Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-07 / 6. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1995. január 7., szombat „Peches korszakban születtem” Dr. Selmeczy Iván, simontor- nyai nyugdíjas állatorvos elégedett lehetne az életével, hiszen eredményekben gazdag pályafutás áll mögötte, figyelemre méltó szakmai sikereket ért el, felnevelt két gyermeket, négy unokája van, a nyolcadik ikszhez közeledve nemrégen aranydiplomát vehetett át az állatorvostudományi egyetemen abból az alkalomból, hogy 50 éve végzett ott. Szavaiból azonban többször is keserűség csendül ki, amit olykor fanyar humorával sem tud leplezni. „Peches korban születtem” - mondja némi iróniával. Valóban, aki majdnem végigéli a XX. századot, kénytelen számolni azzal, hogy akármi megtörténhet vele. Még az is, hogy éveket rabolnak el az életéből. Budapesti származású vagyok, Szegeden jártam reál- gimnáziumba. Apám nem tudta, mit csináljon velem, végül úgy gondolta, jelentkezhetnék az állatorvosi egyetemre. Én nem tiltakoztam, mondom, megpróbáljuk ezt a pályát, jóllehet városi fiatalként különösebb közöm nem volt az állatokhoz. Nagy tudású, Európa hírű professzorok tanítottak, nagyon rendes emberek voltak. Azt hiszem, szerettek. Az egyetem alatt megbetegedtem, másfél évet ki kellett hagynom, csak utána folytathattam a tanulmányaimat, amelyek végül igencsak elhúzódtak. Már utolsó éves voltam - 1939-ben - amikor behívtak katonának. Öt és fél évet töltöttem a lovastüzéreknél. Ez elég kellemetlen volt, hiszen én nem katonának készültem. A szigorlataim hiányoztak, tanulni ott nemigen lehetett, vizsgázni is úgy engedtek el, hogy azt mondták: a szigorlat előtt felmész vonattal, másnap visszajössz. Végül 1944 áprilisában szereztem a diplomámat. Az egyetem csak a tanulást jelentette számomra, nagyon kemény iskola volt. Gondolom, ma vidámabb az egyetemi élet. A katonaságnál állatorvosi beosztásban szolgáltam. A tüzéreknél lovak húzták az ágyúkat, hat ló volt egy-egy löveg előtt, de volt olyan is, amit 12 állat húzott, őket is megviselte a katonáskodás, hiszen ezek zömében istállózott, kényeztetett állatok voltak, nehezen tűrték a nélkülözést. Volt benne részük, mondhatom, voltak Dr. Selmeczy Iván olyan időszakok, amikor majdnem éhen döglöttek. ’45 nyarán estem orosz fogságba, Ausztriában, ahonnan pár nap múlva megléptem. Haza Tamásiba jöttem, mivel még a háború alatt fél évig ott voltam állatorvos, a betegségem után ennyi időre elengedtek a katonaságtól. Hogy miért pont Tamásit választottam akkor? Azt mondták, hogy az egy jó hely. Szóval ’45. augusztus 20-án Tamásiba tértem haza. De már későn, hiszen a korábbi helyemen már dolgozott az „eredeti” állatorvos, aki előbb jött haza a háborúból, mint én. így aztán továbbálltam, és Simontomyán kötöttem ki, helyettes körállatorvosként kezdtem dolgozni. 1946. augusztus 23-a életem egyik legsötétebb napja volt. Kaptam egy levelet, hogy a B-lista bizottság döntése értelmében elbocsájtanak az állásomból, a 2/A pont alapján, azaz politikai megbízhatatlanság miatt. Az érdekes csak az a dologban, hogy engem előző évben, Tamásiban lekáderezett egy igazoló bizottság, és „iga- zolt”-nak mondtak ki. Ezek szerint tehát háromnegyed év alatt kellett az óriási bűnöket elkövetnem. Sehol nem helyezkedhettem el, mint állami állatorvos. (Ebben a járásban egyébként a négy közül három állatorvost bocsájtott el a B-lista bizottság.) FOTÓ: DEGRÉ GÁBOR Aztán meghirdették az állásomat. Két pályázó is érkezett. Ismertük egymást, és amikor megtudták, hogy az én állásomat kellene betölteniük, akkor azt mondták, hogy már indulnak is vissza, csak nem képzelem, hogy ők az én helyemet elfoglalnák? Kikísértem őket az állomásra, megöleltük egymást, elbúcsúztunk. Azokban a nagyon nehéz időkben is sok rendes ember volt, tudja? Négy és fél évembe került ez a B-lista. Ez idő alatt ^szabadúszóként” dolgoztam. Állat volt, sokkal több, mint most, valahogy meg