Tolnai Népújság, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-05 / 182. szám

8. oldal Hétvégi Magazin 1995. augusztus 5., szombat Urményi József tevékenysége Rejtett értékeink Néha az az ember érzése egy életrajz felvázolásánál, mintha maroknyi szétszórt morzsából kellene formálnia egész kenye­ret. Hozzájárul ehhez az is, hogy ha konzervatív politikus ké­pét rajzoljuk, a szélsőséges megítélésekből kell kibontanunk a reális vonásokat. Százötven esztendeje, 1845. augusztus 6-án iktatták be hiva­talába a száz napja kinevezett új főispánt a Tolna megyei ren­dek. A fiatal Ürményi József - 1807. április 3-án született Szé­kesfehérvárott - nagyatyja ne­vét örökölte: ő volt az, aki 1777-ben kidolgozta az új taní­tási rendszert, közismert nevén a Ratio Educationist. Szülőme­gyéje politikai életében alis­pánként és országgyűlési kö­vetként vett részt, Széchenyi naplójából tudjuk, hogy a nagy reformpolitikus meglepetésére 1841. február 23-án alnádorrá nevezik ki, de már 1840-től a királyi tábla egyik ülnöke is volt. Tolnában a reformerek fenntartással fogadták, de ő (ez kitűnik Székesfehérvárott kia­dott beiktatási beszédéből) in­kább az együttműködés lehető­ségeit kereste. A következő év­ben születésnapjára hívja össze mindkét párt nemeseit s itt ja­vaslatára elhatározzák a Dél- Dunántúl második takarékpénz­tárának, a szekszárdinak létesí­tését. Általa kerül be az orszá­gosan úttörő rendelkezés: „olyan takarékpénztárnak kell megvetni alapját, mely e nem­ben a hazában első leend, vagyis az eddig számításból tel­jesen kifelejtett adózó osztály fogja önérdekének hathatós ne­velésére magához édesgetni”. Ez az egyértelmű utalás a job­bágyokra benne van a főispán költségén kiadott, a takarék- pénztárt népszerűsítő füzetké­ben is. Ennek ellenére a részvé­nyeket nem jegyezték maradék­talanul a kijelölt időre, s így nem alakulhattak volna meg, ha Ürményi nagylelkű gesztussal fel nem vásárolja a megmaradt részvényeket. Október 31-én ő helyezi el (a két héttel előbb át­adott) szekszárdi városháza alapkövét, amelyben igen gaz­dag adatsor maradt ránk. No­vember 5-én már személynök- nek nevezik ki, erre való uta­záskor szállítják Budára a ne­vezetes szekszárdi szarkofágot, amely ma a Nemzeti Múzeum­ban látható. A forradalom szele őt is el­söpri, bár 1848. március 7-i le­velében reméli, „hogy nem visszatérés nélkül borult ho­mályba egy időre Tolnának konzervatív fénye”. Az ország- gyűlésen a felsőtáblán fejti ki nézeteit, amelyek szerint a nemzetőrségbe ne cselédeket és béreseket sorozzanak be, mert ezekre ’nem szeretné a haza védelmét bízni’. A kitört sza­badságharc már nem az ő vi­lága: októbertől Bécsben van, decemberben betegségére hi­vatkozva ódzkodik elfogadni Windischgrátztől a császári biz­tosságot (ebben mások is köve­tik), majd Kempen naplója sze­rint „Ürményi magyar lelemé­nyessége, hogy csak a maga meghatározta utasítások alap­ján akar vezetni”. A hírhedt ké­sőbbi csendőrparancsnok sze­rint „valóságos konzervatív előadásokat tartott nekem, tele ésszel, lojálisán, de mégis sze- paratistán” 1850 májusában. Egy hónappal előbb 24 „ókon­zervatívval” együtt azt javasol­ták Ferenc Józsefnek, hogy Magyarországot magyarok igazgassák ősi törvényeik és a megyei élet elvei szerint. Miután a politikából kiszo­rul, társaival ő támadja leghe­vesebben a Bach-rendszert. Egy anekdota szerint, amikor a Nemzeti Kaszinóban szidta Augusz Antalt, a Helytartó Ta­nács alelnökét, szemére vetet­ték: - „De hiszen főispán ko­rodban magad nevelted! (Való­ban, ő szavaztatta meg alispán­nak). - Hát tehetek én róla - förmedt rájuk Ürményi -, hogy azt, akit én komornyiknak ne­veltem, most megtették a hely- tartóság fejének?! Persze nem nyugszik: 1852-ben a Nemzeti Könyvtár sorozatot újítja meg kiadóként, később ebben Listi László magyar önérzetet fo­kozó műveit ő szerkeszti, meg­szervezi és sikerre viszi a budai Várhegy alatti alagút építését s ezt hatalmas összeggel támo­gatja, 1854-ben újjászervezi a balatoni gőzhajózást, 1856-ban gazdasági cselédeknek alapít jutalmat, 1857-ben a Nemzeti Színház nyugdíjintézetét léte­síti. Még 1858-ban meg akarják választani a magyar gazdasági egyesület, majd az első honi biztosító élére, de Prottmann rendőrminiszter azt írja róla „a kormány intézkedéseit merő gúnnyal szokta bírálgatni”. Természetesen visszautasítot­ták. Megyénkben 1861-ben a szakcsi kerület országgyűlési képviselője lett, majd 1876-tól 1880. október 20-án bekövet­kezett haláláig Zala vármegye alispánja. Nyughatatlan szíve mondta fel a szolgálatot... Dr. Töttó's Gábor Az autót el kell adni A mindenből semmi marad? Szenyéri Zoltán, a dombóvári Illyés Gyula gimnázium föld­rajz-történelem szakos tanára, s ezen a héten a Mindent vagy semmit! című televíziós vetélkedőn a kilencedik sikeres játék után megnyerte a fődíjként felajánlott személygépko­csit. Az élet azonban nem olyan egyszerű, mint amilyen si­mának tűnt az ő sikersorozata. A játék eddigi történetének kilencedik győztesével beszélgetve ez is kiderült.- Mi indította arra, hogy induljon a vetélke­dőn?- A karosszékből otthon gyakran játszottam, s úgy éreztem, hogy elég tűrhető versenyző lennék. Ter­mészetesen egyfajta bizonyí­tási vágy is motivált, hogy megpróbálkozzam a já­tékkal.- A mostani sikerszéria előtt volt már egy próbálko­zása. Miből adódik a különb­ség?- Talán megizmosodtam tudásban az egy év alatt, no meg pedagógusként is sokat „felszedtem”. Igazán nem le­het felkészülni a játékra, de a sportos könyveimet alaposan átolvastam.- Úgy tűnik, hogy a Min­dent vagy semmit! vetélkedő­höz nem csak széles művelt­ség, hanem pszichikai tűrőké­pesség is kell.- Valóban nagy megterhe­lést jelentett a játék, s egészen más a TV előtt ülve válaszol- gatni, mint a stúdióban meg­nyomni a gombot.- Volt e fordulópontja a az autóhoz vezető, kilenc megmérettetésből álló soro­zatnak?- A harmadik játékot ne­vezném az egyik fordulópont­nak. Abban a játékban tavalyi legyőzőmet elég meggyőző fölénnyel sikerült búcsúztat­nom. A negyedik játékban pedig egyetlen kérdésen múlt a siker, vagy a bukás.- Eddig nagyon kevesen szálltak ki a játékból önszán­tukból. A kocsi megnyeréséig nem tud nemet mondani a já­tékos?- Engem talán az is vezérelt, hogy az ajándékok között nem találtam olyat, ami különösen tetszett volna. Ahogy mentem, egyre inkább megjött az önbizalmam is, no meg a játékszenvedélyem is arra késztetett, hogy a kocsiig igent mondjak a folytatásra.- Úgy tudom, hogy a siker örömébe üröm is vegyül.- Sajnos kicsit kétségbe es­tünk feleségemmel, akivel a múlt szombaton házasodtunk össze. Az autót kénytelenek vagyunk eladni, mert nem tud­juk kifizetni a 44 százalékos adót utána. A rádiótelefont fenntartani sem tudnánk peda­gógusi fizetésünkből, ám gyári áron azt sem tudjuk eladni. Az adót viszont szintén ki kell fi­zetnünk. Közel kétmillió fo­rintot nyertem, de számol­gatva eljutottunk odáig, hogy ebből nem marad meg nekünk 700 ezer forintnál több. Az évi jövedelmem viszont ezzel együtt emelkedett, tehát a fize­tésemből is több adót fizethe­tek majd, mind eddig.- Akkor mi volt a nyere­mény?- Az élmény és a népszerű­ség. Az, hogy idegenek megál­lítanak az utcán, hogy gratulál­janak, vagy csak rámköszön­nek.- Szeptembertől bizonyára a diákjai is másként néznek Önre.- Valószínű, hogy egy-két hétig több tiszteletet, esetleg egy kis rajongást is kapok majd a diákoktól, de minden csoda három napig tart. Nem hiszem, hogy jelentősen befo­lyásolja szakmai tevékenysé­gemet győzelmem. De ha már itt tartunk had mondjam el: örülök, hogy pedagógusként talán egy szemernyit a szakma megbecsültségén is emelhet­tem. $ Szenyéri Zoltán nem csak a televízióban megfontolt, és nyugodt. Az életben is az, s engedelmével - mivel igaz - leírom, ami önkéntelenül is beugrik nevéről: Szenyéri szerény. Szerény, akár csak a nagy nyereményből valóban neki jutó hányad. Mi, akik figyel­tük a játékát, izgultunk érte és szurkoltunk neki, nem irigyelhetjük, hiszen renge­teg gondot zúdított a maga nyakába azzal, hogy meg­nyerte a kilencedik fordulót is. Inkább irigyelhetjük tu­dását, műveltségét, s azokat a diákokat is, akiket ő segít elmélyedni a földrajz és a történelem tudományában. Nagy László Árverési hirdetmény Árveréses értékesítésre kínáljuk fel a Magyar Állam tulajdonában, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet kezelésében lévő ingatlanokat: 1. Diósberény, Kossuth u. 15. sz. családi házas ingatlan. Az ingatlanon található épület: 114,0 m2 Telek nagysága: 602 m2 A lakóépület komfortfokozata: félkomfort Tulajdoni lap száma: 178. Hrsz.: 84. Kikiáltási ár: 217.240,- Ft 2. Értény, Kossuth L. u. 14. sz. házas ingatlan Épület alapterülete: 70 m2 Telek nagysága: 989 m2 Lakóépület komfortfokozata: komfort nélküli Tulajdoni lap száma: 395. Hrsz.: 333. Kikiáltási ár: 78.900,- Ft 3. Bátaszék, Kövesdpuszta házas ingatlan Lakóépület területe: 56 m2 Telek nagysága: 406 m2 A lakóépület komfortfokozata: komfort nélküli Tulajdoni lap száma: 2666 Hrsz.: 0372/27. Kikiáltási ár: 51.000 Ft 4. Harc, Kossuth L. u. 95. házas ingatlan Lakóépület területe: 60 m2 Telek nagysága 773 m2 Lakóépület komfortfokozata: félkomfort Tulajdoni lap száma: 277. Hrsz: 184 Kikiáltási ár: 136.000 Ft 5. Mőcsény külterületi szántó Területe 3 ha 8905 m2 70077 sz. tsz. külön lapon 5-ös tulajdonú csoportszámon Kikiáltási ár: 27.000 Ft 6. Szekszárd külterületi szántó Területe: 2129 m2 310044 tsz. különlapon Kikiáltási ár: 6.800 Ft 7. Györköny külterületi szántó Területe: 1 ha 3178 m2 7/1472 tsz különlapon Kikiltási ár: 29.000 Ft 8. Szakcs, Toldi u. 22. sz. lakóházas ingatlan (lakott épület) Lakóépület alapterülete: 83 m2 Telek nagysága: 402 m2 Lakóépület komfortfokozata: félkomfort Tulajdoni lap száma: 689. Hrsz: 760 Kikiáltási ár: 161.000 Ft 9. Gyulaj, Árpád u. 24. sz. Beépítetlen terület: 2508 m2 Tulajdoni lap száma: 808. Hrsz.: 947/1. Kikiáltási ár: 20.550 Ft 10. Felsőnyék külterületi szántó Területe: 2 ha 2993 m2 7/0242 tsz. különlap Kikiáltási ár: 71.000,- Ft 11. Nak külterületi szántó Területe: 1 ha 2372 m2 1/0479 tsz. különlap Kikiáltási ár: 31.000 Ft Árverés időpontja: 1995. szeptember 05-én, 13.00 óra. Árverés helye: 7100 Szekszárd, Rákóczi u. 16. (emelet) Az árverésen a bánatpénz befizetése mellett lehet résztvenni. A bánatpénz nagysága: a kikiáltási ár 10%-a. A bánatpénz befizetés helye: KVSZ Tolna Megyei Kirendeltség 7100 Szekszárd, Rákóczi u. 16. (pénztár) A bánatpénz befizetésének határideje: 1995. szeptember 5., 12.00 óra A meghirdetett ingatlanok csak készpénzért vásárolhatók meg. Részletesebb információt adunk: KVSZ Tolna Megyei KJirendeltség, 7100 Szekszárd, Rákóczi u. 16. Telefon: 74/319-942, 74/311 -267. Egyetemista a szexről Beszéljünk erről „Egy 18 éves lány érkezett a nőgyógyászatra azzal, hogy ed­dig teljesen normális volt a havi vérzése, de az utolsó, több mint egy hónapja késik. Szeretné, ha megvizsgálnák, kiderítenék mi a baja. A vizsgálat során kide­rült, hogy terhes és ezért maradt ki a vérzése. Ő erre abszolút nem gondolt, mert mint mondta, eszébe sem jutott, hogy teherbe eshet.” Az idézet abból a nem régen megjelent könyvből való, melyet Gyar­mati Tamás 24 éves orvostan­hallgató írt fiataloknak. A „Beszéljünk erről” címmel megjelent könyv elsősorban azokat az élményeket dolgozta fel, melyet a gyakorlaton lévő orvostanhallgató tapasztalt az egyetem szülészeti klinikáján. „Ezek során tapasztaltam, hogy mennyire tájékozatlanok, kép­zetlenek a szexualitás területén a serdülők, hogy mennyi téves, buta információ él közöttük. És ez nemcsak a terhességmeg­szakításra jelentkező lányokra igaz, hanem egy átlag serdülőre (fiúra és lányra) is.” írta beve­zetőjében a szerző. A könyv egyébként nemcsak serdülőknek lehet érdekes, de kitűnő olvasmány felnőtteknek is, hiszen azzal is foglalkozik, hogy adott helyzetben hogyan viselkedjen a szülő. De mint említettem, a könyv elsősorban a fiataloknak készült. Stílusa kedvesen baráti, ke- nili a kioktatást és a lekezelést. És olyan kérdésekre adja meg a választ - hogyan kerülheted el a nem kívánt terhességet, fo­gamzásgátlási lehetőségek, mi­ből veszed észre ha teherbe es­tél, hogyan zajlik le egy terhes­ségmegszakítás, hogyan kapha­tod el az AIDS-t, más nemi be­tegségeket - amit csak kevés fiatalnak van módja megkér­dezni. Mauthner TÉVÉNÉZŐ Kánikula és uborkaszezon Akinek ebben a melegben is van türelme a televízió előtt ülni, az egyik folytatásos családregényből a másikba eshet. Mérhe­tetlen mennyiségű sorozat teszi próbára az ember memóriáját. Aki nem eléggé figyel, vagy kihagy egy-egy részt, még azt hi­heti Dzsokinak is melege volt, azért vágatta le a haját nullás­géppel, és egészen biztosan kifogatja gróf Guldenburgnét a mé­neséből, s nyilván ő tehet arról is, hogy a kissé éltes kisasszony­ról szóló sorozatban megkorbácsolják a Rafaelt. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy előbb Kolumbusz Kristóf, majd Cook kapitány különböző csatornán, (mármint tévén) több estén át csak hajózott. Mígnem átmentek a Brooklin hídon, - tizenhárom folytatás alatt értek át gyalog a túloldalra - s máris egy következő történetben találják magukat. Abban Kojak és Magnum együtt próbálják kinyomozni, - azt amire a néző már a második folyatásban rájött, - hogy kinek a lánya tulajdonképpen Borostyán. Mire kitalálják, addigra Co- lumbó már régen learatta a babérokat, beadta ballon kabátját a tisztítóba és elment Almával Alaszkába. A negyvennégy folytatás ellenére a Borostyán kedves soro­zat. A legújabb, a Sprecht tanár úr meg éppenséggel kitűnő. Ez­úttal érdemes lenne átvenni a Duna tévétől, s keddenként főmű­soridőben sugározni, ha már az ellenállhatatlanul szórakoztató Miért éppen Alaszka? - reméljük csak időszakosan - éppen vé­get ért. Meg persze az is jó lenne, ha a Magyar Televízió és a Duna TV beszélő viszonyban lenne egymással. Akkor nem kel­lene gyors egymásutánban kétszer megnézni a Magyar nábobot és a Kárpáthy Zoltánt két csatornán. Szegény Abigélből is az egyeztetés hiánya miatt támad túltengés. Reméljük, nem tíz év múlva kerül megint elő, de akkor meg nyolc csatornán egy­szerre. Jó volt a héten a „filmtermés”, régi és új magyar filmeket éppúgy meg lehetett nézni, mint külföldi klasszikusokát, leg­alábbis, ha az ember a két magyar, a Duna és a Szív tévé kínála­tában tallózott. Utóbbin ismét látható volt a filmtörténet egyik szívemnek oly kedves klasszikusa a Casablanca. Semmit nem kopott az idők folyamán a film - legfeljebb a kópia lett szür­kébb. De, lehet, hogy még ez is jót a tett műnek, így még va­rázslatosabb a szerelmi történet hangulata. Mit lehetne még írni róla? Meg kell nézni, s elandalodni ennyi érzés, és magasztos hazafiság láttán. Sokadszorra tűnt csak fel, hogy Kertész Mi­hály amerikai filmje egészen jó krimi is. Csak azt nem értem még mindig, hogy László Viktor miért prágai? Ä belpolitika egyenesen kriminális, két Bokros csomag kö­zött. Nem ülésezik ugyan a parlament, mégis mintha szaporod­nának a miniszterek, de ki az a Torgyán József? Nyomoznak (vagy nem) Palotás ellen, ettől ő rögtön médiasztár lesz. Mint vadonatúj történet végihullámzott a médián, s megjelent az Ob­jektívben is, hogy diklkór-etilén van a szekszárdi vízben. Hiába, uborkaszezon van. Ihárosi Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents