Tolnai Népújság, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-18 / 271. szám
Öröm nélkül lehet élni, remény nélkül nem Interjú az idősekről dr. Vértes Lászlóval Dr. Vértes László, a Magyar Gerontológiai Társaság főtitkára is vendége és előadója volt a tolnai Egész-ség Hónap-nak. Először arról kérdeztük, mi a feladata a társaságnak? — Ez egy 1966-ban alakult tudományos társaság. 350 tagunk van, akik a legkülönbözőbb szakmák képviselői, nemcsak orvosok, hanem pszichológusok, szociológusok, ápolónők, szociális szervezők, szociálpolitikai ügyintézők. A társaság az idősekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Kutatási tevékenységünk azt vizsgálja, mi okozza, milyen tünetei vannak, hogyan lehet befolyásolni az öregedést. A második feladat a szőkébb értelemben vett idősgyógyászat. Ez a gyógyításon kívül megelőzést, szűrést, gondozást és rehabilitációt is jelent. A harmadik terület a szociális ág, amely minden olyan idősekkel kapcsolatos témát felölel, ami nem kutatási, nem orvosi kérdés. — Tulajdonképpen kit nevezünk idősnek? — Hivatalosan, az egészségügyi világszervezet szerint a 75 év felettieket. Most 60-tól 74 éves korig az „idősödő” a hivatalos megnevezés. Az idős- ség tulajdonképpen a nyugdíjas korhatárhoz kapcsolódik valamelyest. Ehhez tudni kell, hogy egyes országokban 75 év a nyugdíj korhatár, amely a világ többi országában is általában jóval magasabb, mint Magyar- országon. Köznapi értelemben idősnek a 60 felettieket nevezzük. A naptári életkor azonban a biológiai életkorral nem mindig azonos. Vannak fiatal idősek és idős fiatalok. — Lehet-e úgy meghatározni, hogy aki teljes életet tud élni, az még nem öreg? — Akinek programjai, feladatai, teendői vannak, és azokat ellátja, az nem öreg. — Egy gerontológus egyébként hogy éli meg, hogy a statisztika szerint a magyar átlagférfi nemsokára nem éri meg a nyugdíjas kort? — Vagyis a gerontológus nem „kapja meg” ezeket a személyeket. A 40 és 50 év közöttiek halálozása nagyon magas, az európai élmezőnyhöz tartozunk ebben az értelemben. Ez biztos, hogy a dohányzás és az alkoholfogyasztás függvénye. A dohányzás tekintetében a világon a másodikak vagyunk, töményszesz fogyasztás tekintetében is az első három között. Nyilván ennek nagyon sok idegi, lelki, szociális összetevője is van. A gerontológust az szomorítja el, hogy olyan rossz állapotban kerülnek hozzánk az emberek, hogy nem tudunk úgy segíteni rajtuk, hogy még évtizedekig éljenek. Kivételt képeznek a nagyon idősek. Egy érdekes adat: húsz éve 23 száz év feletti személy volt Magyar- országon. Most 238-an vannak. 20 év alatt tehát tízszeresére emelkedett a számuk. Magyarázat erre, hogy a most száz évesek az elmúlt század végén, azaz viszonylagos békében és nyugalomban születtek. Sajnos a száz év felettiek száma azért fog csökkenni, mert a később születetteknek nagyon sok nehéz dolgon kellett átmenniük gyerekkorukban is. — A II. világháború után, még inkább az ötvenes évek után születetteknek tehát jó kilátásaik lehetnének a hosszú életre. — Nekik nem az indulásuk, hanem a káros szenvedélyeik miatt rosszabbak az esélyeik. — Ön szerint mi nyomasztja mostanában az időseket legjobban ? Az alacsony nyugdijak, esetleg, hogy nem látják biztosítottnak gyerekeik, unokáik jövőjét, vagy a halál? — A gyerekek sorsa, hogy