Tolnai Népújság, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-25 / 277. szám

1995. november 25., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Rádiózó Tolna megyeiek Mindennapi életünk tárgyai, kellékei sorában kiemelkedő helyet foglal el a rádió, amely 1925. december elsején kezdte meg adásai sugárzását egy mindössze két kilowattos adó segítségével. Talán nem hinnénk, hogy megyénk fiait sokszor a legelsők között ta­láljuk a hőskori első emberöl­tőben. Az 1910-ben elhunyt Brandeisz Ferenc takarék- pénztári tisztviselő felesége, majd fiai is foglalkoztak az irodalommal. A Börzsönyi Béla írói néven alkotó legidő­sebb írta a Hét fakereszt című háromfelvonásos színművet, amelyet 1928. március 10-én adtak elő a Rádió Társaság Stúdiójában, a zenét fivére, Brandeisz Zoltán írta hozzá. „Ez volt az első rádió-dráma” - írja róla az 1929-ben kia­dott Színházi lexikon. (Bör­zsönyi később Tamási szá­mára írt egy misztériumjáté­kot, amit elő is adtak ott.) Sajnos, ahogy az akkori művek általában, ez sem ma­radt ránk hangfelvételen: csu­pán házilag, a tüdőszűrőn használt lakklemezekre ve­hette fel egyik-másikat a lel­kes amatőr. A meglévő teljes Babits- és Bartók-gyűjtemény egye­dül Török Sophienak köszön­hető, nélküle szegényebbek lennénk: nem ismerhetnénk a költő hangját, vagy a zene­szerző rádiós előadásait. (Nem puszta érdekesség, hogy Babits gégebetegségére is így figyeltek föl. . .) Az 1930-as években má­sok is sokat szerepeltek. A legtöbbet a bonyhádi szárma­zású Gál István, aki 1936-ban Petőfiről, 1937-ben a fiatal Széchenyiről, Szalay István­ról, Vörösmarty nehéz ifjúsá­gáról, Eötvös Józsefről, a Vi­lágos utáni önbírálatról, a kö­vetkező évben az angol-ma­gyar barátságról, 1939-ben Shakespeare magyarországi hatásáról tart előadást Cs. Szabó László irodalmi szer­kesztő jóvoltából. (A háború éveiben kétségbeesetten har­colt az angolszász orientáció érdekében, erről szóló könyve 1944. december 26-án került nyomdába.) Illyés Gyula 1937-ben Pe­tőfi és Pozsony, Petőfi halála, 1938-ban a szibériai rokon­népekről, Babitsról, a szabad­ságharc alatti főúri életről be­szélt, 1940. augusztus 20-án a Tolnamegyei Hírlap szerint „Szülőföldemen címmel élve­zetes előadást tartott”, amit a szekszárdiak aligha élveztek, hiszen éppen ekkor borzalmas jégverés érte szőlőiket. (Bartha Ferenc 1939-es rá­dióban elhangzott Szekszárd és Sárköz című ismertetéséből tudjuk, hogy ekkor a megye- székhelyen 216 barlanglakás volt). Sokat szerepelt a szülőhe­lyét nevében hordó Szek­szárdi Molnár István, aki 1938- ban mellhártyagyulla- dásából felépülve Kisfaludy Sándorról, 1939-ben a ma­gyar irodalom boldogtalan szerelmeiről, a vasárnapi Gel­lérthegyről, majd a Mátráról látta el a 66 ezer detektoros és 432 ezer lámpás készülékkel rendelkező hallgatót. Legtöb­bet mégsem ő, hanem a váral­jai lelkész, Jánosi György ol­vasott föl meséiből: szám sze­rint hetet ismerünk is az 1937-1939-es évekből, köz­tük a Sánta csikó, A tinta­nyaló, A láthatatlan szélma­lom részlete, a Darukirály, az Arany fül, szórakoztatta a leg­kisebbeket. (Az ő műveit finn és észt nyelven