Tolnai Népújság, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-15 / 89. szám
Akinek Wigand János diktált levelet Életre szóló gimnáziumi útravaló Papp István szegény családból került a gimnáziumba Csányi Lászlóra emlékezve Az író és utókora Azt mondta a keserédes emlékezetű Szabó Dezső, hogy az író sírján dudva és barátok teremnek. Én nem voltam Csányi László barátja, csak a tisztelője. Majdnem négy évtizeddel később csöppentem e földi világba mint ő, s most, amikor néhány vele kapcsolatos gondolatfoszlányt vetek papírra - halálának első évfordulóján -, tisztában vagyok azzal, hogy sokan élnek e városban (Szekszárdon), sokan élnek e megyében (Tolnában), akiknek jóval „több joguk” lenne róla írni, rá emlékezni. De nem nagyon tolonganak ... Karinthy Gábor úgy kezdte az apjáról - Karinthy Frigyesről - szóló visszaemlékezést, hogy „Nagyon szeretett enni.”. Nekem Csányi Lászlóról az jut eszembe először, hogy nagyon tudott dohányozni. Szertartásosan. Aztán meg az, hogy szerette a tárgyakat. Mindenféle szobrocskákkal, íróasztali kellékekkel, plakettekkel vette körül magát. A sétabotja is jellegzetes, egyedi darab volt. Jó társalgónak, lényeglátónak, vérbeli társasági embernek ismertem meg, olyannak, aki szívesen adott az ifjú tollforgató „titánoknak” szakmai segítséget, vagy ajánló sorokat egy pályázat elnyeréséhez. Mozgatta a dolgokat, pezsdí- tette a helyi irodalmi életet, még hajlott korában is. 71 évet élt. Talán többet kéne tennünk emléke megőrzéséért. Elvégre, ha nyűglődünk is, mi vagyunk az ő utókora. Wessely Gábor Nemcsak angoloknak — Hogy miért is kerültem éppen a gimnáziumba, azt magam sem tudom - kezdte történetét vendéglátónk, aki gondosan készült látogatásunkra. Ezt bizonyítja az a tabló is, amit már jó előre az asztalra készített. Az üveglappal védett képről tizenhat bizakodó tekintetű fiatal ember néz vissza ránk: tizennégy frissen érettségizett, 18 éves fiú és két leány - 1922-ből! Szinte hihetetlen, de egyikük, a szekszárdi Papp István - túl a kilencvenen - még ma is jó egészségnek örvend, s kifogyhatatlan mesélőkedvvel idézi fel az egykori alma materben, azaz a Garay János Gimnáziumban eltöltött éveket. — Szegény családból származom, szüleim nem tudományos pályára szántak. Ezt abból is gondolom, hogy édesanyám gyermekkoromban Kakasdra vitt német szót tanulni. Ott jártam ki a négy elemit, s amikor hazajöttem Szekszárdra, már németül gondolkodtam és beszéltem, szabályszerűen törtem a magyar nyelvet. A gimnáziumba 1915-ben kerültem, s mint már mondtam, máig sem tudom biztosan, hogy miért. Talán azért, mert édesapám, aki iparosmester volt, a gimnáziumban is dolgozott, s ott került kapcsolatba a beíratásomat javasló igazgatóval. Méghozzá azzal az igazgatóval, aki ekkor nem volt más, mint a városszerte közismert és köztiszteletben álló Wigand János, az intézmény első vezetője. Papp István végtelenül kedves és igazságszerető emberként idézi fel alakját: — Előtte nem számított, hogy ki szegény vagy ki gazdag gyerek. Mindenkit megbecsült, aki megérdemelte. Két hete lehettem az iskolában, amikor bejött az osztályba a fiatal pedellus és az igazgatói irodába irányított. Én persze azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Bementem, s az igazgató úr megkérdezte: Hogy érzed magad, fiam? Mondtam, köszönöm jól. No, ülj le csak ide - mutatott a székre. Papírt és tollat tett elém, s elkezdett diktálni: A szekszárdi gimnázium nagyságos igazgatóságának! Alulírott Papp István I. osztályos tanuló tisztelettel kérem az igazgatóságot, hogy részemre tandíj- mentességet engedélyezni szíveskedjék. No, ezt a papírt aláíratod és holnapra visszahozod - ezekkel a szavakkal bocsátott el. Hát ilyen ember volt Wigand János. Közben - ne feledjük, 1915-ben járunk - a világban dúlt az I. világháború, s ez a tény a tanulásra is rányomta a bélyegét. Telente az iskolában egy hónapig szénszünet akadályozta a tanítást, ilyenkor otthon kellett úgy-ahogy elsajátítani a tudnivalókat. A helyzet csak 1919 után normalizálódott többé-kevésbé - egy vesztes háború, illetve a Tanácsköztársaság után. Ebben az évben a gimnázium egyébként gyászolt, miután Wigand János hosszas betegeskedés után eltávozott az élők sorából. Persze, ez az időszak nemcsak komor színei miatt maradt emlékezetes: Papp István ma is fontosnak tartja megemlíteni, hogy 1919-ben cserkészként ünnepelte Szekszárdon az első szabad május elsejét. Majd nem sokkal később történt egy másik esemény, amit viszont a drámai- sága miatt nem lehet feledni: a direktóriumi tagok nyilvános, úgynevezett „népítélet” alapján történő kivégzése. — Az akasztást nem tudtam végignézni, ez már nem felelt meg a tizennégy éves lelkivilágomnak. A tragédia az volt az egészben, hogy olyan embereket gyilkoltak meg, akiknek igazából nem is tudtunk semmilyen hibájáról. A T8-'19-es évek csapásait azután Trianon tetőzte be 1920-ban. Az ország területe egyharmadára zsugorodott, s ezen döbbenetes változás ismeretében érthető Papp István „hangulatjelentése”: — Az volt az érzésünk, hogy Magyarországnak ezzel vége. Hosszú idő telt el, míg a rend helyreállt valahogy, míg otthont találtak maguknak azok a vagonlakók, akik az elcsatolt területekről menekültek az anyaországba. A gimnázium új vezetőt kapott Resch Aurél személyében. Az igazgató úr - idézi fel alakját beszélgetőpartnerem - már megjelenésében is hangsúlyozottan kifejezésre juttatta, hogy az intézményben ő az első ember. Viselkedése, öltözködése mély benyomást gyakorolt a diákokra, akik tisztelettel néztek fel rá. Ám érdekes módon Papp István számára az a tanár volt a példakép, aki nem is tanította: dr. Éry Emilről, a cserkészcsapat feledhetetlen parancsnokáról van szó. Papp István dr. Resch Aurél igazgatósága idején érettségizett, 1923-ban magyar, latin, történelem, matematika és fizika tantárgyakból, jó eredménnyel. S hogy milyen sokrétű, mennyire tartós tudásanyagot plántált a diákok fejébe a szekszárdi alma mater, arra szemléletes példát szolgáltat az az esemény, ami már 1945 után, a Szovjetunióban, a tulai hadifogolytáborban esett meg a hadak útját balszerencsésen megjáró Papp Istvánnal. — Esténként a barakkban sokat beszélgettem sorstársaimmal, a német hadifoglyokkal. Eredetiben idéztem nekik a klasszikus német költőket, Go- ethe-t, Heine-t, de ők csak rázták a fejüket, mondván, hogy sohasem hallottak ezekről a versekről. Meg is kérdezték tőlem, némileg csodálkozva, hogy honnan mentettem az ismereteimet? Ekkor villant át bennem, hogy mit is köszönhetek a Garay János Gimnáziumnak. Fotó: Degré Gábor Szeri Árpád Angol nyelvű Toastmaster Club alakult Szekszárdon az elmúlt évben. Alapítója az amerikai Békehadtest nálunk dolgozó tagja, Henry Shaw. A klub választott elnöke dr. Kántor János a megyei kórház gyermeksebész főorvosa. Vele beszélgettünk. — A toastmaster nem pirí- tós mester képző, hanem szónokképző tanfolyam. Ennek érdekében jött létre az Amerikában a kommunikációs készséget fejlesztő klubhálózat, mely regionálisan egymásra épülő csoportokból áll. A gyakorlatból tudjuk jól, milyen kényelmetlen az, ha valaki el akar mondani valamit, de csak dadog, mert nincs szónoki rutinja - mondja dr. Kántor János. — Akkor tulajdonképpen a passzív szókincset aktivizálják. — Igen, leegyszerűsítve a dolgot, erről van szó. A közvetlen cél, bármilyen témáról legyen szó, az illető tudjon megszólalni, ne jöjjön zavarba. A társaság nagy része néhány foglalkozás után feloldódik, kommunikál, javul a kiejtése. — Miként érik ezt el? — Előre megbeszélt témákról - utazási élménybeszámoló, magyar oktatási rendszer, dohányzás, egészségügyi problémák - öt tíz perces kiselőadást kell tartania egy-egy klub tagnak. Az előadást követően aztán megadott szempontok alapján kiértékeljük, mi volt jó és megmondjuk azt is, amin javítani kell. Ézen kívül vannak beszédgyakorlatok, szabadon választott témákról és alkalmanként írás-, olvasásfejlesztő gyakorlatok, tesztek. — Magyarul nem is lehet megszólalni a foglalkozásokon? — Lehet, előadás közben is, ha nem jut eszébe az illetőnek a megfelelő angol kifejezés. — Kik a klub tagjai? — Szekszárdon élő és dolgozó angol, amerikai tanárok, tanácsadók, mérnökök és természetesen magyarok is, tanárok, banktisztviselők, számító- gépes szakemberek, de van például háziasszony és nyugdíjas tagunk is. Olyanok, akiknek már van megfelelő szókincsük, de nincs kellő beszédgyakorlatuk. A klub ugyanis nem nyelv- tanfolyam. — Ki lehet a Toastmaster klub tagja és hol jelentkezhet? — Bárki korhatár nélkül, akinek, mint már említettem, kellő angol szókincse van. Jelentkezni a foglalkozások ideje alatt lehet Szekszárdon, a Vállalkozók Házában, szerdánként öttől hétig. — Terveik? — Szeretnénk felvenni a kapcsolatot a nemzetközi hálózattal. F. Kováts Éva A gondosan megőrzött tabló Nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat, húsvét A katolikus vallás legnagyobb ünnepe a húsvét. Jézus feltámadásról emlékeznek meg ekkor a hívek, Jézusról, aki halála árán megváltotta a világot, kitárta az ember előtt az örök élet kapuját, s megmutatta az ahhoz vezető keskeny ösvényt. A húsvétról - illetve az azt megelőző nagycsütörtökről, nagypéntekről, nagyszombatról beszélgettünk dr. Bán Endrével, a pécsi Hittudományi Főiskola rektorával. — A nagycsütörtök az Úr Jézus utolsó vacsorájának ünnepe - mondta. — Tudta, hogy az Ő kereszthalála megrázó élmény lesz az apostolok és a hívek számára, ezért egy ilyen bensőséges együttlét során akarta részint a búcsút elintézni, részint feltárni azt, hogy mit is jelent az áldozata. Mikor a kenyérre mondja, hogy ez az én vérem, akkor szimbolikusan jelzi, hogy táplálék akar lenni a mi számunkra, akiből erőt nyerhetünk. Az utolsó vacsora volt az első szentmise. Nagycsütörtökön a papok sok időt töltenek együtt, az összetartozás, szeretet jegyében, és ekkor történik a diakónusok (szerpapok) szentelése is. — A nagypéntek a legnagyobb misztérium - folytatta a rektor -, azért misztérium, mert felvetődik, hogy miért nem lehetett másképp az embereket megváltani. Eljött a világba Krisztus, benne a végtelen szeretet, és kiderült, hogy az emberiség nem bírta elviselni a végtelen szeretetet. Döbbenetes dolog, hogy megöltük. Akkor úgy látszott, hogy mindennek vége, de a végtelennek nincsen vége. Az emberiség mostanában találkozik egy olyan szeretettel, amelyik egy egész más dimenzió. — Húsvét vasárnap hajnalban támadt fel Jézus - zárta a gondolatsort dr. Bán Endre -, de mi, egyfajta szent türelmetlenséggel, ezt már nagyszombat este megünnepeljük, hogy minél hamarabb átélhessük a szeretet és az élet győzelmét. A húsvét azért a legnagyobb esemény, mert egy új kezdet. Azt lehet mondani: egy új teremtés. Megjelent Jézusban az az élet, ami egyszer az egész világra érvényes lesz. Wessely Püspöki mise a pécsi székesegyházban FOTÓ: DEGRÉ