lesz-e lakásuk, munkahelyük, biztosan aggasztja őket, de az elsődleges szerepet ebben a kérdésben az önfenntartó ösztön játssza. A mostani nyugdíjasokat - akik a háború után eltakarították a romokat - nem annyira a mostani nyugdíjak kicsinysége tölti el szomorúsággal, hanem a kilátástalan- ság. Ezt úgy fejezte ki egy szentesi sebészprofesszor, hogy öröm nélkül lehet élni, de remény nélkül nem. Ettől az idős nemzedéktől a reményt vették el. Akármennyire is idős valaki, bizonyos jövőképe van. Akkor van probléma, ha ez nincs meg. A halál. Senki nem a haláltól fél, hanem a halódástól. Maga a halál nem fáj, a halódás során viszont szenved az ember és kiszolgáltatott. Az idősek ettől félnek, mert életükben már sokszor láttak ilyen folyamatot. — És a halál utáni állapot? — Érdekes, hogy miért nem félnek ettől. Nagyon sok olyan riportkönyv jelent meg emberekkel, akik már átestek a klinikai halálon. Mindenki arról számol be, hogy ilyenkor jó érzés töltötte el, gondtalanná vált. Olyan pozitív érzelemsorozatot ír le mindenki, hogy aki csak egy kicsit beleolvasott ilyenekbe, az, hogy úgy mondjam, nem fél attól, hogy mi van a halál után. Az idősek - főleg a hívők, de a nem hívők is - úgy érzik, hogy a halál után találkoznak majd a korábban meghalt szeretteikkel. Úgymond várják azt a pozitív időszakot. Ez egy nagyon érdekes dolog, az idősekben általában nincs egy olyan félelem, hogy „jaj, akkor mi lesz?” -sMentálhigiéné: ma szükségesebb, mint valaha Fennállásának ötödik évfordulóját ünnepelte a közelmúltban a Szekszárdi Mentálhigiénés Műhely. Az egyesületi formában működő közösség tanfolyamok, előadások segítségével igyekszik azokat a készségeket, képességeket fejleszteni, melyek a testi-lelki egészséget szolgálják, s fontos feladatot vállal a nehéz helyzetbe került, lelki bajokkal küzdő, vagy csak elbizonytalanodott emberek segítésében. Az egyesület megalakulása óta több mint 150 humán-szakember végezte el a mentálhigiénés tanfolyamot, akik saját környezetükben és munkahelyeiken terjesztői és művelői a lelki-egészségvédelemnek. Öt esztendeje működik az egyesület keretén belül az „őszinte Szó” Szolgálat, mely az egyéni és a családi lélekvédelem iránt jelentkező igények kielégítésére született. Hogy mennyire szükség van rá, semmi sem jellemzi jobban mint az, hogy öt év alatt a hozzá fordulók száma több mint 11-szeresére emelkedett. A Társkereső Szolgálat 1992-ben jött létre, az évek múlásával egyre nő iránta az érdeklődés, főként a 36-55 éves korosztály körében. Az Ifjúsági Lélekvédő Szolgálat 1993-ban alakult, az egyesület „legifjabb” tevékenységi formájaként. Míg 1993-ban csupán 34 megkeresés érkezett ide, tavaly már csaknem kétszázan fordultak a szolgálathoz. A Szekszárdi Mentálhigiénés Műhely lelkes alapítója, jelenleg vezetője Dér Miklósné, a Babits Mihály Művelődési Ház munkatársa. A szekszárdi egyesület tevékenységének tükrében arra voltunk kíváncsiak, megítélése szerint hogyan hat majd a mentálhigiénés munkára a városban közelmúltban zajlott mentálhigiénés animátor-kép- zés. — Nagy örömmel üdvözlöm ezt a kezdeményezést, mert felzárkóznak ahhoz a folyamathoz, amely a miénkhez hasonló műhelyek létrehozásával már régóta megindult az országban, s mintegy 8 esztendeje itt Szekszárdon is. Több irányból, szélesebb körben összefogva eredményesebben lehet szolgálni a közös ügyet. Az animátor-képzést illetően vannak szakmai, módszertani kérdéseim, amelyeket szívesen megbeszélnék a rendezőkkel. Azt hiszem, hogy erősítené a hatékonyságot az, ha az elméleti szakemberek és a témában dolgozók összeadnák tudásukat. — Megyénkben mennyire van szükség a mentálhigiénés tevékenységre? — Tolna megye az agresz- szivitás tekintetében az országban a 4. helyen áll, ami elég elkeserítő eredmény. Ennél jobban semmi sem igazolja a mentálhigiénés tevékenység szükségességét. Rengeteg a tennivaló, az ismeret-átadást, a konf- liktus-oldö és feldolgozó technikák megtanulását már gyermekkorban meg kell(ene) kezdeni. A tolerancia képességét, a kompromisszum-készséget meg lehet tanulni. Ugyanúgy, mint mindennek a kulcsát: a szeretetet. Venter Marianna Az élet mellett szólunk Ifjúsági és telefonos tanácsadást valamint tini klubot indít a bonyhádi Családvédelmi Szolgálat. Az új tevékenységek indulása kapcsán kérdeztük a szolgálat védőnőjét, Kovács Gáspárnét. — A hagyományos család- védelmi szolgálat tevékenysége mennyiben változott az elmúlt években? — A szolgálat működését a magzatvédelmi törvény megalkotásával egy időben szabályozták. A feladatunk, hogy elbeszélgessünk azokkal, akik meg akarják szakítani a terhességüket. Felhívjuk a figyelmüket a leselkedő veszélyekre. A döntés a szülők kezében van. — Milyen hatékonysággal végzik ezt a munkát? — Nehéz ezt megállapítani, hiszen a társadalom változik, a problémák is mindig mások. 1993-ban 207-en kerestek fel azzal a szándékkal, hogy meg akarják szakítani a terhességüket. A három napi gondolkodási idő után tizenheten döntöttek úgy, hogy elállnak eredeti szándékuktól, megtartják gyermeküket. — Ezek szerint Ön ennyi kis ember életét „mentette meg ” ? — Talán részem volt benne, mi ugyanis mindig az élet mellett szólunk. Ugyanakkor nekünk soha nem szabad konkrétan azt javasolni, hogy valaki tartsa meg a gyermekét. A beszélgetést próbáljuk úgy irányítani, hogy végül maguk a szülők döntsenek így. — Hogyan változott az abortuszra jelentkezők száma azóta? — Feltehetően a magzat- védelmi törvénynek köszönhetően 1994-ben országosan 14 százalékkal csökkent a művi vetélések száma. Nálam tavaly 184-en jelentkeztek, majd a beszélgetés után tizennégyen elálltak a terhesség-megszakítástól. Idén az év első hat hónapjában 101 fő jelent meg, akik közül 9-en tartották meg végül gyermeküket. Ismét emelkedik tehát az abortuszra jelentkezők száma. Az okok között egyre gyakrabban szerepelnek a gazdasági tényezők. Ezen túl érzékelhető, hogy megrendült az emberek bizalma a korábban biztosnak hitt családi pótlékrendszerben és egyéb szociális támogatásban. — Régebben házasság előtti tanácsadáson kellett az ifjú pároknak részt venniük. Csekély eredménnyel. — Ma ez már nem kötelező, de azok, akik valamilyen okból nem akarnak gyermeket vállalni, felkereshetnek ugyanúgy, mint azok, akik tudni szeretnék, hogy hogyan kell felkészülni a gyermek fogadására. — Tehát a pozitív tervezésről is hallhatnak a párok. — Igen, ugyanis fontosj hogy a gyermeket egészséges emberek vállalják, akik nem fogyasztanak alkoholt, nem dohányoznak. Lényeges, hogy az anyák már jóval előtte abbahagyják a fogamzásgátlást. — Fontos tehát a megelőzés. Mit remélnek az ifjúsági szolgálattól? — Bízom