Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-09 / 7. szám

1995. január 9., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Néptáncünnep Budapesten (Folytatás az L oldalról.) A bogyiszlóiak mellett a Sióa­gárdi Hagyományőrző Együttes szerepelt szombat délután Bu­dapesten, vasárnap délelőtt lé­pett színre a rendezvény har­madik Tolna megyei szerep­lője, a szekszárdi Bartina nép­táncegyüttes utánpótlás cso­portja. Nem véletlen, hogy Vá­sárhelyi László, a nagynevű ko­reográfus, a néptánc ünnepének nevezte a rendezvényt, több mint 5 ezer néző volt kíváncsi a műfaj hazai legjobbjainak sze­replésére, s a hangulatról, mely a szabadidőközpontban uralko­dott, csak az alkothat fogalmat, aki jelen volt. A hírek szerint a szombat esti bálra még éjjel két órakor is érkeztek a vendégek. Úgy tűnik, a néptánc, népzene ismét az érdeklődés középpont­jába kerül, hasonlóan, mint 10 esztendeje. Azokat az időket csúcspontnak tekintették, me­lyet némi megtorpanás köve­tett, ám ismét felfutó ágba ke­rült a műfaj. Az együttesek nemcsak magyarországi tánco­kat mutattak be, hanem felvo­nultatták a Kárpát medence, fő­ként a határainkon kívül élő magyarok néptáncainak motí­vumkincséből táplálkozó dara­bokat is. vm Vásárhelyi László a bogyiszlói zenészek között Bogyiszlói hangulat „A remény és a szorgalom vezetett” (Folytatás az 1■ oldalról.) Ha bármi történik, az egész falu megmozdul. Ami jó volt: kez­dettől úgy éreztem, otthon va­gyok, sok jó ember volt körü­löttem. 1961-től 1970-ig fociztam a helyi csapatban jobb- és bal­szélsőként, a feleségem, Ruzsik Irén Tolna Megye távolugró bajnoka volt. Az, hogy ennyi ideje, huszonhét éve dolgozom a faluért, az a jó csapatmunká­nak köszönhető. A nagycsapa­tom a lakosság, az önkormány­zat, a kiscsapat, a közvetlen munkatársaim. Tizenöt évi vb. titkárság után, 1983-ban, miután a ta­nácselnök nyugdíjba ment, Pál Imrét nevezték ki Hőgyész ta­nácselnökének. — Tudtam mi vár rám, aki már futott néhány kört, az nem ijed meg a hosszútávfutástól sem, erőm szerint a jóra töre­kedtem. Vallom, hogy hőgyé- szinek n'emcsak születni lehet, Pál Imre hanem a munkánk által azzá válhatunk. Utak, járdák, házak épültek, csatornáztunk, meg­szerveztük a szemétszállítást, tettük, amit kellett. Nem volt mindig könnyű a munkánk, ér­tek csalódások. Az elmúlt években lelassult a község fej­lődése, ezért ma még nagyobb szükség van a hivatalban dol­gozó szakemberek munkájára, mint valaha. A falu lakossága, jónak érté­kelve a tanácselnök munkáját, az 1990. évi első szabad válasz­táson Pál Imrét választotta polgármesternek, majd tavaly decemberben ismét neki szavaz­tak bizalmat. — Az új képviselőtestület jó összetételű, képviselve van a falu minden érdekcsoportja. Ez nagyon fontos, mert a község anyagi helyzete nem kedvező. Falun a legnagyobb a létbi­zonytalanság, a munkanélküli­ség, alacsonyak a jövedelmek, belopakodott a szegénység. A közigazgatásban dolgozók munkáját nagyobb kritikával szemlélik. A képviselőtestület munkájában a nyíltságnak, őszinteségnek és türelemnek kell hangsúlyt kapnia, de ugyanakkor határozottan állást kell foglalni olyan dolgokban, amik sértik a lakosság igazság­érzetét. Az önkormányzatnak azt a nyelvet kell beszélnie, amit a nép, segíteni kell a rászoruló­kon. Fontos a vállalkozások le­hetőségek szerinti támogatása, hiszen ezek sikerén múlik a falu anyagi helyzetének javu­lása, hogy hány munkahely lesz a jövőben. Változásokat több területen szükségesnek tartok, a tervek most vannak kialakuló­ban, a döntés az új önkormány­zat képviselő-testületének a ke­zében van. — A társadalmi funkcióim nagy részéről lemondtam, csak a Falusi Turizmus Országos Szövetségének elnöke vagyok és dolgozom az Emberi Erőfor­rásgazdálkodási Tanácsok Or­szágos Kamarájában. A magam részéről csak azt kívánom, hogy győzzem egészséggel a várható nagy terhelést, és ugyanezt viselje el a családom is. F. Kováts Éva Hírek A Megyéből Társastánc-iskola felnőtteknek A paksi városi művelődési központ szervezésében felnőt­tek részére indítanak kezdő szintű társastánc-iskolát az in­tézményben. A tervezett tan­folyam 30 órás, a foglalkozá­sokat szombat délután tartják. A tanfolyamra január 15-ig lehet jelentkezni telefonon vagy személyesen a paksi művelődési központban. A fenti tanfolyamon kívül több másik is indul ebben az évben, a Burda Iskola a sza­bás-varrás rejtelmeibe vezeti be a jelentkezőket, lesz baba­készítő tanfolyam és lakástex­til-készítő tanfolyam is. Tovább bővült a választék Nem panaszkodhatnak a me­gyeszékhelyen élők, nyugati típusú személygépkocsik márkakereskedése bőven ta­lálható a városban. Most to­vább bővült a kör, a Magyar Autóklub Szekszárdi Kiren­deltsége a Citroen márka hi­vatalos forgalmazója lett 1995. január 1-től. Az érdek­lődők katalógus alapján vá­laszthatnak Citroen márkájú gépkocsikat, amit rövid határ­idővel szállítanak részükre. Emellett raktárról a típushoz tartozó járművek alkatrészeit vásárolhatják meg a kiren­deltségben az ügyfelek. Felvételi vizsgák februárban A dunaföldvári Magyar László gimnáziumban az 1995/96-os tanévben indul be a hatosztályos gimnáziumi oktatás. A hagyományos, négy éves képzést magában foglaló gimnáziumi osztály­ból csak egyet indítanak, a másik induló osztályba pedig a hat éves képzésre jelentke­zett tanulókat veszik majd fel. Az újfajta képzésre jelentke­zők számára a gimnázium már tavaly szeptemberben el­indított egy előkészítő tanfo­lyamot, melyen szép számban akadtak résztvevők. A hatosztályos gimnáziumi osztályba január 15-ig lehet jelentkezni, a felvételi vizs­gákra februárban kerül sor. A jövendő gimnazistáknak ma­tematikából és magyar nyelv­ből kell számot adni tudásuk­ról. Kisebbségi önkormányzatok Az elmúlt napokban alakult meg Bátaszéken a német és a roma kisebbségi önkormány­zat. A német testület alakuló ülésén, melyen részt vett dr. Józan-Jilling Mihály, a szek­szárdi német nemzetiségi egyesület vezetője, a német kisebbségi önkormányzat el­nökének Kocsisné Auwerck Máriát, helyettes vezetőjének pedig Bogár Katalint válasz­tották. A roma kisebbségi ön- kormányzat elnöke Bihari Endre lett, elnökhelyettese pedig Megyesi Zoltán. A roma kisebbségi önkormány­zat alakuló ülésén részt vett dr. Solymosi József, a térség országgyűlési képviselője. Ajánlatok 1995-re a KSZE-től Január 11-én, szerdán, 18 órakor a KSZE szakemberei tartanak tájékoztatót az 1995-ös évi termeltetési aján­latokról, valamint az erre vo­natkozó felhasználási- és fel- vásárlási tudnivalókról. A rendezvényre, melyre várják a szekszárdi gazdakör tagjait, a megyében lévő gazdakörök vezetőit, valamint minden ér­deklődőt, a szekszárdi Hu­nyadi utcai székházban kerül sor. Horgászok, vadászok figyelmébe A Sporthorgász Egyesületek Bács-Kiskun megyei szövet­sége, a MAVOSZ-szal, vala­mint a helyi sporthorgász egyesületekkel közösen Hor­gász és Vadász Napokat szer­vez Kecskeméten, az Erdei Ferenc művelődési központ­ban január 19. és 21. között. A rendezvényen, melyre me­gyénkből is várják a sporttár­sakat, kedvezményesen vásá­rolható horgász- és vadászfel­szerelés, lehetőség lesz csere­berére, horgászattal és vadá­szattal kapcsolatos filmet, könyvek, előadások várják a résztvevőket. Január 21-én, szombaton, 11 órai kezdettel pedig Horgászfórumot tarta­nak, melyen részt vesz többek között a Magyar Horgász Szerkesztősége, és dr. Orbán Ferenc a MOHOSZ ügyve­zető elnöke. Hal négyesben Pakson A Móricz-bérlet 3. előadása­ként R. Zimmer-W. Kohlha- ase: Hal négyesben című ze­nés vígjátéka kerül színre a paksi városi művelődési köz­pontban január 17-én, ked­den, 19 órakor. A tatabányai Jászai Mari színház előadásá­ban a főszerepeket Felföldi Anikó, Moór Marianna, Bencze Ilona és Harsányi Gá­bor játssza, a darabot Frenkó Zsolt rendezte. Rejtélyek, talányok, esetek 7. Katalin asszony különös látogatói Sorozatunk a - legalábbis eddig - megmagyarázhatatlan je­lenségekkel foglalkozik, no persze dióhéjban. Több részen át szó volt az UFO-król, bemutattunk egy furcsa tárgyat, s végül egy olyan személy szólal meg, akit állítása szerint meglátogat­tak azok, akik ezekben a fura járművekben utaznak. Mezei Józsefné, Katalin asz- szony 25 éve él Szakályban, a Szőlőhegyen. Három gyer­meke és nyolc unokája van, jó­pár éve megözvegyült, azóta egyedül lakik. Furcsa dolgok történnek vele, s mint mondja, először még egészen kicsi ko­rában történt az első, egy ha­talmas, fénylő gömböt látott. Nemcsak ő, az egész családja látta, szülei vették észre, s szól­tak a gyerekeknek, jöjjenek ki, mert „leszállt a Jézuska”. Az egész család térdre borulva imádkozott a csoda előtt. Felnőtt életében három év­vel ezelőtt kezdődtek a meg­magyarázhatatlan események. Akkor még dolgozott, hajnal­ban járt munkába, busszal. Reggel negyed négykor kelt, s azt tapasztalta, nincs áram a házban. Gyertyát gyújtott, úgy öltözködött. Amikor kinézett az ablakon, hogy lássa, a falu­ban van-e áram, egy hatalmas narancsszínű gömböt pillantott meg a szántóföld felett. Első pillanatban a Holdnak vélte, de nagyobb volt ez a tárgy, s egé­szen más jellegű. Bár meglehe­tősen megijedt, folytatta a ké­szülődést, közben ki-kinézett az ablakon. A gömb még min­dig ott volt, szemlátomást lee­reszkedett a szántóföldre. El­indult le a faluba, a buszmegál­lóban megemlítette a többiek­nek, hogy mit látott, de kine­vették. Mikor visszanézett a gömb irányába, látta, hogy fé­nye vörösesre változott, s fel­száll. Mivél attól tartott, ismét kinevetnék, nem mert szólni a többieknek. Ahogy eltűnt a sö­tét hajnali égen a gömb, a falu­ban visszatért az áramszolgál­tatás. Mint Katalin asszony mondja, ezt követően rendsze­resen látta a gömböt, nemcsak fényeset, mint első alkalom­mal, matt szürke színűt is. Ag­gódott egy kicsit, nem tudta, mire vélje, de úgy döntött nem szól róla senkinek. Egyik éj­szaka aztán arra ébredt, hogy kicsi, zöld ruhás emberke áll az ágya mellett. A szoba csodála­tos kék színben fürdött. Az emberke 1 méter magas lehe­tett, semmit sem szólt, csak nézett rá, mintha mosolygott is volna, majd „kiment” az ajtón, úgy hogy nem nyitotta ki. A kis alak többször is megjelent még éjszaka, zöld sapkában, csizmában, s nem igazán test­hez simuló, inkább lezser zöld ruhában. Óriási, pupilla nélküli fekete szeme volt. Katalin nem félt az zöldruhás emberkétől, mint mondja, kellemes érzés volt találkozni vele, s mivel azóta sem látta, sajnálja, hogy nem jött többé. A látogatások azonban nem maradtak el. A kis zöldruhás emberke helyett mások érkeztek már jónéhány- szor. Katalin mindig hallja, mikor megjelennek, tudja, hogy többen vannak, de soha nem látja őket. Ezek a titokza­tos külsejű látogatók vizsgál­ják őt, gyakran érez tűszúráso­kat, melyeknek nyomai reggel megtalálhatók a testén. Mint mondja, amikor megjelennek, úgy érzi, mintha áram futna át a testén, nem tud mozdulni, beszélni sem igazán, bár szám­talanszor meg akarta kérdezni őket, kicsodák, mit akarnak, de sehogysem tudja feltenni a kérdést. Egy alkalommal mégis sikerült valahogyan kip­réselnie magából néhány szót, megkérdeznie a fura látogató­kat, akik mintha derültek volna rajta. Hogy mit válaszoltak Ka­talinnak, arról majd legköze­lebb. Venter Marianna

Next

/
Thumbnails
Contents