Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-14 / 12. szám

Kincstári birtok marad Dalmand Míg egy éve Dalmandon min­denki azért aggódott, mi is lesz az egykor virágzó, a községben és környékén lakóknak biztos megélhetést nyújtó mezőgaz­dasági nagyüzem sorsa, addig mára megnyugodtak a kedé­lyek. A részvénytársasággá alakult Dalmandi Mezőgazda- sági Kombinát a privatizációs törvénytervezet szerint to­vábbra is állami nagybirtok marad, sőt, 900 millió forint kedvezményes hitel felvételével olyan fejlesztések előtt áll, me­lyek megvalósulása után újból mintagazdaság lehet. A változásokról a Dalmand Rt. 1994. június 15-én kineve­zett vezérigazgatójával, dr. Wilhelm Józseffel beszélget­tünk. Az 54 éves új vezérigaz­gató végzettségét tekintve ok­leveles közgazda, a közgazda­ság tudományok doktora. 1971. óta dolgozik mezőgazdasági te­rületen, téesz főkönyvelőként, majd szövetkezeti elnökként. Hosszú évekig volt a Duna- szekcsői Termelőszövetkezet első számú vezetője. Dal- mandra pályázat útján került, kilenc jelölt közül őt választot­ták. Nős, felesége Dunaszek- csőn óvónő, két felnőtt gyer­meke Pécsett él, két unokája van. Mint mondja, nem volt könnyű ennyi év után otthagyni a dunaszekcsői szövetkezetét, ma is tag, részjegye, üzletrésze van. Konszolidált körülménye­ket hagyott maga után. — Fél éve, hogy elfoglalta a vezérigazgatói széket, azóta megtörtént-e a helyzet felmé­rése? Mit tapasztalt? — A vártnál ziláltabb volt a helyzet. Bár tagja voltam a Dalmand RT. igazgatóságának, betekintésem volt a cég ügye­ibe, mégsem volt teljes rálátá­som a belső dolgokra. A Dal­mandi Mezőgazdasági Kombi­nát annak idején jó adottságai, céltudatos vezetése, szilárd anyagi helyzete eredményeként került a mezőgazdasági vállala­tok élvonalába. Az elmúlt négy évben azonban a sorozatos ve­zetőváltás, a kedvezőtlen gaz­dasági helyzet és az aszály mi­att korábbi pénztartalékai kime­rültek. Míg 1990-ben 218 mil­lió forint volt az éves ered­mény, addig 1993-ban már csak 39 millió. Az eszközállomány leromlott, gondok voltak a költ­séggazdálkodással, nem kel­Dr. Wilhelm József lően átgondolt belső átszerve­zéseket hajtott végre ... Fel­duzzadt a behajthatatlan kintlé­vőségek aránya. Mindezt te­tézte, hogy a privatizálás során a szántóföld terület 60 száza­léka, köztük az állattartó tele­pek körüli földek szinte kivétel nélkül magánkézbe kerültek. — A igazgatóságnak, mely­nek ön is tagja volt, nem állt módjában tenni valamit a nega­tív tendenciák ellen? — Az igazgatóság és fel­ügyelőbizottság munkáját lé­nyegében a múlt év közepén kezdte meg, akkorra az említett intézkedések nagyrészt megva­lósultak. A testületek idejét a gazdálkodási folyamatok elle­nőrzése, értékelése, a károk el­hárítására szolgáló megoldások kidolgozása kötötte le, straté­giai kérdésekre kevés idejük maradt. — Most, vezérigazgatóként lehetősége nyílik erre. — Megnyugtató, hogy el­adósodás nem következett be. A gazdaság adottságai megfele­lőek és jó szakembereink van­nak. Ahhoz, hogy jól funkcio­náló kincstári birtok legyünk, fejlesztenünk kell, tőkeinjekci­óra van szükségünk. A társaság négy évre szóló stratégiai prog­ramját - alapos előkészítés után - az igazgatóság több ízben megtárgyalta, ennek alapján állt össze az a koncepció, melyet a tulajdonos, az ÁV Rt. is elfo­gadott, és így lehetővé vált a reorganizációs hitelfelvétel. — Mit tartalmaz a tervbe vett fejlesztési program? FOTÓ: DEGRÉ — Célunk, hogy rövid időn belül az ország egyik legjelen­tősebb agrárszervezeteként működjünk. A programon belül prioritást biztosítva a vetőmag­termelésnek, gépesítjük a szán­tóföldi növénytermesztést, kor­szerű munkagépeket, traktoro­kat, silózókat vásárolunk. A ve­tőmagüzem rekonstrukciója mellett sor kerül a szárítóüzem