lehetett élni ebből a munkából is. ’50-ben aztán visszavettek, mert szükségük volt rám, attól kezdve, mint állami állatorvos működtem. De a nyugdíjamba ezt a 4 és fél évet nem számolták bele, mondván, hogy ez alatt az idő alatt nem fizettem nyugdíjjárulékot. A mai napig bosszant. Ez nem anyagi, ez erkölcstelenségi kérdés. A legokosabb talán az lett volna: ’46—’47-ben sarkon fordulni és búcsút inteni. ’56-ban is megtehettem volna. De ez csak nagyritkán fordult meg a fejemben. Az ember úgy van vele, hogy nem szívesen hagyja el a hazáját. Ma már az az érzésem, sokan másként gondolkoznak. Főleg a „szürkeállomány”. Ez kész tragédia egyébként. 1940-ben ismerkedtünk meg a feleségemmel Szegeden, egy bálon. ’44-ben házasodtunk össze. Egy évre rá megszületett a fiam, ’49-ben pedig a lányom. A fiam közgazdasági egyetemet végzett, két gyereke van, sokáig Németországban dolgozott. Lányom Pesten főiskolai tanár. Náluk is két gyerek van. Simontomyára, annak idején egyébként két ruháskosárral jöttünk. Az egyikben volt a nyolc hónapos kisfiúnk, a másikban pedig az a holmink, ami megmaradt a háborúból. Ezt talán nem is tudják elképzelni manapság. Akkor más volt a szegénység fokmérője, mint most. Simontomyán végül állami főállatorvos lettem, aztán 55 éves koromban megkínáltak egy állással, a KA-HYB sertéstenyésztési rendszer főállatorvosa lettem, 70-ben. Az állat- egészségügyét helyre kellett pofozni ezeknek a telepeknek. A brucellózis akkoriban nem volt már komoly probléma, a leptospirózis viszont igen. A tenyészállatok forgalmazásához szükséges volt, hogy ezek a sertéstelepek leptospirózis mentesek legyenek. Két év alatt sikerült ezt elérnünk. Igenám, de akkor újabb problémát kellett megoldani: az Aujeszky negativitást. Elég rázós téma volt, de megcsináltuk. Mondhatom nyugodtan, ez egy szép tett volt. így alakultak ki az első, ún. „hármas-mentes” telepek. Ez elég sok pénzt hozott a KA- HYB-nak és persze az államnak is. 62 évesen mentem nyugdíjba innen. De arra kértek, hogy legalább szaktanácsadóként maradjak. Ebben megegyeztünk, és egészen 77 éves koromig dolgoztam ott nyugdíjasként. Amikor elmentem a KA- HYB-hoz, azt mondtam, hogy ettől kezdve én nem praktizálhatok, hiszen az a becsületes, ha a beteget figyelemmel kísérjük a gyógyulásig. Mivel én sokat utaztam, ezt nem tudtam megtenni. Becsületesen éltem, két gyereket neveltem, emberek lettek belőlük. November 25-én adták át az 50 éves aranydiplomát az egyetemen. 25-30-an kapták meg rajtam kívül. Nálam csak fiatalabbak voltak ott, hiszen én, mint meséltem, később végeztem. Tőlem elrabolták az éveket. A tizenegynéhány év veszteséget sajnos soha nem tudom behozni. sk Az ATOS-ről Az AIDS-betegségről 1981-ben jelentek meg az első orvosi közlemények, melyek a rizikócsoportokat is felsorolták, ennek eredményeként vonult be az AIDS a homoszexuálisok betegségeként a köztudatba. Igaz, hogy az első hullámban ebben a körben történt a legtöbb megbetegedés, de azóta változott a helyzet, ma már a lakosság egyik rétege sincs biztonságban ettől a pusztító kórtól. A betegség kórokozóját, a HIV-vírust viszonylag hamar sikerült elkülöníteni, ám a mai napig nem tudják gyógyítani ezt a betegséget, bár világszerte komoly kutatások folynak. Eleinte úgy tűnt, a betegség Amerikából származik, azóta kiderült, hogy Afrikában is szedi áldozatait. Míg az USÁ-ban a fertőzöttek nemi aránya 9:1 volt a férfiak javára, Afrikában a nemek aránya 1:1. A fekete kontinensen olyan méreteket öltött a betegség terjedése, hogy a kórházi ágyak 80 százalékán AIDS-betegek fekszenek. A HIV-vírus, melyet 1983-ban izoláltak, a szervezet immunrendszerét támadja meg. (Az érintetteket az AIDS-betegség kialakulásáig, tehát az AIDS-tünetek megjelenéséig HIV-fertőzötteknek nevezzük.) A vírus 1983-ban lépett be Európába, s ezidáig egyetlen módja van a védekezésnek: a szűrővizsgálatok. Főként a vér és a vérkészítmények szűrése. Magyarországon is megszűrtek minden vérkészítményt amikor ismertté vált a HIV-fertőzés veszélye transzfúzió útján. A HIV-vírus terjedhet: 1. Fertőzött vérrel. 