Tolnai Népújság, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-21 / 248. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1995. október 21., szombat A díjazott: dr. Kurucz Rózsa Bezerédj-díjat kapott dr. Kurucz Rózsa neveléstörténész, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola docense csütörtökön Budapesten, eddigi kutatási munkájáért. A kitüntetett A szekszárdi főiskolán 1985. óta tanító pedagógus 1973. óta foglalkozik nevelés- történeti, óvoda-pedagógiai kutatásokkal. A reformkor neves Tolna megyei politikusa, Bezerédj István és felesége, Bezerédj Amália egész országra kiterjedő tevékenységét - amit a házaspár a magyar nyelv művelésért, az iskoláztatásért, a nép felemelkedése érdekében végzett - tizenöt éve vizsgálja. A témával kapcsolatban Kurucz Rózsa első forráskiadványa 1987-ben Örökség címen jelent meg. Ezzel a témával foglalkozott doktori disszertációjában is. A Gyermekekért című könyve 1994-ben, a szekszárdi önkormányzat támogatásával jelent meg. A kiadvány a Bezerédj házaspár pedagógiai munkásságával foglalkozik. A témával kapcsolatban különböző szaklapokban publikált és több nemzetközi konferencián tartott német, angol nyelvű előadást. Jelenleg Bezerédj István közelgő 200. éves születésnapja alkalmából készít kiadványt országgyűlési beszédeiből. A kitüntetettel a Nemzeti Múzeum tanácstermében történt díj átadása után beszélgettünk. — Mindig törekedtem arra, hogy olyan anyagokat keressek, amik eddig nem láttak napvilágot és új megközelítésben és összefüggésben próbáltam meg feltárni - mint amilyen például Bezerédj István és Amália együttes tevékenysége volt - az iskola-, óvoda alapítás, az 1843-as népoktatási törvényjavaslat és a legfontosabb, a nevelés módszereinek megváltoztatása érdekében tett lépéseket. A Bezerédj-díjat a család Kölnben élő tagja, dr. Bezerédj Zoltán alapította, aki 1957. óta külföldön él, a német rádió fordító-szerkesztője volt, írt cikkeket, könyveket, ma is publikál különböző lapokban. Az alapítvány-tevő — 1993-ban hoztam létre az alapítványt. A díjat hét tagú kuratórium ítéli oda, élén Fekete György országgyűlési képviselővel, minden évben egyszer. A díjat, mely egy oklevélből - Fodor Gábor miniszter és Fekete György kuratóriumi elnök aláírásával -, áll, valamint emlékplakettből és 1700 márka pénzjutalomból azok a történészek, kutatók, színházi szakemberek kapják, akik már teljesítettek valamit. Első alkalommal dr. Szakály Ferenc történész kapta, tavaly pedig egy színházi osztály vezetője és egy rendező a kaposvári Csíky Gergely Színháztól. — Ha Tolna megyéről hall, mi jut eszébe? — Elsősorban természetesen a Bezerédj név, azaz a családom, aztán a kitűnő szekszárdi borok. Egyébként idén nyáron jártam életemben először Szekszárdon, megnéztem a dédapám szobrát és látogatást tettem a polgármesternél. F. Kováts Éva Keveset tanítottak, de azt roppant alaposan A tolnai polgári iskola története Emlékezetes ünnepség-sorozatot tartottak az elmúlt héten Tolnán abból az alkalomból, hogy 70 éve kezdődött meg a polgári iskolai képzés Tolnán. Az évforduló napján Farkas István (Stefi bácsi), a polgári iskola egykori diákja, és az I-es iskola „legöregebb élő igazgatója” érdekes előadást tartott a polgári iskola történetéről. Ebből közlünk most részleteket. A polgári iskola intézményét egy 1868. évi törvény létesítette. A tolnaiak még abban az évben pályáztak is egy ilyen iskola létrehozására. Sikertelenül. Talán a maiaknak is ismerős az elutasítás akkori indoka: nincs rá pénz. Olyannyira nem volt, hogy az 1868-69-es tanévben mindössze három polgári iskola indulását engedélyezték, az egész Nagy-Magyarország területén. Hosszas pangás után, 1912- ben a tolnai képviselőtestület határozatot hozott arról, hogy polgári iskola létesüljön a községben. Hamarosan azonban kitört a háború, a polgári iskola ügye megint háttérbe szorult. A községben 1924-ben merült fel újra a polgári iskola létesítésének gondolata, hiszen hasonló nagyságú községekben - pl. Paks, Bátaszék - már létezett ilyen képzés. Ebben az évben a képviselőtestület 5000 aranykoronát tett félre e célra. 1925. májusában a község vezetése elhatározta, hogy kérni fogja a vallás- és közoktatás- ügyi minisztériumot a polgári iskola létrehozására. A képviselőtestület azt kérte, hogy fiú és leány iskola létesüljön, a tanárok pedig római katolikusok legyenek, hiszen a lakosság zöme ilyen vallású volt. A községnek jó protektoro- kat sikerült találni, mert mindenki meglepetésére, még 1925. szeptember l-jével engedélyezték a polgári iskola létesítését Tolnán. A minisztérium kikötése az volt, hogy 5 éven belül megfelelően bebútorozott épületet, valamint egy gyakorló kertet kell biztosítani a képzés' számára. A község ezt megígérte, a teljesítés azonban nem mindenben sikerült. 1925. szeptember elején minden együtt volt ahhoz, hogy induljon a képzés, csak az nem volt világos, hogy hol? Végül az Úri Casino és a Selyemgyár segített, átmenetileg termeket biztosítottak az iskola számára. Ez az „átmenet” aztán 7 tanéven át tartott. A minisztérium eredetileg első és második, fiú és lány osztályok indítását engedélyezte. Azok számára akik máshol már jártak 2-3 évig polgáriba, úgynevezett tanfolyami 3. és 4. osztályok jöttek létre. 1930-ra felépült a római katolikus elemi fiú és leány iskola, és felszabadult a régi fiúiskola épülete a polgári képzés számára. Ezt aztán felújították, a mellette levő rozoga épülettel együtt, és hozzáragasztottak egy „tornatermet” is. ■ Az iskola első igazgatója dr. Kliegl Lajos volt. Őt követte Kleiszner Gyula, aki hét évig volt itt, munkája koronája az új épületbe való költözés volt. Utána Bartók János igazgató került ide, majd Vitéz Nagy Sándor, aki minden fiút Samu- kának hívott. Később Végh János lett az igazgató, aki 46 év munka után 1969-ben ment nyugdíjba, de ezután is tanított még. Abszolút tekintély volt tanulók és tanárok előtt. ■ A polgári iskolát tulajdonképpen a magyar középosztály gyerekei számára létesítették. Az lehetett a polgári iskola tanulója, aki az elemi 4 osztályát elvégezte. Később aztán válogatás nem volt, különféle.társadalmi rétegből származó gyerekek jártak polgáriba. Hogy mit tanítottak itt? Szinte semmit. Ez persze csak azt jelenti, hogy a mai követelményrendszerhez képest tanítottak keveset, azt viszont roppant alaposan. Nem akarok kérkedni, de például a Toldi előhangját kis segítséggel ma is el tudnám mondani. A polgári iskolában magyar nyelvet, német nyelvet, történelmet, földrajzot, számtan- mértant, könyvviteltant, természettant, vegytant, egészségtant, közjogi ismereteket, háztartástant a lányoknak, mező- gazdasági és ipari ismerteket a fiúknak, éneket, rajzot, testgyakorlatot, kézimunkát tanítottak. És természetesen hittant. A polgári iskolai nevelésnek két alapvető tartópillére volt, a vallásos, és a hazafias nevelés. Nemcsak római katolikusok jártak ide, hanem reformátusok, evangélikusok, zsidók is. Jól megvoltunk egymással. Mellettem például négy éven át egy zsidó gyerek ült. Irigyeltük őket, mikor szombaton .nem kellett nekik írni, na meg mindig hozták a jobbnál jobb tízóraikat, amikben aztán én is részesültem, mert mondtam a padtársamnak, ha nem ad belőle, akkor nem súgok. Imádság volt tanítás előtt és tanítás után. Mivel különböző vallású gyerekek jártak ide, olyan ima volt, amit mindenki mondhatott. A hazafiságra nevelés tartalma néhány évvel Trianon után nem lehetett más, mint „Magyarország nem volt, hanem lesz”. A