korszerűsítésére, ezen belül energia racionalizálást is vég­rehajtunk. Új takarmánykeverő és granuláló üzemet építünk, korszerűsítjük a két tehenészeti telepünket, az alsópélit és a kö­zéphídvégit. — Mennyi idő alatt térülnek meg a beruházások? — Átlagban öt év alatt, a növénytermesztésnél ez az idő­tartam egy-hat év, míg az állat- tenyésztésben hat-hét év. A stratégiai célokra felvett hitelt az esedékességi terminusban az Rt-nek saját eredményéből kell fizetnie. Ezt csak összehangolt, megfeszített munkával lehet el­érni, ennek feltételei adottak. * A Dalmandi Mezőgazdasági Rt. részére az OTP biztosítja a 900 millió forint reorganizációs hitelt. — Milyen feltételekkel kapja a dalmandi részvénytársaság ezt az összeget - kérdeztük Schwemmer Lászlót, az Orszá­gos Takarékpénztár és Keres­kedelmi Bank Rt. Tolna Me­gyei igazgatóját. — Igen kedvező feltételek­kel, hét éves futamidővel és két év türelmi idővel folyósítjuk a reorganizációs hitelt. — Milyen kamattal? — Harminc százalék kamat­tal, de az állam ennek egy ré­szét átvállalja a reorganizációs program keretében, a kedvez­mény hét évre vetítve nyolc százalékos kamatot jelent, ami a mai világban nagyon ked­vező. — Miből fizeti vissza a Dalmandi Mezőgazdasági Rt. a 900 milliót? — Saját eredményéből tör­leszt az esedékességi terminus­ban. Az előzetes tárgyalások során a vezérigazgató úr úgy tá­jékoztatott, hogy megfelelő át­lagnyereséggel számolva fogja a nagyüzem visszafizetni a re­konstrukcióra felvett összeget. — Milyen biztosítékot kértek és kaptak a hitel folyósítása fe­jében ? — A mezőgazdasági rt. tel­jes ingatlan vagyonát kértük fedezetül, a jelzálog bejegyzése folyamatban van. — Majdnem egy milliárd fo­rint hitelt adni, nem kis kocká­zatot jelent. A Dalmand RT. ko­rábbi számlavezetője az OKHB volt. A 900 milliós kölcsönt mégis az OTP Bank adja. — A Dalmandi Mezőgazda- sági Rt. mindig országosan ki­emelkedő eredményeket pro­dukált. Most, hogy a kormány döntése értelmében tartósan ál­lami tulajdonban marad, az elő­relépés érdekében olyan fej­lesztésre van szükségük, ami biztosítani fogja a további ma­gas színvonalú termelést. Az OTP Bank nagyon szigorú fel­tételeket állít az adósai elé, a Dalmand Rt. ezeknek a kritéri­umoknak minden szempontból megfelel, elsőosztályú adósnak minősül. Pozitív a mi szempon­tunkból, hogy teljes és kizáró­lagos számlavezetője lettünk a mezőgazdasági nagyüzemnek. — Milyenfajta előkészítő munkát igényel ekkora kölcsö­nügylet megvalósítása ? — Nagyon komoly szakmai munkát igényelt mindkét fél ré­széről a 900 millió forintos hi­telszerződés lebonyolítása. A dolog még nem zárult le a hitel folyósításával, folytatódik a hi­tel gondozásával, a visszafize­tési terminusok, kamatok figye­lemmel kísérésével. E téren ag­gályaim egy percig sincsenek. F. Kováts Éva Elment a Mami Akkor akartam írni a Mamiról, amikor a századik születésnap­ját ünnepli. Nem sikerült, a sors nem igazodik a kerek évfordu­lókhoz, néhány hónappal azelőtt, hogy erre a ritka jubileumra sor kerülhetett volna, születésnapi ünnepség helyett a Mami temetésére mentünk. A Mami, aki öt esztendővel volt idősebb a századnál, azok közé a jellegzetesnek nevezhető nénikék közé tartozott, akikkel mostmár egyre ritkábban találkozhatunk. Szó szerint kihalóban vannak, mert lányaik, unokáik már nem veszik fel a fekete rán­cos szoknyákat, nem kötnek maguk elé kötényt, nem hordanak télen-nyáron kendőt. Elfelejtődőben van az a világ, amikor a nők öltözködése pontosan elárulta korukat, helyzetüket, a mai nagymamák farmerben (is) járnak, fiatalosak, többségük dolgo­zik, sokszor a nyugdíj után is, s egyáltalán nem tűnnek nagya- nyónak, sőt. A Mami apró, vékony nénike volt, fáradhatatlan, makk- egészséges, friss és fürge mozgású, csak az utóbbi néhány év­ben lassult le egy kicsit, no meg a látása és a hallása sem volt már a régi. Fürgesége legendás volt a családban. Egyszer - ak­kor már bajuszosodó - unokái egy az igazihoz megtévesztésig hasonlító felhúzhatós egeret engedtek el a konyhában, ahol a Mami tett-vett. Arra számítottak, hogy a női nem képviselőinek íratlan törvényei szerint megretten majd a nagyanyó is. Nos, a tréfa visszafelé sült el, mert mielőtt csak egyet is szólhattak volna, a mami már le is csapott a „féregre”, csak úgy gurultak szét a csavarok és lendkerekek a konyhában. Rosszul gondol­ták, hogy megretten egy egér látványától. Szeretett a piacon árulni. A szekszárdiak évtizedekig láthat­ták őt, kirakta a kisasztalra ami a ház körül termett, almát, diót, zöldséget, mikor mit, úgy kínálta a portékáját a hasonló kendős nénik között. Elnéztem, ahogy a zsebkendő sarkába köti a pénzt, jellegzetes mozdulatokkal, az íratlan szabályokat kö­vetve megigazítja a fején a kendőt, ahogy a kissámlin ülve vá­logatja a krumpli nagyját az aprajától, a befőzni való meggyet, meg a lekvámakvalót, mert semmi nem veszhetett kárba, min­dennek helye és haszna volt, nem létezett selejt, kidobni való maradék. Ezt csak az tudja ilyen pontosan, annak vált a vérévé, aki megtermelte, földjét megművelte, szó szerint a verítékével öntözte. A Mami világában mindennek megvolt a helye, sze­repe, fontossága. Megcsodálta a felfordult világ „vívmányait”, sokszor a fejét csóválta, volt, amit meg sem próbált megérteni közülük, volt, amire elnéző mosollyal reagált. Tetteit, cseleke­deteit egy régi világ felfogása, értékrendje irányította. A Mami a fia családjával élt, külön kis rezidenciájában. Vé­gignézte, ahogy az unokái felnőnek, családot alapítanak, ahogy cseperedni kezdenek a dédunokái. Az utóbbi években meglas- súdott ő is, nem járt már a piacra árulni, s úgy tűnt, a világ dol­gai sem érdeklik már igazán. Napfényes, kegyetlenül hideg na­pon temették a Mamit, süvített a jeges szél, szívfájdítóan dobol­tak a rögök a koporsón. Évtizedek óta halott férje mellé temet­ték. Mami elment, s vele együtt tovább fogyatkozott az évszá­zad tanúinak immár csekélyke számú tábora. Csodálják majd, akik elolvassák a sírkövön, milyen hosszú életet élt. Éz volt Is­ten rendelése, mondaná erre ő csendesen. Egyszerű mondat, egyszerű tény, mégis csodálkoznánk, hogy ilyen természetesen mondja, pedig csak ebben a felfordult világban hiszik azt az emberek, hogy örökké tart minden. Azt sugallják nekünk, ha így vagy úgy élünk, ezt vagy azt esszük, isszuk, vesszük - főleg ez utóbbi - talán örökké élünk. Az el­múlás tabutéma, hiszen olyan fejlett már az orvostudomány, meg különben is, ne beszéljünk ilyen komor dolgokról. Akar­junk helyette inkább sikeresek lenni, akár minden áron, no és persze gazdagok, mert akkor még többet vehetünk, és ez a cél, nem más. A Mamit semmi ilyesmi nem érdekelte. Járta a neki kiszabott utat, tette a dolgát, és nem volt a mai értelemben sike­res, sem gazdag, sem különleges, „csak” átélt két háborút, két rendszerváltást, „csak” dolgozott egész életében. Venter Marianna Kamaszlányok a nőgyógyásznál: „Lehet, hogy terhes vagyok?” A lányos családok többségében kisebb-nagyobb válság helyzet alakul ki, amikor kiderül, hogy a gyerek már nem is gyerek, nem csak azért, mert már elmúlt 16 éves, hanem mert szexuális kapcsolata van. És sajnos ez általában akkor derül ki, amikor baj van és elhangzik a kérdés: anya, lehet, hogy terhes vagyok? Az első kétségbeesés után, sokáig megmarad a gyötrő gondolat, vajon hol ronthattuk el, hogy ez megtörténhetett velünk? Ági (nevezzük így) 17 éves, magába roskadva üldögélt a megyei kórház nőgyógyászatá­nak rendelője előtt. Sápadt volt az idegességtől, úgy nézett ki, mint aki mindjárt elájul. — Most jársz itt először? — Igen. — Miért jöttél? — Már egy hónapja, hogy késik a menzeszem, félek, hogy baj lesz belőle. — Anyukád nem jött veled? — Még csak az kellene - nézett rám ijedten. Ha meg­tudná, hogy már van valakim, úgy megverne, hogy talán túl sem élném. — A barátod tudja, hogy va­lami nincs rendben? — Nem, csak egyszer vol­tam vele, de régóta ismerjük egymást. Nem vagyok belé sze­relmes, ezért nem is akartam vele megbeszélni. Különben úgysem érdekelné. — Akkor mért kerültél vele ilyen közeli kapcsolatba? — Tetszett, hogy tetszem neki és a legtöbb barátnőmnek már van kapcsolata. — Mi lesz, ha mégis meg kell mondanod anyukádnak? — Jaj, ilyet ne mondjon, azt nem, inkább világgá megyek. Beszélgetésünk itt megsza­kadt, Ágit behívták a vizsgá­lóba. Hogy mi történt ezután, nem tudom, de ez nem is lé­nyeges. Mert vagy terhes lett Ági, és ebből következően mégis csak meg kellett monda­nia a szüleinek, hiszen az abor­tusz bizottság elé kiskorú csak a hozzátartozó jelenlétében mehet, vagy mégsem az, mert ezúttal szerencséje volt. De akárhogy is történt, vajon mi­lyen nyomot hagy benne az eset és vajon az mennyire törvény- szerű, hogy csak így lehet fel­nőtté válni?! A kérdésről dr. Panka József­fel, a megyei kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosával be­szélgettünk. — Szekszárdon, a kórház­ban minden nap 1-és 2 óra kö­zött gyermeknőgyógyászati rendelés van, melyre szülői kí­sérettel, de egyedül is elmehet­nek a lányok. Mennyire tudnak erről az érintettek, illetve mi­lyen problémákkal keresik meg az orvost? — Sajnos az a ritkább, ami­kor az anyukák elkísérik a lá­nyaikat. Á gyakoribb eset az, amikor valamilyen gonddal - kimaradt vérzés, folyásos pa­nasz - egyedül keresik fel a rendelőt. Meg kell, hogy mond­jam, nagyon ritka, hogy még az első szeretkezés előtt eljönnek a szakorvoshoz. Sokszor már csak azt lehet megállapítani, hogy a nemkívánatos terhesség bekövetkezett. De a baj nem most kezdődött, hanem akkor, amikor a család a gyerek növe­kedése közben sem tudott arra időt szakítani, hogy a kényes témákat is őszintén, de tolako­dás nélkül megbeszélje. Ha a terhesség már kimutatható, rendszerint a szülők csak a gye­reket okolják, pedig önmaguk­ban kellene elsősorban keresni a hibát, hiszen a felvilágosítást a családban kell kezdeni a leg­kisebb kortól kezdve. Ami na­gyon bonyolult feladat, hiszen nem elég csupán a lényeget el­mondani a gyereknek, hanem sok-sok beszélgetéssel rá kell vezetni arra az életszemléletre amit helyesnek tartunk. Azok­ban a családokban, ahol a vallás az erkölcsi nevelés része , ott nagyobb szerepet kapnak az ér­zelmek és a gyerek nem keveri össze a testiséget a szerelem­mel. Nem az a baj, ha a fiatal elkezdi a szexuális kapcsolatot, hiszen ez előbb-utóbb úgy is bekövetkezik, a baj az, ha nem érzi ennek a felelősségét és egy komolytalan kapcsolatban, fel­készületlenül éri a terhesség. Sajnos ma a kívánatosnál sza­badabbá vált a nemi élet és ezt tükrözi az is, hogy a terhesség­megszakítások egyötöde a 18 év alatti korosztályt érinti. A szilveszteri bulik következmé­nyei úgy február körül jelent­keznek” majd, lényegesen megszaporodik ekkor az abor­tuszok száma. — Mikor célszerű először nőgyógyászhoz vinni a leá­nyunkat? — A kamaszlányoknál gya­kori a rendszertelen vérzés, és ez jó alkalom arra, hogy anya és lánya ellátogassanak az or­voshoz. Sok múlik ilyenkor a szakemberen is, hiszen ha a vizsgálat kellemes, nyugodt légkörben zajlik, akkor egy má­sik alkalommal már egyedül, szorongás nélkül is elmegy hozzá az ifjú hölgy, akár gyógyszerért, akár tanácsért. A felelősség tehát mindenképpen a szülő kezében van, éppen ezért ha kudarcot vallottunk, a felelősséget nem szabad csak a gyerekre hárítani. Mauthner

Next

/
Thumbnails
Contents