Tolnai Népújság, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-14 / 242. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1995. október 14., szombat Válámi ván, de ez még nem az igazi Csefkó Ferenc fotó: gottvald A PHARE Demokrácia Program bonyhádi tanácskozását! az egyik előadást dr. Csefkó Ferenc, az MTA Regionális Kutatási Központ főigazgató-helyettese tartotta arról, hogy a civil szerveződések miként vesznek részt a hatalmi, közszolgáltatási döntések előkészítésében. — Rengeteg kutatást végeztünk kollégáimmal együtt. Az önkormányzati törvény 1989. évi megalapozásától kezdve folyamatosan végigkísértük a helyzet alakulását. Ez információink egyik forrása, á másik pedig, hogy mindannyian sokat járunk az országban, sok polgármesterrel, képviselővel találkozunk, ismerjük a gondjaikat, több önkormányzati szövetséggel tartjuk a kapcsolatot. — Milyen az önkormányzatok és civil szervezetek kapcsolata? — Az attól függ, milyen önkormányzatról van szó. Általánosságban az a véleményem, hogy ez a kapcsolat még korántsem optimális. Valami megindult, úgy 1993-94 körül, a kezdeti bizalmatlanságot és tartózkodást - különösen a kis településeken - felváltotta az, hogy együtt könnyebben megy. Azért hadd jegyezzem meg, hogy nemrég jártam egy ezerötszáz fős településen, ahol a népfőiskola és a baráti kör egyesület volt az éppen aktuális helyi hatalom ellenzéke. — Nyilván azért, mert a falvakban nincsenek pártok. — Az egyesületek valóban komoly ellenőrző szerepet töltenek be, egyfajta kvázi ellenzékit is, különösen nálunk, mivel a pártstruktúra úgy alakult, hogy 6-8 ezer lélekszámú települések alatt szervezetten nincsenek jelen a pártok. Az okos hatalom persze azt tenné, hogy megpróbálja bevonni őket a döntésekbe, ezáltal elhangzanának az ellenérvek, mint az ország- gyűlésben. — Mennyiben más a helyzet a nagyobb városokban ? — A nagyvárosok világában én azt tartom problémának, hogy ott meg az adott - s helyenként módfelett furcsa - koalíciók mentén születnek a döntések, mert nem alakultak ki az adott város struktúráját leképező, tehát városrészek, különböző társadalmi csoportok, illetőleg az őket is, szakmákat is képviselő, lobbykat is megtestesítő szerveződések. Legyen ez kulturális kamara, pedagógusok egyesülete vagy bármilyen baráti kör. Összefoglalóan azt mondhatnánk, hogy valami megmozdult, „válámi ván”, de ez még nem az igazi. — Miért nem élnek a testületek jobban az előzetes egyeztetés lehetőségével? — Ennek sok oka lehet. Az egyik, hogy nem tudnak előre tervezni, mert nem ismerik a pénzügyi lehetőségeket, s azt sem tudják, pár év múlva mire lesz lehetőségük, mert változnak a jogi szabályok. A harmadik ok pedig az, hogy továbbra is megvan az az attitűd, hogy én döntök, az én felelősségem, mi a csudának vigyem ki más szférába. Ez valamiféle félelem is attól, hogy előkerülnek másfajta értékek, érdekek. — Erre mondják azt sokan, hogy ha mindig egyeztetünk, akkor sosem döntünk. — Dönteni kell, ki kell mondani egy döntést, de előtte az önkormányzatnak, szerintem, az utolsó döntés- tervezet meghozataláig van szüksége a civil szervezetekre, utána pedig amikor a visszacsatolás van. Akkor mondhatja azt az állampolgár, hogy hoztatok egy döntést - s nem a képviselők hozták, hanem a János, a Károly, a Mariska -, most nézzük meg hogyan hajtottátok végre. A kisebb településeken ez nagyon szép szimbiózis lehetne. Az elzárkózás azért is nagyon veszélyes, mert a választott testületek dolga, hogy megfogalmazzák a helyi közügyet. Ha a döntésben nincsenek benne a civil szervezetek megfogalmazta értékek, érdekek, akkor abból nem lesz közügy. Ihárosi Ibolya Európai ifjúsági fórum Egymással és ne egymás ellen Interjú Franz Pfistererrel Első alkalommal rendeztek Németországban európai ifjúsági fórumot. Ennek helye Tauberbischoffsheim volt. Magyarországot Tolna megye önkormányzatának négytagú delegációja, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola német tanítószakos néhány hallgatója, a Tolna Megyei Testnevelési Hivatal háromtagú küldöttsége és a Szekszárdi Garay János Gimnázium két diákja képviselte. írásunk e fórumról számol be. — Milyen céllal rendezték ezt a fórumot és miért pont azon országokat hívtak,akik jelen voltak? - hangzott a kérdés a fókum szervezőjéhez Franz Pfistererhez. — Az Európai Unió határai megváltoztak. Svédország és Finnország is ide tartozik, és úgy gondolom, hogy a kelet-európai országok is közel kerültek már. Az is az egyik cél volt, hogy az egykori nyelvrokonság alapján az észteket, a finneket is meg kellene hívni. így a magyarok mellett ők képviselték az európai fórum hallgatóságát. A finnugor nyelvcsaládhoz tartoznak. A tartományi megyei kapcsolatainkat is szerettem volna felhasználni, amelyek már valamilyen elevenséget jelentenek. — A tematika megfogalmazását mi határozta meg? —Azt hiszem a világ valamennyi fiatalját érinti, érdekli az erőszak, a drog. Azon kellene gondolkodnunk, hogy ezek ellen milyen eszközökkel lehetne közösen védekezni. Szerettük volna azt is jelezni, hogy az Európai Uniónak milyen támogatási lehetőségei vannak egyes programok finanszírozására. Az úgynevezett harmadik világ országainak fiataljaihoz ilyen szálakon is szeretnék kötődni. Ehhez kívántunk szakmai programokat biztosítani. — Az ifjúsági szervezetek kapcsolatteremtő szándékát mennyire segítette ez a fórum? — Remélem sikerült most is újakat kialakítani, a meglevőket szorosabbra fonni. Az iskolákkal keresték az együttműködés lehetőségeit a fórum résztvevői. Meg kell vallani, hogy régebbi szálak kötik a német fiatalokat az angol és a francia nyelvterülethez. A magyar nyelv, mint kommunikációs eszköz kevésbé jelent sikert. Dicsérendő a magyar fiatalokban, akik jelen voltak e fórumon, hogy nagyon szépen beszélik a német nyelvet, így jól megértették egymást. Feltűnő volt számomra, hogy az idősebb generációt képviselők milyen aktívan érdeklődtek. Az ő munkájukat tolmács segítette, de ez végül is nem jelentett akadályt. — Finnországgal, Magyar- országgal milyen személyes kapcsolatai vannak és menynyire ismeri az ott élő ifjúsági mozgalmakat? — Magyarországon kétszer, a finneknél ötször voltam. Kevésbé ismerem az ifjúsági mozgalmak struktúráját, mert leginkább sportrendezvények keretében volt alkalmam találkozni az ott élőkkel. — így érthető, hogy az európai ifjúsági fórum is több időt szentelt a sportnak! — Igen. Kicsit szerettük volna megmutatni, hogy melyek azok a szabadidős sporttevékenységek nálunk, Németországban, amelyek jelenleg kedvencei fiataljainknak. Ezért a Grünewaldhalléban a falmászás, az ejtőernyős játék, a röplabdával együtt is vidám olimpiai hangulatot kerekített. Remélem élményt jelentett a edel- fingeni kerékpár-akrobatikusok bemutatója is éppen úgy, amint más programjaink. Célul tűztük ki a mottó megvalósulását: „Egymással játsszunk, ne egymás ellen!” Ha ezt politikai síkra is vetítjük, akkor az sem véletlen, hogy a programban szerepelt a német egység létrejöttének ötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen való részvétel Bad Mergenthe- imben. Ha már említettem ezt a programot, akkor szólok arról is, hogy észrevettem, a magyar csoport érdeklődése milyen nagy figyelmet szentelt a finnországi kisebbségi politikának. Nem udvariasságból mondom, de valóban a munkánk sikerének kellett tekinteni, hogy a különböző bemutatókon, mint például a drogszínház előadása, milyen komoly kérdéseket fogalmaztak meg a magyar delegáltak. Láttam, hogy a városokkal való ismerkedésük - Rothenburgban, Würtzburgban - milyen alapos történelmi tanulmányokon nyugodott. Úgy tudom, hogy a tolmácsuk, He- imann Józsefné éppen egyetemi tanulmányai révén szerzett ismereteket a német történelemből, irodalomból. Jártassága számunkra is meglepetés volt. Nem minden tolmácsnál lehet érzékelni ilyen jellegű felkészültséget. — Milyen folytatása lehet az európai ifjúsági fórumnak? — Ebben a formában nem tervezünk folytatást. Ennek pénzügyi okai is vannak. Tapasztaltuk viszont, hogy a finn és magyar partnerkapcsolatainkat tovább kell erősíteni. Ennek egyik példája, hogy a szekszárdi főiskolai óvónők szeretnének szakmai gyakorlaton németországi tapasztalatokat szerezni. Erre kell tehát konkrét programot kidolgozni. Az ilyen kapcsolatokat személyes felelősség és rokonszenv mozgatta eddig is, és úgy gondolom ez a jövőben is meghatározó lesz. Köszönetét mondok Marikának, hogy precíz tolmácsolásával áthidalta a számomra kedves, de nehéz magyar nyelv akadályait. — Hasonló véleménnyel vagyok magam is, amikor mindkettőjüknek köszönöm az interjút! Decsi Kiss János Régiséggyüjtemény Kapospulán A hobbiból szenvedély lett Falusi porta a kapospulai fő utcán. Közvetlenül a bejáratnál régi lovaskocsi árválkodik, no nem azért, mert ott felejtették, hanem mint régiséget dísznek állították oda. A nyáron még petúnia is pompázott benne. A kocsi mellett gémeskút. A régi, falusi porták hangulatát juttatja eszünkbe a fából faragott köcsögtartó, a ráaggatott cserepekkel együtt. Visnyei Józsefnek - mert ő a házigazdája e portának -, már gyermekkorában hobbija volt a régiség, aztán szenvedély lett belőle. Az összegyűjtött darabokat méltó helyre próbálta elhelyezni. Az üresen álló istállót rendbe tette, s ott rendezte be a „mini-múzeumot”. A nagyapáink használta mezőgazdasági eszközöktől kezdve a rokkáig minden a helyére került. — Ennek egy része nagyszülői örökség. Persze nem teljes az anyag, mert amikor általános iskolába és szakmunkás- képzőbe jártam, az intézmények részére egy-egy ötösért többet is bevittem. Most már nagyon sajnálom, hogy így történt, mert olyan tárgyaktól - mint például a bölcső - akkor megváltam. A gyűjtemény másik része úgy került ide, hogy amikor ismerősöknél járva meglátok valami régiséget, mindig megpróbálom elkérni. Ma már nehezebben válnak meg a padlás rejtekében megmaradt öreg ócskaságoknak is nevezett tárgyaktól. — Honnan ez a gyűjtőszenvedély? — Egyszerűen csak úgy, magától jött, s egyre több tárggyal gazdagodott a gyűjtemény. A mondás is azt tartja, hogy evés közben jön meg az étvágy, ha már ennyi van, akkor szerzek hozzá újabbakat. — Mennyi idő alatt sikerült így összehozni a gyűjteményt? — Úgy öt év alatt. Van itt rokka, köcsög, régi szentképek és szobrok, régi csumásszékek, mezőgazdasági gépek, borona, vasgereblye. A legelső szerzeményeim - ha jól emlékszem - a szobrok voltak. A kertben található köcsögfa is része a gyűjteménynek, de a lakásban a szekrénysorok tetejére, a sarkokba is jutott néhány holmi. A többit a rendbe tett volt istállóban rendeztem el. — Úgy tudom, hogy nemcsak régiségeket gyűjt? — A régiségek csak egy része a gyűjteményemnek, mert kedvelem a video-, és hangkazettákkal is. Körülbelül 230 videokazettám van, úgy 4-500 filmmel. Olyan jellegű filmeket vettem föl, amelyekben népszerű színészek játszanak. Ehhez az anyaghoz legalább nyolc év kellett. Nagyon szeretem a zenét is - ezért a sok hangkazetta - a komoly zenétől a rock zenéig, illetve mindent, ami jó, szívesen meghallgatok. — Mivel foglalkozik mostanában ? — Ilyenkor ősszel mindig .