tankönyvekben volt egy összetöredezett történelmi Magyarország, ami mellé vagy az volt írva, hogy „Cson- kamagyarország nem ország, egész Magyarország — mennyország!”, vagy az, hogy „Nem, nem, soha!” Magyarország földrajzát pedig úgy tanították, mint ha Trianon nem történt volna meg. A polgári iskola tulajdonképpen semmire nem képesített. De minden lehetőséget megnyitott a továbbtanulásra. Hogy mivé lettek a tolnai polgári iskolába járók? Többségük ittmaradt Tolnán, más részük szétszóródott a világban. Nagyon sok lakatos lett közülük, mert így el tudtak menni hajóra gépésznek. Sokan jártak polgári után kereskedelmibe, ipari iskolába, sokan lettek óvónők, tanítók és voltak, akik pappá váltak. A polgári iskola tulajdonképpen 20 évig működött Tolnán. 1945-ben megszületett az általános iskola típus, amely mindenki jogává és kötelességévé tette a tanulást. Ez egy nagyon humánus szándék volt, de ’48-ban, a hatalomátvételkor óriási törést szenvedett az ügy, amikoris azon a jogcímen, hogy „megtörjük a klerikális reakció hatalmát az oktatásban”, államosították az iskolákat. És egyúttal feloszlatták az oktató szerzetesrendeket is. Ez akkora törést hozott az általános iskolákban, hogy évek kellettek a kiheveréséhez. Lejegyezte: Steibach Zsolt így látták Hazánk valószínűleg sohasem szerepelt a nemzetközi sajtóban annyit, mint 1956 októberében. S hogy hol miként látták az eseményeket, arról ízelítőt ad néhány rövid idézet a nagy példány- számú külföldi újságok 39 évvel ezelőtti számaiból. New York Times: „Magyarország lovagias és bátor harcosai sokat nyertek országuknak és a szabadság diadalában reménykedő minden embernek. Egy bátor nép új irány ad a történelem menetének.” Financial Times: „Bármiként alakuljanak is az események, Magyarország kitörölhetetlen, lelkesítő fejezetet nyitott Európa történelmében.” DPA (nyugat-német hírügynökség): „Ezek az emberek nem azért harcolnak, hogy a gyárakat visszaádják régi tulajdonosaiknak, hogy a földeket visszaadják a nagybirtokosoknak. Ők csak azt akarják, hogy megszabaduljanak az AVH-tól és kivívják országuk nemzeti függetlenségét.” Aurore (Párizs): „Az egész francia népet csodálattal tölti el a szabadságharcosok hőstette. Örömkönny csillogott minden francia szemében, amikor szárnyra kelt a hír, hogy Magyarországon kivívták a szabadságot.” Daily Express (London): „A bátorság és hősiesség elérhető közelségbe hozta a magyaroknak a szabadságot.” New York Herald Tribune: „A magyarországi események után a mai világ többé nem azonos a tegnapival.” Die Presse: „A magyar forradalom halott áldozatai nemcsak hazájuk sorsát fordították jobbra. Ennél sokkal többet tettek és ezzel világtörténelmet csináltak. New York Times: „A bátor magyar nép sokat ért el, hihetetlenül rövid idő alatt. A politikai győzelem máris kétségtelenül az övé és ezt már csak tömeges orosz katonai beavatkozás ragadhatja el tőle. Ebben van a veszély.” Vadak szabadon A gyulaji erdő közelében lévő falvakból, Medgyesből és Pári- ból bejelentések érkeztek a Gyiílaj Rt. központjába, hogy magánházaknál, szabad vadakhoz méltatlan körülmények között tartanak állatokat. Ez alapján a Gyulaj Rt. szakemberei megfelelő hatósági kísérettel mintegy negyven dámot, gímszarvast, vaddisznót és néhány őzet visszavittek az erdőbe, és jelenleg egy bekerített karámban tartják őket. Volt, ahol disznóólban tartottak őzeket, dámszarvasokat. Olyan is előfordult, hogy a dámbikát láncra verve legeltették. Jelenleg a Tamási Városi Bíróságon per folyik a vadakat háziasító lakosok ellen. A méltatlan körülmények közül kiszabadított vadakat a per befejezését követően rövid ideig szoktatókertbe helyezik, majd pedig visszaengedik őket természetes környezetükbe. Fotó: Gottvald Károly
