Tolnai Népújság, 1995. március (6. évfolyam, 52-76. szám)

1995-03-25 / 71. szám

12. oldal Hétvégi Magazin 1995. március 25., szombat Generáció Ifjúsági oldal Két héttel ezelőtti rejtvényünk megfejtése: liba(kacsa)-farm. Nagy örömünkre sok jó válasz érkezett, az ezeket beküldők közül a szerencse Beszterczán Virgília szedresi olvasónknak kedvezett. Nyereményét postán küldjük el. Aki kitalálja, mit ábrázol fenti képünk, két hét múlva tudja meg, hogy helyesen tip­pelt-e. Igaz, ami igaz Nem tudod úgy bekapcsolni a rádiót, hogy ne éppen kedvenc zeneszámod utolsó ütemeit halljad. Soha ne fektesd pénzed olyasmibe, amit etetni kell. Ha nem tudod kiküszöbölni terved gyengéjét, reklámozd! Minél drágább volt valami, amire régóta vágytál, annál messzebb kell küldeni javít­tatni, ha elromlik. Ami kéne, az nincs leérté­kelve. Sosem az kéne, amit meg is tudsz fizetni. Ha valamit úgy reklámoznak a boltban, hogy „mindenkinek egy méretben”, akkor senkire sem illik. Hogyan és mit? Új év, új lendület. Két és fél hónap telt el a ’95-ös esztendő­ből, az együttesek és énekesek gőzerővel dolgoznak új nagy-, illetve kislemezeiken. Minél tovább készül egy lemez, minél többet dolgoznak rajta, annál nagyobb siker várható. Akad olyan korong, amely kis híján fél évig készül. A legtöbb munka a keveréssel és a felvé­tellel van, ráadásul a dalok leg­többjéhez még videoklipek is készülnek. A kész anyag aztán a lemezgyárba kerül, ott öntik „formába”, s CD-n, kazettán, disc-en rögzítik a nótákat. A kalózpiac manapság is vi­rágzik, úton-útfélen árusítják a gyenge minőségű hamisítvá­nyokat. Az eredeti áru gyári csomagolással és védőszalag­gal van ellátva. Ügyeljetek arra, hogy csak ilyet vásároljatok! A.Zs. Körkérdés Mi jut eszedbe arról a szóról: álarc? — Farsang. — Egy főnév. A mondatban alanyként is szerepelhet. Össze­tett szó, valószínűleg. — A Kisasszonyból az álar­cos lovas. — Bankrablás. — A volt barátnőm, aki szintén álarcot viselt, de nem vettem észre, sajnos. — Eltakarja az ember igazi énjét. — Humornak jó, de semmi más. Nincs sok értelme. — Az Operaház Fantomja. — Egy fal, ami mögé mene­külnek az emberek. — Angyal farokkal és patá­val. — Hamisság, titokzatosság. — Zorro. — Hogy mi jut eszembe az álarcról? Talán önmagam. Reggel felveszek egy álarcot, ami boldogságot fejez ki, de sajnos mögötte szomorú, bol­dogtalan és csalódott ember áll. — Valami másság. — Az álarc egy olyan bulis dolog, ami mögött nem ismerik föl az embert. — Velencei karnevál. — Szemüveg. — Utánzás egyik lehető­sége. — Bohóc. — A pattanásos arcomra jól jönne. — Kétszínűség. — Szerintem a legfonto­sabb, hogy önmagunkat adjuk. (A Csapó Híradó nyomán.) A pékek kirándulása Nagy izgalommal vártuk a ki­rándulás napját, mikor együtt lehet az osztály egy része. An­nál rosszabbul indult a nap. Esett az eső és majd eláztunk. Még jó, hogy volt mi alá hú­zódni az eső elől a vasútállo­másnál. Nagy dírrel-dúrral megérkezett a busz. Ez sem megy sokáig - gondoltuk. Be­törtettünk a buszba, ahol nem volt magnó, de mi előrelátóak voltunk, és hoztunk egyet. Csipp-csöpp, beázik a busz. Végre elindultunk. Zomba előtt bevált a jóslatunk, mert nem ment tovább a busz. Lerobban­tunk. Ekkor az osztályfőnök feláldozta magát, és kiállt az esőbe stoppolni. Elment a töb­biekért Hőgyészre és Regölybe. Végre nagy nehezen megjöt­tek a szerelők. Megszerelték a buszt, és mi folytathattuk utun­kat. A zene szólt, és az élet is zajlott a buszon. A tanár eköz­ben elmesélte puskázási ötle­teit, de ezeket nem tanácsolja szakmunkásvizsgán. A szálláshelyünk egy kem­pingben volt, de hogy hol, azt ne kérdezzétek! Kidobtuk cuc­cainkat a buszból és nekiálltunk zuhanyozni. A fiúk eközben egy vízmentes medencében nem fuldokoltak, hanem fociz­tak egy teniszlabdával. Mikor mindenki elkészült az öltözkö­déssel, elindultunk vacsorázni. A vacsora közben majd megful­ladtunk az izgalomtól, mert kí­váncsiak voltunk, hogy milyen lett a bizonyítványunk. A vacsi végén eljött a várva várt pilla­nat, és megkaptuk a bizit. Volt öröm és bánat egyaránt, de nem sokáig törődtünk az eredmé­nyekkel, mert mentünk a di- zsibe. Persze gyalog! Menete­lés közben az oszifő nekiment egy táblának. A lányok csak nevettek, a többiek pedig ko­moly pillantásokat vetettek rá­juk. A végén kiderült, hogy az oszifő átvert minket. Hogy ho­gyan? Úgy, hogy a lábával be­lerúgott a táblába, és utána gyorsan megfogta a fejét, és hosszan jajgatott, hogy azt higgyük, valami baja van. A menet szorgalmasan ment to­vább dalolva. Két civil rendőr díszkíséretet adva a dizsibe is elkísért minket. (Ez természe­tes, mivel ez volt a munkájuk, hogy ellenőrizzék, a dizsiben minden rendben van-e.) A di- zsiből fél kettő helyett három órakor indultunk vissza a kem­pingbe, igen jó hangulatban. A tanárunk útközben tanított ne­künk néhány dalt. Mire vissza­értünk, a kemping kapuja zárva volt, ezért ketten bemásztak, szólni a portásnak, hogy nyissa ki. A fiúk és a tanárunk rögtön lefeküdtek, a lányok pedig egy-két kivétellel egész éjjel fennmaradtak. Másnap a lányok ébresztet­ték a fiúkat és a tanárt. Meg­reggeliztünk, összepakoltunk, és félig kómás állapotban fel­szálltunk a buszra. Innen már simán ment volna minden, ha nem robbant volna le megint a buszunk. Még jó, hogy a Balcsi partján ért utol a végzet, mert úgyis fürödni akartunk. Volt, aki belemászott a jéghideg vízbe, de a legtöbben sétálni mentünk. Mire a fiúk meg­fagyva visszatértek, a busz már rendelkezésükre állt, hogy átöl­tözzenek. Elindultunk hazafelé és majdnem mindenki eldobta magát az ülésen. A Balcsiról már nyílegyenesen hazajöttünk. Egyeseket útközben ledobál­tunk a buszról, végül mindenki épségben, szerencsésen haza­tért. Jánosi Gabriella és Kiss Judith (A Csapó Híradó nyomán.) Az új fiú 1. Most már igazán ősziesre for­dult az idő, megsárgult faleve­lek hullottak a földre. Az ab­lakból figyeltem, az első óra közepén járhattunk, már min­denki a még nagyon távoli ki­csöngetésre várt, amikor kinyílt az osztályterem ajtaja. Bejött az osztályfőnökünk, az igazgató, meg egy idegen srác. Fogadjá­tok szeretettel Stevent, mondta az osztályfőnökünk, ő az új tár­satok. A fiú csöndesen állt, nem szólalt meg, köszönésképpen csak komolyan bólintott egyet az osztály felé, aztán az igaz­gató intésére leült az egyik üres asztalhoz, s olyan mozdulatla­nul ült az óra végéig, mintha ott sem lett volna. Kicsöngettek, a banda kiro­hant, s természetesen az új fiú volt a fő téma a szünetben. Ma­gas, vállas srác volt, se csúnya, se szép. Meglepően udvarias volt mindenkivel, tekintete szomorkás. Ez a tekintet a ti­tokzatosság légkörét árasztotta. Az első nap senkinek sem könnyű egy új iskolában, de ennek a fiúnak szemmel látha­tóan ez nem okozott gondot. Hamar kiderült, hogy jó tanuló, s mindjárt osztályfőnökin felve­tette az ötletét egy suliújságnak, ami igen jó fogadtatásban ré­szesült mind a tanárok, mind a diákok részéről. Steven igen hamar beilleszkedett az osz­tályba, a suliújságról pedig nemcsak dumált, komolyan el­kezdte szervezni a dolgot, né­hány hét múlva már olvashat­tuk is. Egyre népszerűbb lett, főleg a lányok körében, akik szerették kissé álmodozó, ro­mantikus írásait. Hamarosan 10-15 fős csapat vette körül ál­landóan, de az osztály többi tagjával is jóban volt. Érdekes, hogy mindezek ellenére szinte semmit sem tudtunk róla. (Folytatjuk.) Arany Zsolt Dance Chart 1. Scorpions White Dow 2. D.S. Bobo There is a. Party 3. 2 Unlimited Here Go 4. Captain Hollywood Flying High 5. Rednex Mary Lou 6. Pharao World Of Magic 7. Express Ich Tarzan, Du Jane 8. Prince I. J. & Marky Mark Babylon 9. Mr. President I’ll Follow The Sun 10. Madonna Take a Bow Menő albumok 1. Presser Gábor 2. Maxi Power 6 3. Dance Nation 2 4. M 96 5. Bon Jovi Csak dalok Válogatás Válogatás Club Bizzarre Cross Road (Best of) Heti cáfolat Nemi gaz, hogy elég busa van manapság a honi halastavakban, de viza az nincs! Ne add fel! Add fel! Kedves Levelező Barátaink! Az alábbiakban közöljük rejt­vényünk megfejtését: 1. A számozott sakktábla „hu­szárja” minden mezőt végigjárt. 2. Nagy örömünkre nem egy, több szóláncot is készített egy-egy levelezőnk. 3. A jéghideg kontinens neve: Antarktisz. 4. A megfejtések sorrendben: rigó, pénz, egyedül, róna, opera. Károlyi Katalin, Szabolcs Tamás, Varga Patrik és Filó Erika nevű játékosaink postán kapják meg jutalmukat jó meg­fejtéseikért. Rejtvényünk kö­vetkező fordulója áprilisban lesz! Játssz velünk! Nyerhetsz! Kedves gyerekek! Akik az ábra 6 alkalommal megjelenő darabjait összeragasztva, levelezőlapon beküldik címünkre, azok között húsvétra 1 db élő nyulat + 20 db Kinder-tojást és még 3x10 db Kinder-tojást sorsolunk ki április 10-én. A nyertesek nevét 11-i számunkban olvashatjátok. Címünk: Tolnai Népújság Szekszárd FT.: 71. j A levelezőlapra írjátok rá: HÚSVÉT. Játékunk támogatói: Bácska Kft /7iumlEg7 Válogatott versezetek Az első... Mézszínű volt Mint a gyermekkori nyár Szél pipacsolt Messze szaladt a határ Elkóborolt Méla perceim után Kékízű volt Szárnyam felhő-szomja szállt Lázaimon Játszotta ipi-apacsát Tenyeremből Egy kis múló ifjúság. Komáromi Andrea Elmúlt Elmúlt, mert visszahozni nem lehet, Az egykori boldog perceket. Elmúlt, mert jó volt, Megszűnt, mert szép volt. Elfelejtett, mert mást szeret, Összetörte a szívemet. Anita A hős kalandozókhoz Történetemben a hősök, az ősök. Sherálból indultak: a Bárd, a Lovag, a Barbár, együtt a Va­rázslóval, De nem mindig voltak lóval. Egy őrülttől megbízást kaptak, de előbb tüzet raktak, Volna, ám kellett egy térkép, melyen volt két kép. A képen volt a gömb helye, melybe nem láttak bele. Mentek az úton, mint négy tök, Ők voltak az utolsó akcióhő­sök. Ahogy csatazajt hallottak, mind egy bokorban landoltak. Hirtelen rakétarobbanás hallat­szott, és a Terminátor elővihar- zott. A Varázsló egy hosszú varázs­latba kezdett, mire a helyszíntől jó messzire esett. A Bárd a lant húrjaiba csapa, mire az ellenfél gyorsan rohana tova. A zenét ének is kíséri, de ezt már nem lehet kibírni. A Lovag s a Bárd együtt adott elő egy áriát. A csata kimentő heve után a csapat indul tovább. Egy barlangrendszerhez érnek, melyen öt lejáratot lelnek. Itt elgondolkodtak: együtt men­jenek, Vagy szétoszoljanak? Végül a józan ész győzött, a Barbár egy jó bablevest főzött. Nagy sündörgés közepette Jutottak a barlangba le. Ki élőlény a barlangban volt, az összes megholt. Elöl ment a Bárd, tolva egy zongorát, Utána a Lovag, de nem lovon, S a varázsló lépten-nyomon. A sort a Barbár zárta, A szája, mint mindig: tátva. Hirtelen egy ajtóhoz értek vala, melynek nem volt semmilyen szaga. A Lovag az ajtónak feszült, Mitől az rögtön reccsenve be­dűlt. Az szobában, egy magas emel­vényen, Két furcsa lény spenótot eszik éppen. A lényeknél egy szobrot leltek, melyet rögtön el is tettek. Balra-jobbra, mondta a térkép, melyen még mindig volt két kép. Egyenesen mentek tovább, a balrangon át. Kern László Ferenczi Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents