Tolnai Népújság, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-29 / 176. szám
8. oldal Hétvégi Magazin 1995. július 29., szombat Képzőművészeti aukció Szekszárdon? A TIT Művészetbarátok Egyesülete és a Művészetek Háza 1995. novemberében egy régi elképzelését kívánja megvalósítani. Ekkor kerülne sor egy képzőművészeti aukcióra, mely forma - néhány bátortalan kísérlettől eltekintve - eddig hiányzott a szép, művészi tárgyak kedvelőinek Tolna megyei palettájáról. Terveik szerint az árverésre 1995. november 28-án kerülne sor, a kiállított műtárgyak előtte két hétig lennének láthatók a Művészetek Házában. Az előzetes zsűrizés is a Művészetek Házának feladata lesz. Beadott tárgy lehet minden zsűrizésre alkalmas képzőművészeti tárgy - így elsősorban festmények, grafikák, kisplasztikák, érmek, míves iparművészeti termékek, régi szőnyegek, fali textilalkotások. Hasonló rendszerben kívánják megszervezni 1996. tavaszán a régi és művészi könyvek, levelek, kották, stb. aukcióját is, szintén a Művészetek Házában. Magánszemélyek, művészek, képzőművészeti galériák adhatják be tárgyaikat és anyagaikat. A lebonyolítást illetően az árverési szabályzat általános feltételei lesznek érvényesek. A rendezők célja kettős. Tapasztalat az, hogy az árverést megelőző kiállítások - minden heterogenitásuk ellenére - értékes élményt nyújtanak a látogatónak. Másrészt a tulajdonosváltás elfekvő értékek felszínre kerülését, a gyűjtőszenvedély célirányosabb kiélését, egymás jobb megismerését teszi lehetővé. Az érdeklődők jelentkezését Gesztesi Tamás dr, A TIT megyei elnöke és Baky Péter, a Művészetek Háza igazgatója várja. Megjelent a Dunatáj Önmagában az a tény, hogy a kultúrára fordított összegek elapadása idején továbbra is megjelenik a Szekszárdon szerkesztett tudományos és művészeti szemle - örvendetes. Az 1995. augusztusi számban Bayer Béla két versét, Tüskés Tibor, Takács Mária, Balázs Kovács Sándor, Aradi Gábor, Zóka László, Vadas Ferenc, Ordas Iván, Drescher J. Attila és Fried István írását olvashatjuk. „Tervünk, ötletünk bőven van” Bonyhádra hozta zeneszeretetét Gál József 17 évig dolgozott az újvidéki rádiónál, hangmérnökként. Elsősorban komolyzenével, plusz egy kicsit népzenével is foglalkozott. Három éve költözött családjával Bonyhádra, de a zenétől azóta sem tud, és nem is akar elszakadni. A közelmúltban került piacra a Bartina együttes első CD-je, amelynek anyagát Gál József és Kovács Gábor rögzítette. — Mennyiben más itt egy stúdiófelvétel, mint az újvidéki rádiónál? — Ott egy nagy stúdióban dolgoztam, amelyhez tartozott egy 450 férőhelyes nézőtér is. így a nagyobb zenekarok is jól hangzottak, kellemes volt az akusztikája a térnek. Itt Bony- hád környékén ilyen kaliberű munkákhoz nincs megfelelő méretű hangstúdió. Míg Újvidéken profi berendezésekkel dolgoztunk, addig itt a magas árak miatt... így kompromi sz- szumos megoldásokkal kell sokmindent kitalálnunk, hogy úgy hangozzék a felvétel, ahogyan azt mi szeretnénk. — Ti, az „ER” Bt. is debütáltatok a Bartina-anyaggal. Milyen volt velük dolgozni? — Sok volt a munka a felvételekkel, sokáig is tartott, míg elkészült. De működött a közös érdek, jó anyaggal szerettünk volna kirukkolni - és ez sikerült is. Volt, hogy egy órán át azt próbálgattuk, milyen mesz- sze legyen a hegedű a mikrofontól, hogy jól hangozzék. Még szerencse, hogy tapasztalataim alapján tudom, hogyan kell szóljon, megszólaljon egy jó felvétel, és addig csináltuk, míg megfelelő nem lett. Később a Bartinások bevallották, hogy a felvételek folyamán ők is sokat fejlődtek. — Mik a terveitek? — Egyelőre ide-oda költöztetjük a berendezésünket, de szeretnénk Bonyhádon egy állandó helyiséget, a lehető legmodernebb digitális stúdiót berendezni. Tervünk, ötletünk bőven van, elsősorban népzenében gondolkodunk. Mecé- nási, produceri feladatokat is szívesen ellátunk. Egyelőre tanuljuk, feltérképezzük a lehetőségeket, készülünk a komoly munkára. — Mit jelent a hangstúdió neve: „ER” Bt? — Összeírtunk zenével kapcsolatos szavakat, de aztán ld- derült, hogy valamennyi védett név már. Ekkor felvetődött simán az „R”, az angol right szónak a megfelelője. Ez jobbot, jobb oldalt jelent, hiszen mi szeretnénk lenni a jobbak - nevet Gál József. - Aztán innen már csak egy ugrás volt a következő ötlet, az „ER”, ami a korai reflexió zenei rövidítése. — Mit várhatnak tőletek a hanganyagot készíttető együttesek? — Elsősorban minőségi munkát, jó hangzású kazettákat. Sok hangmérnök ezt a munkát nem szolgálatnak tekinti, rátelepszik a zenészre - de ezt nem szabad így csinálni. Egyenrangú felekként kell dolgozzanak. Egy hangmérnök, vagy zenei rendező észrevétlenül kell segítse a zenészt. Viszont az a jó, ha a zenész is el tudja fogadni, hogy ez egy közös munka. Máté Réka Pantomiméit tolerancia Beszélgetés Karsai Gizellával A budapesti Csip és Mikromim pantomim csoport integrációs táborban vett részt a szálkai művésztelepen. A táborzáró előadásuk egyik jelenete a tolerancia címet viselte. — Mit értsünk azalatt, hogy tolerancia? — A tolerancia volt az idei szaktáborunk alapja - válaszol Karsai Gizella. Talán furcsa kifejezés, hogy túlalkalmazko- dás, de ez jutott eszembe a toleranciával kapcsolatban. A pantomim csoportunk tagjainak egy része a hallássérültek középiskolájában tanult. Gyakran átesünk a másik oldalra a toleranciánkban. Eltúlozzuk, nagyobb adagban nyújtjuk, mint azt elvárnák. A fogyatékosokkal szemben ezt gyakorta tapasztalni, annyira túlpámázzák környezetüket, hogy az önálló életvitelre alkalmatlanná válnak. Jószándékkal indul természetesen minden. — Az a véleménye, hogy inkább terhelni kell őket? — Azt jó tudni, hogy hol a tolerancia határa. Egyik beszélgetésünkkor vetődött fel, milyen dolog az, hogy mozgássérültek előtt pantomimet játszani. Ezt a kérdést így hamisnak érzem. — Hosszan lehetne erről akár vitázni is. Inkább kérünk választ arra, hogyan születik egy pantomim jelenet? — Adva van egy fogalom, amiről minden tagnak más a véleménye. Erről beszélgetünk, aztán keresünk zenét. Utána már ötletek kérdése, hogy mulattatni, siratni akarunk, vagy más üzenetünk támad. Zsákutcának érzem azt, ha például beszédet kellene, mondjuk egy novellát pantomímelni. Ami szóban fogalmazható, azt nem szabad másra adni. A végtagok mozgása, az arc játéka, számtalan olyan jellel bír, ami pontosan közvetít. Példa erre az egyik jelenetünk: Értelmi fogyatékos gyermek van a családban. Ezt jelezzük egy asztallal, amit körülül a család négy tagja. Eljátsszák, hogy étkeznek. A fogyatékos gyerekre koncentrál az anya és az apa is. A testvérére alig figyelnek. Etetni kell a fogyatékos gyereket. Csorog étel-ital, nyál ösz- sze-vissza. Ettől a testvér felugrik és otthagyja az asztalt. A szülők utánamennek és próbálják megértetni vele az érthetetlent. Egy alkalommal sem sikerült a testvérnek tolerálni a látványt. A szülőknek dolgozni kell. A két gyerek marad csak a lakásban. A fogyatékost hirtelen baleset érte. Berohant a testvére és gyors segélyben részesítette. A fogyatékos fájdalmasan és hálásan borult testvére nyakába. Ez volt az a perc, amitől a testvér kezdte etetni a rászorulót, vagyis kellett az a teher, a megpróbáltatás amitől az ő toleranciája működni kezdett. Ez a jelenet fogyatékosok otthonában való szereplés után született. — Melyek azok a területek, ahol a pantomim hasznos területnek számít? — Ilyen pl. az óvodapedagógia, a gyógypedagógia, a drámapedagógia. Nagyon érdekes, ahogy hallássérültekkel kezdtem foglalkozni most tavasszal, hívtak értelmi fogyatékos gyermekekhez. Komplex programot tudok adni. Mimika és gesztus című tantárgyat oktatok a főiskolán olyan gyógypedagógusok részére, akik majd fogyatékosokkal foglalkoznak. Ez a tárgy azért is fontos, hogy ne érzéketlen arc nézzen szembe azzal, akinek legérzékenyebb szerve a szem. Mindent abból tapasztal. A veszélyt, az örömöt egyaránt. A pantomim játék eszközeivel gátlásokat oldhatunk, és ugyanakkor örömöt is szerezhetünk másoknak. Ez a mai világban áldás is lehet. — Mit lehet tudni a pantomim szakirodaimáról? — Az alap formanyelv egységesnek számít. Barlang István, a magyar pantomim atyja egy könyvben lefektette az alapokat. Ebből lehet ugyan tanulni, de az kevés. A rajzolt ábrák még nem adnak ötletet és lehetne folytatni a problémák sorát, amíg pantomim jelenet lesz egy gondolatból. Decsi Kiss János TÉVÉNÉZŐ ___________ írta: Tóth Ferenc M agyar verbunk Örömmel konstatálhattuk a közelmúltban: Tolna megye berobbant a magyar tévé hirdetési piacára. Egy ízig-vérig tolnai reklámfutott: tejtermékeket népszerűsített megyénk egy jól ismert, nagy bajuszos közéleti személyisége, aki a reklámfdmben egy nagy subába bújva nézte a holdat, majd a kamerába tekintett, és jól érthetően kijelentette, hogy „nálunk Sajtországban sajtból van a Hold”. Mi tudjuk, hogy a reklámozott sajt finom, a <■ mezsgyén túl most megtudták, mekkora bajuszos emberek vannak mifelénk. A talán nem egészen tökéletesre sikeredett film egyébként a reklám sok feltételének megfelel: érthetően, gram- matikális magyar mondatban közli az üzenetet, a reklámfigura igazi premierplánba kerül, és nem is tesz összehasonlítást mindenféle hagyományos sajtok és a spéci tolnai sajt között, szóval tisztességes. Ráadásul magyar. A néhány éve a televíziónak a pénzt zsákszámra hozó reklámokat ugyanis - lehetnek honi gyártmányúak, de multi- szupra- , vagy intemacionálisak, ezen belül is többnyire németesek - jobb lenne werbungnak hívni. A tévé nem sokat ad az előfizető nézőkre, akik egyben (mind kevesebbet) fogyasztók is, szívbaj nélkül tágas teret nyújt a különböző termékeket gyártók szűkös magyar piacért folytatott küzdelmének. Amelyeknek, és megbízott reklámfilmeseiknek talán ideje lenne észrevenni, hogy az 1989-től dömpingszerűen érkező filmek érvei elavultak. A magyar néző, aki hajat mos, zoknit súrol, és munka közben jól megizzad, tapasztalt már annyit a nagy nyugati menetelés első évei