Tolnai Népújság, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-16 / 218. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1995. szeptember 16., szombat Magyarul beszélni és álmodni A zágrábi művészeti akadémiától a szekszárdi gimnáziumig Szekszárdon valószínűleg Neogrády Jolán az egyetlen személy, aki elmondhatja magáról, hogy az akkor Jugoszláviához tartozó Horvátország székhelyén, Zágrábban végezte el a művészeti akadémiát. Méghozzá több mint hatvan évvel ezelőtt, az 1920- as évek végén, a 30-as évek elején. Neogrády Jolán - Joli néni - ugyanis nemrég töltötte be - korához képest jó egészséget és töretlen szellemi frissességet mondhatva magáénak - a 90. életévét. Az akadémián rajztanári és festőművészi képesítést szerzett, így érthető, hogy a pedagóguspályát választó Joli néni számára a tanóra mindig is egyenértékű fogalmat jelentett az alkotással. Igaz, a tanítás csak a 40-es évek elejétől adatott meg az óbecsei születésű, tehát a régi Magyarország délvidékéről származó Neogrády Jolán számára: az oklevél megszerzése után a királyi Jugoszlávia nem sietett a középiskolai tanári kinevezésével, így nem maradt más számára, mint a magántisztviselői praxis folytatása, például egy zágrábi kenyérgyárban. Az irodai munka a II. világháború idején, 1941-ben, Horvátország függetlenségének kikiáltásakor ért véget. Neogrády Jolán a háború okozta pedagógushiánnyal küzdő új államban ekkor kapta meg a hőn áhított katedrát, méghozzá a Zágrábtól 70 kilométerre délre található Sziszek (Sisak) városában. A nyugalom és a nyugodt alkotó munka azonban csak néhány évig tartott. A front 1944 végén már elérte az úgynevezett független Horvátország határait, s a harci cselekményektől tartva a lakosság tömegesen vándorolt a hátországba. Neogrády Jolán - bár személy szerint nem tartotta valószínűnek, hogy bármilyen bántódásban is lesz része - az utolsó pillanatban mégis felült a vonatra, s meg sem állt Budapestig. Túlzás lenne azt állítani, hogy biztonságos körülmények közé került, hiszen a magyar főváros körül hamarosan bezárult a szovjet csapatok gyűrűje, s elkezdődött a két hónapig tartó ostrom. — Nem féltem - emlékezik ötven év távlatából Joli néni - pedig céloztak rám, a lábam mellett csapódtak be a puskagolyók. Amit ekkoriban láttam, azt nehéz elmondani. A Duna-part kövezetén ott feküdtek az ablakon kidobált német sebesültek, akik a halálukra vártak. Fiatal, 18-20 éves emberek voltak ... A pálya 1945-től kezdődően már majdnem egyenes vonalú: a móri polgári iskola után egy év elteltével Bátaszék, majd 1950-ben Paks következett a maga szakfelügyelői munkájával. Joli néni örömmel emlékezik erre a városra, ahol rendszeresen átúszta a Dunát, sőt, a nagy sodrásból több alkalommal kimentett bajba került gyerekeket. Neogrády Jolán története 1955-től a szekszárdi Garay János Gimnáziumban folytatódik. A középiskolában - 1965-ig, még nyugdíjasként is- a már korábban elsajátított horvát, angol, francia, német és orosz nyelvek közül a két utóbbit oktatta. S, hogy miként? A róla keringő történetek szerint nem utolsósorban feledhetetlen humorral. No és több évtizedes gyakorlatból adódó, valamint a bensőből fakadó pedagógiai érzékkel. Ma is rendszerbe foglalt logikával, őszinte hévvel, s ami különösen figyelemreméltó, hittel beszél a pedagógiai, módszertani megalapozottság fontosságáról. — Ha a pedagógus nem tud fegyelmezni, akkor ne is lépjen be az osztályba. Ha egész órán azzal van elfoglalva, hogy kire, mikor kiáltson rá, akkor nem ér rá tanítani. A másik: az anyag közlésekor a fokozatosságot kell szem előtt tartani. Az idegen nyelv oktatásakor elsődleges a fonetika: az angolban vagy az oroszban olyan hangok vannak, melyek a magyarban nincsenek ... S így tovább, hallhattuk Joli néni nagy kedvvel előadott módszertani elveit, melyeknek időszerűsége és igazsága most sem, tehát jó harminc évvel aktív pedagógiai pályafutásának befejezése után sem vitatható. Joli néni egyébként ma Szekszárdon, egy garzonlakásban él, kedvenc festményei - és emlékei - társaságában. Amikor kísérőnkkel, Lemle Bélá- néval, a Garay János Gimnázium igazgatónőjével együtt megköszönjük a hosszúra nyúlt beszélgetést, azt, hogy ránk áldozta idejét, rövid szünet után csak ennyit mond: — Nekem ez nem jelentett fáradságot. Szeri Árpád Fotó: Bakó Jenő Európa felé, a West-Sussex-i járattal A nemzet hajdani csótánya, Nagy Feró lépett színpadra a közelmúltban Dombóváron, hogy röpke egy órás koncertet adjon az őt és zenekarát, a Be- atricét lelkesen fogadó közönségnek. Fellépése után kevés remény volt arra, hogy annyit beszél nyilatkozatot adva, mint a színpadon, hiszen a zenekar robogott tovább. Feró mégis válaszolt a kérdésekre.- A pólódon felirat hirdeti, hogy változik a világ. Szerinted milyen irányba?- Nagyon rossz irányba. Úgy érzem, hogy nem úgy, ahogy az nekem és a nagy többségnek jó lenne.- Ki a nagy többség?- A nép maga.- Te voltál hajdan a nemzet csótánya. Most a nép fia vagy?- Nem.- Mit jelent szerinted ma magyarnak lenni?- Magyarul beszélni, magyarul álmodni, és jól érezni magamat itt, köztetek.- Jól érzed magad, itt köztünk?- Köztetek igen, de vannak, akik között nem tudom jól érezni magam.- Kik ezek?- Akik ennek az országnak nem jót akarnak, illetve nem az országnak akarnak rosszat, hanem maguknak akarnak nagyon sok jót, a többieknek meg egy nagy szart. Hát ez nem megy.- Úgy érzem, hogy sokan elfordultak tőled a politikai beállítottságod miatt.- Nagy hülye vagy te. Én világ életemben, mindig az igazságot kerestem. Te egy megtévesztett újságíró vagy.- Esetleg megtévesztett ember vagyok.- Nem. Egy megtévesztett, liberális újságíró vagy. Minden rock zenész politizál. Had kérdezzem meg, hogy azt mikor kérdezte meg valaki például a Bróditól, hogy ő miért politizál? Tőlem meg mindig megkérdezik. Én jobb oldali vagyok, ezt tessék tudomásul venni. Zárjanak be Recskre a táborba, nagy dolog. Nem tehetek arról, hogy az egész újságírás, ahogy van, kommunista kézen van. Ez így van. Szóval nem hiszem, hogy sokan elfordultak volna tőlem. Kik azok?- Én sok ilyen emberrel találkoztam már.- Biztos az újságírók között találkoztál velük.- Ezek szerint ez a média ügye?- Nem, de az utca emberét kell megkérdezni. Talán az utcán azt mondják, hogy nem szeretem a Ferót, mert azt énekli, hogy piros, fehér, zöld, ez a magyar föld, vagy azt, hogy nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás?- Oké, evezzünk más vizekre. Milyen érzés az, hogy olyan korú srácoknak zenélsz, akik a gyerekeid lehetnének, s nyugodtan Feró bácsinak szólíthatnának?- Annak is szólítanak, de nem számít ez. Én nem popzenész vagyok, s a nótáim soha nem a gyerekeknek készültek. Most van egy csomó olyan zenekar, amelyik kimondottan arra megy rá, hogy 15 éves gyerekeket meghülyítsen. Én mindenkinek énekelek. Az, hogy a kicsik is ráéreznek a dalaimra, az állati jó. De ebben az országban a fiatalok jelentős része el van foglalva a diszkó, meg a techno zenével, s nincs olyan nagy jelentősége a mi rockzenénknek. Csak mi szeretnénk ezt. Persze hosszú távon sokkal nagyobb jelentősége van a zenénknek, hiszen sok olyan dalom túlélt már korszakokat, amikről korábban azt hittem, hogy egy-két éves dalok lesznek.