Tolnai Népújság, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-29 / 176. szám

Világtalálkozón az újiregi jászok Július 29 és augusztus 12 között rendezik meg első ízben Jászberényben és környékén a Jászok Világtalálkozóját. A nagyszabású rendezvény változatos kulturális, tudomá­nyos programokkal, vásárok­kal várja a világ minden ré­széből összesereglő jászságot. Meghívást kaptak a találko­zóra az újiregi jászok is.- Július 29-ére Jászbe­rénybe a találkozó megnyitó­jára szól az első meghívásunk - mondja Fazekas Ferencné Újireg polgármestere -, de erre kis létszámban megyünk, mert nagyon készülődünk az augusztus 5-i jászárokszállási utazásra. Erre a két hetes prog­ramon belül kerül sor, Jászá- rokszállás egy napra vendégül látja az onnan elszármazotta­kat. Inkább a személyes baráti kapcsolatok ápolására lesz al­kalom. A jászárokszállási pol­gármester már jelezte, hogy a „kis birka megszületett”, és gondolom, hogy egy kedélyes találkozásra van kilátásunk. Nagy várakozással tekintünk az esemény elé, hiszen jönnek olyanok, akik hosszú évek óta nem voltak Jászárokszálláson, és valamikor onnan jöttek el.- Milyen kapcsolata van az újiregieknek a jászsággal?- 1992 óta élő kapcsola­tunk van, abban az évben Ko- cséron volt egy találkozó. Ko- csér egy Újireghez hasonló jászkirajzású település. Ott ta­lálkoztunk a Jászok Egyesüle­tének képviselőivel, ettől az időtől kezdve állunk levele­zésben velük. Kicsit úgy érez­zük, hogy felkaroltak, számon tartanak minket, és ez nagyon jóleső érzés. Azt hiszem büsz­kén valljuk magunkat jászok­nak. A legutóbbi falugyűlésen volt olyan is, aki kicsit talán megsértődött, hogy szelektálni kell azokat, akik utazhatnak Jászárokszállásra, szóvá tette, hogy miért kell különbséget tenni jászok és nem jászok kö­zött. A fiatalabbak közül is sokan szerettek volna eljönni, de az idősek javára lemondtak az útról.- Az újiregi fiatalok is jásznak vallják magukat?- Ha az idősebb generáció kihal, nem vagyok benne biz­tos, hogy így lesz. Remélem, hogy a kapcsolatokat később is fontosnak tartják majd. Nemrégen kaptuk meg a Já­szok Egyesületének hírlevelét, amely azt javasolja, hogy a já­szok önmegváltásának 250 éves évfordulója alkalmából a település nevével is kapcso­lódjon történelméhez, és ke- resztelkedjünk át Újiregről Já- sziregre. Van ennél égetőbb problémánk is, de úgy látom, hogy az embereknek tetszik a gondolat. Talán ez az utolsó lehetőségünk.-tf­„Jó érzés, ha van erő a motorodban” Chopperek és speedek Póriban Magyar „szelíd motorosok” adnak randevút egymásnak au­gusztus első hétvégéjén Pári határában. A találkozóról az egyik szervezőt, Kontár Nándort kérdeztük, aki épp egy má­sik motoros találkozóra indult - Dunaföldvárra.- Hányán és kik jönnek el Páriba?- Százötven-kétszáz részt­vevőt várunk az egész ország­ból. Főleg baráti, ismeretségi alapon érkeznek, elsősorban átalakított chopperekkel. De bárki eljöhet.- Mi az a chopper?- Szériából átalakított mo­tor. Megveszi az ember a jár­gányt a boltban, aztán neki áll, lefűrészeli az elejét, meghosz- szabbítja, csinál rá másik tan­kot, ülést, magas, vagy té- kormányt, előre vitt lábtartó­kat.- Milyen programok lesz­nek?- Augusztus 4-én, pénte­ken a megérkezés után este tamási együttesek lépnek fel. Lehet, hogy lesz egy pécsi co- untry-zenekar. Szombaton motoros versenyeket rende­zünk, kötélhúzást, virslievést. Ez utóbbit úgy fogjuk csinálni, hogy a virslit jól bekenjük mustárral, felfüggesztjük, és a hátsó utasnak menet közben bele kell harapnia úgy, hogy nem szabad letenni a lábat. Délután lesz a felvonulás, öt órakor indulunk Páriból Ta­másiba, ahol a Rákóczi utcá­tól, a Szent István utcán át a Szabadság utcáig vonulunk végig.- A motorcsodákon kívül bőrruhába öltözött, napszem- üveges, hosszú hajú, tetovált embereket látnak a tamásiak?- Igen, valahogy így. De biztosjönnek speedesek is.- ők kicsodák?- A speedek a műanyag motorok, hívják őket sportmo­toroknak is. A két tábor nincs túl jóba egymással.- Mi az ellentét lényege?- A motor. Nem tartják egymás járgányát sokra. Ami­kor már leülnek a kocsmában egy sör mellé, már jobban el­vannak egymással. A speed már majdnem egy autó, nem látni semmit belőle, a motor­nál szerintem az a lényeg, hogy lehessen látni a magát a motort.- A chopperezéshez tarto­zik egy életforma is?- Igen, a chopperes teljesen más, talán jobban is szereti a motorját. Tudja, hogy lelke van, nem hajtja szét. Akik a speedeket veszik, mind sebes­ségőrültek. Egy chopperes esetében persze egy kis önmu­togatás is van a dologban, mert jó, ahogy szépen lassan eldübörög a motorral.- Akik ide jönnek, egyéb­ként normális emberek?- Igen, de azért megvan hétköznap is ez az „őrület”, a chopperes mindennap megy egy kicsit a járművel.- Neked milyen motorod van?- Egy Moto Guzzy, öt se- bességes, negyvenkét lóerős. Olasz gyártmányú, eredetileg túrasportmotor volt, és átalakí­tottam. Úgy 170-180-nal lehet vele menni.- Szoktál is?- Általában nem, de azért jó érzés, ha a pályán előzésben vagy, és jön mögötted egy autó, még van erő a motorban.-tf­Rubold Ödön ikreket nevel és méregtelenít Őrült halevő és Duna-szerelmes Most m éves fotó: gottvald Halászléevés közben tapintat­lanság - mi több, sértés - za­varni egy tősgyökeres tolnait, ezért aztán jó sokáig voltam kénytelen tétlenül szemlélődni a Duna partján. Amikor befe­jezte az ebédet, udvariasan arra kért, kicsit később beszéljünk, mert megígérte a barátjának, hogy segít neki összesíteni a zsűri pontszámait. A hosszúra nyúlt összesítés után meg még az eredményt is neki kellett ki­hirdetnie. Mindezek után azon­ban Rubold Ödön, tolnai szár­mazású színész, az egy héttel ezelőtt, Dombodban megren­dezett VIII. Alta Ripa Halászlé­főző Verseny ceremóniames­tere készségesen ült le velünk egy rövid beszélgetésre. — Hogy került a dombori Duna partra, egy halászléfőző versenyre, ahol ráadásul szer­vezői feladatokat is ellát? — Annak idején minden nyarunkat a KISZ-tábor és a ha­jóállomás környékén töltöttük. Gyerekkori barátság fűz Bajor Lacihoz, Drabik Jancsihoz, Hága Lacihoz, szegény, 27 éves korában eltávozott Merkl Csabához. Ez a halászléfőző verseny a korábbi életünkből teljesen szervesen nőtt ki. Mi itt nagyon sokszor főztünk halat, és a Bajor Laci kitalálta, mi lenne, ha összehoznánk a baráti társaságunkat, akikről tudjuk, hogy őrült halevők, és Duna- meg halszerelmesek. Ez aztán elindított egy hólabdát, ami most már - láthatja, mennyien vannak itt - lavinává vált. — Hol hagyta a családját? — Két és fél hónapos ik­reim, Emília és Bálint pillanat­nyilag még anyatejen élnek, a páromnak még szoptatni kell őket. Két ilyen picivel még egy kicsit macerás dolog elindulni. Kicsi az autónk is, és ketten nem nagyon bírnánk velük. De a párom tudja, hogy ez a prog­ram nekem milyen fontos, ezért ő már egy hónappal ezelőtt fel­ajánlotta, hogy nyugodtan jöj­jek el. — Rendesek a kicsik? — Nagyon jó gyerekek, tíz órát tudnak aludni zsinórban. — Egyébként milyen gyak­ran jár haza? Egyáltalán Tol­nát „hazának" érzi? — Abszolút a hazámnak ér­zem Tolnát. Muszáj azt mon­danom, hogy azokból a gyerek­kori élményekből, érzelmekből élek, táplálkozom a mai napig, amiket ezen a tájon, az itt élő emberektől kaptam. Olyan al­kat vagyok, akinek borzasztóan fontos, hogy a gyökerei rend­ben legyenek. — De azért Pesten is jól érzi magát? — Igen, mert most már oda­köt több, mint 15 évnyi színipá­lyafutás, a szerelmem-párom, a gyerekeim, a párom családja, és hát édesanyám és öcsém és an­nak családja is most már Buda­pesten élnek. — De Pesten talán mégsem lehet olyan jó halat főzni, mint itt. — De bizony, hogy lehet. Méghozzá akkor, amikor én a kispesti otthonomban a kert kü­lön halászléfőző szegletében, egy darabból kikalapált rézbog­rácsomban, akácfával tüzelve nekiállok. — Felesége, Götz Anna is szereti a halászlevet? — Imádja. Jó közönségem. — Amíg vártam Önre, elné­zegettem: elég jó étvágya van. Ugyanakkor kifogástalan az alakja is. — Borzasztó szerencsés al­kat vagyok, mondhatnám így is. Meg aztán úgy is lehet fo­galmazni, hogy elég erős ideg­munkát végzek, ami nem en­gedi meg, hogy lerakodjon bármi is. A másik dolog, hogy 23 évi dohányzás után két éve letettem a cigarettát, és ’93 óta egy csepp alkoholt sem fogyasztok. A mérgeket igyekszem az éle­temből kiiktatni. — Fogta magát és egyszer­esük eldöntötte, hogy ez így lesz? — Ez egy drasztikus lépés volt. A gondolati magja a do­lognak az, hogy nem alkudo­zom saját magammal. Amikor jön a gondolat, hogy rá kéne gyújtani, vagy meg kéne inni egy jó fröccsöt, vagy egy Uni- cumot, már akkor, csírájában elhajtom és másra gondolok. Ez egy folyamatos tréning. Egyrészt magammal volt problémám, hogy túl sok méreg került a szervezetembe, más­részt felháborít az, ami körülöt­tem folyik. — Mire gondol? — Az emberek önmagukat mérgezik. Ezt értelmetlen do­lognak tartom, és semmit nem old meg a világon. Azt hiszem, van annyi erőm, hogy ellent tudjak állni ennek a külső ha­tásnak. — Gondolom, most szabad­ságon van. Mivel telik a nyár? — Kispesten a Wekerle-te- lepen lakunk, ahol egy négyla­kásos házból két lakás van a birtokunkban. Az egyiket lak­juk, a másik - lepusztult - épü­let felújítása és a két lakás ösz- szekapcsolása folyik. És persze mindemelelett a két kicsi gye­rekkel foglalkozunk. — ősszel milyen szerepben lesz látható? — A Várszínházban Ivánka Csaba rendezésében Jágót fo­gok játszani, Oszter Sándor, mint Othello mellett. sk Távlatokban gondolkodnak Új horgászati lehetőség Tevelen Fantasztikus környezet, csalá­dias hangulat, talán legegysze­rűbben így jellemezhetnénk azt a horgásztavat, ami közel két hónapja új horgászati lehető­séget nyújt e szórakozás sze­relmeseinek. A Tevel mellett lévő Zsu­zsanna horgásztavak több tu­lajdonos kezén is „keresztül mentek” - a környezeten ez meg is látszik -, most egy pé­csi vállalkozó, Jakab János a tavak bérlője. Jómaga is régóta horgászik, szereti a halat, a horgászt, s ezzel együtt a hal­tenyésztést. Hogyan került ide Tevelre? Úgy hallotta, hogy a közelben - ezalatt Kisvejke, Závod, Tevel értendő - nincs horgászati lehetőség. A tavak adva voltak, s kizárólag horgá­szoknak kirándulóközpontot, egyfajta paradicsomot terve­zett megteremteni. A tórendszer két tóból áll, az egyiket a horgászoknak - 7 hektárnyi - alakította ki, s bete­lepítette 15 mázsa, átlagban 1- 1,20 kilogrammos ponttyal, 5 mázsa amurral, illetve 10 má­zsa kárásszal. A horgásztó mel­letti tó az előnevelő, ahol jelen­leg egynyaras pontyot nevel­nek, de tervezik, hogy jövőre csukával is foglalkoznak. A rendkívül drága ivadékot töb­bek között Százhalombattáról, és Nagybaracskáról szállítják ide. A tervek megvalósításakor felvetődik az is, hogy lesz-e igény a tóra, a horgászatra. Ezt még korai lenne eldönteni, mi­vel június l-jétől napijegyes - ezért 2 nemes halat, 2 kilo­gramm egyebet lehet fogni - rendszerben lehet horgászni a Zsuzsanna horgásztavon. De mindenképpen távlatokban gondolkodnak akkor, amikor kirándulóközpontról beszél­nek. Ugyanis fejleszteni sze­retnének úgy, hogy területi en­gedélyeket adnak ki, stégeket alakítanak ki, lesz büfé, s szol­gáltató egységek. Nemcsak a fejlesztés ad feladatot, hanem az elhanyagolt környezetet is rendezni kell. S ha ennek elle­nére mégsem lenne igény a tóra, akkor haltenyésztésre áll­nak át.- p. téri ­Horgásztavi csendélet FOTÓ: PÉTERI

Next

/
Thumbnails
Contents