benne, hogy a fiatalok megtalálnak bennünket. Amikor felkeresem az iskolákat, látom, hogy a gyerekeknek vannak olyan problémáik, amelyeket szívesen beszélnének meg velem négy- szemközt. Erre egy-egy órán nincs lehetőség. Bár ott is biztosítjuk a névtelenséget, a gyerekek írásban is kérdezhetnek. Fontos azonban, hogy amit otthon vagy az iskolában nem mer megkérdezni, azt is_ megtudja a fiatal. Most indult egy programunk a középiskolai tanárok számára, amelyben az AIDS veszélyeire hívjuk fel a figyelmet. Azt gondolom, nem lehet ezt elég korán elkezdeni, és fontos, hogy az iskolák együttműködjenek velünk. — A fiatalabbak, az iskolások, mikor és hol kereshetik meg Önt? — Minden hétfőn és szerdán délután kettőtől háromig tartok ifjúsági tanácsadást, kedden ugyanebben az időben telefonos tanácsadást. — Milyen számon ? — Egyelőre a kórház központi számán, a 451 -133-on, a 142-es melléken. Természetesen jobb lenne, ha önálló vonalunk lenne, de azt még nem tudom mikor kerülhet erre sor. Ezen kívül csütörtökönként tini klubot tartunk, ahol - a neve is mutatja - eljöhetnek a tizenévesek és beszélgethetnek, kérdezhetnek. Hangyái minden mást háttérbe szorít, erdész-vadász a várható sikerekre, eredményekre koncentrál a legnagyobb egyetértésben. A barcogóhelyek környékén szinte megáll az élet, a fa- kitermelés, szállítás szünetel ebben az időszakban. Ez most is így volt, és az előző sikeres év után reménykedtek a még jobb folytatásban. A '95-ös szezon jellemzésében Fehér István erdészetvezető volt segítségünkre. Mint elmondta, optimizmusukat a két éve megkezdett munkára alapozták. A gyulaji dám hírnevéhez méltó rangjának visz- szaszerzését célozták meg. Munkájuk sikerét ez a szezon is bizonyította, amikor is a bar- cogás ideje alatt a kitűnő vendégvadászok több mint 140 dámbikát ejtettek el a területen. Ezeknek mintegy háromnegyed része volt érem-trófea, minden tizedik pedig a 4 kg-os határt is meghaladta. Az utóbbi évek helyi rekordtrófeája is terítékre került, 4,85 kg-os súlylyal. A magyar fizetővendég által ejtett trófea méltán pályázhat az év dámbikája címre. Maga a barcogás az előző évektől kicsit eltérően zajlott le. Október első napjaiban csak néhány bika jelent meg a bar- cogóhelyekeken, és csak 10-e után töltötték meg a bikák a „harctereket”. Voltak olyan bikák, amelyek teljesen elkerülték a barcogóhelyeket és szétszórtan szálerdőkben, legelők szélein kaparták barcogóteknő- iket. így idén a néhány központi • barcogóhelyen nem jött össze 40-50 rivális, ennek ellenére is nagyszerű látvány volt a 20-30 bika naphosszat tartó hangversenye a hónap derekán. Ami még újként hatott, hogy a bar- cogó bikák egy része folyamatosan táplálkozott, ami nem volt eddig jellemző. Úgy látszik, hogy az erdőkép változásával nem csak a barcogó helyek, hanem a szokások is változnak, melyek okait pontosan még nem tudják. A barcogás végével nem ért véget a dám vadászata, hiszen ezután a selejtbikák és a tarvad állomány apasztása feladat. Az éves kilövési tervben meghatározott 1100 darabos állomány- csökkenés megfelelő garancia arra, hogy a már elért kívánatos törzsállomány „gyulaji” minőséget tudjon produkálni. Fotó: Gottvald Károly Minden év októbere a tamási erdészet életében egyet jelent a barcogással, a dámbika vadászatával. Ez az „esemény”
