Tolnai Népújság, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-21 / 248. szám
t Hat évvel ezelőtt, október 23-án Erősödtek a magyar jogállam alkotmányos alapjai Interjú dr. Vastagh Pál igazságügy-miniszterrel — Miniszter úr egyik cikkében úgy fogalmazott, hogy az 1989. október 23-i alkotmány- módosítás felért egy alkotmányozással. Mire alapozta ezt a megállapítását? — A hat évvel ezelőtti alkotmánymódosítás minőségi változásokat eredményezett alaptörvényünk tartalmában, szerkezetében, felfogásában, így jött létre a legtöbb elemében jogállamnak megfelelő alkotmány. A múlt és a jelen alaptörvényei között húzódó leglényegesebb választóvonal az, hogy az utóbbi következetesen érvényesíti a hatalmi ágak különállását és egymástól való függetlenségét. Ehhez plusz elemként lehet hozzátenni, hogy olyan intézményeket hozott létre, mint az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevőszék, amelyekről később törvény rendelkezett. A fordulat mélységét és minőségét illetően maga az Alkotmánybíróság is hasonló álláspontra helyezkedett, hiszen 1991-ben, egy más kérdés kapcsán elfogadott határozatában nagyon világosan kifejtette, hogy ez az alkotmánymódosítás a jogállami minőséget illetően valójában egy új alkotmánnyal ér fel. — Most, hat évvel később véleménye szerint hazánk mennyire felel meg a korszerű jogállam követelményeinek? — A Magyar Köztársaság maradéktalanul kiépítette azt a közjogi intézményi hálózatot, ami a jogállam működéséhez elengedhetetlenül fontos: hazánkban érvényesülnek a parlamenti demokráciához szükséges döntési mechanizmusok, megvalósul a politikai pluralizmus, és a politikai, emberi szabadságjogok érvényesülésének alapvető tendenciái is megfelelnek a jogállamiság követelményeinek, még ha egyedi esetekben elő is fordulhatnak jogsértések. Nagy örömömre szolgált, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosainak megválasztásával ez az intézményi rendszer teljessé vált. Tehát hazánkban a törvényhozó hatalom számára korlátot jelent az Alkotmánybíróság, a végrehajtó hatalom számára korlátot jelent a törvényhozás és az Alkotmánybíróság, valamint a köz- igazgatási bíráskodás. Utóbbiról kevés szó esik, pedig a köz- igazgatás határozatait általános szabályként, az esetek túlnyomó részében már bírói úton is felül lehet bírálni; ez nagyon fontos eleme a jogállamnak. — Az Ön személyes véleménye szerint az új alkotmány milyen hosszú távra szólhat? Évtizedekig érvényesnek kellene lennie vagy inkább egy rugalmas, gyakran változó alaptörvényre lenne szükség? — Az alkotmányelőkészítők szándékai szerint az új alaptörvény hosszabb távra kíván stabil kereteket teremteni a Magyar Köztársaság működéséhez, de ez természetesen nem zárná ki teljesen a változtatás lehetőségét. Én azonban alapvetően stabil keretekre gondolok - annál is inkább, mert az átalakulás közjogi, politikai feladatai az elmúlt öt-hat évben megoldódtak, többé-kévésbé minden intézmény a helyére került. Az alkotmány alapvető követelményei tehát érvényesültek, mert meghatározta a közjogi berendezkedés kereteit, működési rendjét. Nehéz pontosan megmondani az időtartamot, de úgy vélem, huszonöt- harminc esztendő az a távlat, amíg jelentős módosítás nélkül az alaptörvény érvényben maradhat. Ami a politikai, emberi jogokat illeti, ezek mélyebb tartalmának körülhatárolása az alkotmányo- zók fontos feladata. Épp az utóbbi hónapok vitái jelezték, hogy különösen fontos a gazdasági-szociális jogok tartalmának és érvényesítési feltételeinek alkotmányos meghatározása. Álláspontom szerint az új alkotmánynak többet kell mondania a közigazgatásról, főként a közigazgatás felépítéséről, a közpénzekről és nem csak az állami pénzügyekről, a költség- vetési jogról, a hazai és a nemzetközi jog viszonyáról, s nem szabad megfeledkezni az európai integrálódás alkotmányos feltételeiről. — Vállalkozik-e miniszter úr prognózisra: mikor készülhet el az új alkotmány? — A prognózis alapja a kormányprogram és a parlament alkotmányelőkészítő bizottságának működési rendje lehet. Ezek szerint az év végéig meg kellene egyezni az alkotmány koncepciójáról, ehhez az Igazságügyi Minisztérium még tavasszal részletes szakmai alapanyagot készített. A jövő esztendőben sor kerülhetne az alaptörvény végleges szövegének elfogadására. Úgy vélem, a honfoglalás 1100. évfordulóját épp az új alkotmány beiktatásával lehetne még emlékezetesebbé tenni. Csák Elemér Az erkélyre mentem, mikor kezdtek lőni a tömegre Kamerával a történelem közelében Beszélgetés Kalános Lajos Oscar-díjas operatőrrel Kalános Lajos 1932-ben született Simontornyán. Karrierje, mint abban az időben sok más karrier, börtönnel, majd emigrációval kezdődött. Ha az ötvenes években nem ítélik el alaptalanul, s ha 1956-ban nem hagyja el az országot, talán soha nem lesz az, aki: Oscar-díjas operatőr. A filmes szakmát Hollandiában sajátította el, 1973-ban a Kis világ című filmjéért kapta meg az Os- cart, az 1982-es salvadori vérengzésről készült filmje pedig Monaco-ban Világdíjas lett. Ma egy csendes öreg halászfaluban él Hollandiában, tengerparti házában. Saját stúdiójában dolgozik, amelyben többek közt a holland televízió megrendelésére készülnek riportfilmek. Börtönben- 1952-ben tartóztattak le barátaimmal együtt - emlékszik vissza. - A Fő utcába kerültünk, a hatodikon volt az ún. árulási osztály, a korszak „népárulói” voltak ott. Két hónapos ávós kihallgatás után a 626-os szobába kerültem, ez nyolc embernek épített cella volt. Én voltam a harmincket- tedik. A cellában 28-an voltak halálra ítélve.- Akkor még tanult?- Húsz éves voltam, és Pesten tanultam közgazdasági szakközépiskolában. Érettségi előtt történt.- Milyen váddal tartóztatták le?- Kémkedés vádjával. Amikor bekerültem, 64 kiló voltam, amikor másfél év múlva átvittek Vácra 38 kilót nyomtam. Ez idő alatt legalább nyolcvan emberrel ültem egy cellában, akiket halálra ítéltek, tudtommal négyen jöttek vissza a siralomházból. És tudtommal azok a bírák, akik minket elítéltek, az ávéhások, akik kihallgattak, az őrök, akik őriztek, ha még életben vannak, élvezik nyugdíjuk gyümölcseit. Ha valaki azt kérdi tőlem, hogy megidősödtél, visszatérsz-e valaha Magyarországra, azt mondom, igen, meglátogatom anyámat. De végleg nem tudok visszajönni. Kamerával- Mi történt önnel 1956. után ?- A forradalom leverése után Hollandiába kerültem, ahol egy évig bányába dolgoztam, majd ösztöndíjjal kitanultam filmoperatőrnek. Előtte annyi közöm volt a filmhez, hogy a Filmművészeti Főiskola tanfolyamára jártam, egyébként színész szerettem volna lenni. Később egy holland vállalathoz kerültem, ahol a gyakorlatban is elsajátítottam a szakmát.- Milyen területen dolgozott?- A film egy ipar, dolgoztam segédoperatőrként híradósok mellett, dokumentum-, játékfilmeken. Utána dokumentumfilmeket csináltam, melyek közül a legsikeresebb a Kisvilág lett, mely 1972-ben Hollywoodban Oscart kapott. A vállalat nagyon sok reklám- filmet csinált, nekem is ezt kellett, az egyik vajtól a másikig, nescaféról, fogkrémről, és borzasztó szerencsétlennek éreztem magam ebben a munkakörben. Egy barátom meghívására a Trosh Televízióhoz mentem öt évre. Itt egy új világ nyílt ki előttem, mert sok fiatallal dolgoztam, és rájöttem arra, hogy a géppel gyönyörűszép dolgokat lehet készíteni. A felvevő nemcsak arra való, hogy megmutasson valamit, hanem befolyásolni is tudja a tömeget. Elég sok baloldali beállítottságú emberrel dolgoztam. Ezek az intellektuális emberek próbálták a világ tükrét bemutatni Hollandiában. El kezdtük járni a világot, különösen sokat filmeztünk Afrikában, és állandóan azt mutattuk, hogyan nyomják el a népet.- Egyik leghíresebb fümjét Salvadorban készítette.- 1982-ben hallottam, hogy a salvadori püspököt megölték. Felhívtam a szerkesztőséget, mondtam, hogy haza sem megyek, minden eszköz nálam van. Egy fiatal riporterrel, George Müstert-rel indultam el, és tizenkét órára Romero megölése után már ott voltunk. Következő nap volt a temetése, ezt felvettünk. Az egyik újságíró, Coster, akivel sokat dolgoztam - később őt is megölték figyelmeztetett, hogy ebből nagy balhé lesz. A templomban filmeztem, majd felmentem az erkélyre, ekkor kezdtek lőni a tömegre a környező házakból. Mindenki eltűnt mellőlünk, mi ketten láttuk a tömeggyilkosságot Geo- rge-zsal. Miközben filmeztem, arra gondoltam, hogy ugyanez történt 1956-ban a Parlament előtt.