Tolnai Népújság, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-25 / 277. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1995. november 25., szombat Nem óhajtok képviselő lenni Győrében! Egy sértés, egy kérés, egy pofon... (Folytatás az 1. oldalról.) — Ön ezt tudomásul vette? — Döbbent csend támadt. Én megkérdeztem a polgármes­ter urat, hogy nekem is ki kell-e ménnem, amire azt a választ kaptam, hogy a képviselőkön és a jegyzőn kívül mindenkinek ki kell mennie. A tagok tehát nem is tudhatták hivatalosan, hogy mi a panaszom. — Nem is kérdezték? — Nem. — Mit várt a testületi ülés­től? — Azt, hogy a testület - jó­indulatával és erkölcsi normái­val - mellém áll. Hogy elhatá­rolják magukat ettől a magatar­tástól és esetleg még távozásra is felszólítják Czárth Jánost. Amennyiben ez megtörtént volna, akkor visszavontam volna a feljelentést, ezt el is mondtam a polgármester úrnak. Ez azonban nem történt meg, bár erre kísérletet tett az egyik képviselő, Takács Józsefné. — Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a választási listán Ön a következő jelölt. Ameny- nyiben Czárth János lemond, Ön képviselő lehet Győrében. — Én nem óhajtok képvi­selő lenni Győrében, ezt a pol­gármester úrnak is megmond­tam. — Ön pert indított, még­hozzá kettőt. — Rágalmazás gyanújával Czárth János ellen, és ismeret­len elkövető ellen, aki a felvé­telt a közösségi rendszerben láthatóvá tette. — Hogyan kerülhetett a fel­vétel a közösségi televízió rend­szerébe? — A polgármester talán tudja, mi ugyanis tőle kaptuk vissza a felvételt. Erősné Dukai Tünde a Ro­mantika presszó tulajdonosa: — Én, pontosabban a fiam készítette a felvételt. Czárth Já­nos az egyik testületi ülés után feljött a presszóba azzal, hogy ő lett a györei iskola igazgatója, mivel Nyakas Gizella nem vál­lalta el. (A megbízást Nyakas Gizella kapta meg és el is vál­lalta. A szerk.) Hosszasan be­szélt arról, hogy mit csinál majd az iskolában másnap reg­geltől és hogy ott kinek milyen a munkája. Ezután engem kez­dett becsmérelni. A férjemet, az egyik kollégámat és a barátnő­met, Bocz Angélát - Hanzel Jánosnét - igen megsértette. Többen el is mentek emiatt. Azt mondtam neki: — Janikám, ha ezt így fel tudtad vállalni ennyi ember előtt, akkor mondd el videóra. Meg is tette. Kivittem a kame­rát. A tizenkét éves fiam vette fel azt a bizonyos hét-nyolc percet. (De csak azért ő, mert én nem értek hozzá.) Az Angi­ról azt mondta, hogy lefeküdt a polgármesterrel azért, hogy ő lehessen az iskolaigazgató. Na­gyon örült neki, hogy nyilvá­nossághoz jutott, ezt a felvéte­len el is mondja. — Nem érzi magát felelős­nek, hogy a dolog nagyobb nyilvánosságot kapott? — Nem, mert én egy ma­gánszemélynek, a polgármes­ternek adtam a kazettát, aki érintett volt az ügyben, hiszen róla is szó van. Arról én nem tehetek, hogy ő bevitte a hiva­talba és ott a munkatársaival együtt megnézte. Takács Józsefné, képviselő egy előre megírt szöveggel ér­kezett a testületi ülésre, amely­ben az állt, hogy a testület ha­tárolódjon el Czárth János tet­teitől és ha lehetséges, szólítsa fel a lemondásra. Erre azonban nem került sor. Az ülés végén azonban elcsattant egy pofon. — Igyekeztem kifelé a te­remből - emlékszik a képvise­lőnő - és miután már röpködtek bizonyos kifejezések a levegő­ben, elég feszült volt a hangu­lat, a polgármester talán nem úgy értett valamit, ahogy én mondtam, utánam jött, nagyon megalázó kifejezéseket hasz­nált rám, mint emberre, mint pedagógusra. Elém állt, nem engedett ki a teremből..., hoz­zám ért, és én teljesen ösztönö­sen adtam a pofont. . . Ma már tudom, hogy hiba volt. Czárth János képviselő és kocsmáros Győrében, koráb­ban megpályázta az iskolaigaz­gatói állást, de sem ő, sem el­lenfele, Takács' József - a kép­viselő asszony férje - nem nyerte el az állást. — Nem gondolta, hogy az ügy miatt le kellene mondania képviselői mandátumáról? — Egy pillanatra sem for­dult meg a fejemben - állítja határozottan Czárth János. — Ez egy nevetséges dolog, hiszen az emberek a kocsmák­ban sokszor mondanak olyan dolgokat, amiből naponta sok pert lehetne indítani. — Csakhogy Ön nem akárki, hanem képviselő... — Igen, de én, mint kocs­máros úgy tartom, hogy amit az emberek itt nálam elmondanak, azt én nem adom ki. Én a mai napig azért nem tudok erről mit mondani, mert magam sem tu­dom, hogy .mi történt pontosan, azt a bizonyos kazettát nem lát­tam. Van egy társaság a falu­ban, amelyik támad engem, ez az ellenem folyó provokáció­nak csak egy eleme. Az anya­got akár össze is vághatták. A cél, hogy lemondjak a képvise­lőségről és a másik csoport ve­gye át a vezetést a faluban, amelynek fogalma sincs arról, milyen nehéz a falut vezetni. Sajnos, befutottam a csőbe. Tudják rólam, hogy nem szok­tam inni, sőt, ezért is ártott meg az ital. Póthné dr. Veress Gabriella a jegyzői feladatokat helyettes­ként látja el Győrében. — Szabályosan történt az ülés lebonyolítása? — Igen. Akkor történt volna törvénysértés, ha tárgyalják a napirendet és oda nem hívják be a panaszost. — A testületnek joga lett volna elhatárolódnia a képvise­lőtől, ha vissza nem is hívhatja. — Igen, a szervezeti és mű­ködési szabályzatnak van egy olyan pontja, amely előírja, hogy a képviselő köteles olyan magatartást tanúsítani, hogy a választók bizalmára méltó le­gyen. De ennek szankciója nincs. A tiszteletdíjat lehetne megvonni, ha lenne. De ilyen nincs Győrében. — Zárt ülést rendeltek el a képviselő személyiségi jogaira hivatkozva. De mi van az ál­lampolgár személyiségi jogai­val? — Természetesen az sem sérülhet. Amennyiben tárgyal­ták volna az ügyet, én minden­képpen úgy irányítottam volna, hogy hallgassák meg Hanzel- nét. A zárt ülés elrendelése után ezért is kértem őt, hogy várjon. A testület azonban nem volt kíváncsi Hanzelné panaszára. Csorna József polgármester meglehetősen unja a történetet, hiszen őt is hírbe hozták. — Miért a hivatalban nézte meg a felvételt? — Elromlott a falutévé vi­deója, ezért behoztam a sajáto­mat, hogy mehessenek a műso­rok. De mielőtt betettem volna a kazettát, a lejátszót elválasz­tottam a rendszertől. — Vannak, akik azt mond­ják, hogy az anyag mindeköz­ben kikerült a rendszerbe. — Éppen aznap szerelték a rendszert, még este sem indult be az automata. Másrészt nem nagyon hiszem azt, hogy pont e néhány perc alatt a reggeli órákban nézték a falutévét, hi­szen akkor nincs is adásideje. — Hanzelné meghívott volt, de nem vehetett részt az ülésen, mert a témát levették a napi­rendről. — így döntött a testület.. . — Ön is. — Érintett voltam ebben a kérdésben. — Helyesen járt el a testü­let? — Nehéz ebben állást fog­lalni. Egyes képviselők maga­tartásával nem értek egyet. Én elítélem ezt a magatartást, amit Czárth János tanúsított, de nem ő az egyetlen, aki nem képvise­lőhöz méltón járt el. — Ón egy pofont is kapott. — Helmut Kohlt is tojással dobálták, mégis Németország kancellárja. — A felvétel nem volt Önre nézve kompromittáló? — Természetesen nem volt mindegy de ezért elítélem azt is, aki felvette. — Nem lett volna elegáns, ha megkérik a képviselő urat, hogy a testület előtt kérjen el­nézést? — Ekkor már Hanzelék megtették a feljelentést Itt a vége, de ne fuss el véle, merthogy nincs vége. A történet tanulsága Erősné Dukai Tünde szerint az, hogy egy képviselő nem engedheti meg magának, amit Czárth János tett. Czárth János úgy véli, egy képviselő is lehet magánember: „Az vesse rá az első követ - úgymond - , aki életében még nem mondott hülyeséget, és nem ivott soha semmit. ” Takács Józsefné leg­szívesebben lemondott volna mandátumáról, de lebeszélték róla. Csorna József polgármes­ter szerint mindenkinek - még a vendéglátó helyen is - önmér­sékletet kell tanúsítania, de sze­rinte ez nem akkora téma, hogy felszínen kellene tartani. Hanzel Jánosné szerint pedig igencsak az, merthogy a becsü­letéről van szó... Hangyái János A népszerűségi lista élén a Független Kisgazdapárt "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" (h YÜHs/nkli/áMlékos megoszlása a választókon] népesség keiében a nyugati orszájjeszben illetve az egész orazágbac) a nvigflti országrfai adatai: orsiágoj adatok; IZM (Folytatás az 1. oldalról.) A nyugati területeken 4%, az ország egészét tekintve 6% szavazna olyan pártra, amely­nek nincsen frakciója a par­lamentben, ebből a Munkás­párt éri el az 1%-ot. A Dunántúlon a megkérde­zettek fele (országosan 47%) úgy gondolja, hogy elmenne szavazni, ha a következő hét­végén parlamenti választáso­kat tartanának. Közülük ötből négy tudja, melyik párt par­lamenti frakcióját erősítené. E csoport 25%-a az MSZP-ben látja az ország irányítására legalkalmasabb politikai erőt (országosan 26%). A biztos szavazók 23%-a szerint az FKGP jelenti a legjobb meg­oldást (a többi régió bevoná­sával 20%). Az SZDSZ mögé sorakozik fel 18% (a keleti országrésszel és Budapesttel együtt 15%). Az MDF-et a helybéliek 11%-a támogatná szavazatával (országosan is 11%). A Fideszre a politikai­lag aktív népesség 10%-a szavazna (11% országosan). A KDNP a helyi társadalom 7%-ának szavazataira számít­hatna (9% országos szinten). Az összes többi párt együtte­sen 6%-ot kapna, országosan ez az arány .8%. A november elején készült felmérés során szerzett, az át­lagosnál több információ le­hetővé teszi, hogy az egyes pártok szavazótáborát is „bonckés” alá vegyük. Most az FKGP és az MSZP támo­gatóinak társadalmi összetéte­lével foglalkozunk. A Független Kisgazdapárt támogatói nagyobbrészt az alacsony iskolai végzettsé­gűek közül kerülnek ki. Míg a nyolc általánost sem végzet­tek 43%-a, az általános isko­lai végzettségűek 31%-a, a szakmunkások 27%-a támo­gatja őket, addig az érettségi­zettek közül 19% bízik meg Torgyán pártjában. A diplo­mások között viszont már csak 3%. A nyugati ország­részben a 18 és 33 éves kor közöttiek 21%-a adná voksát az FKGP-re. A 34 és 65 év között 24-25%-os népszerű­ségnek örvendhet a párt. A legidősebb korosztály szim­patizál velük a leginkább, 32% látja a jövőt a kisgaz­dákban. Az FKGP a városok­ban kevésbé népszerű (18%), mint a községekben (32%). Az MSZP esetében a szakmával nem rendelkezők és az érettségizettek 22-23%- a állt ki a párt mellett. Az át­lagosnál kisebb a bázisa a szakmunkások (20%), átla­gosnál nagyobb az értelmisé­giek (28%) körében. A 65 évesnél idősebb korosztály 30%-a, az 50 és 65 közöttiek 32%-a szavazna a szocialis­tákra, ha a közeljövőben par­lamenti választásokat tartaná­nak. A 34-49 évesek 21%-a, az ennél fiatalabb felnőtt la­kosság 11 %-a számára jelenti az MSZP a legjobb megol­dást. A dunántúli városokban 21%, a falvakban 24% vok­solna a kormánypártra. A kérdezés ideje: 1995 október 19-november 7. A kérdezés módja: személyes, kérdőíves kérdezés. Egy régi fénykép nyomában 2. Az utolsó „kádár-fecske” Harminc évvel ezelőtti ese­ményt örökített meg Báta- széken Bakó Jenő fotóripor­ter. Az itt készült fényképet lapunkban néhány héttel ez­előtt közöltük, s kértük azo­kat, akik felismerik rajta magukat, vagy egykori kollé­gájukat, jelentkezzenek. Bá- taszéki, várdombi, palotabo- zsoki volt kádárok, hozzátar­tozók jelezték, felismerték a képen magukat, illetve édes­apjukat. Sorozatunkban őket mutatjuk be, mi történt ve­lük, hogyan alakult az életük a harminc év alatt. Most a palotabozsoki Jekli Jánossal beszélgetünk. — Már az is érdekes, ahogy a tudomásomra jutott a fénykép megjelenése, és a felhívásuk. A lányom Decsen lakik, ő hozta, s mutatta meg az újsá­got. Véméndi születésű va­gyok, és 1950-ben, amikor megnősültem, akkor kerültem Palotabozsokra. Pontosan em­lékszem 1958. augusztus 12- ére, akkor jöttem a bátaszéki kádár szövetkezethez. Vonattal jártunk dolgozni. Korán, már negyed ötkor kellett kelni. Ki­lométereket vonatoztunk Palo- tabozsokról, pedig a hegyen át- „toronyiránt” - a földesúton mindössze nyolc kilométerre van Bátaszék. Gépkocsival pe­dig a Város templomától hazáig- Mohács felé kerülővel - 35 kilométer az üt. Igaz, a vonat­tal nagyon sokan utaztunk Bá- taszékre, mert a környékéről is odajártak az üzemekbe dol­gozni. Nem azért, mert itthon nem volt munka, mert akadt, de akkoriban a szakmában le­hetetlenség volt elhelyezkedni. Nem adtak iparengedélyt. — János bácsi mivel foglal­kozott a szövetkezetben? — A mi időnkben nagyon divatos szakmának számított a kádár. Amikor odakerültem, új ászok hordókat csináltunk, szapulókat, káposztás kádakat, de a budafoki pincékben is ja­vítottunk. Együtt dolgoztam a Solti Ádámmal. — Hány vezetőt „szagga­tott”, szolgált ki? — Első volt a Beck András, a Huszár István, majd a Wéner József következett, aki a vár­dombi téesz akkori brigádveze­tője volt és amikor fémipari lett a kádár szövetkezetből, ak­kor a Fazekas Pál elnökölt. — Mennyi volt a fizetésük? — A kezdő fizetés 2020 fo­rint volt. Ez nagyon jó pénznek számított. Amikor Budafokon dolgoztunk, még a négyezret is megkerestük. Elejében jól ment a munka, volt megrende­lés is bőven. Jól emlékszem, megéltünk nehéz, de szép idő­ket is. Amikor kevesebb lett munka, a probléma meg több, de a brigád mégis összetartott. Szerettem a munkámat. Az utolsó fecske voltam a kádár­műhelyben. Mielőtt eljöttem a szövetkezetből, akkor szűnt meg a kádár részleg, de még előtte nyolc tanulót fölkészítet­tem vizsgára. — Hogyan telnek a nyugdí­jas napjai? i — Van egy kis szőlőm, ott dolgozgatok. Szerencsére, a kádár mesterség nem halt ki a családban, mert a fiam is annak tanult, s most a téeszben dol­gozik, a lányom meg Szek- szárdon a társadalombiztosí­tásnál. - p.teri ­Jé Tisztelt Szerkesztőség! Az újság Hétvégi Magazinjá­ban megjelent fénykép alatti felhívásra jelentkezem. A báta­széki Kádár és Fatömeg KTSZ üzemének udvarán készült an­nak idején a fénykép, kb. 28 éve. Nevem Polt Ferenc, jelenleg Görcsönydoboka, Fürst S. u. 122. szám alatt lakom, akkor Dunaszekcsőn laktam. Kádár­ként dolgoztam a KTSZ-ben, most már rokkantnyugdíjas vagyok két éve. Nős voltam akkor is és most is, csak az első házasságomban éltem akkor. Ugyanis először 1965-ben nő­sültem, az első feleségem is a KTSZ dolgozója volt, az iro­dában dolgozott. A közölt fényképen ő nincs rajta, de több volt munkatársam szere­pel rajta, akiktől a sors elszakí­tott azóta. Részben itt laknak a közelben (Palotabozsokon, Véménden, tehát Baranyában, mint jómagam is), részben Tolnában. Bővebb felvilágosí­tást nem tudok róluk adni. Ismerősömtől kaptam meg az újságból kivágott fényképet. Eltettem, mint kedves emléket, ereklyeként fogom őrizni, hogy szép fiatalságom juttassa eszembe. A fényképen a második sor­ban ülök, a nagy hordóktól in­dulva a harmadik vagyok a sorban, ismertető jegyem, hogy az egyik kezem az állam­hoz tettem. Magamról még annyit sze­retnék írni, hogy három gyer­mekem van, két lány és egy fiú. A 29 éves fiam és a 27 éves lányom az első házassá­gomból születtek, de velem maradtak a válás után is, a má­sodik házasságomból született lányom 22 éves. Mindannyian már új családban élnek, van 4 unokám, 3 fiú és egy lány, a- fiúk 11, 9, és 2 évesek, a kis­lány 5 éves. Levelem befejezem, talán ennyi elegendő feleletül arra, hogy mi történt velem azóta, hogy a fénykép készült. Tisztelettel: Polt Ferenc Egy megsárgult műhelyfelvétel

Next

/
Thumbnails
Contents