Tolnai Népújság, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-12 / 188. szám

8. oldal Hétvégi Magazin 1995. augusztus 12., szombat Rejtett értékeink Bartal György tevékenysége Ha valaki azt a kérdést tenné föl, hogy ki volt hazánkban a harmadik önként adózó nemes, Tolna megye birtokosai közül az első, aki felelős kormányban miniszteri rangot viselt, aligha vágnák rá a címben szereplő politikus nevét, pedig ez is, más tevékenysége is elgondolkod­tathatna sokakat figyelemre­méltó pályájáról. Az utolsó birtokadományban részesített idősb Bartal György fia, aki a Pozsony megyei Etre- karcsán született 1820. szep­tember 20. (más forrás szerint 22.) napján, éppen e királyi jut­tatás révén kerül megyénkbe, mert ő igazgatja a faddi-hencsei birtok ügyeit. Életéről legtöbbet Bartal Aurél családmonográfiá­jából tudunk, az adatok legjava innét való. Eszerint pesti, nyit- rai, pozsonyi középiskolái után 1838-1841. között az ifjú György a Mária Terézia Lovagi Akadémia (a Theresianum) nö­vendéke, hét nyelven beszél (magyar, latin, görög, német, olasz, francia, angol), de vala­melyest csehül és szlovákul is tud. Feltétlen udvarhű atyja megyénkbe küldi, hogy itt majd Eszterházy Károly főispán szárnyai alatt hasonló szellem­ben nevelkedjen, ennek érde­kében a gróf ki is nevezi tiszte­letbeli megyei aljegyzővé 1841-ben. Csakhogy őt inkább Bezerédj István szelleme és ba­rátsága ragadta magával, így, de immár tiszteletbeli főjegy­zőként jegyezteti be magát harmadikként az önként adózó magyar nemesek sorába. (Bir­toka még nem volt, ezért csak jelképesen adózott évi 20 fo­rinttal, mintegy 60 napszám árával .r.) A következő évben éppen akkor utazik Ausztrián, Cseh­országon, a német fejedelemsé­geken keresztül Hollandiába, amikor megyénkben átrende­ződnek a politikai vonalak. Atyja utasítására és közbejárá­sával az udvari kancelláriához kerül, Tolnában találjuk azon­ban ismét 1847 őszén. Nem kétséges melyik oldalon: 1848. június 21-én ellenjelölt nélkül, közfelkiáltással választják a pincehelyi kerület képviselő­jévé. A forradalom és szabad­ságharc mellett mindvégig ki­tart, Bezerédjvel együtt tartják fogva az Újépületben, de apja révén szabadon engedik, bár az 1850-es években a rendőrök gyakran zaklatják. Ez persze nem zavarja abban, hogy men­toráról, Bezerédjről írjon ta­nulmányt a Csengery Antal szerkesztette Magyar szónokok és státusférfiak című kötetbe. Tíz évnyi várakozás után, 1860-ban, az újra induló politi­kai életben már jelen van, de közben elvégezte a faddi birtok megváltását, kedvelt faluját se­gíti gyűjtéssel is a templomépí­tésben. A következő évben ja­nuár 8-án Fördős István maga helyett őt ajánlja alispánnak, amit közfelkiáltással el is fo­gadnak. Újjáválasztják pince­helyi kerületében, de hamaro­san, augusztus 22-én már kar­hatalommal oszlatják fel az or­szággyűlést is. Ekkor, rövid időre, az ókonzervatívokhoz csatlakozik, részt vesz alkot­mánytervezetük kidolgozásá­ban, majd a dunai gőzhajózás ügyében fáradozik. Százharminc esztendeje, 1865. augusztus 10-én élete nagy választása elé került: Fe­renc József kinevezi a helytar­tótanács elnökhelyettesévé. A tisztet elfogadja, azzal, hogy „addig akar e téren minden odaadással működni, míg köz­reműködésének forrón óhajtott gyümölcsét, a fejedelem és a haza közti kiegyezést megér­lelni sikerülend”. Sokan meg­vetik hivatalvállalásáért, de az idő őt igazolja, s a Deák-párt, amelynek sorai közt hamarosan ott találjuk, a belső ellenzékit és az előrelátó szónokot is tiszteli benne. Megyénk képviselője lesz, de 1869-ben sajátos okok­ból Szloha Benedek legyőzi ke­rületében, 1872-ben azonban ismét képviselő, de ezúttal már Kővárvidéké Szatmár megyé­ben. A sajtó „kitűnő államfér­fiú, jeles szervező s administra­tiv tehetség, az ékes szólás nagy mestere” gyanánt tartja számon, s mindenki azt várja, hogy belügyminiszter lesz be­lőle. Ehelyett 1874. március 21-én a Bittó-kormány földmí- velés-, ipar- és kereskedelemü­gyi tárcáját kapja meg. Bár a korabeli vélemény szerint ez „hivatása szerinti tevékeny­ségre nem nyújt éppenséggel semmi tért” számára. (A Bittó- családdal Bartalé többszörös rokonságban volt, így nem ma­radhatott ki a kabinetből). A következő év március 2-án lemond a kormány, október 25- én Faddon pedig gyomorrákban meghal Bartal György. Többe­zer ember, az egész megye haj­tott előtte fejet s ismerte be: „ő nem változott, de az idők vál­toztak” ... Dr. Töttős Gábor A hónap műtárgya Takács Béla grafikái a Porta Galériában Nyári végi tárlathoz hívja az érdeklődőket Szekszárdon a megyei könyvtár Porta Galéri­ája. A könyveket kölcsönző, a zenei és egyéb irodalmi ismere­tekre vágyó olvasók ez alka­lommal Takács Béla szekszárdi grafikusművész rajzait láthat­ják a könyvtári portán. Takács Béla többet hallatott magáról a ’70-es évek végén, a nyolcvanasok elején. Akkor ő is azok közé tartozott, akik a Tolna Megyei Képzőművészeti Stúdió alapítói voltak. Fenn­tartó és minden szponzori tevé­kenységet velük, értük a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ és annak munkatársa Kiss István vállalt. Egyik leg­karakteresebb egyénisége Ta­kács Béla volt e csoportnak, amelynek tagjai hazai és nem­zetközi bemutatókon egyaránt megállták helyüket. Főállásban mindig a dekoráció, a kirakat- rendezés jelentett és jelent számára napi feladatot. Mivel az utca képét formáló tevé­kenységet űzött, az utca embe­rei közül számtalan ismerőse is van. ők igazolhatják hűségét, mely munkahelyhez épp úgy köti, mit az ábrázolandó témá­hoz, vagy technikai eszközhöz. Míg a Porta Galériában szemlélő figyeli Takács Béla rajzain a vonalak egymáshoz idomulását, eszébe jut, hogy milyen egyszerű eszköze is a rajz az embernek. Rajztörténeti ismereteket sem nagyon kell segítségül hívni, hogy felfedez­zük ezeken a különös igényű formakeresést. Ha már a rajz­történetnél tartunk, akkor éppen e rajzok adjanak alkalmat a visszapillantásra, amit mondjuk az altamírai barlangból megtett a ma napig. Nem véletlen ez összevetés, hiszen Takács Béla rajzain sem az ábrázolt lény (leginkább nőalak) naturalista, realista megjelenítése a cél. Sokkal inkább arra törekszik, hogy megragadjon pregnánsan egy mozdulatot, akár a barlang­rajzok mesterei. Az akkori raj­zok mágikus erejéből nőtt ki a későbbi kultikus megjelenítés, a festői gondolkodásnak is utat tárva. A rajz a mai napig a fes­tészet alapja maradt. Sokan ér­tetlenül állnak a szakközép és főiskolák felvételi követelmé­nyei előtt, ahol a geometrikus testek ábrázolása mellett köve­telmény az emberi alak, a portré megrajzolása is. Ilyen jellegű tanulmányai Takács Bé­lának is vannak. Stúdiumok rajzaiból nőnek ki mindig azok a kompozíciók, melyek az ő sa­játos hangulatú alkotásait jel­lemzik. A középkori illusztrációs rajzok, festői kézikönyvek is igazolják, hogy a festő kikép­zésnek tartozéka volt a minta utáni rajzolás. A manierizmus teoretikusai számára a rajz nemcsak a szem és a kéz gya­korlata, hanem mindenek előtt az ötlet látható kifejezése is. Takács Béla rajzai hasonló jel­zői ötleteinek, művészi alakí­tásé szándékának. Kézírásos vallomások ezek, „lelki rögtön­zések” Paul Klee szavaival élve, vagy idézhetjük Paul Cé- zannet, miszerint a rajz csak külső körülírása annak, amit lá­tunk. Takács Béla Porta Galéria­beli rajzai ilyen gondolatok el­indítói voltak. Tisztelettel ajánl­juk olvasóink és a könyvtárlá­togatók figyelmébe augusztus végéig. Decsi Kiss János TÉVÉNÉZŐ Három történet a férfiakról Látszólag a nőkről szólt a Playboy modell című amerikai film, de éppenséggel a férfiak világát leplezte le. A hétköznapok ta­posómalmában nem is gondolná az ember, hogy mennyire a férfiak igazgatta világban élünk. S, minden jel szerint el is fo­gadtuk annak szabályait, hiszen észre sem vesszük, hogy azok még mindig mennyire hátrányosak egy nő számára. A történet arról szólt, hogy egyetlen lázadás erejéig három nő kivételesen önmagára gondolt, önmaga akart lenni, s azt csi­nálta, amihez az adott időszakban éppen kedve volt, amire szüksége volt. Az egyik asszony, szürkülő házasságában a férjével akarta észrevetetni, hogy még mindig szép, és nő. A másik bizonyítani akarta, hogy karcsú és fotogén, mert lélekben még mindig az a kövér kislány volt, aki annyit szenvedett ettől annak idején. A köztiszteletben álló család lányának sem könnyebb, mert a tö­kéletes gyermek szerepében boldogtalan, s lélekben a lázadó nővérét irigyli. Hozzá szeretne hasonlítani, de nem tud kilépni szerepéből másként, csak úgy, ha megmutatja magát teljes való­jában. Ha a Playboy ad lehetőséget erre, hát ott. A vallomások pillanatában aztán kiderül, hogy a testvére meg éppen az ő csa­ládban betöltött szerepére vágyik. A fotók megjelenésének, az olvasott, de megvetett lapban drámai következményei lesznek, a férj megbotránkozik, válni akar, az apa kitagadja lányát, a harmadik nőt pedig kirúgják a munkahelyéről. A tanulságot ő mondja álszent férfi kollégái szemébe, mikor felsorolja, hogy az egyik kötelességszerűen csalja a feleségét, másik iszik, a harmadik kétszer volt drogelvonó-kúrán, de a férfi-világ nekik elnézi. A nőt viszont elítélik, ha szabad idejé­ben művészi, de többé-kevésbé meztelen képeket készítenek róla. A férj, a kollégák mindezt erkölcstelennek, és elviselhetet­lennek találják, pusztán azért, mert mások is így gondolják. Jobb a többséghez hasonlítani, mint vállalni saját nézeteinket. Mindenki véleménye számít, csak az állítólag szeretett fele­ségé, lányé, kolléganőé nem. Ugyan ki ne tudna saját környezetében példákat sorolni arra, hogy amit szabad a férfinak, azt egy nőnek nem bocsátják meg. A férjeknek joguk van a „kapuzárás előtti” pánikra, s új életet kezdeni egy fiatal nő oldalán. Próbálna csak egy nő el­menni a családi tűzhely mellől, az apára hagyva kamasz gyerekeit, egy fiatalabb férfival! Fordítva mindez hétköznapi eset. A szabad választások már kétszer bebizonyították, hogy ahol férfi és nő egymás ellenében indult egy választási körzetben, mindig a férfit választották meg. A magyar parlament tagjainak mintegy 8 százaléka nő. A magyar állampolgárok több, mint a felét annyian képviselik az országgyűlésben, mint egy kis pár­tot. A megyegyűlésben több a nő, hála a listás szavazásnak, no meg annak, hogy a listát összeállító férfiak tudják, a nők kevés pénzért is hajlandók sokat dolgozni a közért. De a megyeszék­hely önkormányzatában már egyetlen nő sincsen. Az amerikai filmben azért a férj rájön, hogy nem tud a fele­sége nélkül élni, az apa rádöbben, hogy mit jelent számára a lá­nya, a harmadik nő is - frissen szerzett önbizalma segítségével - meghódítja azt a férfit, aki már régen tetszik neki. A magán­életben tehát maradt a nőknek is esélyük. A férfiak rádöbben­tek, hogy nő nélkül még megszületni sem tudnának, de a társa­dalmi szerepükből nem engednek. A munkájában sikeres nőt elküldik, s másutt sem kap állást. A családon kívüli világ a férfiaké. És, nálunk, Magyarországon, 1995-ben? Ihárosi Ibolya A néptánc hete Gyulán Néptánc-estek sorozatával zá­rul a Gyulai Várszínház 32. évadja: augusztus 14-től, hét­főtől 20-ig, vasárnapig tart a hazai és külhoni magyar nép­táncegyüttesek bemutatóso­rozata. A magyar néptánc gyulai hete hétfőn a Cimbo­rák Táncegyüttes tószínpadi előadásával kezdődik, a hely­beli gyermektáncosok kedden és szerdán megismétlik fellé­pésüket (az előadások délután öt órakor kezdődnek.) Hegyvidéki képeslapok Ideális annak a Szilvásváradi volt SZOT üdülő, ma a Nem­zeti Üdülési és Utazási Iroda Kastély motelje, aki nem úgy képzeli el a pihenést, hogy el­terül a vízparton, s úgy is ma­rad. Néhány képeslap erejéig ér­demes felvillantani a hét éj­szaka és a nyolc nap érdekes­ségeit, ha másért nem, kedv­csinálónak. Sok az állat, de nem mind kedves Az elhelyezés ezért a pénzért viszonylag kényelmes. Ha azt nem is mondhatjuk, hogy ép­pen frissen újították fel a mote­lokat és a kis bungalókat. A park viszont gondozott. Köztudott, hogy Szilvásvá­radon van a lipicai törzstenyé­szet. Mindenkinek meg kell nézni, mert a lovak gyönyö­rűek. Kocsikázni viszont na­gyon drága, ezért e lehetőséget valamiképpen el kell titkolni a gyerekek elől. Nekik is java­solható, hogy barátkozzanak inkább a szürke marhákkal. Ilyen fajta úgysincs mindenütt. Ott meg közvetlenül az üdülő mellett legelésznek a dombol­dalon. Kedvesek, barátságo­sak, s ingyen vannak. A muflonok nem maflák, ezért aztán nem is látni egyet sem a Bükki Nemzeti Parkban. Többen állítják, hogy őzet vi­szont láttak napközben is. Haj­nalban, vagy alkonyatkor nyil­ván több állatot látni az erdő­ben. Az erdei tóban rajokban közlekednek a snecik, s szelídí­tett kácsák úsznak a látogató lába elé. Minipisztrángok biz­tos fickándoznak a „keltető­ben”, de ez nem látszik. A szál­lás lambériája alól óriáshan­gyák merészkednek elő, s ugyanezen faj képviselői lelhe- tőek fel a zuhanyozóban, és a vécében is. A csöndesen sétál­gatok viszont barátságos barna mókusokkal találkozhatnak a kastély környéki parkban. Őserdőben jártunk gyönyörűket láttunk A lusták lemaradhatnak a legszebb látványról, ami az erre célra épített kilátóról a bámészkodó szeme elé tárul a Szalajka völgyében. Volt, aki úgy fogalmazott : Eddig azt hitte, ilyen szépet csak a fil­mekben és külföldön lehet látni. Ilyenkor jut az ember eszébe, hogy hány milliárd embernek külföld a kis Ma­gyarország, s mindnek érde­mes volna megmutatni. Sok más pontról a napszaknak és az időjárásnak megfelelő szépsé­gekben gyönyörködhet a ki­tartó túrázó. Az idén gyönyörű a Fátyol vízesés is, volt elég csapadék. A Bükkben igazi ős­erdő van. Nem telepítették, nőtt úgy, ahogy jónak látta. A fák között béke van, nyugalom és hűvös. Meleg ruhát vinni kell, mert reggel és este hűvös, időnként még a kánikulában is kifejezetten hideg van. Érdemes ellátogatni Szil­vásváradról Aggtelekre is. A barlangba induló utolsó esti tú­rát - Krasznahorkáról vissza­felé mi gondosan, mintegy két perccel lekéstük. Aki nem au­tóval megy, az sem marad le semmiről, mert jó pénzért, csoportos látogatásokat szer­veznek az üdülőből is. Nem maradhat ki - mi kihagytuk - a Miskolc-tapolcai tavas, és a közelben lévő Anna barlang, s persze Lillafüred sem. Krasznahorka büszke vára, Rákóczi nélkül Útlevelet vinni kell, ahhoz, hogy megnézhessük Kraszna­horka büszke várát, ahol talál­kozhatunk a magyar történe­lemmel. A szlovák állam, még cseh­szlovák korában sok pénzt ál­dozott a vár restaurálására, amin jelen esetben nem újjáé­pítést, hanem értő műemléki megőrzést kell érteni. Példaér­tékű a helyreállítása. Kis sze­rencsével magyar idegenveze­tést is lehet kapni, amit kihar­colni érdemes, mert anélkül keveset tudhatunk meg a vár évszázadairól. Ki tudja miért, Rákóczi fe­jedelem neve nem hangzik el az idegenvezetés során, pedig a történelemkönyvek megemlé­keznek róla. Rozsnyón meg­állva viszont a templomok biz­tos zárva lesznek, de még lát­ható az a ház, amelyet később pénzverdének használt a feje­delem. Egy hétre senki se menjen, mert kettő kell a szépségek, nevezetességek - Bélapátfalva, Eger - megtekintéséhez, a harmadik meg alvásra, olva­sásra, pihenésre. A nyári Bükknél csak az őszi lehet szebb! Ihárosi

Next

/
Thumbnails
Contents