- Szerette a veszélyes helyszíneket?- Az elmúlt 25 esztendőben csak háborús riportokat készítettem, nem volt olyan háború, felkelés, ahol nem lettem volna ott. Voltam Bejrútban, Afganisztánban, Ugandában, filmeztem Szudánban a felkelőket. A fiam mellettem tanult, együtt csináltuk végig Ceausescu bukását. Generációk- Ezt a börtönben, és 1956- ban kapott indíttatásnak köszönheti?- Igen is meg nem is. 1952. április 8-tól, 1956. október 27- ig, amikor kiszabadultam Vác- ról, nemcsak, börtönben voltam, nekem ez volt az egyetemem. Voltak ott fiatalok, idősek, professzorok, parasztgyerekek, írók, költők, olyan hihetetlen társaság jött össze, hogy ott csak tanulni lehetett. Amikor riportfilmeket csináltam, az volt az érzésem, hogy a felvevőn keresztül a világ ütőerén tartom a kezem. Én ahhoz a televíziós generációhoz tartozom, amelyik a világot nemcsak felfedezte, hanem tudta, hogy milyen üzenetet akar hazahozni.- Úgy látja, hogy a mai generációnál ez másképp van ?- Mindig lesznek emberek, akik ki mernek és akarnak állni, és szóban, írásban, képben az elnyomottakat akarják védeni. Engem huszonhat évig nem engedtek be ebbe az országba, addig egy fasiszta bűnözőnek tartottak. Ez alatt Magyarországon felnőtt egy másik nemzedék, amelynek akárhogyis, de szerepe volt abban, hogy itt minden úgy történt, ahogy most van. Őnélkülük nem fordulhatna elő az, hogy itt beszélgethettünk. Tóth Ferenc Prágában vették észre, hogy a Bem téren koszorúzott... Szabó Iván 1956-os emlékeiről A nyolcvanas évek végéig sejtelme sem volt arról, hogy nemcsak az emlékekben rögzült a 39 évvel ezelőtti kép: diáktársaival a Bem térré vonult és egyike volt azoknak, akik a tüntető tömeg ovációja közben az egyetemi ifjúság nevében koszorút helyezett el a 48-as szabadság- harc hős tábornokának szobránál. Nem tudta, hogy az azóta már történelmi eseményként számon tartott tüntetésnek ezt a mozzanatát a filmhíradó operatőre is megörökítette. — Előző nap forró hangulatú nagygyűlés volt a Műegyetemen, amelyen én is felszólaltam - idézi emlékeit Szabó Iván, az MDF ügyvezető elnöke. — Ott fogalmazódott meg a határozat, hogy az egyetem minden hallgatója egységesen kilép a DISZ-ből és csatlakozik az „ellen-szervezethez”, a METESZ-hez. Hárman kaptuk a megbízást, hogy tudassuk az akkor szinte nyílt lázadás számba menő döntés hírét a DISZ központi vezetésével, amit meg is tettünk. — Ennek a napnak a történetéhez tartozik, hogy az egyetemen már kézről kézre jártak a hallgatók pontokba foglalt követelései. S minthogy lapunknak, a Jövő Mérnökének egyik rovatvezetője voltam, telefonon hívtam föl Sándor Iván főszerkesztőt, aki - lapzárta lévén - már tördelte a friss számot. Az egyetemről diktáltam be a dokumentum szövegét, így másnap reggel a mi újságunk. elsők között adta hírül országnak-világnak az egyetemi ifjúság 12 pontos követelését. —- Másnap, október 23-án persze ott voltam az elsöprő erejű demonstráción, s a Bem szobor előtti koszorúzásnak egyik aktív részese voltam. Nem tudtam, nem tudtuk, hogy filmszalagra kerültek a tüntetésnek ezek a részletei, ahogy máig sem tudom, hogyan kerültek ki ezek a filmkockák Prágába. Tény azonban, hogy kikerültek és az ottani híradósok annak rendje és módja szerint lerakták az archívumba. 1989 őszén a magyar tévé egyik forgatócsoportja bukkant rá s készített róla egy másolatot. Minthogy fölismertek, egy rövid kópiát ajándékba nekem is hoztak. — Természetesen az „illetékesek” e híradó-részlet nélkül is tudták, hogy a forradalom napjaiban hol jártam, mit csináltam - így azután 1957 januárjában három hónapra a Gyorskocsi utcai börtön lakója lettem. Utolsó éves hallgató voltam, de ugye, 3/2-es számú fogolyként a záró félévben nem látogathattam az egyetemi előadásokat, foglalkozásokat. Mégis megtörtént a „csoda”: valamennyi kötelező rajzom idejében elkészült és eljutott a tanárok kezéhez. A magyarázat egyszerű: évfolyam-társaim, Sándor Frigyes „vezérletével” elkészítették és nevemben beadták a rajz-dolgozatokat, a tanárok pedig - noha tudták, hogy rács mögött vagyok - elfogadták és a félévemet igazolták. .. (Koós) Dr. Vastagh Pál feb-fotó
