Tolnai Népújság, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-07 / 236. szám

Megmaradt a megegyezés igénye

A valószínűleg örömteli eseményt úgy harminc évvel ezelőtt örökítette meg Bakó Jenő fotóriporter kollégánk Bá- taszéken. Vajon mi történt a képen látható emberekkel az eltelt évtizedek során. Aki magára ismer, vagy bárkit a képen látottak közül, kérjük jelezze szerkesztőségünknek a 416-211-es telefonon, vagy a 7101 Szekszárd, Pf. 71-es levélcímen.

Egy évforduló után

A kéri a középiskolák versenyében

Aki részt vett a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola - a kéri - fennállásának ötvenedik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségeken, azt is megtudhatta, honnan, merre tart az intézmény.

pártok egyes képviselői sem. A kormányfő ezért nem meri a parlament elé terjeszteni az alapszerződést, nem azért, mert szabotálni akarja. Én az alap- szerződést egy lehetőségnek tartom arra, hogy ennek alapján egy olyan kisebbségvédelmi kódex jöjjön létre a jövőben, amely a magyarság jogait kodifikálja, és megfelel a magyar pártok által megfogalmazott politikai, kulturális, iskolaügyi elvárásoknak.

— Mennyire mélyek az ellentétek? A politika által motiváltak, vagy inkább kulturális jellegűek?

— Vannak szlovákok, akikkel nagyon mélyek az ellentéteink, de vannak szlovák barátaim, akikkel semmilyen nézet- eltérésem nincsen. Nagy általánosságban a csúcson, a hatalom felső szintjén meglévő konfrontáció nem tevődött át a polgárok viszonyára, mint rosszabb esetben előfordulhatott volna. Ez a konfliktus „lent” sokkal tompább, kisebb súlyú, mint ahogy a nagypolitikában, sajtópolémiákban megjelenik.

— Tapasztalataik szerint a gazdasági átalakulásban működik-e nemzetiségi alapú kontraszelekció?

— Nem vagyok politikus, így erről csak pontatlanul tudok nyilatkozni. Kétségkívül van egy olyan tendencia, hogy a magyar területeken lévő vállalatokat nem magyarokkal privatizálnak, sőt egyes pártok programjában benne van az is, hogy megakadályozzák a magyar tőkés osztály megjelenését. Nem tudni, hogy ez mennyire sikerül, mert ismerek egy sereg jól menő magyar vállalkozót, és éppen a szlovákiai magyarság volt az Szlovákiában, akik 1989 után azonnal mertek vállalkozni. Ezt döntően fontosnak tartom, ennek minden más kérdést meg kellene előznie, mert véleményem szerint egy erős magyar vállalkozói réteg létrejötte Szlovákiában sok más problémát kedvezően tudna a jövőben befolyásolni.-tfAz első évfolyam 1949-ben végzett a kereskedelmi gimnáziumban, ahogy akkor hívták. Az évfordulón őket is köszöntötték, közülük idősebb Stoll László így emlékezett vissza.

—, Körülbelül harmincán

indultunk. A régi gimnáziumból, a bátaszéki polgáriból, sőt Budapestről is jöttek. Akkoriban sokan üdvözölték az iskola megnyitását, az iparosok és a kereskedők ide adták a gyerekeiket. így kerültem én is ebbe az intézménybe. Mi még az evangélikus gimnázium részeként működtünk. Aztán jött az 1948-as államosítás, mi voltunk az utolsók, akik hit- és erkölcstant tanultunk...

— Tartanak-e rendszeresen osztálytalálkozókat ?

— Igen, sőt az utóbbi időben úgy nekibuzdultunk, hogy elhatároztuk: minden évben találkozunk,. mégpedig mindig szeptember hónap első szombatján.

Húsz esztendeig állt az intézmény élén dr. Kende Ferenc. Az ünnepségen az iskola hagyományairól szólt. Kabátja hajtókáján ma is viseli az iskola jelvényét, amelyen Perczel Mór portréja látható. Az ő vezetése alatt, 1953-ban vette fel az iskola a honvédtábornok nevét. Erre így emlékezik az egykori direktor.

— Én bennszülött, mondhatni ősbonyhádi vagyok. Számomra nagy élmény volt, amikor kis kölyök voltam, az idős emberek, akik saját szemükkel látták még Perczel Mórt, meséltek nekem róla. Elmondták, hogy milyen önfeledt örömmel fogadták a tábornokot a bonyhádi polgárok a Szent János hídnál. Látták még az utolsó éveiben is sétálni a később róla elnevezett utcában. Jómagam a gimnáziumban ismertem meg azt a bizonyos gondolatát a szabadságvágyról és a zsarnok- gyűlöletről. Amikor az iskola felvette a nevét, akkoriban ez ’48 eszméit jelentette tanároknak és a diákoknak.

Dr. Bábel Ernőt, a szakközépiskola jelenlegi igazgatóját a jövőről faggattuk.

— 2030-ig mintegy hatvan- ezerrel lesz kevesebb Magyar- országon a nyolcadik osztályban végzők száma. A középfokú intézmények tehát versenypályán mozognak. Mi ebben a versenyben úgy veszünk részt, hogy erőteljes alapozó képzést nyújtunk az első két évben, majd a rákövetkező három esztendőben lépnek be a szakmai tárgyak. A negyedik végén megszerezhető érettségi után az ötödik, illetve a hatodik évben speciális képzésben is részt vehetnek a tanulók. Ekkor egy, kettő vagy akár három szakma művelésére jogosító bizonyítványt - például iskolatitkári, menedzserasszisztensi - szerezhetnek. A szakképzési jegyzék alapján a kínálat bővíthető. A lehetőségek tehát szinte kimeríthetetlenek, az intézmény szellemi kapacitása pedig lehetővé teszi, hogy éljünk is e lehetőségekkel.

Hangyái

A szlovák politikai helyzet annyira képlékeny, hogy kétséges, nem veszik-e hamarosan ismét elő az alternatív oktatás tervét - mondta kérdésünkre Grendel Lajos Szlovákiában élő író, aki nemrég a Szüreti Fesztivál alkalmával járt Szekszárdon.

— Merre tart a szlovákiai magyarság: a konfrontáció, vagy a megegyezés felé?

— Itt két kulcskérdés van, az egyik az alternatív oktatás ügye. Ez azt jelentette volna, hogy a magyar tannyelvű iskolákban egy sor tantárgyat szlovákul tanítottak volna. A nagy tiltakozás hatására is egyelőre ad acta tették, de nem tudni, milyen hosszú időre, mert a szlovák politika tele van váratlan fejleményekkel. A másik a magyar kulturális intézmények támogatásával volt kapcsolatban. Itt a legnagyobb felháborodást az váltotta ki, hogy a kormány a költségvetés negyedét nem arra fordította, amire a parlament felhatalmazta, hanem a saját magyar nyelvű propaganda kiadványainak a támogatására. Konfliktus forrása egyébként a jelenlegi kormánynak a hihetetlenül arrogáns politikája is, amely nemcsak a magyar kisebbség iránt ilyen, hanem mindenkivel szemben, aki nem ért egyet vele.

— Tehát a szembenállás ma erősebb?

— Azt hiszem, megmaradt a megegyezésre való igény, és nagyon sok szlovákban is megvan. Viszont a kormány politikája annyira veszélyes irányba térítette az országot, hogy egy komoly konfrontáció veszélye is fennáll.

— Mennyire segíti a szlovákiai magyarságot a jelenlegi magyar külpolitika?

— Erről azért nehéz beszélni, mert a szlovák parlament az alapszerződést máig nem ratifikálta. Ez azért van, mert vannak olyan pontjai, amelyeket nem szívesen szavaznak meg még a kormányPozsony, Dijon, Ungvár, Szekszárd

Cséke Miklós: fél évszázad a katedrán

A mai Ukrajna, közelebbről a Kárpátalja területén nem egy olyan, ma már a hetven felé ballagó ruszin ember élhet, aki annak idején Cséke Miklós pedagógusi tevékenységének köszönhetően sajátította el, vagy erősítette meg magyar nyelvtudását. A szekszárdi Garay János Gimnázium nyugalmazott magyar-francia és orosz szakos tanára ugyanis a Felvidéken, az akkor már - és még - Csehszlovákiához tartozó Ru- szinszkón kezdte pályafutását, a harmincas évek közepén.

A pedagógusi hivatás mondhatni apáról fiúra öröklődött a Cséke.családban, hiszen beszélgetőpartnerem édesapja a Keleti-Kárpátok tövében található Tőkésfaluban tanítós- kodott. Ez a település Trianon után az akkor alakult Csehszlovákiához került, így az eredetileg 1911-ben Magyar- országon született Cséke Miklós a határváltozás miatt már

ebben az államban töltötte gyermek- és ifjúkorát, itt járt közép- és felsőfokú iskolába is.

— Választhattam volna Pozsony vagy Prága között - idézte fel az egyetemet közvetlenül megelőző időszakot Cséke Miklós. — Azután arra gondoltam, hogy Pozsony mégiscsak a magyar kultúrkör része, nem annyira idegen - legalábbis számomra - mint a cseh főváros.

így lett végül is Pozsonyban- vagy szlovákul Bratislavában- a Komensky Universitas polgára Cséke Miklós. Egyetemistaként jutott el először 1931-ben Franciaországba, La Rochelle-be, majd 1933-ban, végzősként a dijoni egyetemre, ahol a szakdolgozatához gyűjtött anyagot. A diploma megszerzése után Beregszász középiskolájában kapott állást, katedrát - annak idején egyébként itt érettségizett - , majd később áthelyezés útján Ung- várra került.

— Ez már a visszacsatolás után történt. Ekkor, azaz 1938- ban a Felvidék egy része az /. bécsi döntésnek megfelelően visszatért az anyaországhoz. A pedagógusi pályafutásom ezt követően hamarosan megszakadt, miután 1942 szeptemberében két évre hadműveleti területre vezényeltek. Ukrajnában, Kijevben, Csernyigovban, Pinszkben és Breszt-Litovszk- ban töltöttem el a csapatszolgálatom, a rejtjelezés és a távirat-továbbítás képezte a tennivalóimat. A fronton szerencsére nem vetettek be.

Legalábbis ekkor, mert az 1944. januári leszerelés után még ugyanazon év őszén menetrendszerűen jött az újabb behívó. Cséke Miklós ez alkalommal is híradó-alakulathoz került, s nem is akárhová, hanem a fővárosba. Vesztére, mert Budapest körül éppen ekkor zárult be a szovjet csapatok ostromgyűrűje, s aki katonaként itt rekedt, az legjobb esetben is számíthatott a hadifogságra. A harcok elülte után kisvártatva Cséke Miklós is egy kelet felé tartó szerelvényben találta magát.

— Örményországba, Sze- van városába szállítottak bennünket, majd késeibb a jereváni

tábor lett a lakhelyünk. Két és fél esztendőt, egészen pontosan 929 napot töltöttem hadifogságban.

Ezenközben a Kárpátalja ismét birtokost váltott, most a Szovjetunió jelentkezett új „gazdaként.” Cséke Miklós az' új helyzet láttán úgy döntött, hogy nem tér vissza szülőföldjére - miután nem volt kedve szovjet állampolgárként valamelyik arhangelszki, vagy ami még jobb, vlagyivosztoki gar- nizonban katonáskodni. Az 1947-ben gimnáziumot alapító Tamásit választotta a számára felkínált lehetőségek közül, majd három év szakfelügyelői tevékenység után az 1953-as év már Szekszárdon, a Garay János Gimnáziumban találta.

Közel húsz éven át, 1972-es nyugdíjaztatásáig tanította az ifjú nemzedéket a magyar, a francia és az orosz nyélv rejtelmeire. Illetve, még tovább, hiszen intézménye a nyolcvanas években - 1987-ig - óraadó tanárként foglalkoztatta. Országokon átívelő, aktív pedagógusi pályafutása így ötven kerek esztendeig - fél évszázadig - tartott. Szeri Árpád Fotó: Bakó Jenő'