Tolnai Népújság, 1995. március (6. évfolyam, 52-76. szám)

1995-03-11 / 60. szám

10. oldal

Hétvégi Magazin

1995. március 11., szombat

Hírek a tavaszról, meg a szabadságról

Pali, a dombon halőr

Néha meglátogat szerkesztőségi szobámban Susztek Pál, a dombori halőr. Szabadkozik, hogy nem akar zavarni - soha nem tette még -, de híreket hoz mindig. Most a tavaszról hozott meg a szabadságról. Mert a vízpart, a dombori tizenkét év immár a hobbit és a hivatást, áz emberek és a természet szeretete mellett a szabadságot is jelenti neki.

Szóval beállított a minap Susztek Pali, aztán ahogy szokta, megint a szememre vetette mellemnek szegezve a kérdést:

— Mikor jön már ki egyszer Dombodba?

Mielőtt bármit is szólni tudtam volna, győzködni próbált. Mindazt be akarta lopni agyamba, szívembe, ami őt megfogta rendesen. Azt, tudniillik, hogy tollászkodik a tavasz. A kellemes

idő már februárban kicsalogatta az ibolyát, élvezkedni engedte a három visz- szajáró hattyút, kibújatta azt a földtoló, földtúró csiperke gombát is, amiből behozott mutatóba egy hetven dekásat és egy valamivel kisebbet, s be is visz- szi a toxikológushoz az ez időtájt ritka példányokat.

— A sekélyebb vízben megmozdultak a pontyok, a tolnai Busbach Jenő fogott is közülük egy 10 kiló 80 dekásat etalonként, de mások is szerencsével jártak - mosolygott. - Van, aki már ötven kilónál tart - közölte, s a szemével megerősítette a mondatot, majd feltette a találkozásaink alkalmával elmaradhatatlan kérdését:- Mikor jön ki már egyszer Dombodba?

Mondtam, mert mondhattam ezúttal, hogy júliusban, s akkor „adok” a

halaknak az ifjúsági tábornál! Meg aztán Palit is megnézem.

— Az jó hely - szólt -, majd akkor beindítom a motorcsónakot, s körülnézünk. Mert van ám ott látnivaló bőven!

Búcsúzni akart, de megállítottam egy kérdéssel. Arról érdeklődtem, hogyan vannak a halőrök mostanság. Akkor, amikor itt a 93.030 négyzetkilométeren, a korlátlan lehetőségek és lehetetlenségek hazájában az elszegényedés, az elszabadult erkölcsök miatt semmi se szent, mindent visznek, ami nincs lebetonozva. Márpedig a hal ilyen. Mondta is Pali, a halőr, hogy akadnak szabálytalankodók. Van, aki a tilalmi időre hány fittyet, más a méretilletve mennyiségi korlátozásra, olyan is előfordul, aki három bottal horgászik és olyan is, aki engedély nélkül. Persze, előbb-utóbb - stílszerűen

szólva - mindenki horogra kerül, vagyis lebukik. Úgy jár, mint az a volt társadalmi halőr(!), akit egy nap kétszer kapott rajta a szabálytalanságon Pali. Végre kemény szankciókat alkalmaztak velük az önkormányzatok - komolyodott el, aztán arról beszélt, hogy a fenyegetés mindennapos. Szemébe mondták, üzenték, hogy felgyújtják a motorját, ne menjen a faddi kertek alá, lekerítettek egy-egy darabot a vízből, hogy nehezítsék az ellenőrző munkáját . . .

A „jóindulat” motiválta ötlettár kifogyhatatlan. Pali ennek ellenére teszi a dolgát - jó partnerre akadt Kákonyi József faddi társadalmi halőr személyében -, azt mondja, nem fél semmitől, s a horgásztársak közömbösségén csodálkozik. Merthogy a becsületeseket lopják meg a szabálytalankodók, ezért összefogást sürget. Úgy mondta, felkészült a megváltozott szabályokból - bár a horgászok zöme is ezt tette volna! -, s a rendet azért megpróbálják megtartatni. Úgy is, hogy sokkal többször tartanak rendőrökkel megerősítve ellenőrzést.