alatt, hogy a jobb képminőségű, kint már bevált (és lejárt) reklámfilm csomagolása alatt ugyancsak észreveszi a bárgyú- ságot. Volt már rá példa, hogy néhányszor ki is javították a túl harsány magamutogatást. A nyelvhelyességi hibák azonban nem akarnak eltűnni. Az egyik szappan filmjének készítői például a ragozási rendszerünkben nem ismerik a tárgyragot és az értelmező alárendelést. Változatlanul Friderikusz show-ja után a legjobb terep a hirdetőknek az esti mese, amely most egy üdítőitalra akarja rábeszélni a gyerkőcöket. A cég nem válogat a módszerekben, vagy inkább nagyon is megválogatja azokat. Az Egyesült Államokban néhány éve azt találta ki, hogy forró nyári estéken a mozifilmek után egy másodpercre felvillantották a gyöngyöző, jéghideg Udítőitalos üveg képét, persze megugrott egy kicsit az Udítő-ivászat. A fogyasztóvédelem és a konkurencia sikeresen tiltakozott, a mozi-reklámokat leállították. Valamire talán nálunk is szükség lenne, hogy a jövőben legalább a tévémacit ne szponzorálja senki. A gyűjtéstől a fogyasztásig Gombákról, szelíden A fenti címmel jelent meg a közelmúltban Krasznainé Skoda Klára gombatoxikoló- gus könyve, melyben a gyűjtéstől a fogyasztásig ad tanácsokat, bemutatva a gombák világát. A szerző előszavában írja: ’’Mint gombavizsgálati szaktanácsadó és gombatoxi- kcúógus, valamint táplálkozásegészségügyi szakember, feladataim ellátása közben jutottam arra a következtetésre, hogy a gombaismerettel változatlanul problémák vannak.” Ezek megoldására törekszik a könyv, bemutatva először is a növényt, a gyűjtés mikéntjét és az előforduló hibákat, a gombamérgezés típusait és megelőzésük módját. Nemcsak a különböző ehető és mérgező gombákat ismerhetjük meg. A leírás és a közel 80 színes fénykép segítségével, megtudhatjuk, hogyan kell gombát termeszteni, tartósítani, s hogy melyik fajtából milyen étel készíthető, azt a receptajánlat mondja el. Emellett megtalálható a kötetben az ország gombavizsgáló helyeinek névsora és nyitvatartási rendje, a gombanaptár is. Krasznainé Skoda Klára könyvében újszerű megoldással könnyíti meg az egyes fajok azonosítását, a „természet ingyen ajándékának” a korszerű étrendbe iktatásához adott tanácsai pedig hiánypótló jellegűek. A kötet Szekszárdon készült, a lektori munkát dr. Rimóczi Imre, a biológiai tudományok kandidátusa, egyetemi docens, felsőfokú gombaszakértő és dr. Hangay István, az ÁNTSZ Tolna Megyei Intézetének megyei tisztifőorvosa végezte. A könyv az ÁNTSZ megyei intézetének támogatásával készült, terjeszti a szekszárdi SCOLA Könyvesbolt és Könyvterjesztő Hálózat. venter Rejtett értékeink: Szepessy László munkássága A magyar irodalom története nem csupán a legkiválóbbak életrajzán keresztül lehet érdekes számunkra: számtalan próbálkozást jobban megmutat egy-egy halványabb fényű életút is. Ezeket az alkotókat legalább szülő- vagy lakóhelyük méltán tartja számon, joggal jelöli meg szülőházukat, nevez el róluk utcát. Bízvást ilyen alkotó volt Szepesy László is, aki 1880. szeptember 8-a éjszakáján jött a világra Dombóváron, s családi nevén Szíjártónak (Gulyás Pál szerint: Szíjgyártónak) hívták. A községi iskola után a kaposvári, majd a pécsi gimnázium következik életében, s Baranya székhelyén érik első mélyebb vallásos élményei is a cisztercita szeminárium papnövendékeként. A fővárosban azonban mégis inkább az egyetem tanári szakát végzi, de már ez idő alatt sem marad hűtlen szülőföldjéhez, mert 22 évesen ideiglenesen szerkeszti a Dombóvár és Vidékét, ott van minden jelentősebb társadalmi megmozduláson, verset ír az önkéntes tűzoltók zászlószentelésére s persze sok más alkalomra is. (A sors úgy hozza, hogy éppen első kötete megjelenési évében, 1902-ben lesz öngyilkossá Veszelei Károly, Dombóvár addigi első és egyetlen költője). Művei között találunk költeményeket, költői elbeszélést, vallásos tárgyú (főleg Mária) dalokat, de magvas irodalom- történeti elemzést is. Feltűnő, hogy egymás mellett bensőséges baráti, vagy a szülőföldet felidéző művek és valóságos hitvalló költemények sorjáznak, híven tükrözve a szecesz- szió sokszínűségét. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy nem egy ma is ismert magyar nóta szerzője is Szepessy, ugyancsak nehezen egyeztetjük ezt össze azzal, hogy közben a szerző mosonmagyaróvári gimnáziumi tanár, majd a Kis Pajtás című gyermeklap szerkesztője. Igazi sikert azonban mégis a Hit és haza című általa szerkesztett antológiában olvasható Szent Erzsébet című legendával aratott: e mű „a kölni virágjáték-világverseny pályázatán az első díjat nyerte: egy kölni és egy magyar címerrel, a virágosztó Szent Erzsébettel díszített aranytollat”- ahogy azt Szinnyei József életrajza közli. Ha merészség is munkássága alapján Petőfivel összehasonlítani, egy tekintetben mégsem az. Legelső verseskötetének zárórészében található Halálvágy című költeménye: „Ha szent törvényeket nem sért a vágyam,/Én úgy szeretném a kora haláltl/Takarjon el a sír, sohase lássam,/ Éíogy égi álmom mind a porba szállt. ( .. .) Haljak meg én vad idegenbe’ távol,/Apám, anyám se tudja, merre, hol .. .”. Amit 1902- ben csupán jól hangzó, némiképp Petőfit idéző költői allűrnek vélhetett az olvasó, 13 év múlva, 1915. augusztus 1-jén valósággá vált. A Tolnavármegye és a Közérdek nyolc nap múlva így emlékezett: ,Jsgy tolnamegyei derék poéta hősi halála. A dombóvári származású Szepessy László, magyaróvári piarista főgimnáziumi tanár, író és költő, aki mint tartalékos hadnagy (más források szerint főhadnagy) az általános mozgósítás óta állandóan a harctéren volt és egy ízben már meg is sebesült, augusztus elsején a doberdói fennsíkon vívott véres harcokban, midőn csapatát éppen rohamra vezette, fejlövést kapott és hősi halált halt. Az elesett hős kiváló művelője volt a keresztény szellemi irodalomnak s több verseskötete is jelent meg. Özvegye és kis gyermeke gyászolja”. Szülőföldjéről ő sem feledkezett meg soha (Tóth Edéről is azért kezdett írni, mert az éppen Dombóváron ,pyomor- gott egy társulatnál, amikor országos sikerének hírét meghallotta), de a szülőföld is kegyelettel vallotta magáénak hős fiát. Már 1927-ben domborműves arcképével díszített emléktáblát avatott Erzsébet utcai szülőházán, róla is utcát neveztek el, az 1930-as években alig-alig volt helyi kulturális rendezvény, ahol ne szavatoltak volna tőle egy-egy magasztos költeményt. Kordokumentumként, de a szülőföld-tisztelet példájaként is megérdemelné, hogy Dombóvár válogatott kötetet adjon ki műveiből, amelyek egykor annyi lélekkel íródtak, s amelyeknek több darabja ma is megtalálható a katolikus énekeskönyvekben. Dr. Töttős Gábor
