Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-14 / 12. szám

Kincstári birtok marad Dalmand

Míg egy éve Dalmandon mindenki azért aggódott, mi is lesz az egykor virágzó, a községben és környékén lakóknak biztos megélhetést nyújtó mezőgazdasági nagyüzem sorsa, addig mára megnyugodtak a kedélyek. A részvénytársasággá alakult Dalmandi Mezőgazda- sági Kombinát a privatizációs törvénytervezet szerint továbbra is állami nagybirtok marad, sőt, 900 millió forint kedvezményes hitel felvételével olyan fejlesztések előtt áll, melyek megvalósulása után újból mintagazdaság lehet.

A változásokról a Dalmand Rt. 1994. június 15-én kinevezett vezérigazgatójával, dr. Wilhelm Józseffel beszélgettünk. Az 54 éves új vezérigazgató végzettségét tekintve okleveles közgazda, a közgazdaság tudományok doktora. 1971. óta dolgozik mezőgazdasági területen, téesz főkönyvelőként, majd szövetkezeti elnökként. Hosszú évekig volt a Duna- szekcsői Termelőszövetkezet első számú vezetője. Dal- mandra pályázat útján került, kilenc jelölt közül őt választották. Nős, felesége Dunaszek- csőn óvónő, két felnőtt gyermeke Pécsett él, két unokája van. Mint mondja, nem volt könnyű ennyi év után otthagyni a dunaszekcsői szövetkezetét, ma is tag, részjegye, üzletrésze van. Konszolidált körülményeket hagyott maga után.

— Fél éve, hogy elfoglalta a vezérigazgatói széket, azóta megtörtént-e a helyzet felmérése? Mit tapasztalt?

— A vártnál ziláltabb volt a helyzet. Bár tagja voltam a Dalmand RT. igazgatóságának, betekintésem volt a cég ügyeibe, mégsem volt teljes rálátásom a belső dolgokra. A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát annak idején jó adottságai, céltudatos vezetése, szilárd anyagi helyzete eredményeként került a mezőgazdasági vállalatok élvonalába. Az elmúlt négy évben azonban a sorozatos vezetőváltás, a kedvezőtlen gazdasági helyzet és az aszály miatt korábbi pénztartalékai kimerültek. Míg 1990-ben 218 millió forint volt az éves eredmény, addig 1993-ban már csak 39 millió. Az eszközállomány leromlott, gondok voltak a költséggazdálkodással, nem kelDr. Wilhelm József

lően átgondolt belső átszervezéseket hajtott végre ... Felduzzadt a behajthatatlan kintlévőségek aránya. Mindezt tetézte, hogy a privatizálás során a szántóföld terület 60 százaléka, köztük az állattartó telepek körüli földek szinte kivétel nélkül magánkézbe kerültek.

— A igazgatóságnak, melynek ön is tagja volt, nem állt módjában tenni valamit a negatív tendenciák ellen?

— Az igazgatóság és felügyelőbizottság munkáját lényegében a múlt év közepén kezdte meg, akkorra az említett intézkedések nagyrészt megvalósultak. A testületek idejét a gazdálkodási folyamatok ellenőrzése, értékelése, a károk elhárítására szolgáló megoldások kidolgozása kötötte le, stratégiai kérdésekre kevés idejük maradt.

— Most, vezérigazgatóként lehetősége nyílik erre.

— Megnyugtató, hogy eladósodás nem következett be. A gazdaság adottságai megfelelőek és jó szakembereink vannak. Ahhoz, hogy jól funkcionáló kincstári birtok legyünk, fejlesztenünk kell, tőkeinjekcióra van szükségünk. A társaság négy évre szóló stratégiai programját - alapos előkészítés után - az igazgatóság több ízben megtárgyalta, ennek alapján állt össze az a koncepció, melyet a tulajdonos, az ÁV Rt. is elfogadott, és így lehetővé vált a reorganizációs hitelfelvétel.

— Mit tartalmaz a tervbe vett fejlesztési program?

FOTÓ: DEGRÉ

— Célunk, hogy rövid időn belül az ország egyik legjelentősebb agrárszervezeteként működjünk. A programon belül prioritást biztosítva a vetőmagtermelésnek, gépesítjük a szántóföldi növénytermesztést, korszerű munkagépeket, traktorokat, silózókat vásárolunk. A vetőmagüzem rekonstrukciója mellett sor kerül a szárítóüzem korszerűsítésére, ezen belül energia racionalizálást is végrehajtunk. Új takarmánykeverő és granuláló üzemet építünk, korszerűsítjük a két tehenészeti telepünket, az alsópélit és a középhídvégit.