2. Szexuális úton (mind homo-, mind heteroszexuális). 3. Fertőzött anyáról magzatra (méhen belül, szülés közben, anyatejjel). A vírus nem teljed: szoros személyes kapcsolat útján családban, közösségben, biztonságos szex útján, vagyis gumióvszer használatával, rovarcsípés következtében. A HIV-vírussal történt fertőzés után egy-két nappal a fertőzött személyen az influenzához hasonló tünetek jelentkeznek, melyek hamarosan megszűnnek. Ezt követően hosszú idő eltelhet tünetmentes állapotban. A fertőzött személy semmi jelét nem tapasztalja a betegségnek, de továbbadhatja már a fertőzést. (Fontos tudni azt is, hogy a fertőzés első 8-12 hete alatt a vérből nem mutatható ki a vírus!) A tünetmentes szakasz általában 6 év, de akár 15 év is lehet. Miután az HIV-vírus elvégezte pusztító munkáját a szervezetben, megjelennek az AIDS-beteg- ség tünetei a fertőzött személyen. Úgynevezett opportunista fertőzések lépnek fel ebben a szakaszban, tipikusak a különféle bőrbetegségek, például a hétköznapi gombás fertőzések, melyek egyre gyakoribbá válnak, s egyre kevésbé reagálnak a hagyományos gyógymódokra. A következő stádiumban különféle daganatos megbetegedések, tüdőgyulladás a jellemző, előfordulhat memóriazavar, viselkedésváltozás, volt már példa a totális elbutulásra is. Maga a betegség 7-10 évig is eltarthat, s minden esetben halállal végződik. Mint a fenti összefoglalóból is kiderül, csak a szűrés az egyetlen mód arra, hogy megakadályozzuk a betegség terjedését. Ezért aki úgy érzi, a fent felsorolt módok közül bármelyikkel megfertőződött, saját- és környezete érdekében végeztesse el a szűrést. Minden megyében a bőr- és nemibeteg gondozóban végzik a HIV-szű- rést, s ha az ügyfél kívánja, anonim-módon, tehát személyi adatai feltárása nélkül. Magyarországon jelenleg 363 férfi, 35 nő és 57 anonim HIV-fertőzött él. Az AIDS-betegek száma 162 fő. Eddig 109 férfi és 5 nő halt meg AIDS következtében. Tolna megyében eddig 1 HIV-pozitív személyt találtak, aki Budapesten kapta a fertőzést. Ez a személy elköltözött a megyéből. A magyar- országi kép a körülbelül 10 évvel ezelőtti fertőzések tükröződése. Mint a világon mindenhol, a fertőzöttek nemi aránya lassan kiegyenlítődik, az ÁIDS-et bárki megkaphatja, nemcsak a rizikócsoportok tagjai. A világon jelenleg 30-40 millióra tehető a HIV-fertőzöttek száma, az újonnan fertőzött felnőttek száma eléri a 15 milliót az évezred végéig. Az anya útján fertőzött gyermekek száma 5-10 millió közé tehető majd. AIDS-ben a felmérés szerint 8 millióan pusztulnak el, s várhatóan 5-10 millió lesz az AIDS-árvák száma, akiknek a fertőzés következtében haltak meg a szüleik, s ők zömükben afrikaiak lesznek, ahol köztudott, hogy szinte senki nem gondoskodik majd róluk. venter V adásztársaságok Alapjog és belső demokrácia A bíróság hívta össze - a főügyészség kezdeményezésére - március 3-ra a Kapospulai Bérkilövő Vadásztársaság közgyűlését, azért, hogy állítsák helyre a társaság törvényes működését. Az ügyészség észrevételeire mégcsak nem is reagáltak, a bírósági tárgyaláson sem jelentek meg - nyilatkozta dr. Kovács János, főügyészségi főtanácsos, aki részt vett a vadásztársaságok működésének ellenőrzésében, és összegezte a megyei tapasztalatokat. A Legfőbb Ügyészség munkatervében szerepelt annak vizsgálata, hogy a vadásztársaságok, mint sajátos társadalmi szervezetek működésében hogyan érvényesülnek az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény előírásai. Ezen belül arra volt kíváncsi az ügyészség, hogy törvényes-e a belső önkormányzati viszonyok szabályozása, és azok működtetése. Megfelel-e a törvényes előírásoknak a tagsági jogok és kötelezettségek gyakorlása általában, illetve az egyesületi vagyonnal való gazdálkodás területén. A legáltalánosabb tapasztalat, hogy a törvényi megfogalmazásnak megfelelően, a megyében működő vadásztársaságok tagjai alapjogként értelmezik egyesülési jogukat, vagyis saját tagságukat, ugyanakkor tagfelvételi tilalmakkal akadályozzák mások jogainak érvényesülését - hangsúlyozta dr. Kovács János. Más kérdés, hogy a tagfelvétel korlátozásának megvannak a maga gazdasági okai. A vizsgálat ezeket természetesen nem érintette, illetve magállapításai között szerepel az a megjegyzés, hogy néhány vadásztársaság belső szabályozásában vannak utalások a vad- gazdálkodás, illetve a természetvédelem követelményeire is. A társaságok gyakran hivatkoznak a vadászati törvény hiányára. Hasonlóan általános tapasztalat, hogy azt hiszik elég, ha megalakultak, s ezt követően már nem kötelezőek rájuk nézve az egyesülési törvény előírásai. Tolna megyében ötvenkét vadásztársaság működik, ebből harmincöt a területfelhasználó, tizenhét pedig bérkilövő társaság. A vizsgálatot tizenhárom területfelhasználó és hét bérkilövő társaságnál folytatták le. A részletes vizsgálati anyagból kitűnik, hogy az utóbbiak működése kevésbé szabályos. Ezek a társaságok összességében megszegtek szinte minden szabályt, amit csak lehetett. Kettő közülük olyan, mint az állatorvosi egyetem lova: amennyiben a törvényességet nem állítják helyre, a főügyészség keresetet nyújt be a bírósághoz tevékenységük felfüggesztését kezdeményezve. Előfordult, hogy nem volt új működési szabályzat, volt de nem fogadták el, elfogadták, de ennek nem volt írásos nyoma. A belső működési rendet ki sem alakították, el sem fogadták, a közgyűléseket nem tartották meg, az intéző és az ellenőrző bizottság nem számolt be, nem vezettek semmiféle könyvelést, arra való hivatkozással, hogy nem is volt „legális bevételük”. Ami már csak azért sem lehetséges, mert a tagdíjfizetés mindenképpen követelmény. E társaságok között volt példa arra is, hogy fegyverviselési engedéllyel nem rendelkező személyt vettek fel tagnak, aki természetesen nem kaphat vadászjegyet sem, így nem vehet részt a „kulturált vadászati lehetőségekben ”, amelynek megteremtését ezek a társaságok célul tűzték ki. Az más kérdés, hogy ez többnyire cél maradt, mert e társaságok tagjai alig jutottak vadászati lehetőséghez, s akkor is személyes ismeretség alapján vendég-vadászként. Mindez nem jelenti azt, hogy a fentebb felsorolt törvényellenes működés egy-egy eleme ne lett volna jelen a területtel is rendelkező vadásztársaságok működésében. A fő tevékenység a sportvadászat, ehhez kapcsolódik a bérkilövés és vadértékesítés, valamint a bérelt területeken takarmány termesztése. Ezen túl más gazdálkodási tevékenységet nem folytatnak a vadásztársaságok, sőt még a lehetőségére is csak 1-2 alapszabályban van utalás. A vizsgálat során felmerült néhány jogalkalmazási, és gyakorlati probléma. Egy kormány- rendelet szerint sportvadászatra az kaphat engedélyt, aki ezt kéri, és a külön jogszabályban előírt feltételeknek megfelel. A vadászati jog gyakorlásának személyi feltételeit egy földművelésügyi minisztériumi rendelet szabályozza. E szerint - egyéb feltételek megléte mellett - az ejthet vadat, akinek erre hatósági engedélye, vadászjegye, van. A vadászjegy kiadásának feltétele pedig, hogy a magyarországi lakhellyel rendelkező, nagykorú, magyar állampolgárnak legyen vadászfegyver tartására jogosító hatósági engedélye is. Világos? Fegyvertartási engedélyt az kaphat, akinek van vadászjegye, vadászjegyet pedig az, akinek van fegyvertartási engedélye. Vagy fordítva: nem kaphat fegyverviselési engedélyt az akinek nincs vadászjegye, vadászjegyet meg az, akinek nincs fegyverviselési engedélye. A gyakorlatban persze megoldják a jogi „mi legyen előbb, a tyúk vagy a tojás?” esetet. A földművelési hivatal kiadja az igazolást arról, ha a vadászjegy kiadásának hatáskörükbe tartozó akadálya nincsen. Ezt a rendőrség elfogadja és megadja a fegyvertartási engedélyt. Ennek birtokában már meg lehet kapni a vadászjegyet. Ihárosi Ibolya