Susztek Pál a földtoló csiperkékkel . Fotó: Gottvald

Most, hogy már elment Pali, s itt hagyta a tavaszról és a szabadságról szóló híreit, az visszhangzik bennem: „Mikor jön már ki egyszer Dombo- riba?”

Igaz is, mikor megyek?

Ékes László

Magyar

Államkötvény

Magas és biztonságos

Magyar Államkötvény 1997/L.

Azoknak, akik biztonsággal és kényelmesen akarják növelni pénzük értékét. Azoknak, akik rendszeres jövedelmet szeretnének elérni. Azoknak, akik tőkét gyűjtenek. Tehát Önnek is, ha hosszú távon előnyösen kamatozó, biztos befektetést keres.

Magyar Államkötvény 1997/L. A befektetők 1995. március 13. és március 17. között vásárolhatják meg az államkötvényt kiemelt értékesítés keretében. Az erre az időszakra meghatározott ár nettó 99,2%. A legújabb

Magyar Államkötvény kétéves futamidejű, mely a kibocsátás napjától (1995. február 1.) a lejárat napjáig (1997. február 1.) tart. Alapcímlete 10 000 Ft. Kamata változó, alapja az 1, 3, és 6 hónapos diszkont kincstárjegy átlaghozama + 1,75% kamatprémium.

Törlesztés névértéken: 1997. február 1-én. Kamatfizetési időpontok: minden év augusztus 1-jén és február 1-jén. Az első fél évre érvényes kamat mértéke:

évi 31,81%.

A Magyar Államkötvény 1997/L - mint az eddig kibocsátott állam- kötvények többsége, kiemelt értékesítést követően - másodlagos forgalomba kerül: a futamidő alatt napi árfolyamon eladható és megvásárolható a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank és az OTP Bank fiókjaiban, valamint egyes forgalmazóknál. A kötvényt külföldi személyek és szervezetek is megvásárolhatják.

A Magyar Államkötvény 1997/L Magyar Állampapír, így törlesztését és kamatait az állam garantálja.

Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Tolna Megyei Igazgatósága Szekszárd, Auguszt Imre u. 7. • OTP Bank Rt. Szekszárd, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Paks, Tamási, Tolna

Az üdvözítő módszer

Hajnali öt óra van, és a kicsi fenn van, mint eddigi néhány hetes tevékenysége során mindig. Ez még nem lenne baj, de még véletlenül se kívánja az ébrenlétet csendes szemlélődésre, elmélkedésre felhasználni.

Sír.

Természetesen nem a sírás hüppögő, csendesen pityergő változatát választja. Zokog, kiabál, ordít. És hajnali ötkor ez meglehetősen kellemetlen. Reá, meg rám nézve is, de elsősorban azok számára, akik nem adták fel a reményt, hogy az éjszakát nyugodt pihenéssel töltsék: a családtagok, meg a papírvékony falak mögött élő szomszédok számára.

Tehát először jön az ölbevétel. Általában nem használ, így a következő fokozat az ölbevétel ringatással, ütyüri-pü- tyürizéssel, később halk, majd egyre hangosabb „csitt”-ekkel kombinálva. Erre néha meg- hökken a gyerek, kb. négy másodpercig csodálkozva néz, és elfelejt sírni. De aztán újra eszébe jut.

Következik az ölbevétel jár- kálásos rázogatással fűszerezve. Ez néhány másodpercig eredményt hoz, de a kicsi, mint a lejtőn elindult narkós, egyre keményebb kábszereket követel. Belekerül tehát a mózeskosárba. Ekkor már néhány gondolati szinten megfogalmazott káromkodás is jelen van a szobában. (A szülő részéről.)

Mózeskosár-ringatás ülve, előre-hátra, esetleg oldalirányba következik. Tíz perc múltán baromi nehéz tud lenni egy ilyen mózeskosár, hát még, ha gyerek is van benne. Pláne, ha a gyerek jóltáplált is ráadásul. (Áz evésre bezzeg van esze.)

A mózeskosár átmeneti nyugalmat hoz. Ilyenkor aztán a kosarat - füleire madzagot kötve - fel lehet lógatni a szobahintának rendszeresített kampókra. A fáradt kisgyerekes szülők ezt nevezik - némi morbiditással - a kölök felakasztásának. Jó módszer, tehermentesíti a kart, csak folyton löködni kell a hajóhintává avanzsált mózest. Napközben pedig meg lehet kérni a nagyobbik gyereket, hogy egy kicsit löködje már ő is a tesóját. (Csak sajnos hajnali fél hatkor nem illik ezért felébreszteni.)

A kicsi azonban nem adja fel, így a következő fokozatban a mózes levétetik a kampóról, és a szülő álló helyzetben - immáron vadul - ringatja bömbölő utódját. Ilyenkor a kétség- beesés már kezd elhatalmasodni a ringatón. Mintha egy vödör vizet lóbálna az ember percekig. (Csak ez szerencsére nem lötyög ki.) Aztán - ha addig nem történt meg - egy újabb nagyágyú bevetése jön: a cumi betuszkolása a gyermek szájába, a szülői ingerültség egyre fokozottabb megnyilvánulásaként. (Hihetetlen egyébként, hogy egy ilyen kis ember milyen elegáns ívben képes kiköpni a cumiját.)

Az utolsó adu a cumisüveg

— benne jófajta cukros vízzel. Ennek kijátszásával viszont az utolsó puskaporát is ellövi az ember, a türelem utolsó szikrája is kihúny benne.

. Ezt a mozzanatot már a totális összeomlás, a „menj anyád- hoz”-szindróma követi. Ekkorra a fáradt tehetetlenség okozta elkeseredett indulat, a folyamatos bömbölés - vélt - kibírhatatlansága fogak közt szűrt káromkodásokra vete- medteti az embert. Haragvás a gyerekre, haragvás önmagámra, mert képes vagyok haragudni egy pár hetes csöppségre: egymást és önmagukat egyre vadabbul gerjesztő folyamatok.

Persze a kicsi nem tehet semmiről. Fáj a pocakja, beka- kilt, unatkozik, vagy csak épp nem a megfelelő frekvenciával történik a ringatása. És naponta kétszer öt percig még elégedett mosolyra is képes. Ilyenkor aztán még az is kiderül - mert kisimul az arca, szemei barátságosan, érdeklődőén csillognak- hogy egész jóképű srác. Szóval bűnös dolog haragudni egy ilyen ártatlan csöppségre. (Á szülő persze mindig is tisztában volt ezzel, de a józan gondolatokat néha háttérbe szorítja az indulat.)

Na, de mit kezdjen az ember azzal az önmagát gondolkodónak valló néhány felnőttel, akiknek szintén sír a szájuk, de kiáltásaikat sokkal nehezebb elviselni, mint a folyamatos gyermekbömbölést. Nem is a nagy zajjal - amit csapnak - van gond, annyira azért nem hangosak. Csak hát akik, és amit kiáltoznak, az a megdöbbentő és nyugtalanító: többszörösen lejáratódott közéleti személyiségek szítanak gyűlöletet, egyrészt a hasonszőrűeket hergelve, másrészt természetesen azokat, akik ellen uszítanak. (Ez a folyamat is önmagát gerjeszti.) Magukat kultúrember- nek tartó egyének pusztításra, harcra akarnak berendezkedni. Kiáltoznak, ordítanak vadul. Pedig gondolom, ezen uraknak nem csikar a pocijuk, és tán be sem kakiltak.

Túl fáradt és kialvatlan ez az ország ahhoz, hogy türelmes szép szavakkal el tudná csendesíteni őket. Pedig be kell látni, hogy ez az egyetlen üdvözítő módszer.

sk