- Ezek szerint a Beatrice nem nosztalgia zenekar, mert a dalok élik túl önmagukat.- Nem szeretnénk azok lenni, de a kor, amiben élünk és az üzlet meghatározza a tudatot. Hiába mondjuk, hogy mi nem ezt akarjuk, ha a közönség régi dalokat kér, akkor nekünk nosztalgiáznunk kell. Valamilyen szinten a közönség ízlését ki kell szolgálni, bár én azt mondom, hogy az ízlést inkább diktálni kell.- Sikerül ez?- Nem. Az ízlést a médiák diktálják. Én most ötszáz embernek sem szóltam, a televízió pedig esténként ötmilliót hülyít. Hiába mentem én meg a lelkűket, ők szaladnak haza, mert kezdődik a Dallas, s ha Dallas van, nekem nincs esélyem.- Ezek szerint még mindig lehet utálni az egész huszadik századot.- Nagyon szar ez a század. Nekünk magyaroknak iszonyúan kellemetlen egy világ. Ebben a században ért bennünket a legnagyobb csapás Mohács óta, és azóta ezt nem is tudtuk kiheverni. Vergődik ez a nép, és nagyon könnyen becsapható.- A sorsát, vagy a helyzetét nem akarja tudomásul venni?- Egyszerűen hiszékeny.- Te a sorsban, vagy a tettben hiszel?- Nem tudom, hogy sorsokban lehet-e hinni. A tettben lehet. Ha az embernek van egy belső késztetése, hogy menjen és csinálja a dolgát. Ez már valószínűleg egy Isteni elrendelte- tés, egy sugallat.- Van ilyen sugallatod?- Ehhez Istenhez való eljutás kell, s én közvetlen, minden napos beszélgetésben vagyok Istennel. - nagy Stevenage nem tartozik a közismert angol települések közé, de ez nem is meglepő, hiszen a kisváros gyakorlatilag a II. világháború után épült fel. Itt tartotta a hét közepén az Európai Régiók Közgyűlésének oktatási bizottsága soros ülését, melyen Tolna megye közgyűlésének alelnöke, Temesi Agnes is résztvett. — A napirenden az oktatásügy új lehetőségei szerepeltek, s azt hiszem, ezen a téren a nálunk tapasztalható gondok ellenére biztató lehetőségek várnak ránk - tudtuk meg Temesi Ágnestől. — Az együttműködés ebben a szervezetben nem országok, hanem megyék között zajlik, s jóllehet hazánk nem teljes jogú tagja az Európai Közösségnek - ami miatt számos pályázaton eleve nem indulhat -, mégis van remény a közös cselekvésre. — Milyen módon? — Úgy, hogy például angol partnereinkkel, West-Sussex megye képviselőivel együtt közösen dolgozunk ki egy olyan tervezetet, ami mindkét félnek előnyös. A pályázatok ugyanis több résztvevő, több megye és azok iskoláinak együttműködését írják elő. A lehetőségek köre örvendetes módon tág, szó esett az idegennyelv oktatásról, a tanárképzésről és a diákcserékről egyaránt. — West-Sussex vezetői hajlanak az ilyen jellegű együttműködésre? — Legmerészebb reményeimet is felülmúló módon. Sikerült ugyanis West-Sussexbe is ellátogatnom a konferencia után, s néhány iskola megtekintése közben erről a témakörről is eszmét cseréltünk az ottani megyei elnökkel. Gyakorlatilag biztosítékot kaptam arra, hogy angol barátaink támogatják említett törekvéseinket. — Mi lesz a következő, esetleg már gyakorlati lépés? — Megállapodtunk abban, hogy egy hónap múlva, tehát október közepén két fős delegáció érkezik Szekszárdra,a megyeházára a konkrét tennivalók kidolgozása érdekében, ők is hoznak magukkal ötleteket, mi is elmondjuk javaslatainkat, s az egyeztetés után teljes erővel megkezdődhet a közös munka. — A bevezetőben említett európai pályamunkákat meddig lehet benyújtani? — Márciusig, tehát van időnk felkészülni. -száÉletveszély! Üzemzavar? Takarékosság? Akár ez, akár az, mindenképpen életveszélyt jelent az, hogy Szekszárdon a Kölcsey lakótelepen, a befedett és beépített Séd patak és Mártírok tere közötti szakaszon - ahol a szakmunkásképző kollégiumából az esti kimenőre indulva és a kimenőről visszatérve az úttesten hemzsegnek a gyerekek, és amely útszakaszt az autósok előszeretettel használnak tere- lőútnak, mi több, versenypályaként - két hete hol van, hol nincs, de inkább nincs este és éjjel közvilágítás. Nagy ára lehet ennek az el nem hárított üzemzavarnak, vagy takarékosságnak! Emberélet, vagy rokkantság egy bekövetkezett gázolás nyomán. És akkor mi értelme lesz, ha azt mondják a tisztelt illetékesek, hogy igazam volt? Szakái A pártok megítélése az ország nyugati felében A Szonda Ipsos augusztusi felmérése szerint a dunántúli népesség 20%-a (országosan 16%) az FKGP-re szavazna. Ez az előző hónaphoz képest jelentős előretörésnek számít. Az MSZP a nyár végén 14%- nyi rokonszenv-szavazatot tudhatott maga mögött (országosan 14%-ot). A Fidesz és az SZDSZ között holtverseny alakult ki: mindkét pártra 8% szavazna az ország nyugati felén, ha a közeljövőben parlamenti választásokat tartanának (az SZDSZ 9%-ot, a Fidesz 8%-ot ért el országos szinten). Az MDF a megkérdezettek 7%-ának körében népszerű (6% a többi régió bevonásával). A KDNP 5%-os tábort könyvelhet el (5%-ot országosan is). A parlamenten kívüli pártokra összességében 4% adná voksát (országosan 6%). Közülük csak a Munkáspártnak van jelentősebb - 2%- os - tábora (országosan 3%). A változások dinamikáját vizsgálva, az FKGP táborának egy hónap alatti, 9%-os növekedése igen jelentősnek mondható. Az MDF minimális, 1%-nyi szimpátianövekedést könyvelhet el, az SZDSZ és az MSZP vesztesége ugyanekkora méretű, azaz 1%-os. A többi párt esetében nem mutatkozott lényegi változás. A nyugati megyékben a polgárok 55%-a biztos benne, hogy élne politikai jogaival, ha a közeljövőben parlamenti választásokra kerülne sor (országos szinten 53%). Közülük viszonylag sokan - 85% - azt is tudják, hogy melyik pártot erősítenék szavazatukkal. A Dunántúlon a biztos szavazók 31%-a részesítené előnyben az FKGP-t (összességében 24%). Az MSZP támogatóinak köre 20%-ra tehető (a többi régió bevonásával 23%). Az MDF és a Fidesz 12%-ra számíthatna (a Fidesz 10%-ot, az MDF 12%-öt kapna országosan). A szabad demokraták támogatottsága 11%-os lenne (13% az ország egészében). A KDNP mögé sorakozna fel 10% (9% országos szinten). A parlamentbe be nem került Csoportosulások együttesen 4%-ot kapnának (9%-ot országosan). A legnagyobb ellenérzéseket az MSZP váltotta ki a dunántúli lakosokból. Ha most lennének a választások, a megkérdezettek 26%-a nem szavazna a nagyobbik kormánypártra (22% az összes megkérdezett tekintetében). Nagy bizalmatlanság figyelhető meg az FKGP-vel szemben is, 15% számára a kisgazdák elfogadhatatlan alternatívát kínálnak (16% gondolja ugyanezt országosan). Az MDF esetében 5%-os a bizalmatlanság (az összes megkérdezett tekintetében 8%). Az SZDSZ-t elutasítók aránya 3% (országosan 2%), a Fidesszel és a KDNP-vel szembenállóké 2-2% (országosan a Fideszt 3%, a KDNP-t 2% utasítja el). A parlamenten kívüli pártok 13%-nyi ellentáborral számolhatnak helyi és országos szinten egyaránt. A MIÉP-től 7%, a Munkáspárttól 5% határolódik el.(Országösan a MIÉP 6%, a Munkáspárt 4% „ellen- szavazatot” kapott). □ A kérdezés ideje: 1995 augusztus 18-30. A kérdezés módja: személyes, kérdőíves kérdezés. Az alapsokaság: minden felnőtt, állandó dunántúli lakóhellyel rendelkező, magyar állampolgár. A minta: 327 fő a Dunántúlon. A minta és az alapsokaság nem, kor és lakóhely típusa szerint azonosnak tekinthető. Ferenczy Europress