„felforgatom” a kertet. És ez szó szerint értendő. Amikor jön egy ötlet, átrendezem a kert növényeit. Ugyanis nemcsak a régiségekhez, a filmekhez kötődöm, hanem a növényekhez is. És persze kedvenceim a kertben is vannak, így az angyaltrombita, a kannarózsa, s különösen a díszfüvek. A természetes, zöld környezetben kellemes a pihenés, s itt születnek az igazán fantasztikus gondolatok is.- p.teri Pártok megítélése az ország nyugati felében A Szonda Ipsos szeptemberi közvéleménykutatása szerint a Dunántúlon a népesség legnagyobb része, 14%-a (országosan 13%) az FKGP-vei rokonszenvezik. Az MSZP-vel szimpatizálók aránya 12% (országos szinten 15%), az SZDSZ-szel 10% (országosan 11%). Közepes népszerűségnek örvend a Fidesz-MPP és az MDF, az előbbit a Dunától nyugatra 8%, az utóbbit 7% szeretné a kormányban látni (az országos arányok ezzel megegyezők). A KDNP-re szavazna a helybeliek 4%-a (országosan is 4%). Mintegy 6% részesít előnyben olyan politikai csoportosulást, amelynek nincs frakciója a törvényhozásban (országosan is 6%). Közülük a Munkáspárt és a Vállalkozók Pártja 1-1%- ot (országosan a Munkáspárt 2%-ot, a Vállalkozók Pártja 1%-ot) ért el. Augusztushoz képest a legnagyobb veszteséget - 6%-ot - a Kisgazdapárt szenvedte el, de mindazonáltal megtartotta első helyét. Ebben közrejátszott az is, hogy az MSZP-nek ugyancsak kisebb lett a tábora - 2%- kal. A pártok közül egyedül az SZDSZ tudta valamelyest gyarapítani a vele rokonszenvezők körét - 2%-kal. Szeptemberben a dunántúli megkérdezettek 51%-a volt biztos abban, hogy ha a közeljövőben parlamenti választásokat tartanának, élne politikai jogával (az összes megkérdezett tekintetében 52%). 77%-uk arra is válaszolt, hogy ez alkalommal kire adná szavazatát. A biztos szavazók 25%-a támogatná az FKGP-t (21% a többi régió bevonásával), 21 %-a az MSZP-t (országosan 26%). Az SZDSZ bázisa 18%-os (országosan 17%). A Demokrata Fórum ebben a körben 14%-nyi szavazatot kapna, (országosan 12%-ot). A Fidesz 8%-ra számíthatna (9% összességében). A KDNP-t a biztos szavazók 6%-a támogatná (7% országosan). A parlamenten kívüli csoportok együttesen 8%-nyi súlyt képviselnének helyi és országos szinten egyaránt. A megkérdezettek legnagyobb részének - 25% - az MSZP-vel szemben voltak fenntartásai. 17% az FKGP iránt fejezte ki bizalmatlanságát (országosan 18%). Az MDF-től idegenkedők csoportja 8%-ot tett ki (országosan 7%). A Fidesz-MPP-től 3%, a KDNP-től 2%, az SZDSZ-től 1% idegenkedik (országosan a KDNP és a Fidesz 3%, az SZDSZ 2% ellenszenv-szavazatot kapott). A többi párttal kapcsolatban 11% fejezte ki ellenszenvét (ugyanennyi országosan is). A Munkáspárttól 3%, a MIÉP-től 6% (országosan az előbbi párttól 4%, az utóbbitól 6%) határolódott el. A kérdezés ideje: 1995. szeptember 14-25. A kérdezés módja: személyes, kérdőíves lekérdezés Az alapsokaság: minden felnőtt, a dunántúli országrészben állandó lakóhely- lyel rendelkező, magyar állampolgár. A minta: 335 fő a Dunántúlon. A minta és az alapsokaság nem, kor és lakóhely típusa szerinti megoszlása azonosnak tekinthető. "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" (a Válaszok százalékos megoszlása a választokom népesség körében a nyugati országrészben illetve az egész országban) * nyugati omágrész aüaUi: onzágos .dl tok IÍPÍüJI