— Mennyi idő alatt térülnek meg a beruházások?

— Átlagban öt év alatt, a növénytermesztésnél ez az időtartam egy-hat év, míg az állat- tenyésztésben hat-hét év. A stratégiai célokra felvett hitelt az esedékességi terminusban az Rt-nek saját eredményéből kell fizetnie. Ezt csak összehangolt, megfeszített munkával lehet elérni, ennek feltételei adottak.

*

A Dalmandi Mezőgazdasági Rt. részére az OTP biztosítja a 900 millió forint reorganizációs hitelt.

— Milyen feltételekkel kapja a dalmandi részvénytársaság ezt az összeget - kérdeztük Schwemmer Lászlót, az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. Tolna Megyei igazgatóját.

— Igen kedvező feltételekkel, hét éves futamidővel és két

év türelmi idővel folyósítjuk a reorganizációs hitelt.

— Milyen kamattal?

— Harminc százalék kamattal, de az állam ennek egy részét átvállalja a reorganizációs program keretében, a kedvezmény hét évre vetítve nyolc százalékos kamatot jelent, ami a mai világban nagyon kedvező.

— Miből fizeti vissza a Dalmandi Mezőgazdasági Rt. a 900 milliót?

— Saját eredményéből törleszt az esedékességi terminusban. Az előzetes tárgyalások során a vezérigazgató úr úgy tájékoztatott, hogy megfelelő átlagnyereséggel számolva fogja a nagyüzem visszafizetni a rekonstrukcióra felvett összeget.

— Milyen biztosítékot kértek és kaptak a hitel folyósítása fejében ?

— A mezőgazdasági rt. teljes ingatlan vagyonát kértük fedezetül, a jelzálog bejegyzése folyamatban van.

— Majdnem egy milliárd forint hitelt adni, nem kis kockázatot jelent. A Dalmand RT. korábbi számlavezetője az OKHB volt. A 900 milliós kölcsönt mégis az OTP Bank adja.

— A Dalmandi Mezőgazda- sági Rt. mindig országosan kiemelkedő eredményeket produkált. Most, hogy a kormány döntése értelmében tartósan állami tulajdonban marad, az előrelépés érdekében olyan fejlesztésre van szükségük, ami biztosítani fogja a további magas színvonalú termelést. Az OTP Bank nagyon szigorú feltételeket állít az adósai elé, a Dalmand Rt. ezeknek a kritériumoknak minden szempontból megfelel, elsőosztályú adósnak minősül. Pozitív a mi szempontunkból, hogy teljes és kizárólagos számlavezetője lettünk a mezőgazdasági nagyüzemnek.

— Milyenfajta előkészítő munkát igényel ekkora kölcsönügylet megvalósítása ?

— Nagyon komoly szakmai munkát igényelt mindkét fél részéről a 900 millió forintos hitelszerződés lebonyolítása. A dolog még nem zárult le a hitel folyósításával, folytatódik a hitel gondozásával, a visszafizetési terminusok, kamatok figyelemmel kísérésével. E téren aggályaim egy percig sincsenek.

F. Kováts Éva

Elment a Mami

Akkor akartam írni a Mamiról, amikor a századik születésnapját ünnepli. Nem sikerült, a sors nem igazodik a kerek évfordulókhoz, néhány hónappal azelőtt, hogy erre a ritka jubileumra sor kerülhetett volna, születésnapi ünnepség helyett a Mami temetésére mentünk.

A Mami, aki öt esztendővel volt idősebb a századnál, azok közé a jellegzetesnek nevezhető nénikék közé tartozott, akikkel mostmár egyre ritkábban találkozhatunk. Szó szerint kihalóban vannak, mert lányaik, unokáik már nem veszik fel a fekete ráncos szoknyákat, nem kötnek maguk elé kötényt, nem hordanak télen-nyáron kendőt. Elfelejtődőben van az a világ, amikor a nők öltözködése pontosan elárulta korukat, helyzetüket, a mai nagymamák farmerben (is) járnak, fiatalosak, többségük dolgozik, sokszor a nyugdíj után is, s egyáltalán nem tűnnek nagya- nyónak, sőt.

A Mami apró, vékony nénike volt, fáradhatatlan, makk- egészséges, friss és fürge mozgású, csak az utóbbi néhány évben lassult le egy kicsit, no meg a látása és a hallása sem volt már a régi. Fürgesége legendás volt a családban. Egyszer - akkor már bajuszosodó - unokái egy az igazihoz megtévesztésig hasonlító felhúzhatós egeret engedtek el a konyhában, ahol a Mami tett-vett. Arra számítottak, hogy a női nem képviselőinek íratlan törvényei szerint megretten majd a nagyanyó is. Nos, a tréfa visszafelé sült el, mert mielőtt csak egyet is szólhattak volna, a mami már le is csapott a „féregre”, csak úgy gurultak szét a csavarok és lendkerekek a konyhában. Rosszul gondolták, hogy megretten egy egér látványától.

Szeretett a piacon árulni. A szekszárdiak évtizedekig láthatták őt, kirakta a kisasztalra ami a ház körül termett, almát, diót, zöldséget, mikor mit, úgy kínálta a portékáját a hasonló kendős nénik között. Elnéztem, ahogy a zsebkendő sarkába köti a pénzt, jellegzetes mozdulatokkal, az íratlan szabályokat követve megigazítja a fején a kendőt, ahogy a kissámlin ülve válogatja a krumpli nagyját az aprajától, a befőzni való meggyet, meg a lekvámakvalót, mert semmi nem veszhetett kárba, mindennek helye és haszna volt, nem létezett selejt, kidobni való maradék. Ezt csak az tudja ilyen pontosan, annak vált a vérévé, aki megtermelte, földjét megművelte, szó szerint a verítékével öntözte. A Mami világában mindennek megvolt a helye, szerepe, fontossága. Megcsodálta a felfordult világ „vívmányait”, sokszor a fejét csóválta, volt, amit meg sem próbált megérteni közülük, volt, amire elnéző mosollyal reagált. Tetteit, cselekedeteit egy régi világ felfogása, értékrendje irányította.

A Mami a fia családjával élt, külön kis rezidenciájában. Végignézte, ahogy az unokái felnőnek, családot alapítanak, ahogy cseperedni kezdenek a dédunokái. Az utóbbi években meglas- súdott ő is, nem járt már a piacra árulni, s úgy tűnt, a világ dolgai sem érdeklik már igazán. Napfényes, kegyetlenül hideg napon temették a Mamit, süvített a jeges szél, szívfájdítóan doboltak a rögök a koporsón. Évtizedek óta halott férje mellé temették. Mami elment, s vele együtt tovább fogyatkozott az évszázad tanúinak immár csekélyke számú tábora. Csodálják majd, akik elolvassák a sírkövön, milyen hosszú életet élt. Éz volt Isten rendelése, mondaná erre ő csendesen.

Egyszerű mondat, egyszerű tény, mégis csodálkoznánk, hogy ilyen természetesen mondja, pedig csak ebben a felfordult világban hiszik azt az emberek, hogy örökké tart minden. Azt sugallják nekünk, ha így vagy úgy élünk, ezt vagy azt esszük, isszuk, vesszük - főleg ez utóbbi - talán örökké élünk. Az elmúlás tabutéma, hiszen olyan fejlett már az orvostudomány, meg különben is, ne beszéljünk ilyen komor dolgokról. Akarjunk helyette inkább sikeresek lenni, akár minden áron, no és persze gazdagok, mert akkor még többet vehetünk, és ez a cél, nem más. A Mamit semmi ilyesmi nem érdekelte. Járta a neki kiszabott utat, tette a dolgát, és nem volt a mai értelemben sikeres, sem gazdag, sem különleges, „csak” átélt két háborút, két rendszerváltást, „csak” dolgozott egész életében.

Venter Marianna

Kamaszlányok a nőgyógyásznál: „Lehet, hogy terhes vagyok?”

A lányos családok többségében kisebb-nagyobb válság helyzet alakul ki, amikor kiderül, hogy a gyerek már nem is gyerek, nem csak azért, mert már elmúlt 16 éves, hanem mert szexuális kapcsolata van. És sajnos ez általában akkor derül ki, amikor baj van és elhangzik a kérdés: anya, lehet, hogy terhes vagyok? Az első kétségbeesés után, sokáig megmarad a gyötrő gondolat, vajon hol ronthattuk el, hogy ez megtörténhetett velünk?

Ági (nevezzük így) 17 éves, magába roskadva üldögélt a megyei kórház nőgyógyászatának rendelője előtt. Sápadt volt az idegességtől, úgy nézett ki, mint aki mindjárt elájul.

— Most jársz itt először?

— Igen.

— Miért jöttél?

— Már egy hónapja, hogy késik a menzeszem, félek, hogy baj lesz belőle.

— Anyukád nem jött veled?

— Még csak az kellene - nézett rám ijedten. Ha megtudná, hogy már van valakim, úgy megverne, hogy talán túl sem élném.

— A barátod tudja, hogy valami nincs rendben?

— Nem, csak egyszer voltam vele, de régóta ismerjük egymást. Nem vagyok belé szerelmes, ezért nem is akartam vele megbeszélni. Különben úgysem érdekelné.

— Akkor mért kerültél vele ilyen közeli kapcsolatba?

— Tetszett, hogy tetszem neki és a legtöbb barátnőmnek már van kapcsolata.

— Mi lesz, ha mégis meg kell mondanod anyukádnak?

— Jaj, ilyet ne mondjon, azt nem, inkább világgá megyek.

Beszélgetésünk itt megszakadt, Ágit behívták a vizsgálóba. Hogy mi történt ezután, nem tudom, de ez nem is lényeges. Mert vagy terhes lett Ági, és ebből következően mégis csak meg kellett mondania a szüleinek, hiszen az abortusz bizottság elé kiskorú csak a hozzátartozó jelenlétében mehet, vagy mégsem az, mert ezúttal szerencséje volt. De akárhogy is történt, vajon milyen nyomot hagy benne az eset és vajon az mennyire törvény- szerű, hogy csak így lehet felnőtté válni?!

A kérdésről dr. Panka Józseffel, a megyei kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosával beszélgettünk.

— Szekszárdon, a kórházban minden nap 1-és 2 óra között gyermeknőgyógyászati rendelés van, melyre szülői kísérettel, de egyedül is elmehetnek a lányok. Mennyire tudnak erről az érintettek, illetve milyen problémákkal keresik meg az orvost?

— Sajnos az a ritkább, amikor az anyukák elkísérik a lányaikat. Á gyakoribb eset az, amikor valamilyen gonddal - kimaradt vérzés, folyásos panasz - egyedül keresik fel a rendelőt. Meg kell, hogy mondjam, nagyon ritka, hogy még az első szeretkezés előtt eljönnek a szakorvoshoz. Sokszor már csak azt lehet megállapítani, hogy a nemkívánatos terhesség bekövetkezett. De a baj nem most kezdődött, hanem akkor, amikor a család a gyerek növekedése közben sem tudott arra időt szakítani, hogy a kényes témákat is őszintén, de tolakodás nélkül megbeszélje. Ha a terhesség már kimutatható, rendszerint a szülők csak a gyereket okolják, pedig önmagukban kellene elsősorban keresni a hibát, hiszen a felvilágosítást a családban kell kezdeni a legkisebb kortól kezdve. Ami nagyon bonyolult feladat, hiszen nem elég csupán a lényeget elmondani a gyereknek, hanem sok-sok beszélgetéssel rá kell vezetni arra az életszemléletre amit helyesnek tartunk. Azokban a családokban, ahol a vallás az erkölcsi nevelés része , ott nagyobb szerepet kapnak az érzelmek és a gyerek nem keveri össze a testiséget a szerelemmel. Nem az a baj, ha a fiatal elkezdi a szexuális kapcsolatot, hiszen ez előbb-utóbb úgy is bekövetkezik, a baj az, ha nem érzi ennek a felelősségét és egy komolytalan kapcsolatban, felkészületlenül éri a terhesség. Sajnos ma a kívánatosnál szabadabbá vált a nemi élet és ezt tükrözi az is, hogy a terhességmegszakítások egyötöde a 18

év alatti korosztályt érinti. A szilveszteri bulik következményei úgy február körül jelentkeznek” majd, lényegesen megszaporodik ekkor az abortuszok száma.

— Mikor célszerű először nőgyógyászhoz vinni a leányunkat?

— A kamaszlányoknál gyakori a rendszertelen vérzés, és ez jó alkalom arra, hogy anya és lánya ellátogassanak az orvoshoz. Sok múlik ilyenkor a szakemberen is, hiszen ha a vizsgálat kellemes, nyugodt légkörben zajlik, akkor egy másik alkalommal már egyedül, szorongás nélkül is elmegy hozzá az ifjú hölgy, akár gyógyszerért, akár tanácsért. A felelősség tehát mindenképpen a szülő kezében van, éppen ezért ha kudarcot vallottunk, a felelősséget nem szabad csak a gyerekre hárítani. Mauthner