Tolnai Népújság, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-15 / 89. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1995. április 15., szombat Összeállítás a magyar neveléstörténetből Szép, hasznos szöveggyűjtemény Az elmúlt hetekben látott napvilágot a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola gondozásában a pedagógiai tanszék három tanára által összeállított Magyar neveléstörténeti szöveggyűjtemény 1867-1945 című kötet. A dr. Kurucz Rózsa, dr. Péchy Benjamin és dr.Lukács K. József válogatásában és szerkesztésében áttekintett négy emberöltő pedagógiatörténetét bemutató szemelvények csak látszólag számíthatnak szűk szakmai körre, valójában az itt olvasható szövegekben, mint cseppben a tenger, a távolabbi és a közelmúlt valósága tükröződik. A kiegyezéstől induló első rész, dr. Kurucz Rózsa gondos válogatásában tárja elénk a már korábban is sokat csepült Lubrich Ágost Neveléstudományától az 1920-as évek végéig terjedő időszakot, bár valójában inkább a század világháborúig ívelő időszakát, amelynek csak összegzése maradt a következő évtizedre. Izgalmas egymás mellett megtalálnunk az örök kérdéseket a nevelő személyiségének szerepéről, az erkölcsről, a gyakorlati munkák fontosságáról, vagy azokról a kérdésekről, amelyek napjainkban is meg- válaszolandók: a honszeretet, az iskola rendbentartása, a különböző nevelési irányzatok együttélése tekintetében. Számomra legizgalmasabb a változó, vészterhes korokat magába foglaló második rész, Péchy Benjamin szerkesztésében. Ez a századelőtől a második világháború utolsó évéig terjedő szakasz sokszor megoldhatatlan kérdések elé állította a pedagógia elméleti és gyakorlati művelőit, mert el kellett dönteniük, mivel és mennyire szolgálják az aktuálpolitikát, vagy a rájuk bízott gyermek egyéniségének helyes formálását. Nyugodtan mondhatjuk, a legjelesebbek helyesen döntöttek: Karácsony Sándor például 1944-ben írta (szemben az akkor hatályos törvényekkel) Magyarságra nevelésében: „Tanítsuk gyermekeinket türelemre, mert ez Duna-Tisza közi, kárpátaljai lelki tulajdonság, magyar tulajdonság. Ne engedjük lelkűkben a származás, faj és vér kérdéseit Isten akaratával szemben nagyra nőni. Annak másutt, mások vehetik hasznát. ..” A harmadik rész - Lukács K. József összeállítása - amely az előző kettőhöz hasonló terjedelmű, az 1945 utáni koalíciós időktől az 1985. évi oktatási törvényig kínál jó összehasonlítást a korszakon belül és más időszakokkal is. Az újjászervezés gigászi munkája, a modern magyar kultúra jelentős egyéniségei (Veres Péter, Németh László, Ortutay Gyula) jól megférnek egymás mellett, ahogy Mindszenty József tiltakozása Tolna megye tanfelügyelőjének beszámolója mellett. Az összeállítás huszonöt szerzőt, számos törvényt, eseményt, tapasztalatot és tervezetet mutat be rövidebb-hosszabb szemelvényben. Kulturált szakmaisága ellenére szinte egy regény izgalmával olvasható, s így bizonnyal segédkönyvvé válik, de számíthat azon pedagógusok érdeklődésére is, akik tanulmányaik során sokszor hiába próbáltak hozzáférni a fontos gondolatokhoz, mert eldugott könyvek és folyóiratok őrizték mindmáig azokat. A kötet ízléses szedése és tördelése Schmidt Zoltánt dicséri, akinek mestermunkája csak emeli a színvonalat, amely ezt a jó kezdeményezést jellemzi. t.g. Kamatozó Kincstárjegy 1996/IV Erős és biztonságos Ha megtakarított pénzét biztonságban, de magas kamattal szeretné gyarapítani, de nem kívánja hosszabb időre lekötni, az Ön befektetése a Kamatozó Kincstárjegy. Kamatozó Kincstárjegy Egy éves futamidejű értékpapír, amely erre az időszakra igen kedvező, 28,5%-os kamatot biztosít. Természetesen, mint minden Magyar Állampapír, a Kamatozó Kincstárjegy teljes biztonságát is az állami garancia nyújtja. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1995. április 18-21-ig jegyezhető. A kamatozás kezdődátuma: 1995. április 21. Évi bruttó kamata 28,5%. A Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül, valamint a Magyar Nemzeti Bank és az OTP Bank kijelölt fiókjaiban a futamidő alatt napi árfolyamon adható és vehető. Ugyanakkor vissza is váltható, de ekkor csak a névértéket fizetik ki Önnek. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kamatozó Kincstárjegyet minden hónapban kibocsátják. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt. 7101 Szekszárd, Mártírok tere 5-7., Paks, Tamási, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Tolna • MNB Tolna Megyei Igazgatóság 7100 Szekszárd, Beloiannisz u. 13. • Cooptourist Rt. 7100 Szekszárd, Kölcsey Itp. 160. (a New York Bróker Kft. ügynökeként) • Kereskedelmi Bank Rt. (K&H) 7100 Szekszárd, Augusz I. 5-7., Bonyhád, Paks (a K&H Brókerház ügynökeként) A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG Otven éve, húsvétkor... 