is hallhatták az ottani gyerekek, mert 1939- re már mindkét fordítás elkészült.) Biztosan tudjuk, hogy me­gyénkből Gebhardt Antal Az élet és halál mesgyéjén cím­mel dombóvári tanárként, Kun Lajos Wosinskyről szek­szárdi főjegyzőként adott elő, Láng János földink Világke­reskedelem a háború előtt és után címmel, Kussinszky Endre volt szekszárdi hírlap­író A Sárköz népművészete címmel igazolta mennyire közel áll hozzá ez az új tech­nikai csoda. Ennek segítségé­vel érte meg ősbemutatóját A második ének című Ba- bits-mesedráma Szörényi Éva és Gáti József hangján 1948 márciusában. Három év múlva, 1951-től Bonyhádi Jenő Naptár című műsora kezdi meg nyolcéves pályafutását, bár a szekszár­diak a néprádión egy reggel biztosan nem ezt hallották: az 1950-es években az ügyeletes postás egyszer a Szabad Eu­rópa Rádióra csavarta a köz­ponti keresőt, elfelejtette le­kapcsolni, másnap reggel így a megszokott Petőfi és Kos­suth Rádió helyett ez szólt. Persze nem sokáig... Ez azonban inkább már tájékoz­tatásunk hőskorába vezet. Dr. Töttó's Gábor Egy ez a tábor 1980. Miskolc. Mi történt? Va­lami megváltozott. Újfajta ze­nei kultúra jelent meg Magyar- országon. Szinte a semmiből tűnt fel öt srác, zenéjükkel ma­gával ragadva a tizenéves kor­osztályt. Lendületükkel, köz­vetlenségükkel, szívhezszóló nótáikkal szinte megbabonáz­ták az embereket, és készültek sorban az arany és platina le­mezek. 1995. Szekszárd. Mi történt? Eltelt 15 év, de az EDDA Mű­vek még mindig a csúcson. Ami megváltozott, az a rajon­gótábor, hisz a mai tizenévesek mellett ott áll gyermekeivel az a harmincas-negyvenes korosz­tály is a színpad előtt, végig kí­sérve a zenekart az idáig vezető úton. A temperamentum meg­maradt, s a népszerűség is vál­tozatlan. Ezt bizonyítja az a fergeteges siker is, amit közel 500 ember körében arattak kedden este a szekszárdi műve­lődési házban. A buli előtt váltottam néhány szót az együttes frontemberé­vel, Pataky Attilával. — A napokban megjelent albumotoknak, melyen blues számok hallhatók, Edda-Blues a címe és a turné is ezt a nevet viseli. Minek köszönhető', hogy így „felkaptátok" ezt a stílust. — Mi a legelsők között vol­tunk, akik játszottuk ezt a ze­nét, 2-3 lemezenként meg is je­lent egy-egy ilyen dal. Én egész életemben kedveltem a bluest és szerettünk volna erről az ol­dalról is bemutatkozni. Négy dalt felújítottunk és négy vado­natúj került a kazettára. Közü­lük egyik az „Egyedül-blues”, ami azt hiszem életem egyik legszebb nótája. — Körülbelül egy hónapja kapható a Mester és Tanítvá­nyai zenekarral készített kazet­tátok. Hogyan jött létre ez a kö­zös produkció? — Szerződésünk van a Ma­gyar Postával és a Postai Vi­lágnap tiszteletére felkértek minket, hogy írjunk egy dalt. Eléggé ódzkodtam ettől a do­logtól, nem nagyon szeretek mással dolgozni, csak a saját csapatommal, de amikor Mes­ter Tamás hozta a zenét, az en­gem nagyon megfogott. Megír­tam rá a szöveget és azóta együtt énekeljük. — Tavaly szó volt egy ké­szülő EDDA-musicalról. Mi­lyen stádiumában áll ez a do­log? — Ez áll, úgy, ahogy mon­dod. Más dolgok elszólítottak minket. Tavaly nyár óta nem pihentünk, már eléggé fáradtak vagyunk - ez nem fog látszani a koncerteken. Itt szeretném el­mondani, hogy mi nyertük el az Aranyszarvas-díjat, ami azt je­lenti, hogy televíziós szavaza­tok alapján a legnépszerűbb rockzenekar mi vagyunk. En­nek mi nagyon örülünk, ez a nehéz időkben jó dolog. — A jövőbeli terveitek? — Nekem a következő ter­vem mindig az, hogy az aznapi buli jól sikerüljön; ez tényleg nagyon fontos. Szeretnénk még, hogy ez a blues-kazetta el­találjon a szívekhez, aztán jön december 20-án a turnét lezáró Petőfi Csarnok-beli koncert. Valószínű, hogy januárban el­készítünk egy angol nyelvű anyagot is, s remélem még sok­sok örömet szerezhetünk az ed- dásoknak jövőre is. Addig is Kellemes Karácsonyt és Bol­dog Új Évet kívánok minden­kinek! Müller Gerda A hónap műtárgya Babits kékben és fehérben Farkas Pál alkotásai eló'tt Szekszárdon az Illyés Gyula nevét viselő megyei könyvtár Porta galériáján ezúttal Farkas Pál szekszárdi szobrászművész alkotásai láthatók, a hónap mű­tárgyaként. Talán kevesen tudják, hogy a galéria előtti térben található Illyés Gyuláról készült portré is Farkas Pál alkotása. így ő ál­landó résztvevője a könyvtár képzőművészethez kapcsolódó eseményeinek. Mostani bemu­tatkozása a rendezői ötlet alap­ján kék drapériás installációkon történik. így került a Babits Mihályról készült szoborkom­pozíciója plakettjeivel kék­ségbe, ami a színszimbolika szerint különös hangsúlyokkal bíró látvány. Míg szemléljük a gipsz és bronz alkotásokat, kér­dés fogalmazódik: hogy a szob­rász mennyire másként gondol­kodik nagy méretű szobraiban, vagy apró miniatűrnek számító plakettben. Nem egyszerű kicsinyítésről van szó, hiszen maga a téma kiválasztása is irányt adó. A szobrásznak gondolnia kell arra, hogy a nagy méreten fel­sorakozó számtalan formán a fény hatása mit tompít, mit hangsúlyoz? Koncepciójának Babits Mihály eredetiségéből ki kell vennie a kisplasztika esetén annyit, amit az a forma elbír? A parányi al­kotásnál a környezet hatására kevésbé kell gondolni a szob­rásznak, míg a köztérre kerülő­nél például a tér meglevő adott­ságait is be kell számítani a kompozíció alakításakor? Farkas Pál porta galériai be­mutatkozása válaszok megfo­galmazására is kitűnő alkalom. Ami a plakettek sajátja, a tapin­tás útján érzékelhető műélvezet ezúttal vitrinbe zárt. Marad a szem által szerzett információ, így jutunk olyan üzenetekhez, mint amit például a „Születés”, „Szárnyalás”, „Elmúlás” „Megbékélés” címet viselő plakettek adnak. A Szekszárd- ról készült sorozata is részese azon gondolkodásnak, melyben kötődésének ad hangot. A Jó­nása külön fejezetet érdemel, amelyben a kompozíció kettős anyagban való megjelenítése húz alá mondandót. Ha ezeket szavakkal megfogalmazzuk magunknak, átélünk olyan han­gulatot, melyben a lélek ott­honra talál és nyugalmat ad át a test mozdulatainak. Másként fogalmazva a könyvtári idő­szaki kiállítás újra célt ért, hi­szen befogadóra talált a művé­szi szándék. Farkas Pál alkotói tevékeny­sége ezúttal nem igényel külö­nös méltatást, mert nem új arc­cal találkozunk és nem is új al­kotásokkal, ám öröm lehet az emlékek idézése, ami az ismé­telt találkozásban felfrissül és újabb élménnyel gyarapodik. Ez történik azokkal, akik de­cember közepéig ellátogatnak Szekszárdon a megyei könyvtár porta galériájába. Decsi Kiss János Újra divat a jó modor - a franciáknál Francia földön ismét di­vatba jött az udvariasság, a gallok többsége szerint csak kivételes esetekben szabad átlépni az udvariassági sza­bályokat. A megfelelő magatar­tásra, a jólneveltségre a leg­nagyobb súlyt az idősebb vidéki franciák helyezik, 79 százalékuk nyugodtan ne­vezhető a régi idők jó mo­dorát védelmező lovagnak. Ezzel szemben a 18-24 éve­seknek majdnem a fele a legnagyobb lelki nyuga­lommal képes elfeledkezni a jó modorról, ha úgy érzi, célja eléréséhez erre van szüksége. Udvariatlanságnak minő­sül, ha valaki anélkül lép be egy szobába, hogy üdvö­zölné az ottlévőket. Akik nyilvánosság előtt szitko­zódnak, trágár szavakat használnak, a franciák 66 százaléka számára kifejezet­ten taszítóak, s ugyaneny- nyien vélik neveletlennek azokat, akik nem tudnak egy „köszönöm”-öt kipréselni magukból. A legnagyobb durvaság a gallok 77 százaléka szerint az - ha valaki köpköd az ut­cán. Lézerlemez Az isteni Marilyn Monroe CD-RO-mon Hogyan kezdődött a titokza­tos körülmények között el­hunyt Marilyn Monroe kar­rierje? Milyen fogásokkal tették még vonzóbbá a bájait, domborulatait és hosszabbí­tották meg a combjait a fo­tósok? Melyek voltak az öt­venes-hatvanas évek szex­jelképének a leghíresebb fiimjei? És kik sze- ret(het)ték az isteni Marilyn Monroe-t? Ezekre, s még nagyon sok, kíváncsiságukat kielé­gítő kérdésre kaphatnak vá­laszt a Bemard of Holly­wood’s Marilyn című lézer­lemez tulajdonosai. A korong - tán mondani sem kell - az utóbbi hóna­pok egyik legsikerültebb multimédia-alkotása. ___________________TÉVÉNÉZŐ___________________ M elyik a legjobb asztal? Egy biztos: nem a törzs. Már­mint azoknak, akik nézik a cse­vegő, deklaráltan intellektuel törzsvendégeket az Értelmiségi klub stúdiójában hétfő estén­ként. Akik csevegnek ellenben egészen jól érzik magukat. Bethlen János műsora egy for­radalmian új produkció, el­hagyja a felesleges sallangokat, csupán annyit hajlandó közölni a nézővel főcímben, hogy Törzsasztal, már, hogy ez a dumcsi következik, azután durr bele a közepébe, máris folyik a disputa azok között, akiket be sem mutatnak nekünk. Végül is nem ez a fontos, hanem hogy miről beszélnek, meg hogyan tudják lelőni a bölcs szakállá­ról azért felismerhető Tamás Gáspár Miklóst, valamint fon­tos szerep jut a kamerának, amelyik szó szerint bele méltóz­tatik hatolni a törzsvendégek orcájába, így valóban ember­közelbe hozza őket. Ráadásul úgy tesznek, mintha nekünk szemernyi közünk sem lenne az egészhez, úgy is mennek el, egyszerűen lekeverik őket a képernyőről. Ezek után a nem­értelmiségi néző csak azt tudja megállapítani, hogy ezek az ér­telmiségiek roppant modorta- lanok. Semmi kétség: itt valami dramaturgiai fennforgás van, azaz minden ki van találva. Komolyra fordítva a szót, erős a gyanú, hogy az anti-műsor nem más, mint a nézettségi in­dex ellen irányuló tudatos ak­namunka. Más a helyzet az Ütköző asz­talával, emellett ugyanis meg­lehetősen kényelmetlenül fe­szengenék a stúdióvendégek, mi viszont aránylag jól szórako­zunk. A Szombathy Pál szer­kesztésében megjelenő politikai vitaműsor elvileg álláspontokat ütköztet, gyakorlatilag erő-filo­zófia alapján a retorikai ráme- nősség személyiségtesztje. Az (egyik) legfontosabb kérdés - s ezt, kedves olvasó, jó lesz ha a fejébe vési, hátha Ön is ütközni kényszerül néha -, ki hogyan tudja a másikba fojtani a szót. Ez persze nem baj. Erő és poli­tika nem zárják ki egymást. Sőt. Azután vannak biztos és in­gatag, régi, és átpingált aszta­lok. Nem mondhatók biztosnak (sajnos) Havas Henrik asztalai. Szintúgy nem állítható Pome- zanski György asztaláról, (és székéről) az ingatagság, ezek rendszereken átívelő alkalma­tosságok. Úgy látszik, ő tud va­lami olyat, amit Havas nem. Például nem vitatkozik. (tóth) / gehely: „Az az Istennek tet­sző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. ” (János 6:29.) A Z embereket különböző csoportokba lehetne so­rolni világnézetük szerint is: istenhívő, materialista, nihi­lista stb. Hadd kérdezzem így ismeretlenül is: Te kiben hi­szel? Az erődben, egészséged­ben, tudásodban, bölcsessé­gedben, anyagi javaidban, emberekben, ideológiákban, netán istenszobrocskákban vagy horoszkópban ... ? Sok. embert csalódás ér, mert idejét múlja hit alapjuk. Akik emberekben bíznak, csa­lódni fognak. (Jeremiás 17:5-8; Példabeszédek 28:26.) Ideológiák, eszmék tűnnek el a történelem sül­lyesztőjében, jönnek helyettük újak. Valaki azt mondta, mi­lyen jó nektek, mert nem kel­lett csalódnotok az elmúlt évti­zedekben. IGEN, mert olyan VALAKIBEN hiszünk, akiben még soha senki nem csalódott, ő ebben a változó világban ál­landó! ő a szentség, a tiszta­ság, a hűség, az igazság meg­testesítője. Ő a KŐSZIKLA! A Biblia azt mondja Róla: „Tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. (Zsidók 13:8.) ő nem változik, Reá érdemes építeni! őt az Isten küldte, az ő neve minden név fölött való: ÚR JÉZUS KRISZTUS. Méltó arra, hogy nevére minden térd meghajoljon! A bűn következménye a ha­lál! Mindenki vétkezett, hiány­zik az emberből Isten dicső­sége, képmása. Isten, Jézus Krisztusban jött le hozzánk, hogy halála által megváltson, kiváltson a bűnből. Nagypén­tek - Húsvét óta alapbűn az, ha valaki nem hisz Jézus Krisztusban. (János 16:9.) Minden más bűn ebből követ­kezik! Ha hiszel benne, nem kell bűnben élned, nem kell lopnod, hazudnod, paráznál­kodnod .. . van belőle szaba­dulás. Türelmes hozzánk a mi Urunk, mert nem akarja, hogy az emberek elvesszenek, ha­nem azt akarja, hogy mindenki megtérjen és éljen! (2Péter 3:9). J Tatalmas lehetőséget kínál IJ-fel neked is az Isten! „Higgy az Úr Jézus Krisztus­ban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. ” (Apcs 16:30). Kedves olvasóm! Kí­vánom, hogy velem és az ének­íróval együtt tudd elmondani „De azt tudom, kiben hiszek jól! És nem szakít el Tőle semmi sem, megadja örök ré­szemet, mikor elfog jönni ő”. Frei Antal baptista lelkész Jó hír

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents