Tolnai Népújság, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-05 / 182. szám

I Defektes gumiraktár Földváron? Már a közigazgatási hivatal is vizsgálja Az elmúlt hetekben egy épülő gumi raktár borzolja a kedélye­ket Dunaföldváron. Az épület közelében lakók közül többen háborognak, mondván, az önkormányzat nem döntött helye­sen, és nem járt el jogszerűen, amikor minden további nélkül beleegyezett abba, hogy a Viczai János vállalkozónak eladott területen gumiraktár épüljön. Az ominózus helyszín a Paksi úti autóspihenő mögött talál­ható. Itt vár minket Csizmadia László, a gumiraktár felépítését ellenzők szószólója. Azt ne­hezményezik - vág rögtön a közepébe hogy az évtizedek óta játszótérnek használt terüle­ten megkérdezésük nélkül ipari létesítmény épül, ráadásul háza­iktól mintegy 12-13 méterre. Igaz, hogy alig néhány tíz méterrel odébb ő is épít egy büfé-falatozót, de az - mint mondja - egyrészt legalább 20 méterre van a legközelebbi la­kóháztól, másrészt az ellen nem is tiltakozik senki. Mutatja, három családi ház - az egyik az övé - előtt áll már félig kész állapotban a majd hatszáz négyzetméter alapterü­letű gumiraktár. Ő attól fél, hogy talán nem is gumiraktár lesz, hanem esetleg gumiszer­viz, ami, ugye, ha a forgalmat és a velejáró zajt tekintjük, nem ugyanaz - fejtegeti. Bemegyünk a házba, és már szedi is elő az ügy eddigi ira­tait. Van belőlük néhány. Április 12-én írtak először levelet az önkormányzathoz, ebben érdeklődtek, mit tervez­nek a területtel, amely eddig játszótérként funkcionált. Nyil­vánvaló, hogy ekkorra már tu­domásukra jutott a februári tes­tületi ülés egyik döntése, amely a terület eladásáról szól. A vá­laszlevélben - mutatja - ez le is van írva, és mellette az is, hogy a terület sohasem szerepelt az önkormányzatnál nyilvántartott játszótérként. Lehet, hogy nem volt nyilvántartva, de hogy ját­szótér volt, azt bizonyítják az aláírások - állítja. Merthogy Csizmadia úr ez ügyben alá­írásgyűjtést is szervezett társai­val. Május 17-én kelt újabb leve­lükben a lakók ismét kérték, hogy vizsgálja felül az önkor­mányzat a februári határozatot. A határozat megváltoztatására nincs mód - summázhatjuk rö­viden az érintettekhez június 23-án eljutott válaszlevelet. Az önkormányzat műszaki osztá­lya viszont fontosnak tartotta beidézni Csizmadia Lászlót, s tájékoztatta: lakóházának kerí­tése másfél méterre belenyúlik a közterületbe. Valószínűleg innentől mér­gesedett el igazán az ügy. Tavaly nyáron egyébként - mondja Csizmadia László - az épülő gumiraktár helyén terü­letrészt akartak vásárolni egy tartály számára, de Lajkó An­dor, a műszaki osztály vezetője elutasította őket azzal, hogy az egy játszótér. Visszatérve az időrendhez, július 11-én a Viczai Bt. meg­kezdte a gumiraktár építtetését, mire fel még aznap elment egy újabb levél az önkormányzat­hoz, amely az eddigiekhez ké­pest már nem sok újat tartalma­zott: ismételten kérte a döntés megmásítását. Időközben a Csizmadia-team kiderítette, az egyik szomszéd­ház több tulajdonossal is ren­delkezik, akik közül ketten nem tudtak a tervezett építésről, így fellebbezési jogukkal - mert egy épülő ház szomszédai ren­delkeznek ilyennel is - sem él­hettek. A tiltakozók a közigaz­gatási hivatalhoz fordultak, le­vélben foglalták össze az ügy eddigi menetét. Szóba került - többek között - a három lakó­ház állítólagos értékcsökkenése is, amely szerintük összesen 5 millió forintot tesz ki. Július 20-án a közigazgatási hivatal elrendelte a vizsgálatot, ezt követően nem sokkal az ön- kormányzat kiküldte az építés felfüggesztéséről szóló határo­zatát, amely csak négy-öt nap múltán jutott el a címzett ke­zébe. A gumiraktámak szánt épületet addigra a tetőig felhúz­ták. Ezen a héten a közigazgatási hivatal emberei megjelentek Dunaföldváron, magukkal vit­ték az összes iratot, azzal, hogy döntés 30 nap múlva várható. Lapunk kérdésére sem mondtak többet. Lajkó Andor szerint az ön- kormányzat - és ő is - teljesen jogszerűen járt el. Úgy véli, a közigazgatási hivatal is csak a szomszédház tulajdonlási kér­dését vizsgálja; nem egyér­telmű, hogy kinek van, volt fel- lebezési joga. Egy megjegy­zésre válaszolva elmondja, egyébként valóban rokona Vic­zai Jánosnak, még ha nem is az ő, hanem az édesapja unoka- testvére. Semmiféle kedvez­ményt nem kaphatott, ugyan­úgy vonatkoztak rá is rendelke­zések - mondja Lajkó Andor. A tartállyal kapcsolatban nem emlékszik arra, hogy ját­szóteret emlegetett volna, az ő variációjában közterületről volt szó. Akkor még szóba sem ke­rült, hogy eladják ezt a részt; most pedig az önkormányzat többszázezer forintért vált meg a területtől. Egyébként is más kategória egy vállalkozás, és más egy fűtéshez, magáncélra szükséges tartály - hangsú­lyozza az osztályvezető. Nagy Gáborné polgármester is meg van győződve arról, hogy a hivatal jogszerűen járt el, amikor a rendezési terven in­tézményi területként jelölt részt eladta. Ő eredetileg úgy gon­dolta, hogy az önkormányzat azzal jót tesz, ha a vállalkozók előrejutását ily módon is támo­gatja. Úgy véli, ugyanezt a se­gítséget Csizmadia László is megkapta. Áz építtetőt, Viczai Jánost nem egyszerű elérni, de aztán készséggel mondja el vélemé­nyét. Régebben jóban volt Csizmadia Lászlóval, de mióta a területet megvette, elkezdő­dött a huzavona - ahogy ő fo­galmaz. Nem érti Csizmadia Lászlót, hiszen ő is egy kis bódéval kezdte, ma meg már - hozzá hasonlóan - teijeszkedik. Vic­zai úr tagadja, hogy gumiszer­viz a célja: öt év alatt, hála is­tennek, kinőtte az üzlettől nyolcvan méterre lévő raktárát, s a vevők minél jobb kiszolgá­lása végett fejleszt. Amennyi­ben a közigazgatási hivatal a lebontás mellett döntene, azt javasolja, ebben az országban senki se kezdjen el építkezni. Különben is, ha valakivel vé­gigcsináltatták az összes proce­dúrát, az ő volt, éppen a rokoni kapcsolat miatt - állítja. A kör, szerintünk, itt bezá­rult. A cikk lezárása előtti pillana­tokban Csizmadia László tele­fonált a szerkesztőségünkbe: levelet kapott az önkormány­zattól, amelyben azonnali ha­tállyal felfüggesztik a büfé-fa­latozó építését. Krasznai Az autó(kereskedés is) veszélyes üzem Figyelni a pénzmozgásra Folytatás az 1. oldalról.) A kereskedőket szerintem nem szabad így elengedni. Ha igaz ez a hatalmas összeg, ak­kor már jóval korábban kez­dődhettek ott a gondok. A mostani hír már csak a végkifejlet. Ez is jelzi, hogy nagyon könnyen el lehet csúszni. Tapasztalataim alap­ján mondhatom, hogy figyelni kell a pénzmozgásra, a be­jövő pénzt rögtön továbbítani kell. — Ez Önöknél így van ? — Nemcsak nálunk, min­den márkánál úgy van, hogy a vámpapírt csak akkor kapja meg a kereskedő, ha már kifi­zette a kocsi vételárát. Ebből szoktak engedményt tenni, a barcsi esetben talán kicsit túl­zásba vitték. Nálunk különösen vigyázni kell a hitelekkel, hiszen helyi kereskedő kemény kamatokat fizet a magyar márkaképvise­letnek, ha áll az autó és nem adja el. Nyugaton 5-6 száza­lék, nálunk 40 százalék a ka­mat. — Magyar viszonyok kö­zött a vállalkozók egy része megpróbál előre menekülni, ez pedig hitelek nélkül nem megy. — Nálunk ezt nem lehet megengedni. Ha így marad­nak a pénzügyi és adóviszo­nyok, akkor pedig a márkake­reskedések is szigorúbban ke­zelik a jól menő kereskedése­iket is. Aki háttér nélkül in­dul, nagyot kockáztat. A fenti esettől függetlenül mondom, hogy általában azok a keres­kedők sikeresek, akik autó­szerelőként, kiskereskedőként kezdik, egyáltalán, ismerik ezt a szakmát. Ez persze nem elég, de úgy gondolom, feltét­lenül szükséges. Stoll László GOTTVALD — Ön a most nyíló szek­szárdi Peugeot szalonban is érdekelt. Nem őrről meg a Fiat önre? — Nem. Én Fiattal járok, ebbe fektetem a tudásom, az energiám, a Peugeot-ba mint tulajdonostárs szálltam be. — Veszélyes üzem az au­tókereskedés? — Nagyon. Hatalmas ér­tékek forognak. Aki ehhez nem tud felnőni, az bajba ke­rül. Néha egy-két millión bu­kik el a dolog. Szóval nem szabad mínuszba csúszni. Természetesen nekem is van hitelem, de csak annyi, amennyit el is bír az üzlet. — Önt Magyarország egyik legeredményesebb Fiat-kereskedőjeként tartják számon. — Azt mondhatjuk, hogy az első három között ott va­gyok. Bizakodással tölt el, hogy az idei év első hat hó­napjában több autót adtunk el, mint tavaly az első félévben. Hangyái János Augusztus 11-13: Regölyi sörnapok Tovább gördülnek a Kövek Mick dagger exkluzív nyilatkozata Hagyományteremtő lett a ta­valy 1994. augusztus közepén a regölyi Koppány Sörfőző és Üdítőital Üzem által kezde- ményezett-szervezett és nagy sikert aratott regölyi söma- pok. Fehér Kálmán, a község polgármestere örömmel néz az idei sörnapok elé. El­mondta, úgy érzi, valami el­indult Regölyben az 1994-es rendezvénnyel, s ha ez az idén is ugyanolyan jó hangulatban és látványban, programban gazdagon folytatódik, akkor már megvan a remény arra, hogy a következő évek ren­dezvényeit valóban hagyo­mányként említhetjük. Fon­tos, hogy a község életében legyen egy évről-évre vissza­térő rendezvény, fontos, hogy a község megjelenjen a szű- kebb és a tágabb vidéken, s az, hogy a regölyi emberekkel történjen valami, amire büsz­kék lehetnek. A polgármester szavai a rendezőknek és a község lakosságának is bizto­síték arra, hogy jó úton halad­nak, amikor hagyománnyá kívánják tenni a regölyi sör­napokat. A rendezvény programja olyan sokszínű és változatos, hogy felsorolni szinte lehetet­len. A regölyi „Pogány An­gyalok” motoros klub által szervezett országos motoros találkozó és az ezzel kapcso­latos programok várják a fia­talokat, akik körében óriási sikert arattak tavaly is. Látvá­nyos divatbemutatóval body- boulding show-val, néptánc­bemutatóval újra találkozhat­nak a nézők, s sok olyan prog­rammal, ami új lesz az idei regölyi sömapokon. A szek­szárdi Suzuki Autóház tart bemutatót, s a bátrabbak a hő­légballon repülést is kipró­bálhatják. A szépség, érde­kesség kedvelői sem marad­nak látványosság nélkül. A szekszárdi Avantgárd Kozme­tikai Stúdió sminkelést és testfestést mutat be. Drágakő ékszerek és gyógyító ásvá­nyok bemutatója és vására lesz az egyik sátorban. Tavaly óriási sikert aratott a trópusi és mediterrán növények kiál­lítása, bizonyára így lesz az idén is. A kétnapos rendez­vény fénypontjának ígérkezik a sörivó és a birkapörkölt- főző verseny. A nonstop sportprogramokat egy igazi tánc-sport bemutató színesíti, s a háromnapos regölyi sör­napok vendégeinek jó hangu­latáról a felsorolt színes prog­ramon túl a szegedi Blaskó Dixieland Band, a tamási Bum együttes, és a szombat esti sörbálon a bonyhádi Animato együttes gondosko­dik. Sas Erzsébet Magyarország történetének legnagyobb szabású és legje­lentősebb könnyűzenei kon­certjére kerül sor 1995. au­gusztus 8-án, a Népstadion­ban. Végre hozzánk is elgör­dülnek a Kövek, azaz fellép a Rolling Stones, amely - szemtanúk szerint - semmit sem veszített húsz évvel ez­előtti varázsából. A hatvanas években elképzel­hetetlen lett volna egy Rolling Stones koncert széttört beren­dezések, tucatnyi groupie, li­terszámra folyó alkohol és ká­bítószer nélkül. Harminc évvel később, a Kövek 95-ös turnéjának állo­másain minden más. Az egy­kor polgárpukkasztó, vad lá­zadók maguk is meglett csa­ládapák, sőt, nagypapák. A legelegánsabb szállodában laknak, ásványvizet és na­rancslevet isznak és koncert után két órával már nyugovóra térnek. A Magyarországot is érintő turnéról, az együttes jövőjéről az öregedni nem hajlandó Mick Jagger nyilatkozott. — Hogyan határozná meg ma saját magát? — Nem tudom, hogy pon­tosan le tudom-e írni. Áz em­berek mindig mások, attól függően, milyen környezetben vannak. Én is, amikor a csalá­dommal vagyok, egészen másként viselkedem, mint munka közben, vagy a színpa­don. Senki nem gondolná, hogy milyen nyugodt, türel­mes és barátságos vagyok, legalábbis addig, amíg ki nem hoz valaki a sodromból. Most egy évig turnézunk, ami lelki­leg is megterhel, mert mindig nekem kell a középpontban állnöm. Ez pedig nem felel meg a személyiségemnek. — Csak nem azt akarja mondani, hogy nem szeréti a nyilvánosságot, a szereplést? — Koncert közben min­denki engem imád, de ha ma­gánemberként járok-kelek az utcán, sokszor fel sem ismer­nek és ez így van jól. A múlt­kor bementem egy butikba és hozzám fordult egy asszony: „Ön itt dolgozik? Meg tudná mondani, hányas ez a nadrág?” — Amikor koncertkörúton vannak, teljesen elzárják Önö­ket a külvilágtól. Nem fél, hogy így elveszítik a realitásérzékü­ket? — Az egész illúzió. Már többször a szememre hányták, hogy sofőröm van. Oké, de másoknak is van, nem kell ah­hoz egy rockbandában éne­kelni. Persze aki dalokat ír, annak tudnia kell, mi történik körülötte a világban. De ehhez elég, ha nyitott szemmel jár. — Miért turnézik még min­dig a Stones? Harminckét év után már nem kell bizonyíta­nia. — Egyrészt még mindig élvezzük, amit csinálunk, de a legjobb az egészben, hogy ez­zel pénzt is keresünk. Külön­ben is, borzasztó unalmas lenne az élet, ha mindig csak a fenekemen üldögélnék. És ha a színpadra lépek, újra és újra bizonyítanom kell. Ez pont úgy van, mint a szexszel. Azért, mert egyszer sikerült, még nem biztos, hogy másod­szorra is megy a dolog. — Az együttes zenéje szinte semmit sem változott az elmúlt harminckét év során. Nem ér­zik magukat valamiféle zenei őskövületnek? — Én ezt a mi stílusunknak tartom. Másrészt természetes, hogy az emberek ugyanazt kedvelik, amit tizen- vagy hu­szonévesen megszerettek. En­nek ellenére a közönségünk nemcsak a negyvenes-ötvenes korosztályból áll, hanem a gyerekeikből is, ami minket igazol. — Nem hátáráltatja a mun­kában, hogy Önt élő legendá­nak tartják? — Megértem, hogy mi an­nak idején óriási hatással vol­tunk saját generációnkra, de nem vagyok társadalomtudós. Azok az emberek, akik túl komolyan veszik magukat, ha­lálosan unalmasak. Remélem, én nem vagyok az. FEB

Next

/
Thumbnails
Contents