem sikerült is megtanulni. Hogy mennyire jól éreztem magam Bátaszéken, annak ékes bizonyítéka, amikor 1967-ben házasodtam, az összes kádár, az egész brigád hivatalos volt, meg el is jöttek a lakodalomba. Jól összeforrott gárda volt a kádároké, olyan, mint egy nagy család. Ennek ellenére idővel úgy gondoltam, mégiscsak a szakmában kellene valami munkát keresni. — Mikor történt a váltás? — Amikor 1968-ban Palo- tabozsokon a Mezőgépnél létrehoztak egy asztalosműhelyt, akkor jöttem haza. Rendkívül nehéz volt a váltás, nemcsak az itteni munka volt a szokatlan, hanem az emberekkel is meg kellett barátkozzak. Hogy ez' mennyire sikerült? Egy idő után függetlenített állásban szakszervezetisként dolgoztam. Erről a munkahelyről nem léptem tovább, itt maradtam. És sajnos egy hónapja, amióta a Mezőgép végleg bezárta kapuit, több kollégámmal együtt én is munkanélküli lettem. — Mivel telnek a napjai? — Tősgyökeres bozsoki vagyok én és a feleségem is. A családban mindenkinek segítek, akinek csak kell. Kárpótlásból - a szüléink révén - van egy kis föld, ott dolgozok. Valamit csinálni kell, mert élni kell valahogy. Jobb lenne, ha lenne munkahely, mert most úgy érzem magam, mint amikor az ember lába alatt nincs talaj. Ami azonban mégis örömmel tölt el, hogy a lakosság érdekeit képviselem lassan húsz esztendeje. A tanácsi rendszert követően mint ön- kormányzati képviselő tevé- kenykedek, s most a második ciklusban is bizalmat szavazott a lakosság. Nagy öröm látni, ahogy szépül, fejlődik a község. A huszonnegyedik órában készült el a faluházunk, új iskolánk, orvosi rendelőnk van. Most már csak munka kellene az embereknek. (p.teri)