1945. számomra csupán történelem, de a ma már nyugdíjas újságíró kollégámnak, Nyakas Istvánnak megélt valóságot jelent. Az ötven évvel ezeló'tt, húsvétkor az ausztriai Maria Schutz rendházának alagsorában eltöltött néhány nap eseményét beszéli el. Igen, ma ötven éve. A Honvédelmi Minisztérium gépkocsijavító alakulatánál szolgáltam. Zalából indítottak bennünket nyugatra, néhány műhelykocsival, teher- és személyautóval. Linz-be kellett volna menni. Kellemetlen, hideg tavasz volt. Esett a hó, havaseső. Sokat fáztunk, szenvedtünk, naponta többször kaptunk légitámadást. Már 6-7 napja „mentünk”, napi 30-35 kilométert. Az országút zsúfolva volt magyar és német katonai alakulatokkal, civil menekültekkel. Teljes volt a felfordulás. Két társammal már az első napokban megbeszéltük, hogy adandó alkalommal lelépünk. Már néhány napja Ausztriában jártunk, és nagy szombaton észre vettünk a hegyoldalban egy kéttornyú templomot. Ez az úttól távol esett, közelében alig néhány szétszórt épület volt. Megpróbáltuk a „leszakadást”. Áz egyik katonatársam jól beszélt németül, és miután a rendházban elmondta szándékunkat, a főtisztelendő azonnal segítségünkre sietett. Nem kérdezte kik vagyunk, mi a vallásunk, megértették, hogy szeretnénk az életünket megmenteni azzal, hogy elbújunk, míg a front elvonul. Kaptunk enni, a motorkerékpárt segítették a templom melletti bozótban elrejteni, majd levezettek bennünket az alagsorba. Közben a szovjet csapatok elfoglalták azt a területet, de a németek visszaverték őket, húsvét vasárnap már ismét a németek uralták azt a részt. Ez a csere többször megismétlődött. Húsvét vasárnap a környéken élő néhány lakos ott volt a szertartáson a templomban. Mi hárman is előbújtunk az alagsorból és a karzaton helyezkedtünk el. Egyre kényelmetlenebbül éreztük magunkat, bár kaptunk civil ruhát, cipőt, sőt felöltőt, de nem tudtuk mitévők legyünk. Mögöttünk az erdőben sokszor hallottunk géppuska sorozatot. Tudtuk, a háborúban két-három fogollyal nem te-. ketóriáznak, nem kísérgetik őket, hanem egyszerűbb egy sorozatot beléjük engedni, és nincs gond. Húsvét hétfőn délelőtt gyönyörű napsütéses idő volt, előmerészkedtünk. Aztán majdhogynem elsötétült az ég, az amerikai bombázók százai húztak el felettünk a közeli Bécs felé. Időközben ismét a németek foglalták vissza azt a területet, mi pedig döntöttünk: megpróbálunk valahogy eljutni a magyar katonák közé. Megköszöntük a segítséget és elindultunk. A közelben lévő Semering lángokban állt. Természetesen, mi már nem civilben, hanem katonaruhában ültünk a motoron. Megkezdődött a lassú menetelés az egyirányú úton, miközben hihetetlen szerencsénkre ráakadtunk alakulatunkra. Útközben érintettük: Aspangot, Glognitzot, Mariazellt, Melket, St.Pöltent. Végül Linz helyett az oda mintegy 20 kilométerre lévő Welsben, illetve a mellette lévő erdőben kötöttünk ki. Itt estünk amerikai fogságba és mintegy hat hónap után ők hozták haza a szerelvényt többezer emberrel Komáromba. Eddig a történet, de van folytatás is. Negyven év után elhatároztam, felkeresem Maria Schutz-ot. Mivel nem beszélem perfekt a németet, itthon egy hosszú levelet írattam, németül. Hevesebben dobogott a szívem, mikor negyven év után csengettem a rendház ajtaján. Egy alkalmazott jött és bizalmatlanul nézett rám, vajon mit akarhatok. Mondtam, a páterrel szeretnék beszélni. A beszédre előjött egy negyven év körüli tisztelendő, és átadtam neki a levelet. Miután beleolvasott, belémkarolt, bevezetett az irodába és konyakkal, kávéval kínált. Végigolvasta a levelet és elmondta, örül, hogy van valaki, aki ilyen hosszú idő után elmegy, hogy személyesen megköszönje a háború alatt kapott segítséget. Elmondta: a páter, aki a háború alatt itt volt, nyugdíjas, él, Brazíliában van. Megígérte, a levelet lemásolja - az eredetit elteszi az egyház irattárába - és elküldi neki. Egy év múlva, amikor ismét Ausztriában jártam, meglátogattam Mária Schutz-ot. Nagy örömmel fogadott a páter, és újságolta: megérkezett a válasz Brazíliából, a páter örült a levélnek és üdvözletét küldi, hosszú életet, jó egészséget kíván. Eltelt két-három év, ismét arra jártam, Akkorra sajnos vBrazí- liában meghalt az páter, aki a háború alatt segített bennünket. Igen, mindez ötven éve történt. Befejezésül még any- nyit, szívből kívánom, hogy a mai fiatalok ne ismerjék meg mi a háború, a szenvedés, a fogság. (p-t)
