Tolnai Népújság, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-15 / 89. szám

12. oldal Hétvégi Magazin 1995. április 15., szombat Ne vedd magad túl komolyan! Art Kontakt- Holló Napok ’95. Kortárs Művészeti Fesztivál. Rendezők: Art Kontakt Egye­sület, Holló Klub Egyesület, TESZ, Tánc- és Mozgásszín­házi Műhely, ZUG Ifjúsági Művelődési és Művészeti Köz­pont, Babits Mihály Művelő­dési Ház, Művészetek Háza. Április 18., kedd, ZUG: 17.00: Fesztivál megnyitó. Kö­szöntőt mond: Kocsis Imre An­tal Szekszárd város polgármes­tere, a fesztivál fővédnöke. Közreműködik: Carsten Wie­demann (Hannover) - tánctanár és előadóművész. 18.00: Kiállí­tás megnyitó. Bakó László (Várdomb) szobrászművész ki­állítását megnyitja Makk Jó­zsef. Közreműködnek: Kamóth Joris - klarinét és Leposa Ba­lázs tenorszaxofon (Szekszárd). 19.00: Könyvbemutató. Dicső Zsolt (Szekszárd) „A dolgok mindig másokkal történnek” című könyvének bemutatása. Közreműködnek: Sili Károly és a Mosolygó Kaptafa Hangász- kar (Szekszárd) - gitárok, éne­kek, versek. 20.00: Dalok. A húsz éves Mosolygó Kaptafa Hangászkar (Szekszárd) kon­certje. Dicső Zsolt, Komjáthi Tamás, Zsoldos Ákos. 21.00: Jazz. Porig Jazz (Szekszárd) hangverseny. Veres Gyula-ten- orszaxofon, Ujj Zoltán-dob, Beke Vince-gitár, Bartha Za- lán-basszusgitár. Április 19., szerda, ZUG: 16.00: Tánc- és mozgásszínházi kurzus. „Koreográfiák” címmel indul Carsten Wiedemann (Hannover) kurzusa. Április 19-23, 16.00-19.00. 19.00: Filmklub - közönségtalálkozó. Találkozás Grunwalsky Ferenc és Szomjas György filmrende­zőkkel. 19.30: Filmvetítés. Csókkal és körömmel. Ren­dezte: Szomjas György. 22.30: Blues. Palermo Boogie Gang (Budapest). Április 20., csütörtök: 19.00: Tánc- és Mozgásszín­ház. Babits Mihály Művelődési Ház. Madarak Táncszínház (Pécs) - An-tan-ténusz. Art Kontakt Mozgásszínház - Kris­tályok (premier). Kisbáró Edina, Kovács Éva, Máté Má­ria, Sárvári János. Rendezte: Lengyel Péter és Sárvári János. 21.00: Jazz-World Music, Mű­vészetek Háza. TIN-TIN Q (Budapest). 23.00: Előadóest. Légy ostoba! Hobo József At- tila estje. Április 21., Péntek: 13.00: Színház. Babits Mihály Műve­lődési Ház. Tolna Megye Diák­színjátszók Fesztiválja. 14.30: Jazz. Binder Károly (Budapest) zongoraestje, Művészetek Háza. 22.00: Folk koncert és táncház - ZUG. Kolompos együttes (Budapest). Április 23., vasárnap: 17.00: Video-dance, Babits Mihály Művelődési Ház. Tánc- és mozgásszínházi videók vetí­tése. 19.00: Tánc- és mozgász- színház - Babits Mihály Műve­lődési Ház. Carsten Wiede­mann szólóeló'adása - Intruders (Tolakodók) /magyarországi bemutató/. Sárvári János és Carsten Wiedemann duó elő­adása. 21.00: NŐM (Szentpé­tervár) - ZUG. Mozgóképek Zaklatás T~'l vezkedhetnek újra a J2j high-tech fanatikusok, végre egy sikerfilmnek kiki­áltott alkotás, amelynek egy része már a virtuális való­ságban játszódik. Mieló'tt sokan elszontyolodnának, vigasztalja ókét az a tudat, hogy a filmben számítógé­pes szakembert játszó Mi­chael Douglas magánem­berként bevallottan abszolút hülye ebben a műfajban. Hát igen, nekünk, akiknek például az e-mail még csak egy nap mint nap előbuk­kanó, ismeretlenségéből fa­kadóan idegesítő' szót jelent, meglehetősen lehangoló látvány, amikor a mellettünk ülő serdiiletlen kamasz már ezektől élvez. Mi meg mara­dunk a filmbeli hagyomá­nyos „szexnél”, amennyi­ben hagyományosnak lehet nevezni azt, amiért egy férfi feljelent egy nőt. A szexuáli­san zaklatott Michael Doug­las csak az affér miatt még nem menne bíróságra, de közben rájön, hogy csalárd konspiráció áldozata, mely­nek célja, az ő eltávolítása a munkahelyi pozíciójából. T Jgy tűnik, hiába a legva- kJ dabb technika, a lebuk- tatáshoz olyan precíziós műszer, mint a nő - ez eset­ben Demi Moore -, nem he­lyettesíthető. Abból meg ne vonjunk le semmilyen követ­keztetést, hogy Michael megnyerte a pert. Ez csak virtuális. -krasznai­ZUG filmklub Szomjas György és Grun­walsky Ferenc filmjeiből indí­tott sorozatot a héten a szek­szárdi ZUG-filmklub. A Roncs­filmet április 19-én, szerdán a Csókkal és körömmel című al­kotás követi. Ezen a vetítésen - közönségtalálkozó keretében - jelen lesz a két filmes szakem­ber is. Szomjas György filmren­dező kezdettől fogva a populá­ris kultúrából építkezett. Sze­mélyes élményként a rock & roll-ból és a magyar folklórból merített. A ZUG-ban vetítésre kerülő filmjei: Csókkal és kö­römmel, Falfúró (május 3.), Könnyű testi sértés (május 17.) Grunwalsky Ferenc író-ren- dező-operatőr önálló filmjei le­galább annyira képzőművészeti alkotások, mint amennyire fil­mes tettek - állítják többen. Bemutatásra kerülő filmjei: Ut- rius (április 26.), Egy teljes nap (május 10.), Kicsi, de nagyon erős (május 24.). Március vége óta újra várja az érdeklődőket az Art Kontakt jazz-klub. Két hetente vasár­nap - holnap is - ismét van hol gyülekezniük a jazz megszállottjainak. A szekszárdi ZUG-ban az állandó házizenekar a képen látható Porig Jazz. fotó: degré Gábor The Mission a PeCsa-ban Nagy nehezen, de végre beindult az idei fővárosi koncertélet. Február végén ugyan eljött a Siouxie and the Banshees, de a koncert előtti hangpróbán elszállt az énekesnő hangja, így az évadnyitás a Missionra maradt. Ez a walesi poszt-darkwave ze­nekar - mely mind a mai napig a kedvenceim közé tartozik - már 5 éve a taxisblokád kitöré­sének hűvös pénteki napján tiszteletét tette a Budapest Sportcsarnokban. Akkor csak különleges kísérettel sikerült el­jutniuk a fellépés helyszínére. Néhányszáz vidéki rajongó vi­szont otthon maradt városába zárva, jegyét nézegetve. A 90-es koncert óta hírnevük és zenéjük is megkopott, mivel 92-ben sikerült egy poppos, pi­acorientált Masque című anya­got kiadniuk. Ezután invenció és bizonyára pénz hiánya miatt megjelentették a Sum and Subs­tance válogatásalbumot. Ezen a régi legendás albumokról - God’s Own Medicine, First Chapter, Children - csak el­vétve hallható egy-egy felvétel, a többi dal a nálunk is kiadott és méltán népszerű ’89-es Carved In Sand-ről származott, illetve újabb remixelt, diszkósított, dobgépesített „nyalánkságokat” tartalmazott. Ezen zenei botlások alatt szépen elszivárogtak Wayne Hussey - énekes, frontember, szerző, motor, kultuszember - mellől a régi zenésztársak, csak Mick Brown dobos maradt meg. Tavaly aztán „lementek ku­tyába” Walesbe és új társakkal egy, a régi hírnevet helyreállító lemezzel a Neverland-del tértek vissza. (Megjelenése ez év ele­jére esett.) A CD címével azo­nos Sohaország nevű kiadót is alapítottak a Sony Music égisze alatt, miután a Phonogram a már említett gyűjteményes al­bummal lehúzta az utolsó bőrt is róluk. A Neverland szinte csak ki­emelkedő dalok egymásutánja, melyek közül az Afterglow a kedvencem. Most pedig térjünk vissza a március végi „téli” este programjához. A színpad hátte­rében a szokásos Mission szimbólum látszott, amely a ’87-es First Chapter albumot díszítette először és úgy néz ki, mintha 4 darab végtelen jelet egymásba rajzolnak szimmetri­kusan, egymástól 90 fokra. Úgy 21 óra előtt néhány perccel csaptak a húrok közé zenészeink és gondolom, sokan meglepődtek Wayne rövidre vágott haján, rövid szakállán és fekete széles karimájú kalapja hiányán. Szerencsére a kezdés­től a koncert végéig hibátlanul szólt a cucc. Egy régi klasszikussal, a Wasteland-del kezdtek, amely soha nem tartozott a kedven­ceim köz. Ezután a Hands Ac­ross the Ocean, a Sea of Love szólt néhány új számmal - a kedvenc Afterglow-val meg­szakítva. Az óceános dal után pillanatnyi megállás: a közön­ség kulturált köszöntése és megemlékeznek arról, hogy öt hosszú éve jártak itt. A koncert első csúcspontja a nyolcadik szám tájékán, a Lo­vely alatt lehetett, melyet egy szál billentyűvel és Wayne hangjával hallhattuk. Ezután egy lendületes blokk követke­zett, csupa húzós nóta - Beyond the Pale, Deliverance, Tower of Strength - és már vége is a koncertnek. A hirtelen levonulás után két ráadásra számítottam. Szerencsére nem igazolódott feltevésem. Elsőnek három dalt kaptunk, köztük az egyik legszebb lassú­juk a Butterfly On A Wheel (Pillangós kerék), majd újabb szünet, pihenés a színfalak mö­gött. A második ráadásblokk­ban újabb három nóta a klasz- szikus Like A Hurricane 87-ből, mely egy Neil Young feldolgozás, gazdagabb hang- szereléssel. A harmadikként mindenki meglepetésére az 1969 a Sisters of Mercytől, ag­resszív kétperces energia- bomba. (Na nem volt ez olyan meglepetés, mivel Wayne a Mission alapítása előtt az SS of Mercyben játszott, de mivel a két dudás esete állott fenn, így mennie kellett). Ezzel még mindig nincs vége. Az 1969 után a közönség letaglózva, majd lassan fel­ocsúdva újabb ráadások követe­lése. S lássunk csodát: harmad­szori „bónusz-blokk”, ahol a szintén klasszikus Crystal Ocean egy igazi ajándék, majd a legvégén a Say Goodbye ref- rénüvel a végső búcsúzás. A három ráadáscsomaggal egy szűk kétórás koncert kere­kedett, mely mindenkit meg­győzhetett a Mission erejéről, régi-új formájáról. A „külde­tést” teljesítették, a 80-as évek new wave reménységeiből egy kiforrott, igényes rockzene­karrá váltak. Széles Zoltán Mire megjelent a Pink Pant­her’s kazettája, Gerendái At­tila (a képen) zenekarvezető egyedül maradt az együttes­ben. Jelenleg toborozza az új tagságot, így van esély arra, hogy májusban élőben is lehet hallani majd az anyagot. Az „Elvégeztem küldetésem” című, 14 dalt tartalmazó ka­zettát Szekszárdon, a Metal Patkányban, a ZUG-ban és a Lala CD és Hifi Centerben lehet megvásárolni. „Benn­fenteseknek” esetleg érdekes lehet, hogy Gerzson ezúttal az énekes szerepét is magára vál­lalta. Fotó: Gottvaíd Károly Hármak koncertje Minden túlzás nélkül mondhat­juk, az idei év legkiemelkedőbb turnéjára indul három fiatal, de már országosan jól ismert ze­nekar. A szigetszentmiklósi Pál Utcai Fiúk, a pécsi Kispál és a Borz és a debreceni Tank­csapda amellett, hogy jó bará­tok, szívesen hallgatják egymás zenéjét is. Áprilisban kezdődő közös turnéjuk alkalmával mindkettőre - a bulizásra és a közös zenélésre is - lesz alkal­muk. Lehet találgatni, hogy ké­szül-e a turnéról élő album, énekel-e a Tankcsapda Kispált, a PUF Tankcsapdát, lesz-e Lu­kácson szemüveg, Leskovicson hólánc, Lovasin zsokénadrág. Az április 21 -i szekszárdi bulin ezekre is fénv derül. írott képek A sivatagi róka Az első világháborút részletező munkák a legjobb esetben is csak lábjegyzetben emlékeznek meg arról, hogy az Afrikában - Tanzániában - rekedt német csapatok négy éven át csatároz- tak az ellenséges brit haderő­vel. Majd eltelt huszonhárom év, s a németek ismét megjelen­tek a fekete kontinensen, ezúttal azonban nem az egyenlítő alatt, hanem Líbiában. A hadtestet a II. világháború már akkor le­gendás hadvezére, Rommel ve­zette, aki a mozgó hadviselést mesteri szintre emelte. Az egyiptomi El-Alamein azonban már nehéz diónak bizonyult, a magukhoz térő angolok megál­lították, majd megfutamították a „sivatagi rókát." David Fra­ser a Victoria kiadó által most megjelent életrajzi munkájában mindenesetre azt vallja: „Ab­ban viszont senki nem kételked­het igazán, hogy Erwin Rommel biztos utánpótlás, meggyőző lé­gifölény és kétszeres túlerő bir­tokában teljesen más irányba tudta volna terelni a történelem menetét. ” Ezzel az állítással nehéz vi­tatkozni, a kérdés csak az, hogy ekkora fölény esetén mi szükség lett volna Rommelre. A tábor­nok - aki a Führer egyik ked­vence volt - az afrikai menekü­lés után a francia frontra ke­rült, majd belekeveredett a Hit- ler-ellenes összeesküvésbe: a még mindig népszerű Rommel választhatott a méreg vagy a nyilvános tárgyalás között. Az előbbit választotta ... -szeri-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents