Tolnai Népújság, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-07 / 236. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1995. október 7., szombat Többet, szebbet, gyönyörűbbet A szakályi - ma már Szekszár­dim élő - Törő György népi iparművész népszerű ember hí­rében áll a faragott figurái, az áttört faragásai, A megbékélés kapuja, vagy a gyerekjátékok révén. Kevesen vannak, akik nem ismerik őt, s rajta keresz­tül a családját. Mert művésze­tével sikerült a családját is megfelelően „megfertőzni”. A Tamási Galériában nyílt kiállí­tás kapcsán kerestük föl a Törő családot, mert a századforduló népi gyermekjátékszerei az ő gyűjtésük, s a szekszárdi OVI- HÁZ tulajdona. Törő György- nével, Anival beszélgettünk a játékok, illetve az OVI-HÁZ létrejöttéről. — Az első játékokat ma­gunk terveztük, a saját ötlete­ink alapján, s adtuk tovább a férjemnek. A férjem is nagyon szereti a gyerekeket, s ez lát­szik a lelkesedésén, amikor a játékokat készíti, mert a szíve- lelke benne van ezekben a da­rabokban. — Hogyan valósultak meg a kezdeti tervek? — Régi tervünk és vágyunk volt, hogy a gyerekek termé­szetes anyagból készült játé­kokkal játszanak és minél na­gyobb, szélesebb körben is­merjék meg azokat. A „mű- anyagdömpingben” ezeket a játékokat elfelejtettük, s a mes­teremberek sem készítik. Ta­nulmányokat folytattunk a fér­jemmel, régi könyvekből, idő­sek elbeszéléséből magunk elé képzeltük a játékokat és pró­báltuk elkészíteni azokat. A bölcső, a hinta, a vonat a mes­teremberekre maradt. Ebből következik, hogy az OVI-HÁZ profdja is csak ez lehetett. — Miként jött létre az OVI­HÁZ? — Ennek prózai oka van. Mindkét mama megbetegedett, s gondozásukra nem láttunk más megoldást, mint azt, hogy itthon maradok. Azt vettem fi­gyelembe, hogy én semmihez nem értek csak a gyerekekhez - mivel óvónő vagyok. Ez jó alapnak bizonyult. Á másik cél az volt, hogy ne szakadjak el a gyerekektől, a pedagógiai munkától. Az OVI-HÁZ udva­rán a gyerekeknek - korosztá­lyuknak megfelelően -jó han­gulatú kézműves foglalkozá­sokat tartok. Itt egy nagy, sza­bad tér áll a rendelkezésükre. — Szívesen játszanak-e a gyerekek a fából készült játé­kokkal? — A gyerekek fogékonyak, megérzik, hogy mi a jó nekik. Szívesen játszanak vele. Amint bejönnek ide, bármit levehet­nek a polcról. Ami megtetszik neki, kipróbálhatja, s nagyon nehezen szakadnak el egy-egy játéktól. A legnagyobb sikere a vonatnak, s a talicskának van. Egy részét a játékoknak mi tervezzük, másik részét pedig német, svájci és osztrák kap­csolataink révén szerezzük be. — Mika további tervei? — Megteremteni itthon a nyugodt légkört, hogy min­denki tudjon továbblépni, a fér­jem, a gyerekeim, s én is meg­találjam az örömöt. Az örömöt a gyerekekben találom meg, s itt nagyon sok gyerek megfor­dul. Nagy bizalommal vannak irántam, sokszor csak azért jönnek be, hogy beszélgesse­nek velem, hogy megnézzék, a polcokon milyen új játékok vannak. Szeretném, ha lányaim a későbbiekben átvennék az OVI-HÁZ-at, de addig is na­gyon sok újat szeretnék felfe­dezni, s okos játékot besze­rezni, ezzel is örömet szerezni a gyerekeknek. Mindig hajt az a vágy, hogy többet, szebbet, gyönyörűbbet teremtsünk.- p. téri ­Magyar Államkötvény 1997/Y1 1997/Y2 Mindig voltak nagy pillanatok A jelen nagy pillanataiban Ön is részt vehet így megteremtheti saját életének je­lentős pillanatait. Például egy jó be­fektetési döntéssel. Figyelembe vesszük igényeit Most egy időben, kétféle Magyar Államkötvényt kínálunk, így több­féle befektetési igényt is ki tudunk elégíteni. Magyar Államkötvény 1997/Y1 1,5 év futamidő, évi fix 30% kamat. Kamatfizetés fél évenként. A kifize­tendő kamat mértéke az adott évre megállapított éves kamat időará­nyos része, amely a kamatfizetési időpontok között ténylegesen eltelt naptári napok és a 365 napos év alapján kerül meghatározásra. Magyar Államkötvény 1997/Y2 1,5 év futamidő, évi fix 30% kamat. A kamatfizetésre és a törlesztésre a futamidő végén egy összegben kerül sor. A kamatok a futamidő alatt féléven­te tőkésítésre kerülnek, így ezzel a kötvénnyel nagyon magas hozam ér­hető el. A kamatos kamat kifizetésé­re a futamidő végén kerül sor. Jegyzés: 1995. október 6-13. Jegyzési árfolyam: A névérték 100%-a. Befektetése mindig biztonságos A Magyar Államkötvény visszafize­téseire és kamataira az állam teljes körű, soha el nem évülő garanciát vállal. így pénze tökéletes bizton­ságban van. Pénze mindig elérhető A Magyar Államkötvény 1997/Y1 és 1997/Y2 - mint az eddig kibocsátott államkötvények többsége - a jegy­zést követően másodlagos forga­lomba kerül. Ez azt jelenti, hogy fu­tamidő alatt is napi árfolyamon ad­ható és vehető. Ön eladhatja a tőzs­dén, a Magyar Nemzeti Bank és az OTP Bank fiókjaiban, valamint egyes forgalmazóknál. Megvásárlása pe­dig a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank fiókjaiban, valamint az érték­papír forgalmazóknál lehetséges. További aktuális információk: 266-6044 Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Tolna Megyei Igazgatósága Szekszárd, Augusz Imre u. 7. • OTP Bank Rt. 7101 Szekszárd, Mártírok tere 5-7., Paks, Tamási, Bonyhád, Dombóvár, Tolna • Magyar Hitel Bank Rt. 7101 Szekszárd, Arany János u. 23-26., Dombóvár 3 A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG Vagyon, műveltség (és a yuppie-k) Polgár az, akinek már a nagyapja is polgár volt - hangzott el a szellemes definíció a nemrég Szek- szárdon rendezett írótalál­kozón. Ennek témája a közép-európai polgárság volt. A legtöbb előadó a történelmi gyökerek avagy gyökértelenség mentén közelített a tárgyhoz. A je­len helyzetről Nagy Endre szociológussal beszélget­tünk.- Kit nevezhetünk ma pol­gárnak Közép-Európában, vagy Magyarországon ?- Annak, hogy a polgárság fogalma újra előjön már a nyolcvanas évek második fele óta, de 1990 óta nagyon, az az oka, hogy a posztkommunista országok nagy identitáskere­sésben vannak. A legtöbben nemzeti identitásukat próbál­ják megtalálni, Magyarorszá­gon két ellentétes tendencia van, s az egyik a nemzeti gondolat, amelyet most az el­lenzék képvisel. Ők aposztro­fálják magukat polgári szö­vetségként. Ebben az érte­lemben átpolitizálódott a do­log. A polgársággal az a prob­léma, hogy ez „nem téma” Amerikában és Nyugat-Euró- pában sem. Az a polgár, akit mi keresünk, egy normatív fogalom, egy eszménykép. Ebben próbáljuk megtalálni azonosságunkat, a polgárban, akit meg kellene határozni.- Az az érzésem, hogy amit polgárnak gondolunk, az már Nyugat-Európában sem léte­zik. Vagy igen?- Ebben a formában nem. Nyugat-Európában, vagy Amerikában a burzsoá azt je­lenti, hogy tulajdonnal ren­delkező kis-, vagy nagyvál­lalkozó. De ott ez így nem merül fel. Tudniillik, a pol­gárt mindig két értelemben lehetett meghatározni: a mű­veltség, vagy a vagyon em­bere. Polgár a hivatalnok, az egyetemi tanár, és a vállal­kozó. Van egzisztenciája, sa­ját tulajdona, vagy alkalma­zottként egyfajta anyagi biz­tonságban él. A másik, ami belekeveredett a fogalomba: a polgár, mint állampolgár, po­litikai jogok alanya. Azért ér­dekes mindez, mert nálunk ezek a jegyek nincsenek még kikristályosodva. Most indul­nak az önálló vagyonalapítá- sok, a tudáspiacon a szellemi átrendeződések, és ami ehhez kapcsolódik, a műveltség is kérdéses, gondoljunk a nem­zeti alaptanterv körüli vitákra. Ebben a kettős értelemben va­lóban valamilyen polgárság­nak még létre kell jönnie. Az állampolgár felől nézve pedig a polgár jogállamiságban élő, a polgári jogokkal élni tudó, joguralmi attitűddel rendel­kező ember, törvénytisztelő polgár. Ilyen ma nálunk nincs.- Kik vagyunk mi itt vál­lalkozók, tudósok, újságírók, tanárok és társaik? ,- Ha nézzük a vagyon ol­daláról, egyrészt olyan va­gyonosodó polgárok, akiknek még hiányzik a polgárra jel­lemző nyugodt vállalkozás, hosszú távú kalkuláció, önbi­zalom. Ehelyett mi van? Egy nagy mértékben elvadult in­dividualizáció, az, amikor a csalás és erkölcsi aggályok félretétele dominál azokban a körökben, amelyek vagyoni értelemben polgárosodnak. Az nem polgári, sőt prekapita- lista mentalitás, hogy nem fi­zetünk adót, becsapjuk az ügyfeleinket, nincs szerződé­ses fegyelem. Magyarán nincs polgárerény.- És mi van az értelmiség­gel?- Ami a műveltség embe­reit illet, érdekes differenciá­lódás van. Van egy olyan ér­telmiségi réteg, amely maga is piacképes szakmákkal ren­delkezik. Ezek az értelmisé­giek lényegében vállalkozók a tudáspiacon, és itt rettenetes dolgok vannak, amit én látok. A jogászok és a közgazdá­szok már nem a tudományt művelik, hanem bizniszt csi­nálnak, és az egyetem csak egy bázis, ahonnan elrugasz­kodva papírokat adunk ki, igazi tudás nélkül. A diplo­más réteg is kétfelé kezd válni. Az egyik a vagyono­sodó, amely később lehet, hogy átmegy a biznisz-szfé­rába, a másik megmarad ta­nárnak, tudósnak, újságíró­nak. Van egy másik új dolog, amit a fiatalságon lehet látni: a yuppie-sodás. Ez egy sajá­tos, Amerikából idekerült mentalitás. A yuppie-nak „munkaalkoholizmusa” van, és csak a pénzmaximalizálás jellemzi. Nagyon jól dolgo­zik, de ezt nem tekinti külö­nösképpen hivatásnak, nem kapcsol hozzá erkölcsi minő­ségeket. Majd meglátjuk mi lesz ebből.-tf-

Next

/
Thumbnails
Contents